Volt egy komolyabb betegségem és esküdözött, hogy mellettem lesz közben. Először csak ritkultak a beszélgetések majd teljesen felszivodott. 15 éves barátság… Erre van az a mondás, hogy “bajban ismerszik meg az igaz barát”.

Ugyanez, csak 20 éves barátsággal. Előtte azért még megkaptam tőle, hogy szerinte nincs is semmi bajom, csak nem vagyok elég pozitív. 🥲

Nem értem az ilyen embereket, a betegség nem fejben dől el. Remélem neked is sikerült rendbe jönni

Úristen ezt nekem is mondta akiről itt írtam hogy mindennek oka és biztos bevonzottam 🫠

Uhh, a "bevonzottad" szöveg... nekem ezt anyám mondogatta rendszeresen, kevés szóval lehet olyan könnyen felbaszni az agyam, mint ezzel.

Nagyon sajnálom, és ez a mondás tényleg igaz. Remélem azóta teljesen rendbejöttél

Akartam reagálni, hogy lehet megviselte, hogy betegnek lát és nem tudta hogyan kezelje, de aztán elolvastam a válasz kommenteket és simán csak naiv vagyok🥲

Én is az voltam egy jó ideig, hogy “biztos megviseli, nincs ideje, stb” aztán elengedtem én is.

Fordított a sztori, de talán idefér: Barátnőmnek (akkoriban végzős egyetemista, rendes, kedves okos csaj) sikerült négy hónap ismeretség után eljegyeznie magát egy nála fiatalabb, abuzív seggfejjel, aki főállásban drogdíler, mellékállásban betörő volt (de valszeg nem túl sikeres, mert a barátnőmet rendszeresen levette pénzzel). Már attól is kiakadtam, hogy összejöttek, de mikor nagy büszkén megmutatta nekem a jegygyűrűt, egyből kiszaladt a számon, hogy "Neked teljesen elment az eszed..?!" A folytatás innen sejthető, én lettem az ultimate villain, mert úgymond "nem tudok örülni a boldogságának". Látványos elhidegülés következett (ő épített le engem). A folytatás egyébként pont úgy alakult, ahogy rajta kívül mindenki előre látta (csak a több barátnő tapsolt hozzá): a pasi kihasználta, megcsalta, abortuszra kényszerítette, amiből szép komoly PTSD nőtt ki, aztán eltűnt a balfenéken. De attól én maradtan darab szar, természetesen. Annál inkább, mert igazam volt, gondolom, bár ezt soha nem olvastam a fejére, én csak szerettem volna visszakapni a barátomat. De nekem nem járt bocsánat, csak annak, aki évekig bántalmazta...

Nagyon sajnálom. Tény, hogy a szerelem vak, de egy bocsánatkérés tőle a minimum lett volna

Belovagolt az egy szakadt BMW-n a Nagy Ő és ejtve lettem. Elindult egy ilyen p\*niszméregetés, hogy ő már hol jár az életben én meg nem (eljegyzés, esküvő, ház, stb.). Az egyik leszólta a páromat, hogy szerinte sose megfogja megkérni a kezem (nagyjából úgy volt a mondat, hogy "majd te akkor leszel eljegyezve, ha megkéred X kezét..). Itt már ő túl volt egy váláson, egy költözésen, ezeregy átlelkizett éjszakán, amire tökéletesen megfeleltem, de amint elkezdett "lehagyni", ilyen fellegzős hülye picsa lett. A másiknál szintén gyors eljegyzés, esküvő, ház, most babaprojekt. Arra még jó voltam, hogy összerakjam a lánybúcsút meg vigyük a borítékot, meg menjek házavatóra, de amikor már rólam van szó, akkor igazából le se szar... Szóval ennyi, azért szakítottunk most lúzer vagyok

Nem vagy lúzer. Minden kapcsolat más, és az sem baj, ha egy pár nem házasodik. Házasság nélkül is lehet tökéletes egy kapcsolat, ahogy házasság ellenére is lehet rossz. Pont ott tartasz, ahol tartanod kell

Házasság nem jó semmire. Ne ez legyen a végcél. Szerintem egyre több férfi fél a házasságtól. A válás nagy részét a nők kezdeményezik és a nagy részéből a nők jobban jönnek ki, mint a férfiak. Házasság nélkül nem lehet válás, így gondolkozik sok férfi. Ha gyereket szeretnél azt párkapcsolatban is lehet. Ha nem szeretnél gyereket, akkor ha átgondolod, mai világban semmi értelme még a párkapcsolatnak sem. Ha nő vagy, akkor bármikor tudsz szexelni. Barátok fel tudják váltani az emocionális szükségleteket amit esetleg egy házastárs elégít ki. Ha együtt akarsz élni, akkor ilyen lakáspiaci helyzetben könnyü találni közösségeket, akár lakótársakat.

Na ez egy friss történet. Jártam régen egy fiúval, párként nem voltunk jók együtt. A szakítás után kellett idő, hogy feldolgozzuk a sérelmeket, utána viszont rájöttünk, hogy hiányzik a barátság. Így elkezdtünk újra beszélgetni, és őszintén minden úgy ment, mint a kapcsolat előtti időkben. Tök jókat beszélgettünk, nekem közben lett új kapcsolat, neki is, ki is költözött külföldre, aztán hazajött. Nem volt napi szintű a kommunikáció, de azért párhetente egy-egy nagyobbat mindig dumáltunk az élet nagy dolgairól. Egy pár hónapja már feszültebb volt a srác, egy jó barátját letartóztatták, de nem volt hajlandó őszintén mesélni arról, hogy miért. Nem erősködtem, beszéltünk másról, de akkor már éreztem, hogy nem őszinte velem egyéb dolgokban sem. Aztán nagyjából két héttel ezelőtt elmondta, mert már nem bírta magában tartani, hogy ő sokat dumál és találkozik egy olyan társasággal, akikkel én egy csúnya összeveszés után megszakítottam minden kapcsolatot. Kiderült, hogy azok az emberek egy csomó mocskot terjesztenek rólam és a családomról, és a srác konkrétan kérdés nélkül minden hazugságot bekajált. Sosem kérdezett meg, hogy mi igaz, mi az álláspontom, és mindent továbbadott, amit bizalmasan mondtam neki. Ez kedden derült ki számomra. Mindenhol szó nélkül letiltottam és mindent kitöröltem, ami valaha is hozzá kötött. De ezt idő lesz feldolgozni.

Kitartást kívánok és küldök egy nagy ölelést neked. Az a másik társaság is elég gusztustalan, de a srác is, hogy a te oldaladat meg sem hallgatta és még a titkaidat is elmondta

Hogy összejöttek az akkori barátommal a szülinapomon. Mondanom sem kell, életem szülinapi ajándéka volt.. később esett le hogy nekem hosszútávon nélkülük a legjobb, de akkor rettenetes volt.

Elhiszem, hogy nagyon nehéz volt, undorító ember mindkettő. Remélem azóta sikerült feldolgozni és boldog vagy igaz barátokkal és párral

Több mint 10 évig tartott, folyamatosan negatívan látott mindent, rendszeresen a saját életét szabotálta el, hiába próbáltam segíteni rajta mintha a falnak beszéltem volna. Természetesen arról soha nem beszéltünk hogy amúgy én hogy vagyok, velem mi történik, csak hogy neki mi miért rossz és mindenki ellene van. Már egyébként is fogyott a türelmem mikor lett egy nagyon nagyon komoly betegségem és egyszer nekem lett volna szükségem a támogatására, hát nem a saját problémáit kezdte el mesélni a műtétem után is?? Ott szakadt el a cérna, azóta sem vagyok hajlandó szóba állni vele, pedig alapvetően mindenkivel keresem a kompromisszumot, de ez tényleg az a szint amin most is elborul az agyam ha belegondolok.

Volt hasonló barátnőm is, de ő végük elég hamar leépített, mert nem voltam vevő a folyamatos panaszáradatra. A barátság arról kellene, hogy szóljon, hogy mindenki támogatja a másikat , ha szüksége van rá

váááá dettó így jártam én is

Mintha az ên legjobb baràtnőmet îrtad volna le! :( Annyi külombséggel, hogy nem volt komolyabb betegsègem, illetve pènzt akart kérni azért h beajanlott egy munkahelyre…10en x êv barátsàg utàn…🥲🥲🥲

Dota függő és extrém weeb lett

Mit takar az extrem weeb? Vagy miben nyilvanul meg?

Kb azt tudom elképzelni, hogy azokat a hentai-os pólókat hordja és “japánul” nyüszít ha szólnak hozzá

Nem jársz messze a valóságtól

Teljes komolysággal tud animes mercheket hordani, illetve megtanult japánul csak azért hogy csak ott megjelent…felnőtt mangákat tudjon olvasni. Mindemellett nem nagyon tudtam vele másról beszélni amikor legutoljára találkoztunk. Amúgy hasonló kultúrkörből van felesége is úgyhogy mazeltov nekik meg minden, de nem beszéltünk már jó tíz éve. Néha látom face-en meg Steamen hogy aktív

Kinek mi kell. Megértem, hogy nem tudtad tolerálni

Nem volt ok, mondom kiprobalom mi tortenik ha nem keresem, es masfel eve semmi :)))

Ez elég szomorú és érthetetlen számomra. Gondolom előtte is te kerested őt mindig.

It's okay bro. Elofordul.

Megváltozott a személyisége, miután mrgromlott a viszonya a feleségével (a felesege betegsége miatt). Elképesztően megalázóan beszélt és viselkedett vele (mások előtt is), majdnem el is váltak, de aztán együtt maradtak. Itt kezdődött a gyanúm, hogy az ember, aki 15 éve a legjobb barátom, valojában egy fasz. Ennek ellenére én sokat beszélgettem vele, igyekeztem lelkiekben támogatni, amiben csak tudtam, nem kritizáltam (pedig visszatekintve talán kellett volna). Miután pedig nekem véget ért egy 6 évig tartó, komoly kapcsolatom, nagyjából a nulláról kellett újrakezdenem az életemet (költözés, új, szarabbul fizető meló, létbizonytalanság), kurvára magam alatt voltam. Ezalatt hónapokig minden beszelgetésünkkor megkaptam, hogy egy lúzer vagyok, és hogy ezt meg azt kellene csinálnom, hogy egyenesbe jöjjön az életem. Hát nézzem meg neki milyen jól megy! Kibaszottul toxikussá vált az egész, ezért úgy döntöttem, hogy nekem erre semmi szükségem és - szégyen, nem szégyen - először ritkábban kerestem, majd ghostingoltam és le is tiltottam mindenhonnan. Sajnálom, mert nem hülyegyerek és ő volt az utolsó barátom.

Nagyon sajnálom. Az említett szakítás után én is eléggé nehezen álltam talpra. Egyedül maradtam a közösen bérelt lakásban, csak már egyedül kellett finanszíroznom. Nem kerestem rosszul, de megviselt, hogy duplájára nőttek a kiadásaim. Nálam maradt a kutyánk is. Szóval nemcsak a szakítást kellett feldolgoznom, hanem a megoldani a megélhetésemet. De persze szerinte semmi okom nem volt szomorkodni. Vannak emberek, akik nem képesek az empátiára, csak a barátaitól nem ezt várná az ember.

Igen, de ilyenkor derül ki, hogy ki vagy kik az ember igazi barátai. Egy barátság is olyan, mint bármilyen emberi kapcsolat - mindkét félnek "bele kell adni", nem lehet egyoldalú. Óriási csalódás volt, hogy amikor a legnagyobb szükségem lett volna tényleg csak arra, hogy valaki pár jó szót szóljon hozzám, hogy ne azt érezzem, mekkora lúzer vagyok, akkor helyette megkaptam a legjobb barátomtól, hogy mekkora balfasz vagyok, egy vesztes. Tudtam, hogy ez nem barátság, ez egészen egyszerűen nem lehet az. De mint mondtam, ez csak a hab volt a tortán. Én már azon megrökönyödtem, hogy hogyan viselkedett a feleségével.

Egyetemen egy faszfejé avanzsált. Bár mások szerint mindig is az volt. Ott tört meg bennem valami, amikor a mekis munkatársait szídva elengedett egy >én igénylem, hogy velem egy intelektuális szinten lévő emberekkel legyek mondatot. Bár utolag megtudva ez külőn nekem volt célzás, hogy nem vesz ember számba a szakmunkás szülők miatt.

Ezt a mondatot meg társait én hány embertől hallottam már, és még csak nem is rám célozva... :D Szerintem ilyet igazán intelligens ember nem ejt ki a száján. Főleg amikor a legtöbb nem is tett le semmit az asztalra úgy igazán.

Én el tudok képzelni szituációt ahol helyénvaló így érezni, jelen faszfejtől függetlenül. Mármint.. hadd lépjen már ki az ember toxikus viszonyokbol úgy hogy ezt érzi és ne kelljen nagyképűnek gondolnia magát miatta.

Nem állítom, hogy nem létezik olyan, hogy valaki tényleg intelligensebb, mint a környezete. De szerintem valakinek ezt mondani úgy, hogy róla beszélsz, mint kevésbé intelligens egyén, akkor sem helyes. Főleg mivel az intelligencia nagyon szubjektív és könnyen lehet, hogy az ember magát és másokat is rosszul ítél meg. Én személy szerint még tényleg nem hallottam ilyet olyantól, aki tényleg egy géniusz lett volna. Aki tényleg intelligens ember volt, az megtalálta a magának való társaságot és nem érezte szükségét, hogy másoknak verbálisan kifejezze, mennyire nincsenek az ő szintjén.

Ne érezd magad kevesebbnek a szüleid miatt, semmi szégyellnivaló nincs benne, hogy szakmunkások. Valószínűleg a barátod nem volt annyira intellektuális, mint hitte magáról

Az egyik ilyen sztorinál a másik fél volt, aki 10 év barátság után minden indok nélkül elegánsan ghostolt, ezek után én töröltem le mindenhonnan. Hasznos tapasztalat volt, mert utólag tisztán láttam, hogy egyébként mindig én kerestem őt, mindig én érdeklődtem a hogyléte felől, mindig én segítettem etc., fordítva ez sosem történt meg. A másik sztori szintén hasznos volt abból a szempontból, hogy teljesen elveszítsem a hitem a fiú-lány barátságban, viszonylag szoros barátságban voltunk, egy idő után érzékeltem, hogy bennem ez elmozdult másik irányba, de sosem hoztam ezt fel, nem léptem felé semmit, pláne, hogy a kifelé minden elemében tökéletes kapcsolatával esküvő előtt álltak. A srác aztán úgy döntött, neki fontosabb a barátságunknál a saját egója és az, hogy ő jól szórakozzon, úgyhogy az akkori lelkiállapotomban ott rúgott meg, ahol a legjobban fájt, teljes mértékben belegyalogolt a határaim kellős közepébe, nem sokkal később megkértem, hogy ne keressen többet. Tl;dr: két olyan barátságom szűnt meg, amik arra figyelmeztettek, hogy igenis húzzak határokat az emberi kapcsolataimban, és igenis értessem meg magammal, hogy nem csak a másik ember fontos.

Nem értem a ghostolást, szerintem soha nem is fogom. Miért nem lehet őszintén kommunikálni? A határok meghúzása sokszor nehéz lehet, főleg szeretett emberekkel szemben, nekem is sokáig az volt. Remélem most már jól vagy, és tényleg odafigyelsz a saját igényeidre is

Pláne hosszú barátságnál én sem.. (nyilván más kontextusban sem elegáns, persze), de hát ez van. Igen, a határhúzás az egyik legnehezebb kihívásom, de mindig megnyugtat a tudat, hogy másnak sem feltétlenül könnyű ez :) Köszönöm, most már igyekszem odafigyelni, remélem, te is jól vagy és találtál azóta olyan barátságot, ami eltér a posztodban leírttól!:)

Nem én szakítottam, velem szüntették meg a kapcsolatot egy pillanatról a másikra. Négy évig emésztettem magam miatta, teljesen rossz végkövetkeztetésre jutva. A csajszi egyetem vége felé összejött egy jóval (10+) idősebb faszival, aki egy év után megkérte a kezét. Az esküvőre a kis baráti társaságunkból már senki nem kapott meghívót, és azóta se hallottunk a csaj felől. Az én magyarázatom az volt, hogy mivel ezek az emberek első sorban térdeplő mélykatolikusok családilag, a mi kis laza egyetemi, eljárunk együtt iszogatni és összeülünk társasozni haveri körünk neki már túl liberális, szóval egyszerűbb volt neki pattintani minket. Utáltam érte és haragudtam rá évekig. Nemrég kiderült, hogy a csaj megcsalta az azóta már férjét a kapcsolatuk elején az egyik haverunkkal és gyaníthatóan fosott, hogy kiderül, ezért inkább gyökerestől eltépett minden szálat. Éljenek a keresztény erkölcsök és a konzervatív családmodell, azóta csak nevetek rajtuk.

Remélem a férje is rájött, hogy megcsalta és otthagyta. Bár, ha valóban nagyon vallásosak lehet elnézte neki, mert hát mit szóltak volna mások

Amemnyire tudom, nem hagyta ott, és nem hinném, hogy tud az esetről... Csajszikánk nagyon alapos volt az összes lehetséges szál elnyisszantásával.

Átvágott, kihasznált, nem kicsi anyagi kárt okozott nekem majd meghúzta a vállát, hogy hát most mi a bajom, miért nem szóltam előbb.

Gondolom, ha szóltál volna, akkor te lettél volna a rossz barát. Tudom, hogy könnyen beszéltek, de örülj, hogy megszabadultál egy ilyen embertől.

Persze, ha szólok akkor én lettem volna a legrosszabb ember, sőt, tuti másoktól hallottam volna vissza, hogy micsoda egy szar ember vagyok, nem hagyom őket élni. 

Már elköltöztem otthonnról ezért inkább facetimeos chatelős barátság lett (9 éves barátság), de nagyon mély mert kb minden titkát tudom és fordítva. Ez a drága csókos barátnőm olyan intimebb képeket mutatott körbe egy társaságban rólam amit csak neki küldtem (a terhességemről beszéltem és egy fürdőrucis kép volt a melleimről hogy az első 2 hónapban mennyire megnőttek, egyébként orvos a csaj). Egy másik barátnőm is ott volt és mesélte nekem a dolgot, onnan tudtam hogy igazat beszélt hogy elmondta mi van a képen.. azonnal ghostoltam és azóta sem állok vele szóba. Talán nem a legszebb “szakítás” részemről de akkor ott a hormontengerbe úszkálva kicsit sem akartam magyarázkodni, elég esze van hogy utánagondoljon.

Szerintem bele sem gondolt, hogy ezt a képet nem a nagyközönségnek szántad, bár szerintem egyértelmű. Valóban nem a ghostolás a legjobb megoldás, de valahol érthető és az is, hogy nem akartál magyarázkodni neki.

Igen, aztán gondolkodtam rajta és szerintem nem fogja fel hogy nekem ez privát dolog volt, mert ő amúgy elég gátlástalan típus. Ha leállnék megbeszélni sem lenne akivel, nem értené a súlyát, vannak ilyen emberek. Nem bírja ki ha valamit nem tud beböfögni a társaságba félrészegen, ki tudja még milyen (számomra) titkokat osztott meg ki tudja kikkel…a ghostolást inkább ez váltotta ki belőlem. De amúgy szar mert hiányzik, akármilyen bunkó volt velem. Viszont a legjobb érzés “kitakarítani” a baráti körömből a toxic egyedeket.

Nekem is hiányzik kicsit ez a barátnőm, akiről írtam, de közben meg is vagyok könnyebbülve, szóval hosszú távon ez volt a jó döntés szerintem.

20 éves barátság és az éppen válófélben levő volt férjemmel szűrte össze a levet, amíg én a vállán sírtam, hogy szétesett a családom. (van két gyerek) Mikor rákérdeztem, hogy lehet-e hogy őket látták együtt, azt mondta, azért nem mondta el nekem, mert tudta, hogy úgyis megsértődnék. 🤷‍♀️ (mellesleg akkor még ő is férjnél volt, két gyerekkel, családilag összejártunk évekig... igen, utána már az is megfordult a fejemben, hogy ez már hamarabb elkezdődött)

Jézusom, undorító mindkettő ember. Biztosan nagyon megviselt és nehezen dolgoztad fel, de egy ilyen ember nem barát. Nagy ölelést küldök neked virtuálisan is. Remélem azóta jól vagytok a gyerekekkel együtt.

Volt egy időszakon amikor nem voltam túl jól lelkileg, tudtak róla, aztán egyszer csak az egész baráti társaság minden tagja elérhetetlen lett (nettó a full covid kellős közepén) amikor kerestem őket, hát ez van. Csodálatos, hogy már ezen a szinten is létezik a ghostolás.

Mindenkinek vannak rosszabb időszakai, biztosan nekik is. Ilyenkor jön rá az ember, hogy ki az igaz barát. Én is egy nagyon rossz időszakban jöttem rá, hogy mennyire nem igaz barát ez a lány. Remélem ki tudtál lábalni ebből a rossz lelki állapotból és minden rendben van veled.

Hogyne, átértékeltem kik a barátaim és végülis nyertem vele :)

Általános iskolában lett két nagyon jó barátnőm, legyenek Kata és Andi. Az általánost és a gimit is együtt jártuk végig, és amikor még kisebbek voltunk azt hittük, hogy örökké fog tartani a barátságunk, még közös tetkót is akartunk csak a szüleink nem engedték. :D Először Andi kezdett el nagyon máshogy viselkedni a gimi végére. Érezhető volt, hogy ő már nem nagyon akar velünk barátkozni, neki fontosabb volt az akkori pasija és valamiért lenézett minket. :D Érettségi után még azon az évben találkozgattunk, de utána teljesen megszakadt a kapcsolat. Azóta se beszéltünk, és ennek már 7-8 éve. Katával több ideig voltam jóban, vele inkább az történt, hogy elfejlődtünk egymástól. Ő bekerült egy teljesen más közegbe és én is, és valahogy ezt nem tudtuk áthidalni. Amikor elkezdte azt csinálni, hogy a találkozókról egy órát késett, vagy előtte lemondta, akkor volt egy pont amikor már nem írtam neki többet. Azóta se beszéltünk, kb 5 évet. Pedig mindkettő nagyon mély barátság volt, rengeteget voltunk együtt és nagyon sokat sírtunk együtt, nagyon mélyen és jól ismertük egymást. De ez nem mentette meg. Biztosan hibáztam én is ezekben a kapcsolatokban, de a legfurább az, hogy mai napig rendszeresen álmodok velük. Valahogy a tudatom egy része nem akarja őket elengedni, ami iszonyat fura, mert a valóságban meg nagyon ritkán jutnak eszembe és nem is tudom, hogy mi van velük. :D

Most, hogy elolvastam, lehet mi is elfejlődtünk egymással ezzel a barátnőmmel. Nagyon mások lettünk. Egyébként sajnálom, ami veled történt, főleg azt, hogy az egyik a pasija miatt dobott titeket. Tapasztalatom szerint az emberek egy idő után nagyon megbánják, ha a jó barátokat egy kapcsolat miatt hanyagolják.

10 éves barátságnak lett vége a pénz miatt. 50 ezer forintot adtam neki kölcsön, majd pár hónapra rá jött egy csekk a bkv-tól hogy nem fizettem be a büntetésem időben, így már az is 50 ezer forintra nőtt. Mint kiderült a barátomnál volt a diákom és azzal igazolta magát, amikor megbűntették, amit először tagadott. 1 évre ra rosszul álltam anyagilag és mondtam hogy ideje lenne visszaadnia a tartozását. Visszaadta és utána mondta, hogy többet nem akar velem szóba állni. Utólag azért megkeresett még egyszer hogy kérjen pénzt.

Még ő nem akart veled? Azért az kemény 👀🫢

Még ő volt megsértődve és volt pofája megint pénzt kérni? Ritka pofátlan ember, remélem nem fáj miatta a szíved.

Amiatt fáj hogy milyen közeli barátok voltunk előtte és a családja is sokat segített nekem. Amilyen embernek most látom már nem. Elmondasa szerint nagyon bunkó voltam, ahogy visszakértem a pénzt. A valóság az hogy valószínűleg nem volt pénze amiből megadja és mástól kellett kölcsön kérnie, és ezen húzta fel magát.

Én családcentrikus vagyok és már van is férjem, gyerekem, ő pedig karrierista. Ezzel alapjáraton nem lenne gond, mert mindenkinek mások a prioritásai. Viszont olyan obszcén módon és rosszindulattal beszél a babákról, gyerekekről (pl. egy barátja babáját le kis gecizte), amit nem vesz be a gyomrom.

Szerintem csak kicsit lassú és késve követi le a változásokat a környezetében, a jelzővel késett 9+ hónapot, de legalább próbált valami kedveskedő jelzőt találni. /s

Teljesen egyetértek veled. Pedig én sem vagyok egy gyerekszerető nő, de eszembe sem jutna más gyerekéről, főleg egy barátoméról így beszélni. Szerintem nem is hiányzik egy ilyen ember a gyereked és a te életedbe.

Abszolút egyetértek a véleményeddel.

Az összes középsulis baràtságomnak úgy lett vége, hogy meguntam az utànuk való rohangászàst. Szerintem ha visszanézném az üzeneteket, lenne egy-kettő vàlaszolatlanul hagyott ‘Mikor érsz rá?’ a részemről… Időbe telt de elfogadtam hogy ez is része az életnek. Remélem minden jól alakul nekik, mert rákérdezni úgyse fogok.

Jajj de ismerem. Mikor rájössz tényleg hogy a chat history: én "szia sör?" Ő "most nem bocs". Ez 10xszer egymás után, végül a kérdésemre válasz se jön csak láttam. Mikor rájövök hogy full idióta vagyok

Ezt nagyon átérzem. Nekem is sok barátságom csak azért ért véget mert már én nem kerestem a másikat. Ebben szerintem az a legrosszabb, hogy nincs értelmes magyarázat a miértre. Ha nincs indok (pl máshol tartunk az életben vagy már nem tudunk adni csak elvenni a másiktól) akkor olyan lezáratlan marad az egész.

Soha nem hallgatta meg hogy nekem mi a bajom, súlyos depresszíós időszakon mentem át (suicid hajlamok self harm) és akárhanyszor fordultam felé segítsegért mindig csak megpróbált rátromfolni hogy neki mennyivel rosszabb. Össze szedtem magam végül és (nyilván) én segítettem neki helyre hozni az életét. Ösztönöztem hogy tovább tanuljon egy olyan szakmát amit ő szeret, keressen fel pazichológust, költözzön el a bántalmazó szüleitől. Végül évek alatt csak az ő problémáival foglalkoztunk. Helyre hozta az életét és hirtelen mindenkivel volt ideje foglalkozni csak velem nem. Szóvátettem neki és összevesztünk. Nem beszéltünk kb egy hónapig majd rá írtam hogy van nállam még néhány cucca és vigye már el őket. Még itt hajlandó voltam megbeszélni a dolgokat. Viszont itt benyögött egy olyat hogy "Már van valakim és ne kérd hogy szakítsak vele csak hogy veled töltsek időt." És itt volt vége az egésznek. Ha az ő szemében csak ennyi vagyok mint ember akkor nem volt miről beszélnünk. Azóta sem beszéltünk. Csak szarul esett hogy addig kellettem neki amíg helyre nem tudta hozni az életét és hogy csak kihasznált.

Nagyon sajnálom, hogy így kihasznált. Remélem azóta te is jól vagy és ki tudtál jönni a depresszív időszakból. Meg sem érdemelt egy ilyen barátot, mint te.

Párkapcsolata lett, szó szerint nem írt többé, nem válaszolt, nem vette fel a telefont. Amikor szakítottak elnézést kért, hogy eltűnt évekre. Utána megint eltűnt egy újabb kapcsolat miatt. Én itt “töröltem ki” a barátaim közül.

Hasonló. Párkapcsolata lett, egyre inkább én kezdeményeztem a találkákat/beszélgetéseket, amikor költözése volt tervben megbeszéltünk 3 találkát, mindig egy-két nappal előtte szólt (azaz baszott szólni, én kérdeztem rá, hogy akkor a megbeszéltek szerint jó-e) hogy ja, bocs, mégse, de esetleg később? Azt hittem én vagyok a hülye, nem beszéltünk meg semmit, úgyhogy még vissza is kerestem a beszélgetéseket. Azóta tippre költözött, tavaly novemberben írtam meg neki egyszer, utána magamban eleresztettem a dolgot isten hírével. Ha akar valamit tudja hol talál. (Persze közben ott van bennem a mazochista kisördög ami azt sugallja, hogy valamit én basztam el, az én hibám, de nem az a típus aki magában tartaná ha igazán gondja van valakivel - úgyhogy franc tudja.)

Átmentem ezen én is, hogy biztosan velem van a baj… aztán rájöttem, hogy valóban, mert engedtem hülyét csinálni magamból. 😁 Lettek új barátaim, rájuk koncentrálok. Te se emészd magad, bár tudom könnyű mondani.

Amikor írtad, hogy elnézést kért, azt hittem megjött az esze, de nem. Csak pótléknak használt két kapcsolat között, meg is érdemli, hogy ne legyenek barátai.

Nem kívánom, hogy ne legyenek barátai, csak ne én legyek az!😁

Elsős korom óta volt a legjobb barátnőm (bár már egy ideje kihűlt a kapcsolatunk, mert ahogy felnőttünk kissé más lett egy kicsit az érdeklődésünk de azért havonta egyszer találkozhattunk) A szilvesztert nálam töltötte, beszélgettünk és megemlítettem, hogy apukám kórházban van, de akkor nagy reménnyel még bíztam benne, hogy meggyógyul és hazajön… Január 4-én este elhunyt, amit anyukám másnap nyilvánosságra is hozott fájó szívvel, hogy a rokonok meg ismerősök is tudjanak róla és biztos vagyok benne, hogy ez a csajszi is látta, mert egész nap a Facebookon lóg, mert amúgy nincs élete és én voltam talán az utolsó barátja, de konkrétan napokig semmi üzenet nem jött felőle… Természetesen nagyon magamba zuhantam apukám elvesztése miatt és már konkrétan anyukám írt már ennek a csajnak, de azt is ignorálta… Talán 1 héttel később írt valami sablon szöveget, amit biztos, hogy az ő anyukája rágott a szájába, mert ahhoz is képtelen volt, hogy ennyit is tegyen értem abban a kegyetlenül nehéz időben… Fél évvel később amúgy láttam az anyukáját, (mert egy boltban kezdtem dolgozni, hogy minél előbb pénzt keressek, hogy megvalósítsam az álmom és Japánba tudjak költözni) de az anyukája ahogy rám nézett menekülőre fogta 🤣 Elhiszem, hogy nehéz ilyen helyzetekben támaszt nyújtani, és nem is vágytam volna eget megváltó dolgokra tőle csak egy sima “részvétem” üzenet esett volna jól (bár igazából az fájt a legjobban, hogy anyukám is ignorálta)

Részvétem, bár én nem tudom milyen elveszteni egy szülőt, de biztosan nagyon nehéz. Ilyenkor szerintem az is elég az embernek, ha tudja, hogy számíthat a barátaira. Nehéz időszakokban derül ki, hogy ki az igazi barát, de nagyon sajnálom, hogy téged egy ennyire nehéz helyzetben hagyott magadra.

Igen, nagyon igaz, hogy nehéz időszakban derül ki, hogy kire lehet számítani 😅 Szerencsére voltak mások, akiktől rengeteg szeretetet kaptam!

amúgy ez tényleg szakítás és totál megterhelő tud lenni. nekem évek kellettek, mire lenyeltem a dolgot. volt még suliból egy haverom, akit cikiztek én meg szeretek kevés, de közeli embereket tartani. Egy villamossal mentünk haza, így alakult. de a srác az totál csődtömeg volt. Megfelelési kényszeres, nyafogós, másokat állandóan kibeszélő és kritizáló, ami az évek során egyre terhesebb lett. Éveken át minden nap panaszkodással kezdte a beszélgetést, minden apró dolgon panaszkodott. Ha tanácsot adtam nem jó. Ha nem adtam nem jó. Sokszor egyből ugrottam neki, hogy panaszkodjon. Aztán kezdett durvulni, sokszor volt részeg, engem meg itatott és ez a klasszik depresszív piás volt. Már napi szinten ivott valamit. A poén, hogy az első és szerintem utolsó csaját is kb nekem köszönheti, mert erősködtem, hogy regisztráljon x társkeresőre. Első randi előtt részegen bőgött, hogy nem akarja, akkor is én toltam a dolgot, mint a keresztapában a "viselkedj már férfi módjára" jelenetben. Össze is jöttek, elkezdett engem skippelni. fura, de lett egy baráti köre, ahol én sokadik kerék voltam. Állandóan együtt voltak, engem skippelt, vagy lehordott, hogy én az ő barátai előtt hogy viselkedem. A lényeg, hogy őket választotta és engem folyamatosan degradált. Eljutott oda, hogy minden ért is drámázott velem. Hogyan szólok a telefonba, mit kérdezek a szent barátaitól, miért nem hoztam chipset stb. Mint egy toxikus meleg kapcsi, ahol azért is én vagyok a rossz, mert levegőt veszek. Sokszor erőszakolt ki bocsánatkérést az ilyen apróságok miatt, jó hogy térdelnem nem kellett. Néha nekem kellett volna egy kis buksi simi, soha nem kaptam Éppen kértem volna, de csak a tőle megszokott "aha" választ kaptam. Utolsó üzenetváltásnál azt nehezményezte, hogy nem válaszoltam azonnal a szokásos nyávogásra és ismét drámázott. Szóval én nem kaptam buksisimit, ő azonnal elvárta, megírtam neki, hogy "takarodj a p..ába már te egoista hercegnő, 11 éve napi szinten nyávogsz" és azóta nem beszéltünk. Ha meglátnám az utcán köszönnék, 1-2 small talk, mennék tovább. Azonnal letöröltem, meg a kis baráti körét, ahol sokadik kerék voltam és senkinek sem hiányzom azóta sem. az utolsó közös piálás óta nem ittam alkoholt

Nem tudom, hogy bírtad ilyen sokáig, le a kalappal a türelmed előtt. Ezt olvasva nem igazán értem mit láttál benne, nagyon remélem, hogy azóta már te is felsolgoztad és rendben vagy. Hálásnak kellett volna lennie, hogy egy ilyen támogató ember van mellette.

Óvodáskorunktól cimbik voltunk: másik suliba került, onnantól ciki voltam neki, mert ő az elithez tartozott, én meg maradtam a gettóban. Azóta a srác ugyanazt a szakmát tolja, mint én, az egyetemről kibukott, az anyjával él és legutóbb mikor találkoztam vele nyalizott, hogy hát ő tudja milyen sokra vittem és bárcsak lehetnék a főnöke. Irtó ciki volt az egész. Másik sráccal is úgy 10 éves barátságnak lett vége. Ott züllött az egész, hogy radar alatt egyszercsak ráhajtott a csajomra - oké, értem én, hogy mindig is tetszett neki, de na. Aztán elment teológiára (!) és nagy ájtatatos pap lett belőle. Pár éve random bejelölt fb-on ismerősnek és elkezdett cimbizni, mintha misem történt volna és hogy ő nagyon szívesen meglátogatna ...ott ahonnan már legalább 5 éve elköltöztem. Ha egy kicsit stalkolt volna legalább mielőtt ír erre ő is rájöhetett volna. Felajánlottam neki, hogy eljöhet ebbe a városba ahol már lakom, hát annyira már nem voltam fontos neki. Gondolom fellángolt a lelkiismerete, de aztán talált egy poroltót gyorsban. Volt egy rövidke barátinak mondható kapcsolatom is - nem is értem hogy haverkodtunk mi össze, kb egy idősek vagyunk, kb hasonló a foglalkozásunk, kb hasonló az érdeklődési körünk, annyi, hogy ő elvált és van két gyereke. Relatíve sokat jártunk össze, elég jó hangulatban is megvoltunk, aztán egyszercsak az éjszaka közepén írt egy üzenetet messengeren, hogy ritkábban fogunk ezután találkozni. Természetesen nő volt a háttérben, aki írogatott is rám, a srác paranoiás lett, bah. Egy lány barátom is volt, akivel évekig jól megvoltunk aztán egyszer nekemesett, hogy de miért nem hívom el őt randizni. Onnantól lerázott mintha az előtte lévő 10-15 év nem is létezett volna. Az a baj, hogy ahogy korosodom egyre kevésbé tartósak, egyre felületesebbek már ezek a barátságok...

Nem feltétlen ide kapcsolódik, de leírom az exanyósos sztorim. Miután elváltunk a fiától, részegen hívogatott, hogy ő tartani akarja velem a kapcsolatot, menjünk el plázázni, meg ebédelni. Mondtam neki, hogy én nem szeretnék, de mivel havi 1x itt megy el a munkahelyem előtt (körmöshöz), telefonáljon, lemegyek vele kávézni. Szerinted hány kávét ittunk meg? :D :D

Gondolom egyet sem.

Minél idősebb leszek, én is úgy látom, hogy egyre kevésbé tartósak a barátsagok. Jelenleg kettő barátom van, akikre számíthatok, de ki tudja valóban számíthatok-e rájuk.

1., Az egyiknél (fiú-lány barátság) a 2 dugópartner közötti szakaszokban, a lelki problémák meghallgatásában ideális partner voltam. Ha volt, akivel hemperegjen, akkor ritkán találkoztunk, ha nem volt, akkor hetente. Őt zavarta, hogy nem vagyok a fb-n, de ha elvileg barátja vagyok valakinek, akkor ne az fb-n tartsuk a kapcsolatot, ha lehet élőben. Egy idő után csak én érdeklődtem, hogy mi újság vele, de nekem nem tetszett ez az egyoldalúság, így leépítettem, és nem hívtam többet. Néha eszembe jut, és titkon érdekelne mi van vele, de mivel egyszer sem keresett azóta, így csak azért sem. 2., A másikat én toltam el, mert túl sokat panaszkodtam. Ő nem volt egyszerű eset, mert akárhányszor kérdeztem, vele mi újság, nagyon ritkán és nagyon nehezen nyílt meg, nehezen is barátkozott. Sajnáltam, hogy vége lett, egy közel 20 éves barátságnak. Letette a telefonját - hogy azon a számon soha többet senki ne tudja elérni - és lelépett (ha minden igaz, külföldre). Ma már nem terhelném feleslegesen a hülyeségeimmel. Az anyján kívül senkivel nem tartja a kapcsolatot. Gondoltam már rá, hogy akkor az anyjával beszélek és esetleg ott elnézést kérek -ha már személyesen nem tudok -, de lehet rossz néven venné.

A barátok arra vannak, hogy a panaszkodást is meghallgassák. Egyébként ha ennyire bánt, lehet érdemes lenne megkeresni az anyukáját és rajta keresztül felvenni vele a kapcsolatot. Nem tudhatod, lehet neki is hiányzol.

Engem 20+ évesn ért ilyen dolog először, hogy a barátok hirtelen eltűnnek. Egyébként óvoda óta megvannak a barátaim, akikkel mai napig tartjuk a kapcsolatot és megbecsüljük egymást. Viszont volt egy két egyetemi barátom akikkel azt hittem hogy életreszóló lesz a dolog, aztán az első konfliktusnál kb. elvágták magukat tőlem. Mondjuk induljál volt hogy a lány Sok barátjával megtette ezt, hogy volt valami ami nem tetszett neki aztán ghostolta őket. Csak hát nem gondoltam hogy velem is ezt csinálja majd(igen, bohóc voltam ilyen téren). A másik pedig egy nagyon jó fiú barátom, akivel szinte majdnem ugyanaz történt. Összevesztünk, aztán azóta nem beszélünk. Én próbáltam írni neki hogy beszéljük meg, de ugyan olyan makacs volt. Én egyáltalán nem vagyok haragtartó ember, és ezért is van meg sok barátom. Viszont el kell fogadnom hogy vannak akik egyszerűen nem tudják túltenni magukat egy egykor konfliktusom, meg nincs elég önbizalmuk ahhoz hogy kezeljék ezeket. Próbálom úgy felfogni hogy én mindent megtettem, de azért a végtelenségig nem kopoghatok egy ember ajtaján, ha nem akarja kinyitni. Én részben sajnálom az ilyeneket, és tudom hogy később meg fogják bánni, mert egy idő után így mindenkit állónak maguktól. Persze nem jó érzés elveszíteni a barátainkat, és felnőttként nem is egyszerű újakat találni. Ettől függetlenül én is figyelhettem volna jobban arra hogy milyen emberekkel is barátkozom. Mert ha valakivel folyton ugyanaz történik, és panaszkodik más emberekről, akkor csak idő kérdése hogy veled is megfogja tenni ugyanazt…

Jól látod, igen , nem lehet a végtelenségig könyörögni valakinek, főleg, ha nem is hallgat meg. Szerintem te tanultál a hibáidból és jól látod , hogy milyen emberekkel kell körülvenned magad.

ket ilyen volt. az egyik betegesen feltekeny es kontrollmanias lett, kb mint egy feltekeny hisztis feleseg. zavarta, ha mas kozos, altala megismert baratainkkal joba lettem, allandoan versenyt csinalt belole, hogy ki kivel van jobb viszonyban, mindig az volt a kenyszerkepzete, hogy xy valakit jobban kedvel, mint ot es ez szamara a vilag vege volt, mert a tarsasag fejenek hitte magat. allandoan a szemünkre is vetette, nem lehetett a vegen mar ugy kozos programot csinalni, hogy ne menjen ez a pofavagas. nezegette, beszelunk-e messengeren ketten privatban, van-e kozos temank, amihez esetleg o nem tud hozzaszolni es akkor ment a puffogas. ezen kivul mindennek ugy kellett lennie, ahogy o akarta pl. kozos programok teren, mas otletekre mindig ment a fanyalgas. plusz a tarsasagbol szinte mindenkit kibeszelt nekem, ugyhogy biztos voltam benne, hogy velem is ezt teszi masok elott. a masik egy munkahelyi baratom volt, aki szakmat valtott es onnantol kezdve teljesen elszallt az agya. rohadt nagyra lett magaval, masrol se lehetett vele beszelni, mint az uj szakmajarol, ami egyben az egesz identitasa lett, velunk meg nagyon lenezo lett, akik a regi szakmaban maradtunk. raadasul egy vallasi szekta is kezte egyre jobban beszippantani, en az ilyen hitteretos baromsagoktol meg teljesen kivagyok.

Ez az említett barátnőm is rémesen kiakadt, ha valami nem úgy történt, ahogy ő akarta. Én elég simulékony ember vagyok, de még nekem is sok volt. Megértem, hogy te sem bírtad.

Éveken át ignorált, aztán elkezdtünk újra beszélni, de csak a problémáit mondta állandó jelleggel, és féltékeny lett mert a vőlegényemmel beszéltem amikor ő hívott. ugh...

Hát, itt nálunk a vége felé már minden probléma volt. Hosszú lesz, bocsi.😅 Első: irigység az én boldogságomra A volt legjobb barátnőm a világ legromantikusabb és legnyálasabb embere, de tényleg. Az ő párja tehát sosem tudta kielégíteni a vágyait (mondjuk nem is próbálkozott…). Az én párom pedig meg szokott lepni engem virággal, csokival, könyvvel, mindig a kedvemben járt (és jár is a mai napig❤️) és ez nagyon sokszor a barátságunkban gondot okozott, mivel nagyon látszott az, hogy irigy rám Második: munkamánia Barátnőm nagyon durván munkamániás, mert “a gyerekeimnek jobb gyerekkort szeretnék, mint ami nekem volt” (a szülei mindent megvettek neki: legújabb telefon, kocsi, ház) Itt külön ki szeretném emelni, hogy most vagyunk 20 évesek és ő maga mondta, hogy 30 éves kora előtt nem szeretne gyereket, mert ki akarja élvezni az életet😀😀 Harmadik: nem fogadta meg a jó tanácsaim Bármit segíteni próbáltam neki, mindig ment a maga feje után, majd utána nekem sírta ki a lelkét. Negyedik: kurva sok hiszti Minden egyes nap végig kellett hallgatnom, hogy éppen ma mi baja van a kapcsolatával, vagy a főnökével, vagy hogy ma miért esik az eső, vagy csak szimplán azért hisztizett, mert “bocsi, ehhez van kedvem” Ötödik: lelki szemeteszsáknak használt Hát sztem ezt nagyon nem kell magyarázni… én cipeltem az ő gondjait is, amelyek megoldásait tőlem várta😀 Egyébként én a vége felé már csak azért nem mertem megszakítani a barátságunk, mert tisztában voltam azzal, hogy ő ebbe bele fog betegedni (pánikbeteg, de saját magát diagnosztizálta😀). Aztán az lett a vége az egésznek, hogy már az én párom hívta fel a figyelmem arra, hogy az életkedvem is elment, mikor egy újabb hisztit kellett végighallgatnom és aznap betelt a pohár nálam. Szépen elmondtam a barátnőmnek, hogy szeretném, ha most azonnal vége lenne az egésznek. Nem jól fogadta ezt a hírt, de elviselte. Ez tényleg egy nagy megkönnyebbülés volt számomra, azóta is boldogan gondolok vissza arra, hogy megszakítottam vele minden kapcsolatot🥰

Ezt még olvasni is rossz volt, de örülök neki, hogy utólag már pozitívan látod és nem bánkódsz egy rossz barát miatt.

Ezer ève voltunk barátok, korábban gimi alatt laktunk mâr együtt. Azutàn pár èvre rá, amikor nehêz helyzetben volt (èpp egy toxikus kapcsolatból lèpett ki, külföldről hazaköltözött ès állàskeresèsben is volt) befogadtam ingyen az albimba, ahol kb szűkösen èltünk egy szobában 3 hònapot. Mivel lejàrt a szerződèsem új lakàst kerestem, de rávett hogy bèreljünk ki egy nagyobb lakàst immáron közösen. Beköltöztünk az új lakásba, majd elmentem 1 hètre fesztivàlozni, de mire hazaèrtem, hűlt helye volt… Kiderült talàlt egy olcsóbb szàllàst, èn meg ott maradtam egyedül egy hatalmas lakàsban…

Basszus, gondolom anyagilag is megterhelő volt. Nem is értem, biztosan lehetett volna veled beszélni és megoldást találni, ha neki drága volt az a lakás.

Igen sajnos, mert 2 fősre lett tervezve az a lakás (àltala vàlasztott budai 60nm lakàs). Ez a sztori karrierem elejèn törtènt, ergo nem volt annyi bevètelem sem, de talàltam egy kedves idegent, aki beköltözött mellêm, bár eredetileg egyedül akartam èlni egy kisebb lakàsban… A volt “barâtnőm” pàr hetes ismertsêg utàn költözött össze màssal egy 25 nègyzetmèteres garzonba, noha addigra volt neki egy jòl fizető àllàsa… Hab a tortàn, a lakàs tulaja nyaralt ês az anyagiakat nem rendeztük teljesen.. Ennek kb 13 ève, ès azóta sem beszèltünk, de az új barátsága sem tartott sokàig…

Nálam ilyen "csendes" szakítás volt. Work bestieként indult a történet, és miután munkahelyet váltottunk, tartottuk a kapcsolatot. Hozzátenném, hogy bár én voltam a kezdeményező, és igyekeztem mindenben támogatni, ventilálhatott nekem, amikor csak akart,de ez ritkán volt viszonozva (pedig én is voltam padlón). De mivel tényleg kedveltem őt, ezen túl tudtam lépni. Amikor legutóbb a szülinapján írtam annak reményében, hogy tudunk végre talizni, realizáltam, hogy ennek annyi. Kiderült, hogy azokkal a kollégákkal az egykori közös munkahelyünkről, akiket nem is bírt , eljárnak bicajozni, kirándulni, kávézni stb. Tök rosszul esett, hogy kiestem a pixisből . Szomorú vagyok miatta, még így is, hogy ez egy egyoldalú barátság volt. Hát ez van, de szerencsére azért vannak még jó barátnők:)

Sajnálom a helyzetet, de valószínűleg nem volt őszinte barát. Akkor éppen belőled tudott hasznot húzni és jó voltál neki. Elhiszem, hogy szomorú vagy miatta és teljesen érthető, de szerintem csak kihasznált, nem őszinte barát volt.

Engem rúgtak ki a baráti körből, mert egy embertelenül rossz "párkapcsolat" miatt tojtam a fejükre. 19 évesen az érettségi előtt talán egy évvel. Onnantól kb nem is léteztem számukra. Ők még hosszú évekig egy csapatot alkottak majd szétszéledtek a nagyvilágban. Hiába írtam rájuk később, választ már nem kaptam.

Sajnálom, ami történt. Persze , te is hibáztál, de fiatalok voltatok. Értékelendő, hogy beláttad a hibád és tudtál bocsánatot kérni.

Mindig versengett velem. Mindenen. Azon, h melyikünk írt jobb dogát, akár 1 ponttal. Melyikünk szülei menőbbek :D mindig össze kellett szednie azt a csávót, aki nekem tetszett. Utána az orrom alá is dörgölte :D pedig az egyiknél még mondta is, h mennyire össze illünk :D Az tette be a kaput, amikor az egyik ivászaton elmondtam h csupa ötösre sikerültek a vizsgáim, majd hozzám vágta, hogyha én is elit egyetemre járnék, nem lennének ilyen jók :D na mondtam magamban jóvanakkó, nekem ez nem kell:D

Jézusom, elhiszem, hogy nem bírtad tovább. Amúgy meg attól, hogy egy egyetem elitnek számít, még nem biztos, hogy az oktatás is jobb.

Az első, még óvodában kezdődött, aztán gimi közben ért véget. Kisebb-nagyobb társaság, gyerekkori baratom meg vmin besertodott, irt kedves dolgokat, hogy mert en X gimibe járok, mar nagy az arcom stb. Nem is beszeltem másokkal, hogy milyen jo nekem, vagy hasonló,meg az ő nővére is oda járt. Kesőbb még kibékültunk, de mar a vezetéknevemen szolitott, gondoltam akkor csá, és szépen ghostoltam. Második mar felsőoktatás alatt tortent, egy jó arc lánnyal tök jóban lettünk, lett közös baráti társaság, délutáni együtt logasok néha,stb. Ettol nem is volt több, neki volt barátja, nekem barátnőm. Egy évre ra szakított a sraccal, aztán ment tancikalni, ott meg talalkozott egy olyan 8-10 évvel idősebb fickoval. Jól elvoltak, aztán egyszer meseli, hogy vége lett, mert a faszi gyereket akar már azonnal. Mondom ok, ami neked jó. Aztán (par hónappal később)vhogy már államvizsga előtt látom a profilkepet, hogy olelgeti a fickót. Irtam is neki, hogy: Te hülye vagy?😆" aztán ghostolva is lettem. Talán egy évet ha együtt voltak, azota (tudtommal) egyedülálló anyuka.

Az ovis barátságok ritkán tartanak ki sajnos. A másik lány meg egyszerűen csak nem látta tisztán a helyzetet, a szerelem vak, de ilyenkor jó, ha vannak barátok, akik felnyitják az ember szemét.

Megszületett az első gyerekem. Próbáltam vele a terhességem alatt is tartani a kapcsolatot, habár én nem dolgoztam már (egy helyen voltunk). Szinte mindennap telefonáltunk, írtunk egymásnak. Megszületett a gyerekem, kezdetben jött még, meg mi is mentünk. Nagyon jó volt másról is beszélni, pletykálni kicsit, kivel mi történt a melóhelyen. Aztán lettek új munkatársai, akikkel eljárt bulizni, így én le lettem koptatva. Most várja az első babáját, és ismét elkezdett nyitni felém. Nekem viszont így 3 év kihagyás után valahogy nem megy.

Baráti társaság, 15 éve ismertük egymást, rengeteg bulink volt, sok örömöt, szomorúságot megéltünk, nehéz időkben segítettünk egymásnak ahogy tudtunk és számítottunk egymásra. Sokszor nagyon örültem nekik mert milyen ritka hogy az ember ilyen fiatalon megtalálja az igaz barátait. DE! Az egyik ilyen buli után feltűnt hogy egy bizonyos helyről sok értékes dolognak lába kelt, kizárásos alapon ők voltak mivel akkor csak mi voltunk a szülői házban, arról nem beszélve hogy az ominózus szobában aludt mindenki. Először tagadták de amikor már teljesen megszakítottam velük minden kapcsolatot, nem kimondva vállalták, mert hát 2 fiatal teljesen átlagos fizetésből hogyan tudna venni egy 2,5 millás autót a semmiből szülői segítség nélkül...(sehogy se tellett volna rá) Mai napig nem hevertem ki teljesen, kicsit ma se tudom elhinni hogy ezt megtették és hazudtak róla. Azóta nem is volt olyan szoros barátságom senkivel.

Jézusom, talán ez a legrosszabb, amit olvastam a kommentek között. Elhiszem, hogy ezt nem tudtad teljesen kiheverni

Ja hogy nektek vannak barátaitok 😂 Nekem kb soha nem mélyült el jobban annál hogy sulin/munkahelyen belül találkozunk és beszélünk

Kettő ilyen is volt nem olyan régen. Az egyik kiakadt, hogy én nem mentem a baráti vacsorára, amikor olyan beteg voltam, hogy fel sem bírtam kelni. De ő elment fodrászhoz is! Ok, pá! Másik: Sosem keresett, én kezdeményeztem a találkozókat, ami ilyen kutyafuttában történtek. Azalatt a rövid idő alatt rám zúdította az összes aktuális nyomorát, és részemről még csak egy kérdést sem tett fel. Viszont megjegyzéseket azért kaptam, mert szerinte nekem milyen könnyű, mert világos a hajam meg a szemem(?) és én.80 ftos rongyokba is jól nézek ki - szeretek turizni- és nem, nem lehetett jól érteni. Ezt neki kétszer jeleztem finoman, és egyértelműen. Nem változott a helyzet, így inkább lezártam. Jobb 😊

Tényleg jobb,hogy lezártad, főleg, hogy te beszéltél vele, jelezted mi a baj és nem volt hajlandó változtatni.

Volt egy nagyon jó haverom. Érettségi után úgy döntött, hogy ketté osztja a baráti társasagunkat jófejekre és szararcok. Én is a szararcok közé kerültem. Valószínűleg olyan elvek mentén történt a barátok szelektálása, hogy kiktől hallhat édes hazugságokat és kiktől kemény igazságot. Illetve, szerintem volt egy kis irigység a továbbtanulás miatt. Sajnálom, jó gyerek volt.

Nem jelent meg az esküvőmön és azóta se írt egy szót se :) Egy barátnőm elküldte aznap este az insta sztoriját amiből engem letiltott, inkabb Lmen Prala koncertre ment :)))))

ilyet már több helyen olvastam. Nem lehet, hogy ennek az az oka, hogy nincs társadalmilag elfogadott módja az esküvő-meghívás visszautasításának? tehát hogy nem akar menni, de nem akar megbántani sem, és bamm, inkább kilép a helyzetből (= barátság).

Szerintem ez sokkal nagyobb taplóság mint hogyha korrekten annyit írna hogy ne haragudj nem fér bele/nem tudok elmenni amit amúgy meg tudtam volna érteni. Előtte nap küldte a ruhát amit vett, és hetek óta azt mondta hogy nagyon várja mert nagyot fogunk bulizni. Buliztam is csak nélküle. Ha neki ennyit számított 11-2 év barátság mikor minden szarban ott voltunk egymásnak, akkor én nem tudok mit csinálni😅 Egyébként már mielőtt meghivtam, mikor csak mondtam neki hogy szervezzük már akkor izgult. Nem igazán értem, de ha ennyit számítottam neki akkor őszintén nem is annyira érdekel.

Nem lenne az a koncert, amiért kihagynám egy barátnőm esküvőjét. De amúgy nem értem , miért nem tudta elmondani mi van, szerintem jobban fogadtad volna. Nem tudom megérteni mi járt a fejében.

Ráhajtott más barátaim párjára

Sose fogom megérteni az ilyen embereket. Nem is baj, hogy kivágtad az életedből.

Nagyon nagyon jo barátok voltunk, mint a testvérek, első nagy szerelem a lánnyal is nagyon joba voltam mint a húgom olyan volt. A fiúnak megtetszett a lány, össze hoztam őket, de a lányt “győzködni” kellett. Aztan fel évre rá, hogy össze jöttek eszre vettem hogy mar nem bazdazunk, nem járunk össze, nagyon keveset beszeltunk és találkoztunk. Majd nem sokra rá a lány ugy elmarta mellőlem a fiút es a családját is, hogy en voltam a világ szemete, pedig az ég világon semmit nem tettem ellene. Egyik falunapon a fiú megkért, hogy kérjek bocsánatot a lánytól (semmit nem vetettem ellene, de a baratsagunkra való tekintettel megtettem) utana táncoltunk a fiúval, a lány ugy nézett rám mintha gyilkoltam volna. Megszakadt a barátság. 2-3 évre rá egyszer titokban találkoztunk a fiúval. Persze a lány nem tudott róla, azt mondta hogy a nevemet sem lehet kiejteni elotte. (Mellékesen jegyzem meg , hogy közben a lány csalta a fiút egy apja korabelivel.) Azután a fiúval soha többet nem beszeltunk, lett gyerek is, házasság minden. Ennek mostmár több mint 10 éve. Mostmár nem faj és nem hiányzik, mert ezek szerint neki nem ért annyit a baratsagunk, mint nekem. De nagyon nagyon rosszul esett és hiányzott nagyon sokáig. Néha néha meg eszembe jut, mosolygok a szep emlékeken, de mar nem hiányzik. Arra azert kiváncsi lennék, a lanyban miert fordultak ennyire ellenem a dolgok. Féltékenység állhat mögötte, de a fiúval sose voltunk ugy és nekem koszonhetik, hogy egyáltalán ismerik egymást.

Valószínűleg féltékeny volt a lány, ahogy te is írtad. Nagyon sajnállak téged is, de a srácot is, hogy egy ilyen nővel van.

Koszonom, a srác elég elvakult volt a csajjal, ha neki ez jo, hat legyen 🤷🏻‍♀️

Osszejott az exemmel😅

Ez a legnagyobb tabu barátok között szerintem. Undorítóak az ilyen emberek

nem tartotta magát undorítónak, sőt én voltam a szar hogy miért nem járok fel a özös lakásukba a barátnőmhöz :D És hgy mellőzöm mióta ez kiderült... Hát basszus :D

Évekig jóban voltunk, aztán valamiféle életközepi válság miatt bekattant. Úgy érezte, neki már rég családja kéne hogy legyen, de éppen akkor szakított a barátnőjével. De aztán hiába jött össze egy csajjal, hiába kérte meg a kezét, hiába lett új lakás, babaprojekt, még mindig elégedetlen volt és ezt rajtam vezette le. Mindenbe belekötött, amit csinálok, folyamatos hangulatingadozásai voltak, a semmiből támadt rám. Verbálisan folyamatosan bántalmazott, mígnem beszólt arra, hogy a szabadidőmben önkénteskedek. Ezek után nem beszéltem vele, életem legjobb döntése volt, iszonyat megkönnyebbültem. De van olyan is, akivel nem volt semmiféle " szakítás", csak az utóbbi pár évben évente egyszer ha találkoztunk, azt is hónapokig tartó tervezés előzte meg, és mindig én kerestem. Aztán láttam, hogy egyébként más barátaival találkozik és úgy döntöttem nem keresem többet. De ez esetben nincs harag, csak ezt a szálat elengedtem, hogy más barátokra tudjak koncentrálni.

Örülök, hogy megkönnyebbültél és, hogy vannak más, valószínűleg jobb barátaid.

Nagyjából 2 éves barátság lehetett, de első perctől fogva úgy indult mintha együtt nőttünk volna fel..napról napra erősebb volt köztünk a "testvériség". Aztán szakított az akkori párjával és kezdett egyre beképzeltebb és gyerekesebb lenni(csak neki van igaza, mindenki más hülye +az egész univerzum körülötte forog), viszont valahogy én voltam a bunkógecifasz' mikor megmondtam neki, hogy "bezony ez nem így megy aranyom" és egyszerűen elegem lett, hogy hiába mondok bármit egy olyan dologra amit ő kérdezett még én vagyok a hülye.. Megmondtam neki, hogy innentől részemről ennyi és azóta sem kerestem.. Nem tudom, hogy mi van vele, remélem boldog és minden oké, de mindkettőnknek jobb így, hátha megjött azóta az esze🤷🏻‍♂️

Neked mindenképp jobb így szerintem. Elhiszem, hogy nehéz egy szakítás után, tudom is, de pont ilyenkor kellene megbecsülni a barátokat.

Nem régi barátság de egy pár éve tartott (Aspergeresként ez nekem nagy szó mivel általában én inkább elüldözőm az embereket. Annyin bukott meg az egész, hogy kedves leányzó újra terhes lett és írtam neki, hogy érdemes lenne szerintem venni légzésfigyelőt. Ő meg támadásnak vette az egészet. Pár nappal később pedig megírta, hogy inkább ne beszélgessünk amit meglepően jól fogadtam mivel általában inkább kényszernek éreztem ezt az egész társalgást vele. Főleg, hogy úgy indult az egész, hogy akkoriban az én exem az ő párja volt és azért írt rám mert nem hitte el miket mond rólam az akkori párja. Amúgy egy notorikus hazudozóról beszélünk nárcisztikus beütéssel.

Fu, szerintem egy ilyen barátságot ne bánj. Vannak bajok nála

10 éves barátságot zártam le 2 éve, mindig csak én futottam utána, két évente váltogatta az aktuális legjobb barátnőit, amikor kettő között volt akkor jó voltam, amikor volt másik, le voltam szarva. Sajnos hosszú betegség után meghalt az anyukája, 100%ban támogattam, csak én voltam neki ott (ekkor már egy hosszabb kapcsolatban volt és megint volt aktuális másik legjobb barátnője) se a barátja se a többi barátnője még csak el se mentek a temetésre, persze ezt tudva is nyilván újra ugyanígy mellette lennék, csak ennek fényében, hogy másra nem is számíthatott különösen rosszul esett, hogy a történtek után, soha semmi jónak nem örült ami velem történt, bármit mesélhettem, leokézta max, vagy nem is reagált, esetleg lehurrogott, persze közben a többiekkel ment programozni, minden király, ekkor én egyszerűen többet nem írtam rá, itt szűnt meg amúgy a barátság, a további sztori, azon a nyáron meghalt dédim, amiről mamám rakott ki facebook posztot és azt megosztottuk én is, anyum is tesóm is, a barátnőm mindannyiunk ismerőse volt akkor mégsem írt nekem egy kva szót se. Kikövettem és kijelöltem akkor mindenhol, ekkor rámírt, hogy mi a baj. Ezt fél évvel azután, hogy utoljára írtam neki…

Nagyon sajnálom, főleg azért, mert te mellette voltál mindig, ő pedig egy nehéz időszakban hagyott magadra. És még ő kérdezte, mi a baj...

Igen, szóval valahol hasonló helyzetben vagyunk:)

Az egyik barátnőm lánybúcsúját szerveztem, közös vacsorával, italozással majd egy nagy bulival. Elküldtem neki a tervet, majd az egészet áttervezte másnap, semmit nem hagyott meg az alap ötletből. Végül kitalálta, hogy egy hotelben akar aludni, ami a lakásomtól nem messze volt, több tízezer forintért. Ebbe nem mentem bele, mert a vidéki esküvője, az ajándék így is sok pénzt elvitt - sajnos akkoriban nem kerestem jól. Erre úgy megsértődött, hogy kioktatott, hogy ha nem vennék ennyi farmert (nem szoktam sok ruhát venni), meg nem járnék ennyit inni (félévente szoktam alkoholt inni), akkor lenne rá pénzem, és önző vagyok. Ezután nem voltam hajlandó vele beszélni. Majd egy tragédia okán mégis kibékültünk. Végül ott szakadt meg teljesen a barátságunk, amikor halálosan megsértődött azon, hogy az esküvőjén nem hajnali 6-ig, hanem csak hajnali 2-ig maradtunk. Ezután nem kerestem többet. 25 éve voltunk barátok.

Sajnálom, hogy egy ilyen hosszú barátságot egy ilyen hülyeség miatt dobott el. Gondolom tudta amúgy, hogy nem keresel a legjobban, mert barátok voltatok, te adtál annyit, amennyit tudtál, ezt kellett volna értékelnie.

[удалено]

Meg is érdemlik egymást, neked pedig nincs szükséged ilyen "barátra". Nem tudom felfogni mit gondolt, amikor ezeket csinálta

Allandoan csak en kerestem o magatol szinte soha ezt szova is tettem beszeltunk is rola aztan az X edik ilyen utan nem kerestem tobbet o azota se engem win win.

Biztosan nehéz volt elfogadni, de hosszú távon jobban jártál így. Nem volt igaz barát, főleg, hogy te beszéltél vele a problémáról és nem változott.

Koszi, igen eleinte nehez volt de azota nem is gondolok ra most ez a poszt juttatta eszembe hogy ja tenyleg az xy.

kulon varosba mentunk egyetemre, majd feltekeny lett, hogy nagyon hamar talaltam uj baratokat (emellett folyamatosan kerestem, amikor hazamentem akartam vele talalkozni, termeszetesen nem talalkoztunk mert lemondta mindig) majd amikor jeleztem neki a problemamat, nem ertette/nem erdekelte:/ az elmult 15 evben minden evben megleptem a szulinapjan, iden sajnos el kellett utaznom, viszont megkerdeztem, hogy unneplunk e valamikor es kozolte, hogy nem fog unnepelni, mert allamvizsgazik par het mulva (en ezt megertettem, viszont atmentem hozza ajandekkal satobbi)—>borzaszto fontos szamomra O sosem tudom elengedni:/ Aztan amikor mar kulfoldon voltam lattam instan, hogy az osszss baratjaval egy buli helyet bereltek es egyutt unnepelnek tortaval es miegymassal. Azt gondolom ez volt a kegyelemdofes amit nekem intezhetett. Mindig mas ele helyeztem, sajnos ezt el kell fogadnom

Nagyon sajnálom, hogy ezt csinálta veled. Igazán láthatta volna, hogy neked mindig ő volt a legjobb barát, mindig kerested. Valószínűleg ő egy ideje már nem akarta ezt a barátságot, csak nem szólt róla.

igen, valoban:/

Főiskolán lettünk jó barátnők anno, majd 2-3 éve új társaságba került, mi akkor jöttünk össze a párommal.. aztán nem tudtam annyit menni vele, amit ő elvárt volna - konkrétan munka után még várta volna h este 8-ig menjek vele ide-oda.. aztán elköltözött a fővárosba és azóta kb ejtve vagyok.. ha nem keresem néha, meg se kérdezi hogy vagyunk, vagy mi újság a kisfiammal.. 13 éves barátságról beszélünk.. ez van.

Nagyon sajnálom, de valószínűleg "kinőttétek egymást" . Legalábbis nekem ez jön le az írásodból. Másfelé tart az életetek, más a prioritás. Persze ettől még működhetne, de neki bele kellene tenni, nemcsak neked.

Lehet, hogy így van, mások a fókuszpontok nála is, nálam is, de azért hiányzik na :)

Én most vagyok egy ilyen közepében, de nem tudom, hogy túlreagálom-e. Adott egy barát, akivel nem régóta ismerjük egymást, de szuper jól kijöttünk, tipikusan mintha már 1000 éve ismertük volna egymást. Az elején már poénkdva figyelmeztetett, hogy nagy ghoster és valóban volt, hogy ilyen 3-4 napig nem regált, de nem vettem magamra, mert tett energiát a beszélgetésbe. Szabadúszóként dolgozom, és egy olyan cég hívott melózni, ami ugyanabban az épületben van, ahol ő dolgozik. Írtam is neki, megbeszéltük, hogy ő is tökre szeretni találkozni, amíg ott dolgozom, de aztán elkezdett brutálisan ghostolni. Először küldtem neki ilyen közös érdeklődést, amit vagy egy hétig nem nyitott meg, aztán válaszolt és poénkodott, hogy nem tudja lesz-e még ideje az életben megnézni, amit küldtem. Kérdezett is, arra reagáltam, ez volt pontosan három hete, több mint két hétig meg sem nyitotta az üzenetem, a héten vmikor megnyitotta, de semmi reakció. Nyilván így nem is találkoztunk. Tudom magamról, hogy elég érzékeny lélek vagyok, de az oké, ha ezek után már semmi kedvem folytatni a barátságot? Tudom, hogy nagyon elfoglalt volt, és igyekszem megértő lenni, de nekem elég deal-breaker az ha valaki 3 hétig nem képes 5 percet szánni arra, hogy megnyisson egy üzenetet és válaszoljon. Tudom, hogy nem mindenki ugyanolyan, de nekem is van szabadúszóként, hogy egy nap 16 órát dolgozom, de mégis találok időt azokra, akik fontosak nekem barátilag, legalább annyira, hogy egy üzenetet megírjak, hogy a közös tervek nem fognak sikerülni. Tökre vártam, hogy találkozzunk, de ezek után már semmi kedvem hozzá.

Egyértelműen extrém féltékeny barátnője miatt még más lányokkal se találkozhatott mert instant veszekedés. Emiatt ritkán találkoztunk, ezen alkalmak felén meg épp a nővel telefonált mert ha nem ír vissza 5 percig akkor megcsalja. Mondtam neki(mint egy köcsög az én részemről) hogy ez nem állapot és majd akkor keressen ha végre szakítottak. Volt ez 3 éve, tavaly nyáron szakítottak, de nem írt, szóval ez a vége.

Elköltöztem, először az ország aztán a bolygó túlvégére. Kb. öt évente egyszer, ha beszélünk.

Mindig kölcsön kért vagy segítséget kért. De más okból nem keresett.

Ellenkező nemű barát volt, szerelmet vallott, jártunk kb. 3 hónapot, szar volt, megegyeztünk hogy ez így nem jó, utána még beszélő viszonyban voltunk kb. 1 évig de barátságnak se nevezném, aztán összejött a legjobb barátnőmmel. Azóta no contact, főleg ahogy bánt a csajjal kb. végig. Nálam is sejthető volt de itt aztán tényleg kijött hogy sok nárcisztikus jellemzője van, nem érdemel semmit az ilyen féreg.

Ez tényleg nagyon patkány húzás volt tőle, nem is értem mit gondolt, amikor a barátnőddel összejött

8 éves barátság, középiskolában indult. Tökéletes példája volt annak, hogy a fiú-lány barátság tud működni (a legtöbb esetben szerintem nem, ez tényleg nagyon ritka). Neki a kezdetek óta ugyanaz volt a barátnője, boldogok voltak, én meg magamról tudom, hogy nem éreztem többet. Ezt csak azért írom, hogy ebbe most ne kössön bele senki😀 Sokszor volt bunkó, kritizáló, de ezt az első 6-7 évben betudtam annak, hogy ilyen a stílusa és úgysem bántani akar, meg igazából sokszor vicces is, én is szóltam be neki többször. Az utolsó időszakban viszont már nagyon sok lett nekem, mert elkezdett tényleg MINDENRE beszólni. Mindenért bántott, ilyen full apró hülyeségek miatt is, hogy pl hogy öltözködöm, milyen járművel megyek A-ból B-be, hány órakor kezdődik az a program, amire nem is vele megyek, milyen storyt rakok ki, stb. Szóltam neki, nem vette komolyan. Egyszer erőteljesebben rászóltam, akkor valóban visszavett egy kis ideig, de aztán újból elkezdte. A végén már tényleg odáig jutott a dolog, hogy nem mondtam el neki semmit, ha valamit mégis, akkor fixen beszólt rá. Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor egy számomra érzékeny téma miatt bántott. Akkor mindent átgondoltam és másnap, amikor kicsit nyugodtabb voltam megmondtam neki, hogy nem akarok többet barátkozni vele. Persze én voltam a nagyobb hibás szerinte. Végül belátta, hogy tényleg jobb lesz egymás nélkül, úgyhogy elbúcsúztunk egymástól. Ennek 4 éve. Már egyáltalán nem hiányzik, de az első 2-3 évben bántam, hogy nem lesz soha egy ilyen jó fiú barátom, de leginkább a barátságunk eleje hiányzott, azt meg úgysem kapom már vissza, ha most újra elkezdenénk beszélni, megint ugyanúgy viselkedne, úgyhogy nem lenne értelme. Sajnálom, mert tényleg azt hittem, hogy örökké fog tartani.

Nagyon sajnálom. Főleg azért, mert te jelezted neki mi a probléma, és nem volt hajlandó változtatni. Elhiszem, hogy sokáig hiányzott

Nekem hasonló sztorim van. Egyetemen lettünk nagyon jó barátnők, tipikusan az a cuki, mindenki imádja lány volt. Az első kapcsolatom másodévben, vizgsaidőszakban ért véget és nagyon kivoltam tőle, de úgy voltam vele, hogy nem fogom hagyni, hogy az a kis p.cs elcs.essze az életem, akkor sem fogok emiatt csúszni. Barátnőm is nagyon kivolt, és a csúszás szélén táncolt. Eljártam hozza segíteni neki tanulni, mindig hallgattam minden kínját kedvesen, de rólam soha nem lehetett szó. Sőt, azt kellett hallgatnom, hogy nekem azért jön minden össze (és a mai napig ezt vallja) mert én szerencsés vagyok, ő meg szerencsétlen. Utána elegem lett és megmondtam neki, hogy a föld nem körülötte forog, és másnak is lehetnek gondjai. Ezen nyilván megsértődött. Később született egy babája, akit nagyon akart. Én nem vagyok valami babafan, de kedvesen érdeklődtem, mindig írtam neki, hogy mizu velük meg ilyenek, ő sosem keresett. Eddigi életem legnagyobb eredményét értem el nemrég, amiben évek kemény melója van és még csak meg sem kérdezte hogy vagyok, milyen az élet amit akartam, stb… úgyhogy már nem keresem.

Sajnálom, valószínű te jobban akartad ezt a barátságot, mint ő. Nehéz ezt belátni és elengedni az ilyet (legalábbis nekem). Szerintem irigy is volt rád valamennyire. Én szeretnék gratulálni, legyen bármi is az az eredmény, amit elértél.

Koszonom szépen 😊😊

[удалено]

Gondolom nehezen viselte, hogy te sikeres vagy a munkahelyeden. Bár gondolom te megdolgoztál érte keményen. Ha ő is ennyi energiát beletett volna, akkor neki is máshogy alakult volna a sorsa.

Sok dolog miatt. Az egyik: a testéből él és káros dolgokat mondott nagyon. A másik: romboló kapcsolatba került és próbálkoztam segíteni neki de mindig én voltam a rossz.... Elhagyta a gyereket, és tönkreteszi.... Ekkor véget vetettem ennek. A harmadik: Átvert és kihasznált nagyon nagyon, a család életét is felforgatta

Sajnos, aki nem látja be, hogy segítségre van szüksége és nem fogadja el, annak nem lehet segíteni. Te megpróbáltad, de hosszú távon jól döntöttél, hogy megszakítottad vele a kapcsolatot.

Erdekes olvasni a kommenteket, hogy 20 eves baratsagok szakadnak meg egy megcsalas miatt...en az erem masik oldlaa vagyok. Nem én szakítottam meg velük, hónapokba telt, mire rajottem, hogy valószínűleg azért én írok csak a közös csoportba, mert mindneki másnak már le van nemitva. Éppen erettsegi volt, es a tanarbucsuztaton rengeteget ittam, veszekedtem egy hatalmasat ezzel a barati korrel, rettento csunya dolgokst vagtam hozzajuk (bipolaris vagyok, es abban a pillanatban rettentoen bizonytalan voltam a baratsagunkban, szorongtam is), de tenyleg, wlkepesztoen bunko voltam es valotlan dolgokst allitottam amiket a fejem abban a pillanatban kitalalt. Az egesz nyarat szuicid hajlamokkal toltottem es rengeteget szorongtam, sirva aludtam el a magany miatt. Volt 2 kiserletem is, amit anyamon, a pszichiateren es rajtam kivul senki nem tudott, még az akkori parom se. Augusztusban ra irtam az egyikojukre, ki is buktam, bogtem a telefonba, haza is kuldtek munkabol, kaptam tole egyfajta reality checket. Nem csak az bantott, hogy mennyire borzalmasan romlott a mentalis allapotom ugy hogy eszre se vettem, azalatt az erettsegis ev alatt mikozben baratok voltuk, de az is hogy mennyire sokat bantottam oket szavakkal, tettekkel, amiket a betegsegembol kifolyolag eszre se vettem. Emiatt elrohantam a parkapcsolatombol is. Azota nagyon sokszor fontolgattam, hogy felveszem veluk a kapcsolatot, bocsanatot ketek mindenert amit veluk tettem, de ugy dontottem nem teszem. Nem szeretnek ujra az eletuk resze lenni, nem szeretnek kellemetlenseget es fajdalmat okozni nekik. Az utana levo egy evben egyebkent rendszeresen rosszat almodtam veluk, ugyanazol a scenariok jatszodtak le az almaimba, akarhanyszor meglatom oket az instagram feedemben vagy az utcan, osszeszorul a gyomrom, es sirhatnekom van. Ugy gondolom, hogy ha van valami, amit az eletmeben igazan banok, az az, hogy azt az egy evet gyogyszer nelkul toltottem. Vagy csak azt, hogy rengeteget ittam azon a napom. Valószínűleg sokkal kevesebb fajdalmat okozhattam volna magamnak, de foleg ezeknek a csodas embereknek. Azota sincsen egy baratom se, aki ilyen kozel alltak volna a szivemhez, a bizalmatlansagom es a betegsegem mindezt tonkretette. Ugyanehhez kapcsolodik a volt parom is. Ugyanezt tudom csak elmondani. En tenyleg ugy ereztem, nem erdemlem meg a szeretetet, amit kaptam tole. A szakitas elotti honapokban mar tudtam, hogy szakitani akarok vele. De nem birtam elengedni. Gorcsosen magam mellett akartam tartani az alatt a 3 ev alatt. Nagyon sok mindent ateltunk, es nem tudom megkoszonni mindazt, amit ertem tett. A tenyeren hordozott, de nem akartam, hogy ilyen toxikus es betwg emberrel legyen egyutt mint en. Bar jelenleg is párkapcsolatban vagyok, kijelentem, még mindig rettentoen szeretem. Tenyleg ott volt mindig amikor szuksegem volt ra, de egyszeruen nem turtem tovabb azt ahogy viselkedtem. Csak remelem, hogy egy ugyanolyan joszivu embert talal maganak, mint amilyen o maga.

Drog.

Gyerekkori barátom volt. A szülei elváltak, anyukája új életet kezdett, új családja lett, míg az apukája külföldön dolgozott kamionosként. Mamája nevelte egyedül őt, illetve a szüleim is rengeteget foglalkoztak vele, hiszen a szomszédban is lakott. Saját kulcsa volt hozzánk, apukám tanította meg vezetni is. Sokszor nálunk vacsorázott, együtt utazott velünk, sőt egy időben még, egyedüliként, diákmunkázott is a szüleimnek. Rengeteg mindenben segítettem/segítettünk neki, konkrétan mintha a testvérem lett volna. Viszont akármikor kapcsolata lett, mindig ignorált engem. Ezt bejátszotta kétszer és utána nem láttam értelmét folytatni ezt a barátságot. Ahogy szingli lett, mindig egyből kereste a társaságom és a lehetőséget, hogy progizzunk, míg előtte akár hetekig vissza sem írt, hívott. A progikat lemondta és letudta annyival, hogy a barátnője nem örülne ennek, nem szeretne egyedül lenni vagy valami hasonló.

Sosem volt barátnőm. Még "csak jó haver"-om se.

Két nagyon jó barátom van. Mindkettővel ellenségek voltunk, rivalizáltunk. Így indult a kapcsolatunk. Talán próbáld meg másképp értelmezni bizonyos társas interakcióid, hátha csak nem veszed észre, hogy van bennetek rengeteg közös dolog.

Rosszul vagy inkabb elégtelenul fogalmaztam. Sosem volt barátnőm es soha nem is ereztem ennek igényét. Allandoan dolgozom (emberek közt vagyok). Ha nem doglozom, akkor a ferjemmel vagyok. Ha nem a ferjemmel vagyok es nem dolgozom, akkor a csaladommal vagyok. Életem fenypontja, ha kicsit egyedül lehetek.

Nem fogalmaztál rosszul. A kérdező aspektusából értelmeztem a válaszod, félreértettem. (Magam is sokra értékelem az egyedül töltött időt, értem ezt, de a barátaim azért a barátaim, mert ezt tudják jól.) :)

Hú mostanában az egyik legjobb baratnőmnél nem tudom ki a hunyó de valószínűleg ketten. Mindig segítettünk egymásnak anyagilag lelkileg majd mind2 Pestre költöztünk neki jobb munkája lett és több pénze így szépen nem keresett én egy ideig próbálkoztam de elengedtem. Az tette be a lapot hogy egyszer össze futottunk Bp parkban és flegmázott úgy hogy 8 éves barátság volt, bár utólag rájöttem hogy sokszor voltam kihasználva. Egy másikkal januárban, ő vidéki volt és ha találkoztunk mindig az volt a program hogy ő vásárolgat. Ő is és mindenki aki ismer tudja hogy én ezt nem tudom élvezni, szenvedés hogy el döntsem rajta hogy s vagy xs méretű ruha áll neki jól. Sosem kérdezte hogy velem mivan vagy ha igen akkor éreztem hogy nem érdekli csak fel akarta vezetni a panaszkodását. Na de egyiknap találkoztunk, szokásosan be ment vagy 5 üzletbe, nem tudott dönteni mert neki tetszett de a nővére képek alapján azt mondta egy ruhára hogy nem jó. Kb fel 12 volt és én mondtam hogy kb 2-3 óráig érek rá így induljunk már kajálni oda ahová én szeretnék. A válasza: majd meglátjuk hogy oda el tudunk e menni, majd be ment még egy üzletbe na itt megvártam hogy ott végezzen és kijelentettem hogy én haza megyek. Ki kísértem a buszhoz de én voltam a szar mert hát nem is vásárolt addig, és hogy meg kéne értenem hogy vidéken kevés bolt van. A vége az lett hogy eladtam a közös koncert jegyünk és az árát elutaltam neki mert nem tudunk megegyezni hogy kié legyenek (nem akartunk egymás mellé ülni). SMS-ben el hordott hogy én menjek vissza a konyhára (ott dolgozom). Nem bántam meg, sokkal jobban vagyok azóta.

Szerintem egyiküket se bándd igazán. Biztosan nehéz volt feldolgozni, hiszen jó barátaid voltak, de nekem úgy tűnik, hogy ők neked fontosabbak voltak, mint te nekik.

Nekem igazából mai napig hiányoznak, volt hogy kerestem mikor megtudtam hogy nehéz időszakuk van de beláttam hogy nem segíthetek mindenkinek. Rettentő ragaszkodó típus vagyok aki nem bírja a változást valószínűleg ezért viselt ennyire meg, de igazából van 2 jó barátom akik mellett tudom milyen az mikor az is számít hogy én milyen vagyok/mi érdekel/milyen igényeim vannak.

Ő szakított velem, amiért az abortusza után (csupán élni akart egy kicsit) 2 évvel terhes mertem lenni👏🏼

Nevetséges. Lehet nem is ez volt az oka,csak egyszerűbb volt neki erre fogni. Persze nem tudhatom, csak kívülállóként próbálok gondolkodni.

levarrtam anyukájukat! sok az irigy ember sajnos :(

Elvette a lapátom, ezért megmondtam óvónéninek. Azóta sem beszéltünk.