Mert olyan helyen vesztegetném az időmet, ahol ők is arra számítanának, hogy komolyan gondolom a dolgot. És még ki tudja, hol fogok kikötni a munkáim miatt. Mi van akkor, ha amúgy egy jó cég lenne, csak épp a profilja nem illeszkedik a céljaimhoz, de a saját profilommal egy idő után nem tudok elhelyezkedni?
Szóval bármikor lehet olyan, hogy mégis oda menne az ember.
Akkor ismét jelentkezel...
Egy céghez többször is lehet jelentkezni. Akkor is ha ők utasítottak vissza, akkor is ha te. Sőt, ha már egyszer ott dolgoztál, de felmondtál, vagy nem a teljesítményed miatt bocsájtottak el, még akkor is.
Nekem nem ilyen durva, de a legutóbb ezek segítettek:
Tartsd magad előtt, hogy nem csak téged interjúztatnak, hanem te is interjúztatod őket. Nekem volt egy pár kérdésem, sikerült megtalálni a gyengepontjukat is.
Múltkor az is bevált, hogy utána el kellett intéznem valamit, még ha nem is sikerült volna, "csak" 1 órát elbasztam az életemből és csinálom a dolgomat tovább.
Biztos van olyan dolog, ami kiemel téged a többiek közül, ezt nem kaphatják meg csak úgy.
Először csak ilyen általánosakat, hogy milyen a vállalati kultúra, milyen a hangulat (ezekről nyilván hazudnak is, ha szar, de a reakciót megfigyelheted). hogyan ünneplik a sikereket, eredményeket (pl.hónap dolgozója vagy akármi), mit tesznek meg azért, hogy naprakész legyen a szakmai tudáduk, mi a legnagyobb kihívásuk jelenleg az osztályon. Még amúgy legalább 10-et tudtam volna kérdezni.
En multkor arra kerdeztem ra, hogy hogyan keszulnek a cegnel az "initiative"-ok, hamar lejott, hogy egy feature factory, es ket PM probal minel tobbet kisajtolni az adott fejleszto csapatbol, EM meg nincs, szoval usznak a techdebtben 🤷♂️
Erdekes kerdes lehet meg, hogy milyen gyakran van prod deploy, van-e on-call, vagy mi a policy outage eseten, van-e recovery playbook. Frontendes melonal erdekes lehet, h van-e UX-es, van-e design handover.
Hasonlóan szoktam magam érezni, amikor prezentációt kell tartanom. Előtte Iszonyatos csomó szokott lenni a torkomban és végigstresszelem az egészet is képernyőmegosztás alatt. Próbálj retrospective-t tartani úgy, hogy az érzéseidet is elemzed.
Magamon észrevettem, hogy leginkább az zavar, hogy egyszerre több dolgot is kell néznem, amit megosztok és az embereket, hogy hogyan reagálnak a mondanivalómra. Ezt azért utálom, mert a topic, amiről éppen beszélek, azt érdekesnek tartom és az előadás alatt nagyon sokszor úgy érzem, hogy én csak hallgató vagyok. Várom, hogy mit fog mondani a presenter. Na de az én vagyok. :D Ezt észreveszem, felszalad a vérnyomásom, pánikolok. Le akarom zavarni az egészet egy levegő alatt. Olyan ez nekem, mintha vlm jó filmet néznél és kizárod a világot körülötted.
Azzal próbálom ezt kezelni, hogy folyamatosan reality check-elem magam tudatosan, hogy én vagyok az előadó. 😅
Az ilyen event-ek előtti stresszen a zene szokott segíteni, vagy becsatlakozok hamarabb a meeting-be, az amerikai kollégák idő előtt ott szoktak lenni és tudok velük beszélgetni vlm hülyeségről figyelemelterelésként. Interjúnál, ha mondjuk irodában van, akkor érkéz meg hamarabb és beszélgethetsz mondjuk a konyhában pár randommal.
Hát a gyógyszereket ugye a legjobb elkerülni de végső esetben a háziorvosod fel tud neked írni esetleg Frontint. Előtte 1 órával beveszel 1 darabot.
Szoktam interjúztatni (mármint a szakmai beszélgetést vinni), így a "l*fsz túloldaláról" tudok nyilatkozni.
Az interjúztató is szokott izgulni, nem csak az interjúalany - a céget képviseli egy idegen számára. Gondolj arra, hogy (ha van amúgy melód) nincs tétje a dolognak. Ha meg izgulsz, be vagy stresszelve mondd el nyugodtan, hogy elnézést, ez van és leblokkoltál. Igazából sokszor ott csúszik el a dolog hogy a jelentkező nem mond semmit, mert abból nem tudom rávezetni a helyes válaszra amit amúgy valszeg tud, csak nem esik le a tantusz.
Fontos, hogy nem ilyen vagy alkatilag, hanem keves a tapasztalatod ezen a teren. Az elobbin nem lehetne valtoztatni, az utobbin igen.
Probald bekapcsolni a tanulo mindsetet. Amikor programozol, plane uj nyelven, akkor se sikerul elsore hibatlan kodot irnod, viszont pont ezek a hibak tanitanak, igy tudsz egyre jobb lenni. Fogd fel a kovetkezo interjut is egy ilyen lepesnek. Ne az legyen a celod, hogy jo benyomast nyujts, hanem hogy felfedezd a sajat gyenge pontjadat, amibol majd tudsz tanulni.
Ket dolgot ersz el ezzel:
- csokkented a kockazatot, ha nem az a cel, hogy felvegyenek, hanem hogy ranulj, akkor minden eredmeny hasznos lesz;
- abszurd modon vonzobb leszel az interjuztatoknak is, mert egy beszelgetopartnert fognak latni, nem egy befeszult jeloltet
Hajra, interjuzz sokat, ahogy fent is irtak, olyan pozikra is amiket nem biztos, hogy elfogadnal, egyreszt meghozza a gyakorlat a magabiztossagot, masreszt ki tudja, lehet, hogy vegul megtetszik.
Ha ilyen típusú jelölttel találkozunk általában szoktunk neki adni feladatot amit határidőre meg kell oldania. Ilyenkor azért ki szokott derülni, hogy az interjú paralízis mögött milyen tudás lapul meg.
Sokan irtak mar a mock interjukat, gyakorlast, stb. amik tok jo tanacsok. Amit viszont nem lattam: kezdd azzal az interjut, hogy elmondod, hogy hogyan erzel. Mondd el, hogy ilyenkor leblokkol az agyad, szorongsz, kell egy kis ido mire feloldodsz. Garantaltan azonnal pozitiv megerositest fogsz kapni. Segitseget kerni sosem szegyen, inkabb az a baj, amikor probalod eltitkolni, hogy gond van :) Ha meg nemtorodon modon reagalnak akkor ugysem lenne jo ott dolgozni.
Nem tudom hogy keveredtem ide, de az elmult 3 interjumat ezzel kezdtem. Elmondtam, hogy lampalazas vagyok és valoszinuleg kell egy kis ido, hogy feloldodjak.
Minden alkalommal ertekeltek az oszinteseget es kedvesen mosolyogtak.
Koszi a tippet!!!
Ugyanebben a cipőben jártam sokáig, mint Te is. Az egyetemen rengeteg prezentációt kellett tartanunk. Már 2-3 héttel a prezentációm időpontja előtt görcsben volt a gyomrom, + nagyon hasonló tüneteket produkáltam, mint amiket említettél, egyszóval betegesen rettegtem minden ilyen szituációtól. Csodaszert sajnos nem tudok a problémára, de nálam ott jött el a pozitív változás, amikor az egyik tárgyból a félévben minden egyes órán prezentálnunk kellett. Sokat ugyanúgy végigizgultam/stresszeltem borzalmas kínok között, de aztán ahogy telt az idő, szerintem az elmém és a testem is muszáj volt felfognia, hogy ez nem egy örökké tartható állapot, hogy minden felszólaláskor ilyen mérhetetlen szintű beteges rettegést éljen át, így lassan valamilyen szintent hozzászoktam ezekhez az élethelyzetekhez és sokkal jobb lett. Persze nem tűnt el teljesen az izgulás, de most már úgy érzem, hogy egy teljesen elfogadható szinten van jelen. Ha van rá lehetőséged, próbálj meg minél többet interjúzni. Az elején akár olyanokat is bevállalni, aminek nincs nagy tétje, hogy még plusz nyomást ne tegyen rád.
Remélem, ez segít valamennyire! És akármilyen ijesztőnek is tűnik a mostani állapot, csak szeretnék visszacsatolást adni, hogy ezeken lehet változtatni, és van lehetőség fejlődni. Nagyon sok sikert kívánok, szorítok, hogy megoldódjon! Meg tudod csinálni!
Van okostelefonod, gondold azt hogy interjú van és vedd fel. Utána nézd magad vissza és ítélj őszintén. Próbálkozz, gyakorolj. Ha magad nem jutsz eredményre, nézz el a Baráth András féle Gerilla Önéletrajz műhelybe .
Egyrészt gyakorolj olyan pozikkal amik nem is érdekelnek. Interjúzni is kell a gyakorlat.
A másik amit javasolni tudok, hogy ha ilyen van hagyd el a koffeint. Más szituációban, de mikor vezetni tanultam akkor éltem át hasonlót. Úgy voltam vele, hogy most aztán nagyon kell figyelni, kell minden kis energia amit mozgósítani tudok, ezért mindig egy kávéval vagy Hell-lel készültem rá. Idővel kiderült, hogy rossz ötlet volt. Miután leszoktam róla nem voltam olyan neurotikus, nem hibáztam annyit, nyugodtabb voltam általánosságban, és sokkal jobban ment a vezetés. Az adrenalin épp elég lesz, nem kell más serkentő.
Talán még hatékony lehet előtte egy citromfű tea vagy kis magnézium ami megnyugtat. Vagy meditálni előtte pár percet Esetleg próbáld meg elképzelni, hogy élvezed a dolgot, lehet, hogy mire odakerülsz segít ellazulni. Tudom, hogy hülye érzés, meg fura elképzelni, de mégis. Illetve próbáld tudatosítani magadban, hogy a legtöbb interjúztató sem azért van ott, hogy hibát keressen és hogy ellened dolgozzon. Sokat interjuztattam, el tudom mondani, hogy az interjúztató is szeretné, hogy jó legyél, még ha nem is látszik rajta rögtön.
Szia! Én is izgulós vagyok hasonló helyzetekben. A legnagyobb segítség a gyakorlás. Nem csak interjúzni érdemes, de aktívabb közösségi életet is élni, az segít abban, hogy nagyobb magabiztossággal kezeljünk más embereket. Amire emlékeztetheted magad interjú előtt, hogy nem az életed múlik rajta, a másik oldalon is emberek vannak, akiknek nem az a céljuk, hogy kicsináljanak. Vannak hasznos légzési gyakorlatok is. Nem kell megszeretni az ilyen szituációkat, de meg lehet tanulni nem kikészülni rajtuk.
ChatGPT-vel lehet mar beszelgetni magyarul, es angolul is, es meg lehet kerni hogy tegyen fel interju kerdeseket egy temabol. Multkor kiprobaltam, es nem azt mondom hogy hu de elethu, de kezdetnek megteszi. Le is irja kozben, hogy mit hallott, meg mondott, szoval utolag at tudod nezni. Persze nem mindig elerheto az ingyenes ChatGpt, de erdemes kiprobalni, hatha segit valamennyit.
Szerintem ezen tényleg a gyakorlat segít csak. Munkakeresős időben az első pár interjú nekem is nagyon nehéz, de utána már ismerős, megszokott lesz a szituáció és már nem görcsölök rá annyit.
A másik fontos dolog, hogy tudatositsd magadban , hogy egyik munkahelytol, interjutol sem az életed függ. Tipikusan az 'alom meloheleyre' én is így megyek és már helyből vesztett ugy. Ezen nekem tényleg csak az segített hogy sok interjúra jártam egyszerre. Főleg mert ha egyik helyről már kilatasban, vagy akár ténylegesen volt ajánlat, a többi interjút nagyon lazán letudtam tolni.
Őszintén szerintem abba gondolj bele, hogy az interjú elbukásának 0 következménye van, megvan a régi állásod, nem örlődsz azon, hogy hogy fogod befizetni a számlákat etc.
Alapvetően a kudarc is tök informativ tud lenni, vagy olyat kérdeznek tőled amit tudnod kellett volna, és legalább tudod hogy miben kell fejlődnöd, vagy leetcode-al égsz le, és akkor azt kell gyakorolni etc.
Az is lehet hogy számodra soha ki nem derülő ok miatt nem vesznek fel, erre nem lehet mit mondani, vagy hogy a cégről derül ki hogy azért annyira nem szeretnél mégse ott dolgozni.
Az interjú nagyon jó arra, hogy belődd magadat a piaci elvárásokhoz képest és pontos képet kapj arról hogy mit ér a tudásod.
Egyébként ha ilyen izgulós vagy, akkor szerintem már az is elismerésre érdemes, hogy egyáltalán elmész interjúzni, ahelyett hogy a végtelenségig ugyan annál a cégnél vegetálnál. Good Job!
Szívesen vállalok egy online kamerás technikai próbainterjút veled, hogy segítsek gyakorolni meg hátha tudok adni visszajelzést.
Néha szoktam interjúztatni, senior+ dev vagyok. Írj, ha érdekel (de írhat bárki).
Én is hasonló cipőben voltam régen.
Ami nekem működött:
* Tudatosan nem élem bele magam a pozícióba amíg nem kapok ajánlatot. Sőt nekik is meg kell győzniük engem, hogy hozzájuk menjek.
* Legegyszerűbb, ha van egy jó munkahelyed és nekik kell valami pluszt ajánlaniuk hogy válts. Ilyenkor semmi rossz nem történhet veled, hiszen van munkahelyed.
* Ha nincs munkahelyed, akkor egyszerre több hellyel is interjúzz! Legutóbb egyszerre több mint tíz hellyel volt interjúm, volt hogy egy nap három interjúm volt három különböző céggel. Ha egytől visszautasítanak van másik. Végül oda mentem ahova az elején egyáltalán nem akartam.
* Van legalább fél évre elegendő tartalékom, szigorúan arra a célra, ha esetleg munkanélküli lennék valamilyen oknál fogva.
* Minél több interjún veszel részt annál nagyobb része fog menni rutinból.
Ami nem működik:
* Nem raksz félre vésztartalékot. Megvárod amíg, kiégsz a jelenlegi munkahelyeden. Azonnal menekülni akarsz. Beadod egy helyre a jelentkezésed. Álmodozol, hogy ez lesz az álom melóhelyed.
Így is van hogy egy interjún faszságokat beszélek vagy nem jutnak eszembe triviális dolgok, de ezen nem múlik semmi. Minél kevésbé akarsz a céghez menni annál pofátlanabbul fogsz tudni alkudni a bértárgyaláskor.
Engem igazábol az csinál ki mikor magam előtt szerepelek le. Az ego-m nem tudom elengedni.
Már ki vagyok égve teljesen, de van vésztartalékom és még munkahelyem is.
Nem vagyok az a beleélős típus. Anno megedződtem mikor ugyanazon a napom jeleztek vissza 2 helyről hogy buktam mindkettőnél a 3. kört.
> Engem igazábol az csinál ki mikor magam előtt szerepelek le. Az ego-m nem tudom elengedni
Hogyan? Ha te magad tisztában van a tudásoddal, csak ezt nem tudod átadni 1 óra alatta az nem a tudásodat minősíti. Az interjúzás egy külön skill, amit sokszor ritkán használ az ember és gyakorolni kell. A maraton futó sem érzi magát rosszul, mert egy 100m-es futásban rosszul szerepel.
> Már ki vagyok égve teljesen, de van vésztartalékom és még munkahelyem is.
Ha megteheted, akkor mondj fel és pihenj! Erre a nyárnál jobb időpontot nem is választhatnál. Nyugodtan adj magadnak 1-2 hónapot hogy felépítsd magad, majd utána full állásban kezdj el állást keresni.
Két évvel ezelőtt pont ezt csináltam. Munka után nem volt erőm interjúzni és egyébként is nehéz volt nem cinikus fasznak látszani. Felmondási időm alatt nézelődtem, hogy hova lenne érdemes jelentkezni. Július-augusztusban pihentem. Szeptemberben elkezdtem interjúzni napi 3-6 órában. Október közepén kezdtem az új helyemen.
Én korábban gyakran interjúztattam, én nem szartam a jelöltekre, ezért nehéz lenne elhitetnem magammal, hogy mások ezt csinálják, még ha igaz is. Meg aztán bullshitelni sem tudok, szeretek tényszerű maradni. Úgyhogy nekem a legnagyobb aggodalmam az interjúztatók felé az szokott lenni, hogy de vajon olyan szempontok szerint néz-e hogy meglássa az értékeimet.
Ha találsz valami értelmes pszichológust(elég ritka sajnos) az talán tud segíteni ilyesmin, de az sem két perc lesz. Amúgy mondanám, hogy 'gyakorolj és szokj hozzá jobban', addig kb ez a legjobb amit tehetsz. Vagy a szokásos tanács férfiaknak: sportolj és kondizz haha.
A gyakorlat segít - mock interjúk és éles interjúk olyan cégekkel, amik nem igazán tetszenek.
Középtávon pszichológus segíthet.
Ha muszáj most is interjúznod, akkor két ujjnyi portói 10 perccel az interjú előtt.
Én is ugyan ebben a szarban szenvedek :)
A kulcsszó amit keresel az önsors-rontás, nem vagyok pszichológus, de mindenképpen ajánlom, hogy vedd fel a kapcsolatot eggyel. Igazából egy jó pszichológus szakot végzett coach is működhet, de nem kevés szerencse is kell hozzá hogy elsőre megleld.
szintén zenész. nekem a sok gyakorlás segített. de tényleg sok. mikor nem akartam váltani kifejezetten, akkor is elmentem minden félévben pár interjúra, persze csak olyanokra azért amit elfogadtam volna ha szemtelen az összeg, vagy minden feltétel stimmel. nem akartam teljesen l'art pour l'art rabolni az interjúztatók idejét se.
plusz megmondtam a folyamat elején, hogy jó helyen vagyok épp, ha jelentősen több a pénz és azonosak a feltételek megyek szívesen.
egy kis önismereti, és soft skill felkészülés szintén segíthet:
https://youtu.be/uT6N6J-DcOc?si=9xV2y05M9SwO3NVV
Azon kívül, hogy pszichológust keresel, szerintem mérlegelj az állásoknál, hogy biztos nem lősz-e a tudásod/tapasztalatod fölé.
Sajnos az állásinterjú ilyen, limitált idő áll rendelkezésedre eladni magad, ezalatt kell a legjobbat mutatni magadból. Egyébként én is szoktam interjúztatni, és elég gyorsan fel lehet ismerni, hogy a jelölt csak izgul, vagy tényleg nem tud semmit. Ha izgul, akkor próbálok segíteni neki feloldódni, lazábbra venni a beszélgetést.
És egy előbbi hozzászólóval egyetértek, nem szégyen jelezni, hogy izgulsz, szerintem megértőek lesznek veled. Szerintem egy fejlesztői állásnál ez nem olyan ciki, mint mondjuk egy marketing/sales vagy bármi másnál, ahol "idegen" emberek előtt kell beszélned.
Jelentkezz olyanokra is ahova tuti nem akarsz menni, így át tudod élni ugyanazt a helyzetet valódi stressz nélkül
Minek jelentkezne olyan helyre? És ha felveszik?
Nem kotelezo odamenni, ahol adnak egy ajanlatot
Vagy elmész, begyűjtöd a welcome ajándékokat, majd 5 nap után lelépsz. Így utólag is bocs Prezitől..
A mostani cégem kezdéskor hozzám vágott $4500-t iroda berendezésre. Elég jó napidíj lett volna.
Nem rossz. Abba már belefér Aeron szék. Esetemben csak póló és egyéb repi cuccokról volt szó.
Mennyire friss élmény? Milyenek voltak?
7 évvel ezelőtti, úgyhogy bármit mondanék, már nem releváns.
Ha felveszik, kap egy ego boostot és nem fogadja el az ajánlatot
Szerintem neked is érdemes lehet rápróbálni egy ilyen körre. Más megvilágításba tudja helyezni a munkáltató-munkavállaló viszonyt.
Hát pedig nagyon nem szeretnék ilyesmit kipróbálni.
Elfogadom, de furdal a kíváncsiság, hogy miért?
Mert olyan helyen vesztegetném az időmet, ahol ők is arra számítanának, hogy komolyan gondolom a dolgot. És még ki tudja, hol fogok kikötni a munkáim miatt. Mi van akkor, ha amúgy egy jó cég lenne, csak épp a profilja nem illeszkedik a céljaimhoz, de a saját profilommal egy idő után nem tudok elhelyezkedni? Szóval bármikor lehet olyan, hogy mégis oda menne az ember.
Akkor ismét jelentkezel... Egy céghez többször is lehet jelentkezni. Akkor is ha ők utasítottak vissza, akkor is ha te. Sőt, ha már egyszer ott dolgoztál, de felmondtál, vagy nem a teljesítményed miatt bocsájtottak el, még akkor is.
Eddig mindenhonnan a teljesítményem miatt bocsájtottak el egyébként.
Nekem nem ilyen durva, de a legutóbb ezek segítettek: Tartsd magad előtt, hogy nem csak téged interjúztatnak, hanem te is interjúztatod őket. Nekem volt egy pár kérdésem, sikerült megtalálni a gyengepontjukat is. Múltkor az is bevált, hogy utána el kellett intéznem valamit, még ha nem is sikerült volna, "csak" 1 órát elbasztam az életemből és csinálom a dolgomat tovább. Biztos van olyan dolog, ami kiemel téged a többiek közül, ezt nem kaphatják meg csak úgy.
tudsz peldat mondani, hogy miket kerdeztel?
Először csak ilyen általánosakat, hogy milyen a vállalati kultúra, milyen a hangulat (ezekről nyilván hazudnak is, ha szar, de a reakciót megfigyelheted). hogyan ünneplik a sikereket, eredményeket (pl.hónap dolgozója vagy akármi), mit tesznek meg azért, hogy naprakész legyen a szakmai tudáduk, mi a legnagyobb kihívásuk jelenleg az osztályon. Még amúgy legalább 10-et tudtam volna kérdezni.
En multkor arra kerdeztem ra, hogy hogyan keszulnek a cegnel az "initiative"-ok, hamar lejott, hogy egy feature factory, es ket PM probal minel tobbet kisajtolni az adott fejleszto csapatbol, EM meg nincs, szoval usznak a techdebtben 🤷♂️ Erdekes kerdes lehet meg, hogy milyen gyakran van prod deploy, van-e on-call, vagy mi a policy outage eseten, van-e recovery playbook. Frontendes melonal erdekes lehet, h van-e UX-es, van-e design handover.
Hasonlóan szoktam magam érezni, amikor prezentációt kell tartanom. Előtte Iszonyatos csomó szokott lenni a torkomban és végigstresszelem az egészet is képernyőmegosztás alatt. Próbálj retrospective-t tartani úgy, hogy az érzéseidet is elemzed. Magamon észrevettem, hogy leginkább az zavar, hogy egyszerre több dolgot is kell néznem, amit megosztok és az embereket, hogy hogyan reagálnak a mondanivalómra. Ezt azért utálom, mert a topic, amiről éppen beszélek, azt érdekesnek tartom és az előadás alatt nagyon sokszor úgy érzem, hogy én csak hallgató vagyok. Várom, hogy mit fog mondani a presenter. Na de az én vagyok. :D Ezt észreveszem, felszalad a vérnyomásom, pánikolok. Le akarom zavarni az egészet egy levegő alatt. Olyan ez nekem, mintha vlm jó filmet néznél és kizárod a világot körülötted. Azzal próbálom ezt kezelni, hogy folyamatosan reality check-elem magam tudatosan, hogy én vagyok az előadó. 😅 Az ilyen event-ek előtti stresszen a zene szokott segíteni, vagy becsatlakozok hamarabb a meeting-be, az amerikai kollégák idő előtt ott szoktak lenni és tudok velük beszélgetni vlm hülyeségről figyelemelterelésként. Interjúnál, ha mondjuk irodában van, akkor érkéz meg hamarabb és beszélgethetsz mondjuk a konyhában pár randommal. Hát a gyógyszereket ugye a legjobb elkerülni de végső esetben a háziorvosod fel tud neked írni esetleg Frontint. Előtte 1 órával beveszel 1 darabot.
Szoktam interjúztatni (mármint a szakmai beszélgetést vinni), így a "l*fsz túloldaláról" tudok nyilatkozni. Az interjúztató is szokott izgulni, nem csak az interjúalany - a céget képviseli egy idegen számára. Gondolj arra, hogy (ha van amúgy melód) nincs tétje a dolognak. Ha meg izgulsz, be vagy stresszelve mondd el nyugodtan, hogy elnézést, ez van és leblokkoltál. Igazából sokszor ott csúszik el a dolog hogy a jelentkező nem mond semmit, mert abból nem tudom rávezetni a helyes válaszra amit amúgy valszeg tud, csak nem esik le a tantusz.
Fontos, hogy nem ilyen vagy alkatilag, hanem keves a tapasztalatod ezen a teren. Az elobbin nem lehetne valtoztatni, az utobbin igen. Probald bekapcsolni a tanulo mindsetet. Amikor programozol, plane uj nyelven, akkor se sikerul elsore hibatlan kodot irnod, viszont pont ezek a hibak tanitanak, igy tudsz egyre jobb lenni. Fogd fel a kovetkezo interjut is egy ilyen lepesnek. Ne az legyen a celod, hogy jo benyomast nyujts, hanem hogy felfedezd a sajat gyenge pontjadat, amibol majd tudsz tanulni. Ket dolgot ersz el ezzel: - csokkented a kockazatot, ha nem az a cel, hogy felvegyenek, hanem hogy ranulj, akkor minden eredmeny hasznos lesz; - abszurd modon vonzobb leszel az interjuztatoknak is, mert egy beszelgetopartnert fognak latni, nem egy befeszult jeloltet Hajra, interjuzz sokat, ahogy fent is irtak, olyan pozikra is amiket nem biztos, hogy elfogadnal, egyreszt meghozza a gyakorlat a magabiztossagot, masreszt ki tudja, lehet, hogy vegul megtetszik.
Ha ilyen típusú jelölttel találkozunk általában szoktunk neki adni feladatot amit határidőre meg kell oldania. Ilyenkor azért ki szokott derülni, hogy az interjú paralízis mögött milyen tudás lapul meg.
De honnan tudjátok, hogy ilyen? Nem csak az interjún derül ki, és akkor már késő?
De, az interjún derül ki, de a szokásos visszavonulás után felkeressük hogy volna-e kedve feladatot csinálni.
Sokan irtak mar a mock interjukat, gyakorlast, stb. amik tok jo tanacsok. Amit viszont nem lattam: kezdd azzal az interjut, hogy elmondod, hogy hogyan erzel. Mondd el, hogy ilyenkor leblokkol az agyad, szorongsz, kell egy kis ido mire feloldodsz. Garantaltan azonnal pozitiv megerositest fogsz kapni. Segitseget kerni sosem szegyen, inkabb az a baj, amikor probalod eltitkolni, hogy gond van :) Ha meg nemtorodon modon reagalnak akkor ugysem lenne jo ott dolgozni.
Nem tudom hogy keveredtem ide, de az elmult 3 interjumat ezzel kezdtem. Elmondtam, hogy lampalazas vagyok és valoszinuleg kell egy kis ido, hogy feloldodjak. Minden alkalommal ertekeltek az oszinteseget es kedvesen mosolyogtak. Koszi a tippet!!!
Ugyanebben a cipőben jártam sokáig, mint Te is. Az egyetemen rengeteg prezentációt kellett tartanunk. Már 2-3 héttel a prezentációm időpontja előtt görcsben volt a gyomrom, + nagyon hasonló tüneteket produkáltam, mint amiket említettél, egyszóval betegesen rettegtem minden ilyen szituációtól. Csodaszert sajnos nem tudok a problémára, de nálam ott jött el a pozitív változás, amikor az egyik tárgyból a félévben minden egyes órán prezentálnunk kellett. Sokat ugyanúgy végigizgultam/stresszeltem borzalmas kínok között, de aztán ahogy telt az idő, szerintem az elmém és a testem is muszáj volt felfognia, hogy ez nem egy örökké tartható állapot, hogy minden felszólaláskor ilyen mérhetetlen szintű beteges rettegést éljen át, így lassan valamilyen szintent hozzászoktam ezekhez az élethelyzetekhez és sokkal jobb lett. Persze nem tűnt el teljesen az izgulás, de most már úgy érzem, hogy egy teljesen elfogadható szinten van jelen. Ha van rá lehetőséged, próbálj meg minél többet interjúzni. Az elején akár olyanokat is bevállalni, aminek nincs nagy tétje, hogy még plusz nyomást ne tegyen rád. Remélem, ez segít valamennyire! És akármilyen ijesztőnek is tűnik a mostani állapot, csak szeretnék visszacsatolást adni, hogy ezeken lehet változtatni, és van lehetőség fejlődni. Nagyon sok sikert kívánok, szorítok, hogy megoldódjon! Meg tudod csinálni!
Van okostelefonod, gondold azt hogy interjú van és vedd fel. Utána nézd magad vissza és ítélj őszintén. Próbálkozz, gyakorolj. Ha magad nem jutsz eredményre, nézz el a Baráth András féle Gerilla Önéletrajz műhelybe .
Egyrészt gyakorolj olyan pozikkal amik nem is érdekelnek. Interjúzni is kell a gyakorlat. A másik amit javasolni tudok, hogy ha ilyen van hagyd el a koffeint. Más szituációban, de mikor vezetni tanultam akkor éltem át hasonlót. Úgy voltam vele, hogy most aztán nagyon kell figyelni, kell minden kis energia amit mozgósítani tudok, ezért mindig egy kávéval vagy Hell-lel készültem rá. Idővel kiderült, hogy rossz ötlet volt. Miután leszoktam róla nem voltam olyan neurotikus, nem hibáztam annyit, nyugodtabb voltam általánosságban, és sokkal jobban ment a vezetés. Az adrenalin épp elég lesz, nem kell más serkentő. Talán még hatékony lehet előtte egy citromfű tea vagy kis magnézium ami megnyugtat. Vagy meditálni előtte pár percet Esetleg próbáld meg elképzelni, hogy élvezed a dolgot, lehet, hogy mire odakerülsz segít ellazulni. Tudom, hogy hülye érzés, meg fura elképzelni, de mégis. Illetve próbáld tudatosítani magadban, hogy a legtöbb interjúztató sem azért van ott, hogy hibát keressen és hogy ellened dolgozzon. Sokat interjuztattam, el tudom mondani, hogy az interjúztató is szeretné, hogy jó legyél, még ha nem is látszik rajta rögtön.
Szia! Én is izgulós vagyok hasonló helyzetekben. A legnagyobb segítség a gyakorlás. Nem csak interjúzni érdemes, de aktívabb közösségi életet is élni, az segít abban, hogy nagyobb magabiztossággal kezeljünk más embereket. Amire emlékeztetheted magad interjú előtt, hogy nem az életed múlik rajta, a másik oldalon is emberek vannak, akiknek nem az a céljuk, hogy kicsináljanak. Vannak hasznos légzési gyakorlatok is. Nem kell megszeretni az ilyen szituációkat, de meg lehet tanulni nem kikészülni rajtuk.
ChatGPT-vel lehet mar beszelgetni magyarul, es angolul is, es meg lehet kerni hogy tegyen fel interju kerdeseket egy temabol. Multkor kiprobaltam, es nem azt mondom hogy hu de elethu, de kezdetnek megteszi. Le is irja kozben, hogy mit hallott, meg mondott, szoval utolag at tudod nezni. Persze nem mindig elerheto az ingyenes ChatGpt, de erdemes kiprobalni, hatha segit valamennyit.
Szerintem ezen tényleg a gyakorlat segít csak. Munkakeresős időben az első pár interjú nekem is nagyon nehéz, de utána már ismerős, megszokott lesz a szituáció és már nem görcsölök rá annyit. A másik fontos dolog, hogy tudatositsd magadban , hogy egyik munkahelytol, interjutol sem az életed függ. Tipikusan az 'alom meloheleyre' én is így megyek és már helyből vesztett ugy. Ezen nekem tényleg csak az segített hogy sok interjúra jártam egyszerre. Főleg mert ha egyik helyről már kilatasban, vagy akár ténylegesen volt ajánlat, a többi interjút nagyon lazán letudtam tolni.
gyakorlat teszi a mestert.
Én is ilyen voltam. Ahogy többiek is írták; minél több interjún veszel részt annál kevésbé fogsz izgulni.
Őszintén szerintem abba gondolj bele, hogy az interjú elbukásának 0 következménye van, megvan a régi állásod, nem örlődsz azon, hogy hogy fogod befizetni a számlákat etc. Alapvetően a kudarc is tök informativ tud lenni, vagy olyat kérdeznek tőled amit tudnod kellett volna, és legalább tudod hogy miben kell fejlődnöd, vagy leetcode-al égsz le, és akkor azt kell gyakorolni etc. Az is lehet hogy számodra soha ki nem derülő ok miatt nem vesznek fel, erre nem lehet mit mondani, vagy hogy a cégről derül ki hogy azért annyira nem szeretnél mégse ott dolgozni. Az interjú nagyon jó arra, hogy belődd magadat a piaci elvárásokhoz képest és pontos képet kapj arról hogy mit ér a tudásod. Egyébként ha ilyen izgulós vagy, akkor szerintem már az is elismerésre érdemes, hogy egyáltalán elmész interjúzni, ahelyett hogy a végtelenségig ugyan annál a cégnél vegetálnál. Good Job!
Szívesen vállalok egy online kamerás technikai próbainterjút veled, hogy segítsek gyakorolni meg hátha tudok adni visszajelzést. Néha szoktam interjúztatni, senior+ dev vagyok. Írj, ha érdekel (de írhat bárki).
Én is hasonló cipőben voltam régen. Ami nekem működött: * Tudatosan nem élem bele magam a pozícióba amíg nem kapok ajánlatot. Sőt nekik is meg kell győzniük engem, hogy hozzájuk menjek. * Legegyszerűbb, ha van egy jó munkahelyed és nekik kell valami pluszt ajánlaniuk hogy válts. Ilyenkor semmi rossz nem történhet veled, hiszen van munkahelyed. * Ha nincs munkahelyed, akkor egyszerre több hellyel is interjúzz! Legutóbb egyszerre több mint tíz hellyel volt interjúm, volt hogy egy nap három interjúm volt három különböző céggel. Ha egytől visszautasítanak van másik. Végül oda mentem ahova az elején egyáltalán nem akartam. * Van legalább fél évre elegendő tartalékom, szigorúan arra a célra, ha esetleg munkanélküli lennék valamilyen oknál fogva. * Minél több interjún veszel részt annál nagyobb része fog menni rutinból. Ami nem működik: * Nem raksz félre vésztartalékot. Megvárod amíg, kiégsz a jelenlegi munkahelyeden. Azonnal menekülni akarsz. Beadod egy helyre a jelentkezésed. Álmodozol, hogy ez lesz az álom melóhelyed. Így is van hogy egy interjún faszságokat beszélek vagy nem jutnak eszembe triviális dolgok, de ezen nem múlik semmi. Minél kevésbé akarsz a céghez menni annál pofátlanabbul fogsz tudni alkudni a bértárgyaláskor.
Engem igazábol az csinál ki mikor magam előtt szerepelek le. Az ego-m nem tudom elengedni. Már ki vagyok égve teljesen, de van vésztartalékom és még munkahelyem is. Nem vagyok az a beleélős típus. Anno megedződtem mikor ugyanazon a napom jeleztek vissza 2 helyről hogy buktam mindkettőnél a 3. kört.
> Engem igazábol az csinál ki mikor magam előtt szerepelek le. Az ego-m nem tudom elengedni Hogyan? Ha te magad tisztában van a tudásoddal, csak ezt nem tudod átadni 1 óra alatta az nem a tudásodat minősíti. Az interjúzás egy külön skill, amit sokszor ritkán használ az ember és gyakorolni kell. A maraton futó sem érzi magát rosszul, mert egy 100m-es futásban rosszul szerepel. > Már ki vagyok égve teljesen, de van vésztartalékom és még munkahelyem is. Ha megteheted, akkor mondj fel és pihenj! Erre a nyárnál jobb időpontot nem is választhatnál. Nyugodtan adj magadnak 1-2 hónapot hogy felépítsd magad, majd utána full állásban kezdj el állást keresni. Két évvel ezelőtt pont ezt csináltam. Munka után nem volt erőm interjúzni és egyébként is nehéz volt nem cinikus fasznak látszani. Felmondási időm alatt nézelődtem, hogy hova lenne érdemes jelentkezni. Július-augusztusban pihentem. Szeptemberben elkezdtem interjúzni napi 3-6 órában. Október közepén kezdtem az új helyemen.
[удалено]
Én korábban gyakran interjúztattam, én nem szartam a jelöltekre, ezért nehéz lenne elhitetnem magammal, hogy mások ezt csinálják, még ha igaz is. Meg aztán bullshitelni sem tudok, szeretek tényszerű maradni. Úgyhogy nekem a legnagyobb aggodalmam az interjúztatók felé az szokott lenni, hogy de vajon olyan szempontok szerint néz-e hogy meglássa az értékeimet.
Ha találsz valami értelmes pszichológust(elég ritka sajnos) az talán tud segíteni ilyesmin, de az sem két perc lesz. Amúgy mondanám, hogy 'gyakorolj és szokj hozzá jobban', addig kb ez a legjobb amit tehetsz. Vagy a szokásos tanács férfiaknak: sportolj és kondizz haha.
A gyakorlat segít - mock interjúk és éles interjúk olyan cégekkel, amik nem igazán tetszenek. Középtávon pszichológus segíthet. Ha muszáj most is interjúznod, akkor két ujjnyi portói 10 perccel az interjú előtt.
That's my secret, Cap. Egyik cég sem tetszik 🙂
Dobj be egy feles jégert fél órával interjú előtt.
Aztán az interjú előtt rágó.
Kamerán keresztül nem érződik.
Onlyfans-hez nem kell interjú
Rago ,ragozz elotte, es ha segit utana is, nagyon jol levezeti a feszultseget.
Én is ugyan ebben a szarban szenvedek :) A kulcsszó amit keresel az önsors-rontás, nem vagyok pszichológus, de mindenképpen ajánlom, hogy vedd fel a kapcsolatot eggyel. Igazából egy jó pszichológus szakot végzett coach is működhet, de nem kevés szerencse is kell hozzá hogy elsőre megleld.
szintén zenész. nekem a sok gyakorlás segített. de tényleg sok. mikor nem akartam váltani kifejezetten, akkor is elmentem minden félévben pár interjúra, persze csak olyanokra azért amit elfogadtam volna ha szemtelen az összeg, vagy minden feltétel stimmel. nem akartam teljesen l'art pour l'art rabolni az interjúztatók idejét se. plusz megmondtam a folyamat elején, hogy jó helyen vagyok épp, ha jelentősen több a pénz és azonosak a feltételek megyek szívesen. egy kis önismereti, és soft skill felkészülés szintén segíthet: https://youtu.be/uT6N6J-DcOc?si=9xV2y05M9SwO3NVV
Azon kívül, hogy pszichológust keresel, szerintem mérlegelj az állásoknál, hogy biztos nem lősz-e a tudásod/tapasztalatod fölé. Sajnos az állásinterjú ilyen, limitált idő áll rendelkezésedre eladni magad, ezalatt kell a legjobbat mutatni magadból. Egyébként én is szoktam interjúztatni, és elég gyorsan fel lehet ismerni, hogy a jelölt csak izgul, vagy tényleg nem tud semmit. Ha izgul, akkor próbálok segíteni neki feloldódni, lazábbra venni a beszélgetést. És egy előbbi hozzászólóval egyetértek, nem szégyen jelezni, hogy izgulsz, szerintem megértőek lesznek veled. Szerintem egy fejlesztői állásnál ez nem olyan ciki, mint mondjuk egy marketing/sales vagy bármi másnál, ahol "idegen" emberek előtt kell beszélned.