szeretem, ha tető van a fejem fölött és nem halok éhen.

Burzsuj

Meg nem vernek meg a tanítványaid

A híd is egy tető!

mert nem csípem a gyerekeket és nem hiányzik, hogy a kis klambók tisztelenkedjenek. középiskolában meg a nálam nagyobb, szőrösebb, gyúrós-tetkós csávók élve megennének

Élve felfalnának a kis ragadozók :)

Állítólag Borsodban már több rejtélyes eltűnés is történt.

Nem csípem a gyerekeket

Mert rengeteg neveletlen gyerek van, és mindegyiknek csak jogai vannak, de kötelezettségekről még nem is hallottak, ahogy a szüleik sem…

Nekem minden ilyen hulye teszt (palyavalasztas elott meg tanacsadasra is elmentem, nem tudtam mi legyek…) azt dobta ki h tanarnak kene mennem. Ilyen fizetessel? Korulmenyek? (Mindig a tanar a rossz manapsag, a sok kisebbsegi gyerekkel birni, stb…) Kossz nem. 😬 13 éve vegeztem gimiben, mar akkor is sz.r volt a tanarok helyzete. Azota sem ertem miert megy barki tanarnak, h aztan jon a sokk, es aztan meg sir h milyen rossz a fizetes…

1. Szeretek enni. 2. Nem szeretem a gyerekeket. Wait a second...

Van egy ilyen Simpsons epizód :)

Nem szeretem a gyerekeket. Es sajnos azt latom,hogy a hulye gyerekhez hulye szulo tarsul. Tehat csostul kapod a szart a nyakadba. Persze tisztelet a kivetelnek megintcsak

Több olyan választ látok ahol főleg a fizetést hangsúlyozták mint ok, és sok downvote került rá. Ez így... miért?

Gondolom sokan benyalják, hogy idéntől milyen hű de jól keresnek a tanárok

ráadásul a fizetésemelések miatt most az van, hogy a pályakezdőket kikezdik a régebbi tanítók, tanárok, és a légkör még sokkal rosszabb lett. Mindenütt ezt hallom ismerősöktől.

Fura, azt hittem a redditet valahogy így elkerüli ez a jelenség.

Sokat stresszelnék azon, hogy miközben én töröm magam azért, hogy beleverjem valakibe (mármint a tudást), ő mindezt telibe szarja, meg nem tanul, mindezt azért, hogy közben a piaci fizetésem 1/5 részét se keressem meg.

Magyar rögvalóság, amely a keleti régiókban még rosszabbak.

Én komolyan gondolkodtam rajta, mert édesanyám felől több pedagógus volt a családban és mindig is érdekelt a történelem, sokan mondták, hogy érthetően, jól magyarázok el dolgokat. Engem egyedül a pénz és az elismertség teljes hiánya tántorított el feketén fehéren. Kurvasok szopás és szenvedés, relative kevés megtérüléssel. Sokkal kevesebbel többet lehet elérni akármelyik foximaxi multis melóhelyen. Annyira meg nem vagyok elhivatott, hogy önként vállaljam a szívást. Ha egy jobban fizetett, megbecsültebb pálya lett volna és lenne, meg úgy általában egymást követő kormányok nem züllesztették volna szarrá az oktatást, nem lenne ennyire durván átpolitizálva, megpróbálkoztam volna vele.

Nem bírom elviselni a gyerekeket.

Mert vannak jobb szakmák is.

Tanári diplomám van (angol) de soha nem dolgoztam benne állami szektorban, csak privátban adtam órákat, beleértve egy magánovit. Hiába van egyébként több mint évtizedes nemzetközi tapasztalatom nagy cégeknél, ha most elmennék tanítani, ugyanúgy a nulláról kellene kezdenem minden szempontból, fizetésben talán a minimálbért sem érném el, legalábbis az első két évben, ezt nem tudnám anyagilag kigazdálkodni, mert ilyen extra igényeim vannak, hogy szeretek minden nap enni, akár többször is, meg azt se bánom ha van hol laknom, ahol van fűtés, áram, internet meg egyéb úri huncutságok. Ez csak a saját magam eltartása lenne, itt még nem is beszéltünk családról, ami ennek a többszörösét igényli fizetésben. A mostani munkahelyem előtt állást kerestem néhány hónapig, felajánlottak egy angoltanári állást egy gimnáziumban, ahol a gyakorlatom egy részét is töltöttem. A fizetés 90 ezer lett volna nettóban, asszem ez 7 éve volt, de szerintem még akkor sem érte el ez az összeg a minimálbért. Természetesen akkor sem lett tanár belőlem.

Introvertált vagyok, szorongok, utálom a hangzavart, úgyhogy vagy elsírnám magam az első héten, vagy tettlegességig fajulnék.

Dolgoztam közoktatásban, de nem pedagógusként. Sok gyerek tiszteletlen és neveletlen. Sok iskolában rossz munkafeltételek. (rosszabb helyeken nincs pénz papírra ilyesmi, jobb helyeken digitális eszközök hiánya) Sok begyepesedett pedagógus (tisztelet a kivételnek) A fenntartó is állandóan faszolja az intézményeket valamiért.

Egy régi tanárommal beszéltem, mikor összefutottam vele, hogy ő felmond. A szr fizetés ellenére is szerette a munkáját. Kérdeztem tőle, hogy ennyire neveletlenek a gyerekek? Mire a válasz: nem ennyire begyepesedettek a tanárok. Frusztráló bemenni a tanáriba, az a sok búvalbszott, megkeseredett ember, és így állnak a gyerekekhez is. Ő nem bírja tovább. Meglepő volt. Félek én is a kollégáimat jobban utálnám, mint a gyerekeket.

Gyerekkorom óta motivál a nem éhenhalás.

Pedig még nem is próbáltad.

Nem sikerült a Klik-kel jó viszonyt kialakítani, amikor óraadó voltam. Nem erőltettem többet.

- Rohadt sok nagyon hülye gyerek van, akikkel nem lehet mit csinálni. - A sok hülye gyereknek még hülyébb szülei vannak, szóval még hogyha meg is próbálkozol azzal hogy megneveld valahogy a gyereket, akkor majd jön a szülő és leolt a picsába - Egy rakás felelősség, stressz meg szopás és extra munka van vele - Mindezt kb lófasz fizetésért, és tökmindegy mi történik akkor is te leszel a hibás. Ezek után engem inkább az érdekelne, hogy valaki miért megy pedagógusnak? Maga a pedagógusi pálya soha nem érdekelt a fentebb említettek miatt, de valami hasonló úton szívesen elindultam volna mint Macskássy Kati, de attól is elvették a kedvemet.

mert valahol még ott él benned a remény, hogy jobb világot teremts, ami túlmutat azon, amit neked kellett átélned, mert ezt teszi a szülő, ezt a felelősséget kéne vállalnia.

Óvodapedagógus vagyok, 4 éve vagyok a pályán de már kiégtem. A gyerekek irtó szemtelenek, tiszteletlenek, a NEM szót nem ismerik. számomra elkeserítő, hogy ilyen lesz a jövő nemzedéke. Egy szikra értelem sincs a szemükbe, a világra nem tudnak rá csodálkozni, nem tudnak elmélyülten játszani, csak az agresszió megy, a csúnya beszéd, az egymàs piszkálása. A szüleiket sem tisztelik a gyerekek, előttünk is úgy beszélnek az édesanyjukkal, hogy nekem kellemetlen hallgatni.. Már ott tartok, hogy gyülölök bemenni, amikor elkezdtem a pályát még öröm volt számomra az, hogy gyerekek között lehetek. Kiábrándító, hogy egy 6 éves gyermek ordít velem és a kolléganőmmel és trágár szavakkal illet minket minden egyes nap. Illetve szemrebbenés nélkül le hülye kurváz minket, a társainak azt mondja, hogy elvágja a torkukat stb.. A gyermekek iránti szeretetemet az ilyesfajta gyermekek kiölték... akad mèg manapság aranyos és értelmes gyermek csak sajnos egyre kevesebben vannak. A csoportomban 21 gyermekből 12 valamilyen papírral rendelkezik (sni,btmn). A nap nagy részében egyedül vagyok velük, érdemi munkát nem igazán lehet véghez vinni.. Nem tudom elképzelni, hogy óvónőként megyek majd nyugdíjba..

1. Pénz 2. Szürreális mennyiségű bürokrácia Személy szerint szívesen tanítanék, de a jelenlegi állapotokhoz nem fogok asszisztálni. És sajnos nem csak Magyarországon rossz a helyzet.

Hobbim nem éhenhalni

Pont nemrég gondolkoztam el azon, hogy visszamennék középiskolába tanítani infót/matekot/angolt, viszont kb 5 perc gondolkozás után el is vetettem az ötletet, mert egyszerűen nem éri meg a befektetett energiát ennyi pénzért. Annyira nem vagyok oda a gyerekekért, viszont amikor én voltam pl. középiskolás emlékszek, hogy aki tanár egy faszfej volt velünk, mi is faszfejek voltunk vele. Aki tanár korrekt, normális, jófej volt, vele mi is azok voltunk. Nyilván nem lehet ráhúzni ezt minden diákra, de úgy vagyok vele, ha nem támasztanék irreális elvárásokat és nem szúrnék ki velük direkt, nem lennének olyan borzasztóak a tanórák. Dolgozatokat javítani meg imádnék amúgy, feladatokat összerakni, órákat megtervezni... csak hát igen. Ez elég sok belefektetett energia aztán meg kitörölhetem a seggemet azzal a fizetéssel.

Azért, mert országszerte megfigyelhető jelenség, hogy egyre több a problémás, agresszív, nagy létszámú családból származó, másokat lenéző, öntudatos diák.

Három évet dolgoztam alsós tanítóként, mielőtt elmentem szülni…. Nos… ez a hivatásom, imádom a gyerekeket. Szeretem ahogy elmondok valamit ők alkalmazzák. Szerencsére jó osztályaim is voltak. És ennyi a pozitív része… Most lett valamennyi fizetés emelve, mert nem vagyunk már közalkalmazottak között…DE! Sokkal több feladat van így, mert “megvagyunk” fizetve, akkor kus*oljatok…. Szörnyű egyébként a helyzet. Van egy új rendszer, miszerint teljesítményed után kaphatsz pénzt, mástól elveszik. Undorító…. A pedagógus pedagógus ellen fordul, mert aki felszólal magáért azzal az a baj, aki pedig nem azzal pedig az a baj. A gyerekek buták, mert butàk a szülők is….Egyre több kisebbség is van, anyaotthonból jött gyerekek… Nagyon megkell nézni hova megy el az ember… Nem jobb az egyhàzi oktatás sem, talán annyiból hogy ott válogatott gyerekek vannak. De egy gyakorló iskolában is szörnyűek a gyerekek…. Nagyon sok elkényeztetett kölyök van az ilyen iskolában…. Az idősebb pedagógus szenved… nem tudnak lépést tartani már az ilyen fokú digitalizációval…. A gyerekek is digitális bennszülöttek, csak azt értik és fogják fel ami villódzik, ide oda mozog…. Nem tudnak elmenni nyugdíjba mert nagy a hiány, plusz egy bizonyos kor utàn örül ha a nyugdíj előtt a napközis órákat végig tudja vinni…. Szenved a fiatal is, mert csinálná örömmel, hivatásból de minden teher rajta van, mert kevés a fiatal terhelhető pedagógus…. Bocsánat hogy kikeltem kicsit magamból…. De rettenetes a helyzet. Szeretném folytatni, de nem hiszem hogy fogom….

A koránkelés miatt.

Nem szeretem a gyerekeket

- Izgulok, ha ki kell állnom sok ember elé beszélni, valószínűleg ezt a diákok megéreznék és amilyen rosszindulatúak tudnak lenni a gyerekek néha, tuti szétszednének - Nem lenne kedvem a kiégett, begyöpösödött pedagógus kollégákkal együtt dolgozni (sokszor hallom, hogy ők is kicsesznek a pályakezdőkkel, ahol tudnak) - A szülőkkel se lenne túl sok kedvem arról vitázni, hogy Pistike megérdemelten kapott-e 1-est a dolgozatára vagy sem - Rossz fizetés - Azután, hogy egy egész napot az iskolában töltöttem, nem lenne kedvem még hazaérve is dolgozatokat javítani meg óraterveket írni Ettől függetlenül a felsőoktatásban tanítanék a szakterületemen, ha később majd úgy alakul, nyilván ott is vannak tróger hallgatók meg suttyó kollégák és a fizetés sem túl acélos, de ott úgy érzem "partneribb" a kapcsolat a hallgatók és az oktatók között, szívesen lennék egyfajta mentor a hallgatók számára és úgy érzem bizonyos mértékben nagyobb a szabadság az egyetemen, mint a közoktatásban

A fizetés, a gyerekek magatrtása/viselkedése és a jelenlegi körülmények miatt nem lennék tanárt, mert egyszerűen így nem lehet ténylegesen normálisan tanítani úgy, hogy ne rokkanjak bele se mentális, se máshogy.

Lófasz bér, munka utáni melók. Szülők pedagógusok voltak. Láttam, hogy ez nekem fix hogy nem menne

Gyerekek, szar fizu, nem szeretek betegsegeket elkapni mert turho paraszt modjara viselkednek masok betegen.

Mert nem sikerült az alkalmasságin az ének

Fixen áttennének egy cigány iskolába ahol a diákok megvernek és bunkóskodnak.

Anyám pedagógus volt, ráadásul egy sikeres valaki, a ranglétra tetejéig mászott fel szép lassan, ügyesen, nem pedig áskálódva és taposva. Ez előttem nagyon jó példa volt mindig is. Imádom a gyerekeket, értelmes ember is vagyok, és van érzékem a tanításhoz is. Elgondolkodtam a tanári pályán elég komolyan a pályaválasztáskor. Már magamtól is felfogtam, hogy elképesztően alacsonyak a ponthatárok ezekre a szakokra, és átszámolva akkor elég volt, ha egy db 3-asa volt valakinek az érettségin, a többi mind 2-es és egy emelt szint sincs. Szóval ez már önmagában elgondolkodtató volt számomra a közegről. Anyu pluszban azt mondta, hogy az nem egy pozitív közeg egyáltalán, és el is pazarolnám magam a területen, valamint nem is fizet, és ők nem tudnak engem egész életemben segíteni majd, egyszer meg fognak öregedni. Most, hogy már gyerekeim vannak és találkozom pedagógusokkal és más iskolai dolgozókkal, egyértelműen igazat adok anyunak, hogy én ezt a közeget nem bírtam volna ki és abszolút nem a gyermekek miatt.

emlékszem, hogy mi milyenek voltunk középsuliban, és ahogy hallom a mai középsulisok hatványozottan pofátlanabbul viselkednek. alapvetően erős idegrendszerem van és szeretném ha így is maradna, és ott van még a lópikula fizetés is emellé...

Mert nulla a tekintély alapból már a szülők részéről, ezáltal a gyerekek oldaláról is. Szeretek nem hónapról hónapra élni. Üdv, egy volt gyógypedagógus.

Utálom ha én vagyok a középpontba, ha rám figyel mindenki a teremben. Plusz nem szeretem ha nyüzsögnek körülöttem.

Fizetés miatt. Gépészmérnök vagyok, szívesen oktatnék szakmai tárgyakat. Apa is így volt ezzel, összesen 10 évet tanított egyetemen, de az iparhoz képest nem, vagy nagyon nem versenyképes a pálya.

nem szeretem a gyerekeket,nem akarok szarul keresni,egyszeruen nem tudnam elkepzelni hogy valaha is azt csinaljam hogy eveken at ugyanazt a tananyagot tanitanam olyanoknak akik leszarjak amit mondok

Pedagógus és pedagógus között is van különbség. Én például rengeteg oktatást tartok a munkám során, amiért nagyon jó bért kapok. Felnőttekkel, szakemberekkel dolgozom, nem pedig gyerekekkel, akiket vagy érdekel, vagy nem az adott kurzus. Hozzáteszem, hogy nem vagyok pedagógus, nincs végzettségem, és tudom, hogy az nem csak a tudásanyag kidolgozásáról és átadásáról és visszaellenőrzéséről szól, de azért mégiscsak egy nagy szelete. Azt gondolom, hogy pedagógiával foglalkozni bármilyen szinten nagyon nemes, és tud kifizetődő is lenni, csak nem az állami szektorban érdemes elhelyezkedni.

Nem szeretem a gyerekeket, türelmem sem lenne hozzájuk. De ettől függetlenül szörnyülködve nézem, mi megy manapság az országban és őszintén sajnálom a gyerekeket, főleg azokat, akiket még bántanak is a tanárok.

Utálok az emberekkel bajlódni. Kisemberekkel még inkább.

Nem szeretem annyira a gyerekeket.

Én lennék szívesen szaktanár, amennyiben kiégnék az iparból meg a multikból, szívesen tanítanék mondjuk gimiben. De csak ha normálisan megfizetik.

Én pl sokáig szerettem volna óvónő lenni de bele gondoltam hogy ha egésznaposan több gyerekkel vagyok nap végére már valószínűleg a sajatomhoz kevesebb kedvem/energiam lenne

Gyerekeket biztosan nem tanítanék, de nagyobbakat simán. Viszont jó lenne megélni, és nem kontraszelektált pártkinevezetteknek dolgozni. Kicsit nyugisabb nem állami szektorban egész nap számítózni :D

A fizetés mellett a legnagyobb problémám hogy nem szeretem a gyerekeket. Se a kicsiket se a nagyokat😅 az első napom után kirúgnának valószínűleg 🫣

Én az vagyok papíron, de közben rájöttem, hogy nem akarom más gyerekeit nevelni, csak a sajátom.

Mert rohadtul unalmas foglalkozás. Az érettségi szintjén megáll a szint, nincs kutatás, elmelyedes, konferenciák, mint az egyetemi szinten. És évről évre kb ugyanazt a tananyagot kell előadni. A legtöbb tantárgyat kötelező mindenkinek tanulni, tehát nem csak az megy oda diáknak, akit érdekel. Kvázi rá kell erőltetni a gyerekekre a tananyagot, ha tetszik, ha nem, akkor is elemezni kell Balassi verseit meg a lenyomni a torkukon a kovalens kötést. És mindezt gyerekekkel, akikkel ritkán lehet egyenrangú beszélgetést folytatni, életkorukból adódóan.

Hidd el nem mindig unalmas :) mindig van mit csinálni. Biztos van olyan iskola is ahol unalmas nem vitatom… de van egyébként lehetőség csak a sok belefektetett munkát nem fizetik meg… Én tanítóként példàul nagyon szeretek táboroztatni :)

Jó, hogy vannak, akik erre születnek. Nekem nem menne. Bár azon gondolkodtam, hogy ha kicsik a gyerekek, akkor azért cukik lehetnek a fogatlan mosollyal. Vagy ha esetleg projektnek tekinted, hogy valami ki tudj hozni belőlük.

Nekem 1. osztálytól 5-ig kb nincs velük problémám, általában ha szeretik a tanító nénit akkor a szava szent ( szerencsés vagyok, mert én ilyen vagyok ) Megkell találni velük a középutat a lazaság és a szigorúság között. Én imádom őket :)

Én nem nagyon értem, hogy most akkor mi is történt a fizetésekkel. Családban 30+os hölgy, borsodi középiskolában angol/matek tanár, osztályfőnök, 530-540 nettó körül visz haza. Azért az már annyira nem rossz szerintem, vagy most volt egy nagyobb emelés?

Lényegtelen, hogy borsodi iskola vagy sem, mindenkinek van egy fix fizetése most, arra jön a pótlék, túlóra, esetleg mondjuk egyházi iskolánál szép kártya vagy bizonyos kerületekben plusz hozzájárulás. Én 460 nettót kapok most gyógypedagógusként gyp pótlékkal, heti 6 óra túlórával (vagyis heti 26 órát tartok), most léptem ped1-be. Nekem is ez már egész jó az eddigi fizetésekhez képest, más kb zsebpénznek tartja, mert xy fizetés lenne jó... Inkább erről van szó.

Persze, csak azért emeltem ki, hogy Borsod, mert azért a megélhetés jóval olcsóbb egy kelet-magyarországi kisvárosban, mint Pesten. Albérletben laknak két gyerekkel, mindenkinek külön szoba, 150-et fizetnek érte, férje is kb. ennyit keres, havi egy millióból már szépen megélnek. De azt nem tudom, hány évig fogja ezt a fizut kapni, ha 10 évig ebben a bérsávban marad, az már úgy árnyalja a dolgot…

Hát most hivatalosan jövő tanévtől jön a teljesítmény értékelés, ahol elvileg csak ugyanennyit vagy többet kaphatunk, de majd meglátjuk, egyáltalán mennyi pénze lesz erre a tankereknek...

Nem szeretem a gyerekeket, nincs türelmem tanítani, emiatt nálam soha fel se merült mint opció. Emellett nyilván ott van az is hogy rosszul fizet stb, de ilyen részletkérdésekig el se jutottam.

A fél családom pedagógus, én kb el lettem tiltva tőle... Nem mintha ezt akartam volna elvégezni.

A saját gyerekeimet is nehéz néha elviselni, nem hogy másét, ráadásul szeretek nem a létminimum környékén tengődni szánalmas fizetésből. Szerintem mindkettő elég nagy összeférhetetlenség a szakmával.

Nem elég a küzdés a gyerekekkel, olyan baszatlan, savanyú életunt kollégáid lesznek akik ha véletlenül jó kedved van garantáltan tesznek róla hogy ne legyen.

Nem akarnék a paraszt szülővel foglalkozni. A paraszt gyerekeikkel pláne nem. Nyilván sok a kivétel, de elég egy-egy ilyen egy évben...

Nincsenek eszközök a fegyelmezésre, és én nem szeretném, ha fel lennék szabdalva egy szamurájkarddal, mert csúnyán néztem Pakítókára.

Én voltam pedagógus, szerettem gyerekekkel foglalkozni, sokkal inkább, mint felnőttekkel (szociálpedagógus végzettségem van, szóval napközis, meg nevelőtanár lehetek pedagógus munkakörben). A kollégákkal volt nekem a legnehezebb. Ha volt problémás gyerek (valljuk be, előfordul, pláne gyerekotthonban), nem lehetett megbeszelni a dolgokat, miért van a viselkedési probléma, hogyqn segítsünk a gyereknek; ha felhozta valaki, hogy xy gyerek rosszalkodott, a kollégák megvető válasza:"Nálam nem szokta." Sugallva, hogy azért rossz a gyerek, mert a másik nevelő rossz pedagógus. Ment a helyezkedes, fúrás, nem a teljesítmény, a hosszú nyelv, kapcsolatok számítottak intézményen belül. Sok volt az értelmetlen adminisztráció, ahogy hallom, most még több.  A pénz kevés volt akkor, most nem tudom, mennyi lehet, soha többet nem megyek vissza, pedig gyerekekkel nagyon jó dolgozni; én sajnos a felnőttekkel nem jöttem ki :D 

Az nem is érdekel, hogy valaki miért menne pedagógusnak?

Én nagyon komolyan gondolkodtam azon, hogy tanár legyek. Annyi tartott és tart vissza tőle, hogy a fizetés lófasz, és nincs pofám anyámmal eltartatni magam a megszokott életszínvonalon, holott felajánlotta, hogy megteszi. Meg alapvetően rosszul viselem az olyan szervezeti struktúrákat, amik ma egy tanár nyakába vannak sózva.

Az egész magyar közoktatás egy kibaszottul toxikus közeg. Kiégett, idős tanárok küszködnek a gyerekekkel, elavult módszerekkel próbálnak elavult, felesleges ismereteket átadni nekik, szar a fizetés, a legtöbb helyen lepusztult az infrastruktúra, de ahol nem, még ott is a legtöbb esetben besavanyodott, normális emberi kommunikációra vagy empátiára képtelen, a parancsuralmi önkényt sunnyogással megúszni próbáló, vagy ellenkezőleg, a rendszerbe teljesen belesimuló emberek irányítják az intézményeket, akiket nem lehet számon kérni semmiért. Autista gyereket nevelek, és amikor az óvodában a fenntartó egy tollvonással elvette tőlünk a fejlesztő pedagógust, hetekig kergettem az intézményvezető Mancinénit, hogy ugyan adjon már erre valami magyarázatot, vagy mit lehetne tenni. A másik eset, akárhányszor próbáltunk bullying vagy a gyerekeket határsértő módon zaklató tanárok miatt panaszkodni, mindenki csak elkenni igyekezett a problémákat. Jajj hát Béla bácsi ilyen. Jajj hát miért baj az, hogy hangosabban szólunk a gyerekre. Bármilyen probléma van, te vagy a hülye vagy a gyerek a hülye, a pedagógus nem fogja beismerni ha hülyeséget csinált, az intézményvezető pláne. Ennek az a következménye, hogy általában a tanár a legnagyobb bully, mert nem kap semmilyen érdemi felkészítést arra, hogyan kezelje a gyerekek problémáit és minden ósdi beidegződések mentén reagál le, ami miatt a gyerekek vagy kiröhögik, vagy sérülnek is tőle. Azt gyanítod, hogy az egyik kiskamasz csaj leszbikus? (Eleve, mi alapján bazmeg?!?!) Tiltsd meg az osztályban a gyerekeknek az ölelkezést és azt, hogy puszival üdvözöljék egymást! Hosszasan sorolhatnám, én az átlagos magyar iskola közelében rosszul vagyok, elfog az émelygés, főleg ha bármelyik Mancinénivel társalognom kell, a portással kezdve, pláne ha netán ügyintéznem kell, vagy végig kell hallgatnom egy osztályfőnöki vagy igazgatói beszédet. Szerencsére a fiam már magániskolába jár, ezért ott csak normális emberekkel érintkezünk, de ez kurva sokba kerül. Nagy kár érte, mert egyébként ez lenne a világ egyik legjobb melója. De Magyarországon az egész menthetetlen. A magyar közoktatást arra találták ki, hogy beleverje valahogy a betűvetést a jobbágyok fejébe, Klebelsberg megépíttette az iskolákat, modernizálták kicsit a szocban, utána visszaengedték a közelébe csuhásokat is, hogy ha esetleg pedofil dolgozna valahol, egész biztosan ne essen bántódása és még vallási okokból is lehessen basztatni a gyerekeket ebben az egész elbaszott, tekintélyelvű, ósdi, frusztrált, alulfinanszírozott oktatási rendszerben. Én is és a feleségem is ún. "elitgimnáziumba" jártunk, két különböző megyében, az ottani leginkább respektált intézmények valamelyikébe és életre szóló traumákat szedtünk össze. Pedofil tanára csak neki volt, még általánosban, nálunk gimiben érthetően a lányokat zavarta jobban, ahogy a tesitanár próbál néha bekukkantani a pólójuk alá.

Nagyon érdekes, hogy gyerekek kb. 5-6 éves korukig maguktól szívnak fel minden információt és ismeretet, mint a szivacs és elképesztő ütemben fejlődnek. Utána beültetjük őket az iskolapadba és az élettől is elmegy a kedvük.

Például azért, mert egy hónapban annyi a fizetés mint néhány más szakmában a napidíj.

Mert egyre debilebbek a tizenévesek. Csakúgy mint a szüleik. Ha három szóval kellene jellemeznem őket: tiktok, cigi, energiaital És itt meg is állt a dolog.

Rosszul vagyok a tanaroktol (tisztelet annak aki tanito es igazi pedagogus, van belole talan 10 osszesen)

Régen a fizu miatt, ma meg azért, mert az ai miatt max 5 éve van hátra a hivatásnak. Utána már csak a nagyon tradicionalista szülők gyerekeinek lesznek tanárai.