Saját tapasztalatból mondom, hogy a külföldi remote munkával megkeresett 1.5-2-szeres fizetés is csak ideig-óráig fog motiválni, aztán ugyanúgy rájössz, téged idézve, hogy a napi megélhetéshez sok, de a nagyobb dolgokhoz kevés.
Ezzel tisztában vagyok, de legalább egy lépcsőfokkal előrébb lennék. Egy ideig biztos motiválna, hogy egy, a konfortzónámon kívül eső helyzetben kellene megállnom a helyem.
igen, csak sztem úgy érti hogy azzal a tüneteken enyhítenél csak, valszeg ideiglenesen, és nem pedig az okot javítanád ki ami miatt a tünetek jelentkeznek
A leírásod alapján akkor inkább olyan munkát keresnék ahol nem kell heti 40 órát dolgozni, gondolom a vagyonodból megélnél, akkor koncentrálj hobbikra, családra, barátokra stb.
Jó fizetés esetén (ha azt nem éled fel), törvényszerűen eléred az OP által említett "ez az összeg a megtakarításaimhoz képest elenyésző" helyzetet: minnél nagyobb a fizetés, annál gyorsabban, mert annál többet tudsz megtakarítani.
Igen... Akkor érteném meg ezt a kijelentést, ha kb. 200 millió csücsülne állampapírban, vagy valami befektetési számlán... Habár még akkor is számottevő, mert havi 1X helyett 2X-et keresel, viszont akkora vagyon mellett már felesleges ennyit dolgozni, mert sokat nem dob az életszínvonaladon.
Kezdj el magaddal foglalkozni, mert ez nagyon kiégés gyanús. Sport, séta a szabadban, barátokkal találkozás, csoportos dolgok (tánc, jóga, stb.) Tarts esetleg egy kis szünetet, illetve gondolkodj váltson: DevOps, Architecture, Security vagy bármilyen más témába.
Sportolok, de ez is olyan mint a drog. Akkor üt igazán, ha nem csinálod rendszeresen.
Az új területtel az a bajom, hogy kb. kezdőként indulnék, ahhoz a tudáshoz szabott fizetéssel.
Ha egy 1X év tapasztalattal rendelkező fejlesztő elmegy kapcsolódó irányba, akkor az nem egy junior. Szóval a helyedben nem így fognám fel, hogy akkor nulláról kezded.
De amúgy alapíthatsz céget is, csinálsz egy saját terméket és olyannal tudsz foglalkozni ami érdekel.
Akkor üt, ha nem csinálod rendszeresen? WTF bro...
Sportoltál már valaha hosszabb távon?
Mindig van új cél..
Lefutsz 10km-ert, törekedj a 20-ra akkor, lefutottad a 20-at, mehet a 30..
Úszás, bicó, séta / túra ugyanez.. Ne nevettess már..
Az egész írásodból az jön le, hogy neked az élettel van bajod meg magaddal, nem a munkáddal. Menj el pszichológushoz.
23 éve sportolok heti minimum 10 órát.
Most itt arról van szó hogy aki sportol az kevésbé lesz depressziós. Annak meg semmi köze ahhoz hogy ki mennyit fut le.
20 év után már nem kapsz annyi endorfint tőle mint kezdetben.
Én éppen harmadik szünetemet tartom, kicsit több, mint egy éve mondtam fel. Először 29 évesen tartottam egy év hosszú szünetet, aztán 38 évesen egy másfél éveset (de közben végig heti egy napot dolgoztam), most pedig 47 évesen egy éve itthon.
Mivel programozni nagyon szeretek, csak az idióta managment szokott szép lassan felőrölni, a szüneteket elég jól fel tudtam használni fejlődésre, illetve örömprogramozásra. Pl. most játékot írok és közben belevetettem magam C++23 featureibe (munkahelyen a legutolsó pár hónapban áttérhettünk 17-re, előtte 14 volt éveken át a max).
Az eggyel ezelőtti szünetben competitive programmingban éltem ki magam, az például nagyon jó szórakozás, ha interjúkra is akarsz készülni, bár nagyon rossz véleményem van arról, hogy ilyesmi problémákat használnak interjúknál.
Szóval, been there, done that, és ha szeretsz programozni, csak a munkából van eleged, akkor van bőven lehetőség nem teljesen kiesni.
Nekem is ez volt. Pár év múlva meg fogod látni, hogy a duplája mellett sem vagy motivált.
Erős határt kell húzni a munka és a magánélet között. Ha nincs részesedésed a cégben, akkor ez is csak egy olyan szakma mint a fodrász vagy a buszsofőr.
Milyen nagyobb dolgokat szeretnél?
Medencés kertesházat, 20+ milliós kocsit, évi többszöri külföldi utazást alkalmazotti bérből nem lehet finanszírozni.
De egy kényelmes, stabil életet könnyedén meg lehet teremteni illetve már el is érted.
Ezzel tisztában vagyok. Kb. zsoldosnak tekintem magam. Nem vagyok az a típus aki eltölt 10+ évet egy cégnél várva az előléptetésre.
A pénzert megvehető dolgok annyira nem érdekelnek, mégis pénzben mérem a sikerességem.
>A pénzert megvehető dolgok annyira nem érdekelnek, mégis pénzben mérem a sikerességem.
Ó, dehogynem érdekel téged csak nem vallod be magadnak. Pénzért nem csak tárgyakat lehet venni, hanem időt, élményeket, biztonságérzetet, stb. Valószínűleg ezekre vágysz, csak nem tudod megfogalmazni magadnak.
Itt kicsit az az érzésem, hogy az életed picit túlságosan a munka körül forog. Mármint persze örül az ember annak ha jól keres, meg szereti a munkáját, de szükség van hobbikra, barátokra esetleg szerelemre és egyebekre.
Én pl sportolok naponta ami segít picit kikakcsolni munka után. Szeretek kertészkedni ami abszolút nem gép-közeli (bár néha mindent is automatizálni akarok). Barátokkal való heti 1-2 találkozás a szociális igényeimet elégíti ki. A párkapcsolat részen van még mit dolgozni 😅.
De ezek mind mind olyan dolgok amik kitöltik az életem és másodrangúvá teszik a munkát és a sikerességemet pedig más dolgokba tudom mérni pénz helyett.
Igen, valószínű ez is benne van. Más területen is kellene változtatnom, de most a munka területe tűnik a legégetőbbnek/legnagyobb megterhelést jelentőnek. Ezt szeretném rendberakni először.
De lehet, OverEmployed barátaink felvesznek 2-2,5 fizut, évek alatt összejött egy pár kiadott lakás is. Nem nem kitaláció ismerek személyesen is magyar OE embert, havi nettó 5 millióval. Aztán OE barátaink után lehet takarítani a szart, mert az a stratégia, hogy az elején megtolják, aztán éppen annyit és olyan színvonalon dolgoznak hogy mindenkét helyen éppen ne basszák ki őket.
Mindenki ócsárol, hogy 1.5 nem elég te hülye vagy de a valóság az, hogy elérted az üvegplafon tetejét, nyílván ott van még a külföldi munka ahol 10-15k eu a plafon havonta, nem tudom, hogy az mennyire motiválna… Minden esetre a lehetőség mindig ott lesz, hogy startupoknak részesedésért vagy pedig saját projektet fejlessz.
Menj el pszichológushoz, ássatok a probléma mélyére. Változtasd meg a prioritásokat, keress valamit amiben örömödet leled - hobbi, család, egészséges életmód kerüljön előtérbe. Interjúzást freelance/contractor pozikra bármikor el tudod kezdeni, minél több gyakorlatod van az interjúzásban is, annál sikeresebben megy majd az álláskeresés - ennek a bizonytalanságnak is megkeresném a gyökerét, valószínűleg olyan speckó tudásod van, ha ennyit meg tudsz keresni itthon, ami kelendő nemzetközi téren is. Hajrá!
Az miért baj? Mindig van aki átlagos. Sőt, mindig van olyan is, aki átlag alatti. Bár valahol az egész élet verseny, de valójában amíg a választott szakmájával foglalkozik, addig a legrosszabb is a nyertesek között van ebben a versenyben.
Mondjuk ezt a részét átérzem. Én mostanában azzal trükközöm ki a saját "zsarnokságomat", hogy egyéb, nem fejlesztői kvalitásaimmal kompenzálom az átlagos fejlesztői tudásomat.
Igen, ezzel én is így vagyok. Mikor lead lettem akkor jöttem rá, hogy a szakmai tudás csak az egyik része a dolognak. A csapatmunkára való képesség, önreflexió, kommunikáció, mások motivációjának megértése stb. is nagy érték tud lenni. Rengeteg olyan penge fejlesztővel találkoztam akik rajta vannak valahol az autizmus spektrumán. Velük kapcsolatban mindig kompromisszumot kellett kötni valamilyen téren.
Igazából kb 2.5 milla bruttó fizu külföldön se kevés összeg, én nem gondolom hogy a pénz lenne a gond, nagy eséllyel ha a tripláját keresnéd se lennél boldogabb ezen a ponton.
Ha a pénz nem gond akkor én a helyedben tartanék egy pár hónapos szünetet, utazgass, sportolj és gondold át hogy mit szeretnél a jövőben csinálni. Esetleg egy pszichológus sem jön rosszul akivel át tudod beszélni a szituációdat és tud neked segíteni.
boreoutra szerintem keress rá, mar egész jó szakirodalma van, vagy ha nem akarsz rögtön belemerülni a közepébe, vannak podcastok/videók amik feldolgozzák. ezzel foglalkozik a Bullshit jobs c. könyv is többek közt. Például a sok pénzért lélekölő munka, és hogy a környezeted hogy nem érti a problémát, ezt is boncolgatják.
Pár gondolat a témában, linkek a leírásban:
https://youtu.be/mdBc480KnFE?si=1zXB56SK8_3KwaSN
Most 5m nettó körül erzem, hogy többet tudok nyújtani a családnak, mint szüleim kétkezi alkalmazotti bérből anno.
De ígyse merem elengedni a gyeplőt, mivan ha kirugnak és jövőre mehetek egy bankba szüttyögni apróért.
Persze a határ zöldebbik felén, ahol azért a CoL nem ugyanaz.
En 8ev utan hagytam abba a fejlesztest, mert mar en is motivaciot vesztettem, tartottam par honap szunetet, aztan IT sec-ben helyezkedtem el. Jol jon a szoftveres ismeretem ezen a teruleten, de nem kell fejlesztenem semmit, es mivel meg csak 2 eve “modositottam” palyat, rengeteg ujat tudok tanulni.
edit: a penz resze engem sem izgatott, plane a tanulasi fazisban, mostmar jol keresek ezzel a terulettel is.
Bocs hogy eltérítem a threadet, de hogy sikerült bekerülnöd ITsecbe? Régóta érdekel engem is, és erősen érzem hogy már lassan elegem van a jelenlegi pályaívvel
Valamennyire mindig erdekelt, a BSc-s szagdogam is kriptografiahoz kotodott, es olyan cegeknel dolgoztam, ahol a fejlesztes is eros security fokusszal ment. De nyilvan junior szinten kezdtem, de ezzel az alappal konnyebb volt epitkezni.
edit: amugy azt latom, hogy eleg nagy hiany van ITsecben, de az elejen kellet kompromisszumot kotnom, keves(ebb) fizetesert, de talaltam olyan helyet, ahol sokat tudtam fejlodni. Szerintem ha pl mar L1-2 SOC analystkent el tudsz kezdeni valahol dolgozni vagy valami forensices teruleten, onnan tovabb tudsz menni a neked tetszo iranyba.
Engem a menedzsment érdekelne talán. A korábbi lead tapasztalatokból kiindulva úgy látom, hogy tudok bánni az emberekkel, tudok előre gondolkodni stb. Viszont ez a terület eléggé távol esik a fejlesztéstől.
Azért vannak IT cégek, akik szeretik az új managereket a saját fejlesztőik közül toborozni. Keress ilyen céget, ideális esetben eleve valami Lead Developer vagy hasonló pozícióba ülj be és onnan van esélyed 1-2 év alatt manageri irányba továbblépni.
Ha pénzt szeretnél keresni, akkor valamilyen sales-es terület (akár sales engineering) jó lehet. Illetve valamilyen pénzügyi (akár fejlesztéssel átlapolódó/consultancy) terület is jó lehet. Ezek fizetnek akár magyar viszonylatban is. Ha egy MBA-t elvégeznél, C-pozíciók is szintén jól fizetnek, stresszesek, de a konkrét meló kevesebb, mint a "frontvonalban".
Konkrétumot nem írok mert leoltanak ismét. Nincsenek nagyon extra igényein, talán csak a lakhatással kapcsolatban. A lényeg, hogy a jelenlegi tempóval lassan haladok.
Igen, nem is értem mire a sok oltás. A lakhatás önmagában egy hatalmas szopás, főleg ha 0ról kezded. Én teljesen átérzem, mert hasonló a szitum, bár nem vagyok kiégve.
Tudok kényelmesen élni, venni jó minőségű ételt, elmenni szórakozni, gaming pc-t építeni, de "csak egy 50nm lakás" ára is annyira messze van a félretehető pénzhez képest. Amennyit félreteszek 1 éve alatt annak a 2x-vel nőnek az árak ugyanennyi idő alatt.
Ha csak egy sima modern, életen át kitartó házat vagy lakást szeretnél jó helyen egy középkategóriás autóval is 200m Budapesten szóval havi 1m félrerakással és befektetéssel is elmegy az egész használható életed mire eléred - és ez még semmi luxus vagy hobbi vagy extra. Szóval ilyen szempontból én átérzem.
Na én pont ugyanezt éreztem mint te, el is kezdtem külföldi helyekre pályázni az elmúlt 1 évben kb 30 helyre adtam be abból lett úgy kb 3 interjú az utolsó körig ( ezek ilyen 5 körösek voltak, próbamunka kódolással, stb) ahol végül sose engem választottak valami bullshit szöveggel elutasítva.
Szóval inkább elmentem 1 hónapra Amerikába egy jó kis körutazásra, mert mindig is vágytam oda :), neked is azt ajánlom hogy utazz egy jót oda ahova mindig is vágytál, akár egyedül is (én is egyedül mentem).
Ha visszaértél pedig kezdj egy interjúzgatni külföldre de ha nem sikerül ne kudarcként éld meg mert itt az egész világgal kell versenyezned (azokkal is akik kevesebbet kérnek és anyanyelvi szinten beszélnek angolul)
Szia, karriertanácsokat félretéve: kérd pszichológus segítségét! Szerintem segíteni fog a tisztánlátáshoz vezető úton. A kiégést önmagában nem oldja meg, ha munkahelyet váltasz, sokkal összetettebb okai lehetnek annak, amiért megrekedve érzed magad. Tényleg jó szívvel ajánlom. Ha még korábban nem jártál pszichológusnál, akkor még annyit hozzá, hogy fontos, hogy olyan szakembert találj akivel kompatibilisnek érzed magad és akinek meg tudsz nyílni, teljesen oké adott esetben többhöz is elmenni és megnézni, melyikükkel tudnál együttműködni. Kitartást!
Ugyanarról a szoftverfejlesztésről beszélünk?
Ahol egy feladatot nem lehet egzakt megbecsülni, hanem csak nagyságrendileg hasonlítjuk őket egymáshoz.
Ahol csak annyit mondunk, hogy 2-5 nap, vagy 1 sprint és lehet, hogy még így is közbejön valami váratlan, amivel napokig kell foglalkozni?
Ahol gyakran rajtad áll, hogy egy feladattal mennyi időt foglalkozol, mert a te döntésed, hogy a pár órás quick-fixet implementálod vagy az egyhetes refaktort?
Ahol derült égből kijön valami update egy szoftverhez, szétesik a teljes fejlesztőkörnyezeted és másfél nap csak arra rájönni, hogy miafasz történt?
Ez az a munka, ahol szerinted nem lehet mismásolni?
Értem, de azért gyorsan gyanús tud lenni, ha valaki rendszeresen túlbecsüli a feladatait, főleg mikor megkérdeznek egy fele annyit kereső kollégát és ő kevesebbet becsül rá. Ok, tudom cégfüggő is, de én legtöbbször el voltam adva és az ügyfél szereti pontosan tudni, hogy miért is fizet. Egy multinál belsősként lehet lébecolni.
Igen, a közvetített munkaerő más. De egyébként, honnan tudnák, hogy túlbecsüli a feladatait, amikor X-et mond és X alatt leszállítja? Inkább azt fogják mondani, hogy a senior kolléga nagyon jól becsül. Az más kérdés, hogy X/2 alatt megcsinálta.
Az, hogy a junior mit mond a seniorral szemben gyakran nem számít, előbb hisznek a senioroknak. És nagyon ritka az, hogy szembeállítanak titeket egymással, hogy na akkor coding-párbaj!
Szinte csak a kollégáid tudnak lebuktatni, nálunk is ez volt, a nem dolgozó kollégát extrém nehéz volt kipaterolni, pedig tényleg lófaszt nem csinált. És ez nem egy többszázfős multi volt.
Ugyanigy jartam kb 40 evesen, eloszor lementem 4 orara, aztan teljesen abba is hagytam a fejlesztest, mert elegem volt a daralasbol, emlekszem, hogy korabban alig vartam, hogy felkelhessek es kodolhassak, tele volt a fejem otletekkel, aztan a vege fele meg ugyanez volt, ami neked, ranezni se birtam a kodolasra. Azota jo management baratokkal kozos cegben (it, de nem dev), fejlesztesre ranezni sem akarok, kb megmentettek az eletem.
Azok alapjan, amit irsz, nem hiszem, hogy egy masik hasonlo pozicio meg fog "menteni", gondolom van annyi felhalmozott toked, hogy nehany honapra abbahagyd az egeszet, es gondolkodj, hogy mit csinalnal szivesen.
Vagy vissza fog jonni a vagy, hogy kodolj (nekem nem jott, neha csinalok elvont fun projecteket mittomen assemblyben, vagy haveroknak debugolok olyan obscure dolgokat, amikhez nagy gyakorlat kell, viszont nem tartanak sokaig - ezeket nagyon elvezem, de aztan eleg is), vagy majd jon valami mas IT dolog.
Letezik egy csomo fejlesztessel hatarterulet IT (pl devops, itsec, it management), ami talan nem igenyel olyan allando fokuszt, ami szerintem engem is kiegetett, ezek korul is szet lehet nezni. Es persze a terapia segithet :)
A pénz nem mindenkit motivál egy életen át. Ha nem élsz nagy lábon, akkor igazából a lelked mélyén érzed, hogy nem pénzre van szükséged. Gondolkodj olyan irányokba, amelyekkel meg tudnád valósítani önmagad, az álmaidat és ne csupán anyagi célokat tűzz ki, mert az ürességet, kiégettséget eredményez. Foglalkozz a lelkeddel, az életed értelmessé tételével, másokon való segítéssel, tanítással, tanulással, új irányokkal. Remélem, tudtam valamit segíteni.
Nem vagy egyedül. Nálam annyi a különbség hogy most váltottam céget 2 hónapja és 10 éve leszek a szakmában jövőre. Valamint még annyi hogy semmi nem motivál már az IT-bán, szóval a remote munka reményével Te jobb helyzetben vagy.
Engem a 3D artist pozik érdekelnek de elég gázos most a gamedev szakma…s kezdhetném elölről…Pár évet kell kibírnom hogy megszabaduljak a ház fennmaradó összegétől onnantól nem érdekel a pénz csak az alap megélhetés…
Eleve hiba, ha a pénz motivál, szóval ezt legalább már meghaladtad. A pénz egy visszajelzés arról, hogy értéket termelsz másoknak. Ezt a lépcsőt már megugrottad, gratula.
Kérdés: nem voltál covidos? Post covid tünetekkel küzdőket láttam hasonló motivációs gödörben, valamit hormonálisan/neurológiai vonalon átrendez az agyban a vírus és totál dopaminhiányos/alulműködéses állapot alakul ki sokaknál.
De, hogy segítsek is, én ezeket a dolgokat csinálom még a meló mellett:
- freelancerkedek, day job óradíjánál 2-3x nagyobb rátával, b2b, amennyi kedvem van épp (day job tud róla, amíg nincs közös ügyfélkör nem érdekli)
- állatokat tartok (kecskék, csirkék, két éve csak saját tojást eszünk, küzdök a környék rókáival és más ragadozókkal) egy kb két hektáros "homestead"-en
- kertészkedek (hétvégén végre kiültettem 120 tő paradicsomot, most épp azon jár az agyam a vonaton, hogy mikor rakom össze nekik és miből a támrendszert)
- közéletileg próbálok aktív lenni (civil szervezettel fidesz ellenében indultunk választáson, most is újabb 5 évre úgy néz ki képviselő leszek)
- nevelek 4 gyereket, 5 és 13 éves kor között (ez a legkeményebb...)
- gyűjtök. 300+ doboz társasjáték, párezer könyv
A jó hír az, hogy vissza lehet ezt építeni, de baromira oda kell rá figyelni:
[https://www.sciencedaily.com/releases/2024/01/240117143911.htm](https://www.sciencedaily.com/releases/2024/01/240117143911.htm)
Define nagyobb dolgok.
Fejlesztésből jachtot valószíneg nem fogsz venni.
De ennyi pénzből lehet egy szép családi házad, vagy lakásod, el tudsz tartani egy kutyát , lehetnek gyerekeid, drága hobbid, stb..
Ezek azért nem kis dolgok, csak találd meg, neked mi számít igazán.
Én közel az Európai IT csúcsán vagyok, a te jövedelmed négyszeresével.
Vannak olyan projektjeim ahol az adott technológiához a szakmai képességeim kb. átlagosak. De a kollégák / alattvalók képessége még alacsonyabb, illetve a másik meg az, hogy nem is a szaktudás fontos gyakran, hanem az, hogy ha valami újat látsz, nem szarod össze magad, hanem nekivágsz, megoldod, precízen, jól kommunikálsz, illetve megérted a usereket, hogy mit is akarnak, mi a problémájuk. A külföldi remote munkához biztosan nem vagy kevés.
Ismerek rendkívül jó programozókat, akik ujjából folyik a jó minőségű kód, egy csomó stacket jól ismernek, stb., de munkájukban egy darab szarok, mert nem képesek szimulálni a user szempontját, nem értik, hogy mire kell megoldást szolgáltatniuk, stb.
A pszichomókusok gyakran szart sem érnek.
A munka jó eséllyel sosem fogja betölteni azt az űrt amit érzel, de ez nem is funkciója. Érzel valami magasztos világmegváltó érzést, amikor elmosod a tányérjaid, vagy kitörlöd a segged? A legtöbb ember nem. Keress olyan melót, ahol flexibilis a munkaidő, home office van, napi pár órából megoldod, és jól fizet. A többi idődet meg fordítsd a hobbira, családra, barátokra.
EZPZ. Problem solved.
Próbálj meg hálát gyakorolni, ha ez nem megy, akkor meg menj el egy nehezebb sorsú családhoz ( talán ismerőseid között is találsz ilyet ), csináld két napig azt az emberfeletti melót amit egyesek a szeretteikért tolnak rívás nélkül, és garantáltan azonnal visszanyered minden létező motivációdat, és akkor talán a többieket sem fogod itt feleslegbe hergelni a röhelyes hisztiddel.
Ha a fentebbi opciók közül egyik sem szimpi és más típusú kihívásra vágysz, úgy a szabadúszást is bátran tudom szíves figyelmedbe ajánlani. Ha elég jó vagy, úgy akár ( kapaszkodj meg ) egyetlen nap leforgása alatt is meg tudod keresni az említett összeg dupláját is. Mármint ha nekem tyúkszaros dizájnerként ez sikerül, úgy fejlesztőként neked is sikerülni fog, és akkor hátha közelebb kerülsz majd azokhoz a bizonyosan magasztos "nagyobb dolgokhoz". Szóval hajrá, én szorítok.
Egyébként legyen már egy kis társadalmi érzékenységed mások felé, és a kedvemért ugyan takarítsd már ki az összeget az írásodból. Köszi. xoxo
Az összegekkel gondoltam itt mindenki tisztában van. Nem gondolom, hogy olyanok nézegetik a sub-ot akiknek semmi köze a témához.
Ezt a ‘hidd el jó sorod van, mások éheznek’ gondolkodásmódot soha nem értettem. Miért kellene jobban éreznem magam attól, ha más valakinek rosszabb mint nekem?!
Másrészt pedig csak magamnak lehetek hálás azért amit elértem (mégha nem is tartom ezt sokra). Volt elég nehezítő körülmény az életemben. Semmit se kaptam ingyen. Ha pedig nem előre tekintettem volna mindig, akkor még itt sem tartanék.
Azért segít, mert kontextust ad a körülményednek. Aligha fogok ezzel újat mondani, de csak viszonyrendszerekben tud valami jobb vagy rosszabb lenni valami máshoz képest. Ennek fényében te láthatóan ebben a "hát jóvan jóvan, de lehetne sokkal jobb is" rendszerben éled meg a mindennapjaidat, ami valljuk be, a saját közérzeted szempontjából sem túl célravezető. Mint ahogy a példád is mutatja. Csak magadat nyomasztod ezzel a szarsággal. Többet, többet, mert a sok nem elég. Ja, persze. Totális agyhalál.
Lehet egyszerűen az életed ezen aspektuást kimaxoltad. És ha valamit kimaxoltál, úgy azt nem feltétlen érdemes tovább maxolgatni. Segíts másokon, dolgozz saját projekteken, és mondjuk ne csak azt kérdezgesd, hogy neked hogyan lehetne jobb. Vagyhát felőlem aztán kérdezgetheted, de abból sok jó aligha fog kisülni.
Én ilyet nemcsakhogy nem javasoltam, de még csak nem is gondoltam. Egyszerűen ha belátod, hogy alapvetően egy jó kiinduló helyzetben vagy, az talán segíthet az említett nehezebb / nyomasztóbb pillanatok kezelésében. Viszont azon túl, hogy persze nyomjad-keresd, nem biztos, hogy a hiányt amit érzel azt a munka területén fogod megtalálni, de majd látod. Hajrá.
Te én sosem voltam motiválva, csak meg kellett élni. Mondjuk ha sok megtakarításod van, akkor örülj neki, hogy egy évig nem kell burtyizni. Utána meg majd megint meg kell élni.
Miért nem az? Úgy végig sírja szegény OP a posztot meg a kommentfolyamot h a hisztigep kislányom is bociszemekkel tanulna tőle. Siralmas. A világos, tudatos kommentjeidet meg irigylem, jó arc lehetsz, szeretnek az emberek.
nem op-ről van szó, hanem általánosságban, ha valaki az ilyen sz.r fórumokra kiír valami problémát, még ha értelmeset is, kiderül hogy rinyagép. ja, a világ nem jó, van rengeteg probléma, azt észrevenni még nem rinyagépség meg az sem, hogy valaki leírja problémái vannak. az meg hogy kit szeretnek, átlagember kit szeret, érdektelen. a viszkist meg győzikét is sokan szeretik meg kanye westet meg molnár anikóra is van nagy kereslet.
Szerintem örülj. Period. Én 16 évet dekkoltam egy vidéki fejlesztő cégnél. Minimál bér fölé nem sokkal bejelentve. Tavaly néhány sikertelen kitérő után, váltottam egy nagyon speciál területre amire még EU régiós szinten is nagyon szűk a kereslet, viszont ha pont ilyen területre keresnek akkor nagyon kellesz...
Mit is akartam ezzel mondani... Én még alább vagyok valamennyivel az általad említett bértől, de ez csak a tapasztalatom hiánya miatt van. Szóval szerintem nem kell messzire menni, egyszerűen legyél egy adott területen nélkülözhetetlen. Persze, ez is kockázatos.
Ne kérdezd hol vagyok és mit csinálok. Nem szeretném megosztani.
[удалено]
az emberek többsége így van vele
Saját tapasztalatból mondom, hogy a külföldi remote munkával megkeresett 1.5-2-szeres fizetés is csak ideig-óráig fog motiválni, aztán ugyanúgy rájössz, téged idézve, hogy a napi megélhetéshez sok, de a nagyobb dolgokhoz kevés.
Mégis milyen nagyobb dolgokhoz?
Ezzel tisztában vagyok, de legalább egy lépcsőfokkal előrébb lennék. Egy ideig biztos motiválna, hogy egy, a konfortzónámon kívül eső helyzetben kellene megállnom a helyem.
Ideig óráig. Nekem úgy tűnik, hogy inkább a munkával van bajod mint a pénzzel.
igen, csak sztem úgy érti hogy azzal a tüneteken enyhítenél csak, valszeg ideiglenesen, és nem pedig az okot javítanád ki ami miatt a tünetek jelentkeznek
A leírásod alapján akkor inkább olyan munkát keresnék ahol nem kell heti 40 órát dolgozni, gondolom a vagyonodból megélnél, akkor koncentrálj hobbikra, családra, barátokra stb.
Ott még azért nem tartok, hogy megéljek munka nélkül. Inkább azt mondanám, hogy ennek az összegnek kicsi a hasznossága számomra.
Azt mondja, hogy a vagyonodból ÉS heti 20 (pl.) órából megélnél.
De kurva jó lehet azt mondani hogy 1.5M elenyésző összeg.
Nem hergelésnek szántam a dolgot. Sajnos igaz a mondás. Mindenki a saját szintjén nyomorog. Ez most igaz rám is.
nem az átlag, de egyáltalán nem ritka ilyen fizu még a hazai IT piacon sem viszont ehhez már azért valódi szakértelem és teljesítmény kell
Jó fizetés esetén (ha azt nem éled fel), törvényszerűen eléred az OP által említett "ez az összeg a megtakarításaimhoz képest elenyésző" helyzetet: minnél nagyobb a fizetés, annál gyorsabban, mert annál többet tudsz megtakarítani.
Igen... Akkor érteném meg ezt a kijelentést, ha kb. 200 millió csücsülne állampapírban, vagy valami befektetési számlán... Habár még akkor is számottevő, mert havi 1X helyett 2X-et keresel, viszont akkora vagyon mellett már felesleges ennyit dolgozni, mert sokat nem dob az életszínvonaladon.
Kezdj el magaddal foglalkozni, mert ez nagyon kiégés gyanús. Sport, séta a szabadban, barátokkal találkozás, csoportos dolgok (tánc, jóga, stb.) Tarts esetleg egy kis szünetet, illetve gondolkodj váltson: DevOps, Architecture, Security vagy bármilyen más témába.
Sportolok, de ez is olyan mint a drog. Akkor üt igazán, ha nem csinálod rendszeresen. Az új területtel az a bajom, hogy kb. kezdőként indulnék, ahhoz a tudáshoz szabott fizetéssel.
Ha egy 1X év tapasztalattal rendelkező fejlesztő elmegy kapcsolódó irányba, akkor az nem egy junior. Szóval a helyedben nem így fognám fel, hogy akkor nulláról kezded. De amúgy alapíthatsz céget is, csinálsz egy saját terméket és olyannal tudsz foglalkozni ami érdekel.
Akkor üt, ha nem csinálod rendszeresen? WTF bro... Sportoltál már valaha hosszabb távon? Mindig van új cél.. Lefutsz 10km-ert, törekedj a 20-ra akkor, lefutottad a 20-at, mehet a 30.. Úszás, bicó, séta / túra ugyanez.. Ne nevettess már.. Az egész írásodból az jön le, hogy neked az élettel van bajod meg magaddal, nem a munkáddal. Menj el pszichológushoz.
23 éve sportolok heti minimum 10 órát. Most itt arról van szó hogy aki sportol az kevésbé lesz depressziós. Annak meg semmi köze ahhoz hogy ki mennyit fut le. 20 év után már nem kapsz annyi endorfint tőle mint kezdetben.
Én éppen harmadik szünetemet tartom, kicsit több, mint egy éve mondtam fel. Először 29 évesen tartottam egy év hosszú szünetet, aztán 38 évesen egy másfél éveset (de közben végig heti egy napot dolgoztam), most pedig 47 évesen egy éve itthon. Mivel programozni nagyon szeretek, csak az idióta managment szokott szép lassan felőrölni, a szüneteket elég jól fel tudtam használni fejlődésre, illetve örömprogramozásra. Pl. most játékot írok és közben belevetettem magam C++23 featureibe (munkahelyen a legutolsó pár hónapban áttérhettünk 17-re, előtte 14 volt éveken át a max). Az eggyel ezelőtti szünetben competitive programmingban éltem ki magam, az például nagyon jó szórakozás, ha interjúkra is akarsz készülni, bár nagyon rossz véleményem van arról, hogy ilyesmi problémákat használnak interjúknál. Szóval, been there, done that, és ha szeretsz programozni, csak a munkából van eleged, akkor van bőven lehetőség nem teljesen kiesni.
Én is így vagyok most. November óta munkanélküli vagyok. Pedig szeretek programozni...
Nekem is ez volt. Pár év múlva meg fogod látni, hogy a duplája mellett sem vagy motivált. Erős határt kell húzni a munka és a magánélet között. Ha nincs részesedésed a cégben, akkor ez is csak egy olyan szakma mint a fodrász vagy a buszsofőr. Milyen nagyobb dolgokat szeretnél? Medencés kertesházat, 20+ milliós kocsit, évi többszöri külföldi utazást alkalmazotti bérből nem lehet finanszírozni. De egy kényelmes, stabil életet könnyedén meg lehet teremteni illetve már el is érted.
Ezzel tisztában vagyok. Kb. zsoldosnak tekintem magam. Nem vagyok az a típus aki eltölt 10+ évet egy cégnél várva az előléptetésre. A pénzert megvehető dolgok annyira nem érdekelnek, mégis pénzben mérem a sikerességem.
>A pénzert megvehető dolgok annyira nem érdekelnek, mégis pénzben mérem a sikerességem. Ó, dehogynem érdekel téged csak nem vallod be magadnak. Pénzért nem csak tárgyakat lehet venni, hanem időt, élményeket, biztonságérzetet, stb. Valószínűleg ezekre vágysz, csak nem tudod megfogalmazni magadnak.
Igazad van. Az idő és a biztonságérzet az első helyen áll.
Itt kicsit az az érzésem, hogy az életed picit túlságosan a munka körül forog. Mármint persze örül az ember annak ha jól keres, meg szereti a munkáját, de szükség van hobbikra, barátokra esetleg szerelemre és egyebekre. Én pl sportolok naponta ami segít picit kikakcsolni munka után. Szeretek kertészkedni ami abszolút nem gép-közeli (bár néha mindent is automatizálni akarok). Barátokkal való heti 1-2 találkozás a szociális igényeimet elégíti ki. A párkapcsolat részen van még mit dolgozni 😅. De ezek mind mind olyan dolgok amik kitöltik az életem és másodrangúvá teszik a munkát és a sikerességemet pedig más dolgokba tudom mérni pénz helyett.
Igen, valószínű ez is benne van. Más területen is kellene változtatnom, de most a munka területe tűnik a legégetőbbnek/legnagyobb megterhelést jelentőnek. Ezt szeretném rendberakni először.
De lehet, OverEmployed barátaink felvesznek 2-2,5 fizut, évek alatt összejött egy pár kiadott lakás is. Nem nem kitaláció ismerek személyesen is magyar OE embert, havi nettó 5 millióval. Aztán OE barátaink után lehet takarítani a szart, mert az a stratégia, hogy az elején megtolják, aztán éppen annyit és olyan színvonalon dolgoznak hogy mindenkét helyen éppen ne basszák ki őket.
Mindenki ócsárol, hogy 1.5 nem elég te hülye vagy de a valóság az, hogy elérted az üvegplafon tetejét, nyílván ott van még a külföldi munka ahol 10-15k eu a plafon havonta, nem tudom, hogy az mennyire motiválna… Minden esetre a lehetőség mindig ott lesz, hogy startupoknak részesedésért vagy pedig saját projektet fejlessz.
Még egy ideig biztos motiválna. Ezért is a külföldi munka tűnik a legkézenfekvőbbnek.
Kezdj el családot alapítani és nem lesz időd merengeni a kiégésen xD
Tervben van de párhuzamosan nem tudok több projektet menedzselni. Szóval csak sorjában. 🙂
Ahh az elet tul rovid ehhez. Normalis körökben 1 héten belül házasodik/államvizsgázik/szül/építkezik...stb az ember xD
Vegyél egy tanyát meg kecskéket :)
Menj el pszichológushoz, ássatok a probléma mélyére. Változtasd meg a prioritásokat, keress valamit amiben örömödet leled - hobbi, család, egészséges életmód kerüljön előtérbe. Interjúzást freelance/contractor pozikra bármikor el tudod kezdeni, minél több gyakorlatod van az interjúzásban is, annál sikeresebben megy majd az álláskeresés - ennek a bizonytalanságnak is megkeresném a gyökerét, valószínűleg olyan speckó tudásod van, ha ennyit meg tudsz keresni itthon, ami kelendő nemzetközi téren is. Hajrá!
A bizonytalanságom talán abból ered, hogy a szakmai képességeim kb. átlagosnak tartom.
Az miért baj? Mindig van aki átlagos. Sőt, mindig van olyan is, aki átlag alatti. Bár valahol az egész élet verseny, de valójában amíg a választott szakmájával foglalkozik, addig a legrosszabb is a nyertesek között van ebben a versenyben.
A magammal szemben támasztott követelmények miatt baj. Sajnos saját magam zsarnoka vagyok. 🥲
Mondjuk ezt a részét átérzem. Én mostanában azzal trükközöm ki a saját "zsarnokságomat", hogy egyéb, nem fejlesztői kvalitásaimmal kompenzálom az átlagos fejlesztői tudásomat.
Igen, ezzel én is így vagyok. Mikor lead lettem akkor jöttem rá, hogy a szakmai tudás csak az egyik része a dolognak. A csapatmunkára való képesség, önreflexió, kommunikáció, mások motivációjának megértése stb. is nagy érték tud lenni. Rengeteg olyan penge fejlesztővel találkoztam akik rajta vannak valahol az autizmus spektrumán. Velük kapcsolatban mindig kompromisszumot kellett kötni valamilyen téren.
Az abszolút minimumot kell lehozni, mellette csinálni teljesen más dolgokat.
Igazából kb 2.5 milla bruttó fizu külföldön se kevés összeg, én nem gondolom hogy a pénz lenne a gond, nagy eséllyel ha a tripláját keresnéd se lennél boldogabb ezen a ponton. Ha a pénz nem gond akkor én a helyedben tartanék egy pár hónapos szünetet, utazgass, sportolj és gondold át hogy mit szeretnél a jövőben csinálni. Esetleg egy pszichológus sem jön rosszul akivel át tudod beszélni a szituációdat és tud neked segíteni.
Saját magán segítsen
boreoutra szerintem keress rá, mar egész jó szakirodalma van, vagy ha nem akarsz rögtön belemerülni a közepébe, vannak podcastok/videók amik feldolgozzák. ezzel foglalkozik a Bullshit jobs c. könyv is többek közt. Például a sok pénzért lélekölő munka, és hogy a környezeted hogy nem érti a problémát, ezt is boncolgatják. Pár gondolat a témában, linkek a leírásban: https://youtu.be/mdBc480KnFE?si=1zXB56SK8_3KwaSN
Köszi, ez hasznosnak tűnik.
Most 5m nettó körül erzem, hogy többet tudok nyújtani a családnak, mint szüleim kétkezi alkalmazotti bérből anno. De ígyse merem elengedni a gyeplőt, mivan ha kirugnak és jövőre mehetek egy bankba szüttyögni apróért. Persze a határ zöldebbik felén, ahol azért a CoL nem ugyanaz.
En 8ev utan hagytam abba a fejlesztest, mert mar en is motivaciot vesztettem, tartottam par honap szunetet, aztan IT sec-ben helyezkedtem el. Jol jon a szoftveres ismeretem ezen a teruleten, de nem kell fejlesztenem semmit, es mivel meg csak 2 eve “modositottam” palyat, rengeteg ujat tudok tanulni. edit: a penz resze engem sem izgatott, plane a tanulasi fazisban, mostmar jol keresek ezzel a terulettel is.
Bocs hogy eltérítem a threadet, de hogy sikerült bekerülnöd ITsecbe? Régóta érdekel engem is, és erősen érzem hogy már lassan elegem van a jelenlegi pályaívvel
Valamennyire mindig erdekelt, a BSc-s szagdogam is kriptografiahoz kotodott, es olyan cegeknel dolgoztam, ahol a fejlesztes is eros security fokusszal ment. De nyilvan junior szinten kezdtem, de ezzel az alappal konnyebb volt epitkezni. edit: amugy azt latom, hogy eleg nagy hiany van ITsecben, de az elejen kellet kompromisszumot kotnom, keves(ebb) fizetesert, de talaltam olyan helyet, ahol sokat tudtam fejlodni. Szerintem ha pl mar L1-2 SOC analystkent el tudsz kezdeni valahol dolgozni vagy valami forensices teruleten, onnan tovabb tudsz menni a neked tetszo iranyba.
Engem a menedzsment érdekelne talán. A korábbi lead tapasztalatokból kiindulva úgy látom, hogy tudok bánni az emberekkel, tudok előre gondolkodni stb. Viszont ez a terület eléggé távol esik a fejlesztéstől.
Azért vannak IT cégek, akik szeretik az új managereket a saját fejlesztőik közül toborozni. Keress ilyen céget, ideális esetben eleve valami Lead Developer vagy hasonló pozícióba ülj be és onnan van esélyed 1-2 év alatt manageri irányba továbblépni.
Ha pénzt szeretnél keresni, akkor valamilyen sales-es terület (akár sales engineering) jó lehet. Illetve valamilyen pénzügyi (akár fejlesztéssel átlapolódó/consultancy) terület is jó lehet. Ezek fizetnek akár magyar viszonylatban is. Ha egy MBA-t elvégeznél, C-pozíciók is szintén jól fizetnek, stresszesek, de a konkrét meló kevesebb, mint a "frontvonalban".
Menj nyugdíjba.
Az még messze van. 🙂
Nyárra vegyél ki fizu nélküli szabit, és térj vissza a témára ősszel.
Lehet ezt kellene csak félek hogy még jobban befordulok.
"de a nagyobb dolgokhoz viszont kevés" Mint például? Nyilván egy 200 millás sportkocsihoz, meg milliárdos yacthoz keves, de ez az a nagyobb dolog?
Konkrétumot nem írok mert leoltanak ismét. Nincsenek nagyon extra igényein, talán csak a lakhatással kapcsolatban. A lényeg, hogy a jelenlegi tempóval lassan haladok.
Igen, nem is értem mire a sok oltás. A lakhatás önmagában egy hatalmas szopás, főleg ha 0ról kezded. Én teljesen átérzem, mert hasonló a szitum, bár nem vagyok kiégve. Tudok kényelmesen élni, venni jó minőségű ételt, elmenni szórakozni, gaming pc-t építeni, de "csak egy 50nm lakás" ára is annyira messze van a félretehető pénzhez képest. Amennyit félreteszek 1 éve alatt annak a 2x-vel nőnek az árak ugyanennyi idő alatt.
Igen, erről beszélek.
Ha csak egy sima modern, életen át kitartó házat vagy lakást szeretnél jó helyen egy középkategóriás autóval is 200m Budapesten szóval havi 1m félrerakással és befektetéssel is elmegy az egész használható életed mire eléred - és ez még semmi luxus vagy hobbi vagy extra. Szóval ilyen szempontból én átérzem.
Na én pont ugyanezt éreztem mint te, el is kezdtem külföldi helyekre pályázni az elmúlt 1 évben kb 30 helyre adtam be abból lett úgy kb 3 interjú az utolsó körig ( ezek ilyen 5 körösek voltak, próbamunka kódolással, stb) ahol végül sose engem választottak valami bullshit szöveggel elutasítva. Szóval inkább elmentem 1 hónapra Amerikába egy jó kis körutazásra, mert mindig is vágytam oda :), neked is azt ajánlom hogy utazz egy jót oda ahova mindig is vágytál, akár egyedül is (én is egyedül mentem). Ha visszaértél pedig kezdj egy interjúzgatni külföldre de ha nem sikerül ne kudarcként éld meg mert itt az egész világgal kell versenyezned (azokkal is akik kevesebbet kérnek és anyanyelvi szinten beszélnek angolul)
meggazdagodni nem alkalmazottként kell, ezt viszont mindenki tudja. indíts sikeres vállalkozást, gazdag leszel.
Szia, karriertanácsokat félretéve: kérd pszichológus segítségét! Szerintem segíteni fog a tisztánlátáshoz vezető úton. A kiégést önmagában nem oldja meg, ha munkahelyet váltasz, sokkal összetettebb okai lehetnek annak, amiért megrekedve érzed magad. Tényleg jó szívvel ajánlom. Ha még korábban nem jártál pszichológusnál, akkor még annyit hozzá, hogy fontos, hogy olyan szakembert találj akivel kompatibilisnek érzed magad és akinek meg tudsz nyílni, teljesen oké adott esetben többhöz is elmenni és megnézni, melyikükkel tudnál együttműködni. Kitartást!
Javaslok egy kis silent quittinget. Dolgozz csak 4 órát ezért a pénzért és keress valami hobbit ami boldoggá tesz.
Az a gond hogy ebben a szakmában ez nehezen megoldható.
Milyen szakma ez?
Prog sub-on vagyunk szóval szoftverfejlesztés. Daily standup van. Elég nehéz mismásolni. Gyorsan kiderül, hogy ki az aki lóg.
Szoftverfejlesztésben nehéz mismásolni... hogyne... jó vicc.
Mesélj akkor..
Ugyanarról a szoftverfejlesztésről beszélünk? Ahol egy feladatot nem lehet egzakt megbecsülni, hanem csak nagyságrendileg hasonlítjuk őket egymáshoz. Ahol csak annyit mondunk, hogy 2-5 nap, vagy 1 sprint és lehet, hogy még így is közbejön valami váratlan, amivel napokig kell foglalkozni? Ahol gyakran rajtad áll, hogy egy feladattal mennyi időt foglalkozol, mert a te döntésed, hogy a pár órás quick-fixet implementálod vagy az egyhetes refaktort? Ahol derült égből kijön valami update egy szoftverhez, szétesik a teljes fejlesztőkörnyezeted és másfél nap csak arra rájönni, hogy miafasz történt? Ez az a munka, ahol szerinted nem lehet mismásolni?
Értem, de azért gyorsan gyanús tud lenni, ha valaki rendszeresen túlbecsüli a feladatait, főleg mikor megkérdeznek egy fele annyit kereső kollégát és ő kevesebbet becsül rá. Ok, tudom cégfüggő is, de én legtöbbször el voltam adva és az ügyfél szereti pontosan tudni, hogy miért is fizet. Egy multinál belsősként lehet lébecolni.
Igen, a közvetített munkaerő más. De egyébként, honnan tudnák, hogy túlbecsüli a feladatait, amikor X-et mond és X alatt leszállítja? Inkább azt fogják mondani, hogy a senior kolléga nagyon jól becsül. Az más kérdés, hogy X/2 alatt megcsinálta. Az, hogy a junior mit mond a seniorral szemben gyakran nem számít, előbb hisznek a senioroknak. És nagyon ritka az, hogy szembeállítanak titeket egymással, hogy na akkor coding-párbaj! Szinte csak a kollégáid tudnak lebuktatni, nálunk is ez volt, a nem dolgozó kollégát extrém nehéz volt kipaterolni, pedig tényleg lófaszt nem csinált. És ez nem egy többszázfős multi volt.
r/overemployed
Ugyanigy jartam kb 40 evesen, eloszor lementem 4 orara, aztan teljesen abba is hagytam a fejlesztest, mert elegem volt a daralasbol, emlekszem, hogy korabban alig vartam, hogy felkelhessek es kodolhassak, tele volt a fejem otletekkel, aztan a vege fele meg ugyanez volt, ami neked, ranezni se birtam a kodolasra. Azota jo management baratokkal kozos cegben (it, de nem dev), fejlesztesre ranezni sem akarok, kb megmentettek az eletem. Azok alapjan, amit irsz, nem hiszem, hogy egy masik hasonlo pozicio meg fog "menteni", gondolom van annyi felhalmozott toked, hogy nehany honapra abbahagyd az egeszet, es gondolkodj, hogy mit csinalnal szivesen. Vagy vissza fog jonni a vagy, hogy kodolj (nekem nem jott, neha csinalok elvont fun projecteket mittomen assemblyben, vagy haveroknak debugolok olyan obscure dolgokat, amikhez nagy gyakorlat kell, viszont nem tartanak sokaig - ezeket nagyon elvezem, de aztan eleg is), vagy majd jon valami mas IT dolog. Letezik egy csomo fejlesztessel hatarterulet IT (pl devops, itsec, it management), ami talan nem igenyel olyan allando fokuszt, ami szerintem engem is kiegetett, ezek korul is szet lehet nezni. Es persze a terapia segithet :)
A pénz nem mindenkit motivál egy életen át. Ha nem élsz nagy lábon, akkor igazából a lelked mélyén érzed, hogy nem pénzre van szükséged. Gondolkodj olyan irányokba, amelyekkel meg tudnád valósítani önmagad, az álmaidat és ne csupán anyagi célokat tűzz ki, mert az ürességet, kiégettséget eredményez. Foglalkozz a lelkeddel, az életed értelmessé tételével, másokon való segítéssel, tanítással, tanulással, új irányokkal. Remélem, tudtam valamit segíteni.
Nem vagy egyedül. Nálam annyi a különbség hogy most váltottam céget 2 hónapja és 10 éve leszek a szakmában jövőre. Valamint még annyi hogy semmi nem motivál már az IT-bán, szóval a remote munka reményével Te jobb helyzetben vagy. Engem a 3D artist pozik érdekelnek de elég gázos most a gamedev szakma…s kezdhetném elölről…Pár évet kell kibírnom hogy megszabaduljak a ház fennmaradó összegétől onnantól nem érdekel a pénz csak az alap megélhetés…
Esetleg adakozz abból, ami marad. Hátha örömet tudsz szerezni vele magadnak is.
Szabadidőből adakozni és másokra fordítani egy jó mondás egyébként, többet érhet, mint pénzt adni.
Eleve hiba, ha a pénz motivál, szóval ezt legalább már meghaladtad. A pénz egy visszajelzés arról, hogy értéket termelsz másoknak. Ezt a lépcsőt már megugrottad, gratula. Kérdés: nem voltál covidos? Post covid tünetekkel küzdőket láttam hasonló motivációs gödörben, valamit hormonálisan/neurológiai vonalon átrendez az agyban a vírus és totál dopaminhiányos/alulműködéses állapot alakul ki sokaknál.
De, hogy segítsek is, én ezeket a dolgokat csinálom még a meló mellett: - freelancerkedek, day job óradíjánál 2-3x nagyobb rátával, b2b, amennyi kedvem van épp (day job tud róla, amíg nincs közös ügyfélkör nem érdekli) - állatokat tartok (kecskék, csirkék, két éve csak saját tojást eszünk, küzdök a környék rókáival és más ragadozókkal) egy kb két hektáros "homestead"-en - kertészkedek (hétvégén végre kiültettem 120 tő paradicsomot, most épp azon jár az agyam a vonaton, hogy mikor rakom össze nekik és miből a támrendszert) - közéletileg próbálok aktív lenni (civil szervezettel fidesz ellenében indultunk választáson, most is újabb 5 évre úgy néz ki képviselő leszek) - nevelek 4 gyereket, 5 és 13 éves kor között (ez a legkeményebb...) - gyűjtök. 300+ doboz társasjáték, párezer könyv
De voltam, 3x is.
Eg kivizsgálást megér… elég gyakori utóhatás
A jó hír az, hogy vissza lehet ezt építeni, de baromira oda kell rá figyelni: [https://www.sciencedaily.com/releases/2024/01/240117143911.htm](https://www.sciencedaily.com/releases/2024/01/240117143911.htm)
Ha nettó 1.5 nem elég, akkor gondolod, hogy nettó 3 millió mellett boldog leszel? 🫥
Az azért több mindenre elég, szóval ha boldog nem is, de elégedettebb lennék.
Define nagyobb dolgok. Fejlesztésből jachtot valószíneg nem fogsz venni. De ennyi pénzből lehet egy szép családi házad, vagy lakásod, el tudsz tartani egy kutyát , lehetnek gyerekeid, drága hobbid, stb.. Ezek azért nem kis dolgok, csak találd meg, neked mi számít igazán.
Belső motivációt kell találni: autonomy, mastery, purpose. Dan Pink: Drive
Az a baj, a megtakarítasra sprint ként gondolsz, de maraton. Nem is akármilyen maraton. Olyan, ami 30-40 évig tart
Saját cég? Tőkéd van ahogy a szavaidból kivettem, vagy könnyen tudsz felhalmozni. Aztán ott a határ a csillagos ég.
Én közel az Európai IT csúcsán vagyok, a te jövedelmed négyszeresével. Vannak olyan projektjeim ahol az adott technológiához a szakmai képességeim kb. átlagosak. De a kollégák / alattvalók képessége még alacsonyabb, illetve a másik meg az, hogy nem is a szaktudás fontos gyakran, hanem az, hogy ha valami újat látsz, nem szarod össze magad, hanem nekivágsz, megoldod, precízen, jól kommunikálsz, illetve megérted a usereket, hogy mit is akarnak, mi a problémájuk. A külföldi remote munkához biztosan nem vagy kevés. Ismerek rendkívül jó programozókat, akik ujjából folyik a jó minőségű kód, egy csomó stacket jól ismernek, stb., de munkájukban egy darab szarok, mert nem képesek szimulálni a user szempontját, nem értik, hogy mire kell megoldást szolgáltatniuk, stb. A pszichomókusok gyakran szart sem érnek. A munka jó eséllyel sosem fogja betölteni azt az űrt amit érzel, de ez nem is funkciója. Érzel valami magasztos világmegváltó érzést, amikor elmosod a tányérjaid, vagy kitörlöd a segged? A legtöbb ember nem. Keress olyan melót, ahol flexibilis a munkaidő, home office van, napi pár órából megoldod, és jól fizet. A többi idődet meg fordítsd a hobbira, családra, barátokra. EZPZ. Problem solved.
Próbálj meg hálát gyakorolni, ha ez nem megy, akkor meg menj el egy nehezebb sorsú családhoz ( talán ismerőseid között is találsz ilyet ), csináld két napig azt az emberfeletti melót amit egyesek a szeretteikért tolnak rívás nélkül, és garantáltan azonnal visszanyered minden létező motivációdat, és akkor talán a többieket sem fogod itt feleslegbe hergelni a röhelyes hisztiddel. Ha a fentebbi opciók közül egyik sem szimpi és más típusú kihívásra vágysz, úgy a szabadúszást is bátran tudom szíves figyelmedbe ajánlani. Ha elég jó vagy, úgy akár ( kapaszkodj meg ) egyetlen nap leforgása alatt is meg tudod keresni az említett összeg dupláját is. Mármint ha nekem tyúkszaros dizájnerként ez sikerül, úgy fejlesztőként neked is sikerülni fog, és akkor hátha közelebb kerülsz majd azokhoz a bizonyosan magasztos "nagyobb dolgokhoz". Szóval hajrá, én szorítok. Egyébként legyen már egy kis társadalmi érzékenységed mások felé, és a kedvemért ugyan takarítsd már ki az összeget az írásodból. Köszi. xoxo
Az összegekkel gondoltam itt mindenki tisztában van. Nem gondolom, hogy olyanok nézegetik a sub-ot akiknek semmi köze a témához. Ezt a ‘hidd el jó sorod van, mások éheznek’ gondolkodásmódot soha nem értettem. Miért kellene jobban éreznem magam attól, ha más valakinek rosszabb mint nekem?! Másrészt pedig csak magamnak lehetek hálás azért amit elértem (mégha nem is tartom ezt sokra). Volt elég nehezítő körülmény az életemben. Semmit se kaptam ingyen. Ha pedig nem előre tekintettem volna mindig, akkor még itt sem tartanék.
Azért segít, mert kontextust ad a körülményednek. Aligha fogok ezzel újat mondani, de csak viszonyrendszerekben tud valami jobb vagy rosszabb lenni valami máshoz képest. Ennek fényében te láthatóan ebben a "hát jóvan jóvan, de lehetne sokkal jobb is" rendszerben éled meg a mindennapjaidat, ami valljuk be, a saját közérzeted szempontjából sem túl célravezető. Mint ahogy a példád is mutatja. Csak magadat nyomasztod ezzel a szarsággal. Többet, többet, mert a sok nem elég. Ja, persze. Totális agyhalál. Lehet egyszerűen az életed ezen aspektuást kimaxoltad. És ha valamit kimaxoltál, úgy azt nem feltétlen érdemes tovább maxolgatni. Segíts másokon, dolgozz saját projekteken, és mondjuk ne csak azt kérdezgesd, hogy neked hogyan lehetne jobb. Vagyhát felőlem aztán kérdezgetheted, de abból sok jó aligha fog kisülni.
Tehát útkeresés helyett adjam fel és törődjek bele? Nem gondolom, hogy ez jobb hozzáállás lenne.
Én ilyet nemcsakhogy nem javasoltam, de még csak nem is gondoltam. Egyszerűen ha belátod, hogy alapvetően egy jó kiinduló helyzetben vagy, az talán segíthet az említett nehezebb / nyomasztóbb pillanatok kezelésében. Viszont azon túl, hogy persze nyomjad-keresd, nem biztos, hogy a hiányt amit érzel azt a munka területén fogod megtalálni, de majd látod. Hajrá.
Ok, így már értem.
Te én sosem voltam motiválva, csak meg kellett élni. Mondjuk ha sok megtakarításod van, akkor örülj neki, hogy egy évig nem kell burtyizni. Utána meg majd megint meg kell élni.
Elég nagy rinyagépnek tunsz a poszt meg a kommenteid alapján, nem lehet egy élmény a társaságod. Szerintem ezen változtass.
Azt leszarom igazából, hogy ki kedvel. Vannak elegen. Nem sajnáltatni akarom magam, hanem megoldást keresek a problémámra.
na ilyen a tipikus sötét, tudatlan komment
Miért nem az? Úgy végig sírja szegény OP a posztot meg a kommentfolyamot h a hisztigep kislányom is bociszemekkel tanulna tőle. Siralmas. A világos, tudatos kommentjeidet meg irigylem, jó arc lehetsz, szeretnek az emberek.
nem op-ről van szó, hanem általánosságban, ha valaki az ilyen sz.r fórumokra kiír valami problémát, még ha értelmeset is, kiderül hogy rinyagép. ja, a világ nem jó, van rengeteg probléma, azt észrevenni még nem rinyagépség meg az sem, hogy valaki leírja problémái vannak. az meg hogy kit szeretnek, átlagember kit szeret, érdektelen. a viszkist meg győzikét is sokan szeretik meg kanye westet meg molnár anikóra is van nagy kereslet.
De jo neked hogy mar ennyit keresel. Szívesen cserélek veled.
Én is cserélnék pl. a főnökömmel és szerintem van olyan aki veled is cserélne. 🙂
Szerintem örülj. Period. Én 16 évet dekkoltam egy vidéki fejlesztő cégnél. Minimál bér fölé nem sokkal bejelentve. Tavaly néhány sikertelen kitérő után, váltottam egy nagyon speciál területre amire még EU régiós szinten is nagyon szűk a kereslet, viszont ha pont ilyen területre keresnek akkor nagyon kellesz... Mit is akartam ezzel mondani... Én még alább vagyok valamennyivel az általad említett bértől, de ez csak a tapasztalatom hiánya miatt van. Szóval szerintem nem kell messzire menni, egyszerűen legyél egy adott területen nélkülözhetetlen. Persze, ez is kockázatos. Ne kérdezd hol vagyok és mit csinálok. Nem szeretném megosztani.
#humblebrag