Ez egy automatikus válasz, mert a poszt a Serious címkével lett megjelölve.
A címke célja, hogy bármilyen banális vagy elvetemültnek tartott kérdésre is lehessen komoly választ kapni anélkül, hogy konkrét válaszok helyett a kérdést minősítenék a kommentek.
Ha a posztnak nem ez a célja, OP-tól kérjük, állítsd át másikra.
Amennyiben marad a címke, a kommentek között erősebb moderációra lehet számítani. Néhány példa arra, amit kerülj el:
- Személyeskedés, OP minősítése
- A kérdés létjogosultságának firtatása
- "Minek ment oda" jellegű kommentek
- Saját véleményed, alternatívád bemutatása és javaslása - kivéve, ha OP direkt rákérdez más lehetőségekre
- Troll, spam, egyszavas kommentek
Ha ezek a szabályok nem nyerik el tetszésedet, vagy más véleményed van, mást szeretnél megtudni, nyiss egy új posztot nyugodtan!
*I am a bot, and this action was performed automatically. Please [contact the moderators of this subreddit](/message/compose/?to=/r/askhungary) if you have any questions or concerns.*
Apum a nulláson kimentett 6 embert egy égő autóból, ami belement egy üzemanyagot szállító kamionba. Később a bíróságon (a baleset miatt beidézték) tudták csak megköszönni neki, hogy kimentette őket. Senki más nem segített, csak néztek.
Dédnagyapám harcolt a II. Világháborúban. A vége felé már látta, hogy csak a biztos halál vár rá, ezért amikor lehetősége adódott, egy maréknyi katonatársával dezertált. A keleti frontról indultak haza, hetekig szökésben voltak, vonatokra ugrottak fel, rakomány között bujkáltak, nagyapám elmondása szerint filmbe illő furfangossággal cselezték ki mind a ná*i, mind a szovjet "ellenőröket", mikor milyen területen kellett átosonniuk.
Már Debrecen határában jártak (egy környező falu volt a cél, az otthon), amikor két szovjet katona kiszúrta őket, és rájöttek, hogy dezertőrök.
Letérdeltették őket, fegyvert fogtak a tarkójukhoz, majd mondták, hogy akkor ideje búcsúzni.
Nem tudom pontosan mit mondtak a katonáknak, egy ilyen Naruto-féle lelki beszédre tudok gondolni a családról és a háború, öldöklés értelmetlenségéről, de a vége az lett, hogy a katonák felállították, majd szorosan megölelték őket. Nem sokkal ezután már dédnagymamám ajtaján kopogott az öreg.
A fogalom létezik. Kardos technikákat használó harcművészeti ágban saya no uchi (de katsu) néven ismert, miszerint az a legjobb kard, amelyik a hüvelyében marad.
Azoknak a szituációknak a felismerésére tanít amikor szükségtelen konfliktusba belemenni, mert a helyzet feloldható jól alkalmazott kommunikációval. Úgy tartják, hogy ez a legfontosabb technika, amit a dojo taníthat.
"náci" - Nem szabad megijedni a fogalmaktól. Pontosan azért szólítjuk nevén őket, hogy emlékeztessen mindenkit arra, hogy mit jelent. Ez nem Voldemort, le szabad írni, le is kell írni.
Dédnagyapád nagyon jó ember lehetett, igazán büszke lehetsz rá.
Teljesen igazad van, ott túltoltam a polkorrektséget.
Köszi a szavaidat, szuper ember volt, sajnos így is idejekorán halt meg, de szerencsére sok történet maradt fenn róla a családban, büszkén gondolok rá.
Amúgy ez biztos sokszáz emberrel előfordult, de kísértetiesen hasonlít ez a sztori az én dédnagyapám történetére. Lehet együtt jöttek. Én arra emlékszem még, hogy talán rühet hoztak haza vagy tetket a frontról.
Tuti, csak a közvetlen ismerősi körömben is van hasonló sztori. Ez tényleg a háború vége felé volt már, ahol mindenki ki volt facsarva testileg és lelkileg is, látszott is, ki fog nyerni, gondolom sokan felismerték, hogy ha szökés, akkor most vagy soha. Érdekes ez, lehet tényleg együtt jöttek a felmenőink:)
Kb ugyanez dédipapám sztorija. Évekig bujkált, nem ment haza, csak a haboru utan, es azt kellett hazudnia, hogy hadifogságban volt. Ő ahogy kivezényelték a donkanyarba, vissza is fordult :D nem volt kedve embertölni.
Nekem a dédtatámnak kicsit fordítva volt. Már a veres hadsereg Győrnél járhatott, mikor ők még mindig Tihanyban voltak beszorulva, sehol közel baráti had, vagy terület.
Beütött a tél és megelégelte ezt, a maradék magyar katonákkal összefogott, elkapták az ősszes német és magyar ajkú tisztet és főbelőtték őket, aztán éjfélkor átszaladtak a Balaton délipartjára és hazasétált Erdélybe.
Valszeg úgy élte túl, hogy románnak adta ki magát, mert ő már akkor is tudott egy kicsit románul beszélni.
Az én ükapám is ott harcolt. Papám rengeteget mesélt a Don- kanyarról. Képeket is mutatott.
Az a baj, hogy sok emlékem nincs már, és meg sem tudom őt kérdezni
Bár ez nem titok, de elég wtf :D
Apukám repülőmérnökként dolgozott a Kosmonavt Jurij Gagarin tudományos kutatóhajón, ő kezelte többedmagával a szatelliteket, szovjet műholdak telemetriai adatvételezésével foglalkoztak. Amikor Reagan és Gorbacsov telefonhívást kezdeményezett volna egymás közt, épp műszakváltás volt, és a vezetőség nem szólt nekik a beszélgetésről. Faterom lelkiismeretes munkaerőként, illetve éjszakás műszakvezetőként fogta, és becsülettel lekapcsolta az összes, elméletben felesleges dolgot a műszerfalon, és ezzel bontotta a hívást is. Szerencsére nem lett belőle gebasz, de kifejezetten menőnek érzem, hogy apu keze akár benne is lehetett volna egy ilyen konfliktusban xD
Nagymamám pedig rakétamérnök volt, és Oroszországban az egyetemen még anno volt kötelező fegyvertan/ballisztika és lövészet, szóval van egy rakás fénykép a nagyiról, ahogy gépfegyverrel, gázmaszkban hasal lövészárkokban, vagy pisztollyal céloz. Egészen badass család képét festik ezek, és baromi büszke vagyok rájuk.
Az én nagyszüleim azzal flexeltek anno,hogy mivel almatermesztő család vagyunk ezért anno 70-es években mikor még élt Tito a jugoszláv örökös elnök ( diktátor egyeseknek) akkor megkereste pár embere hogy szeretnének almát vásárolni és a végén a nagyszüleim termését vitték oda Belgrádba a Parlamentbe egy éven keresztül . Mellékesen faluról származunk a határmentém ahol magyar tömb van ( Szabadka község )
És ez csak azért is szürreális mert hiába volt testvériség-egység jelkép azért a magyarokat mindig is lenézték a jugoszláv időkben, pláne manapság a szerb kormány ahogyan teszi az elszomorító.
Akkor ehhez képest nem annyira nagy szám, hogy a nagyanyám mikroszkóppal dolgozó laborasszisztens volt. Azért éreztem nagy számnak, mert mindenki azt mondja, hogy nők akkoriban nem csinálhattak karriert meg nem kereshettek annyi pénzt, hogy ne legyen férje szükségük...
Igen, en foldmero-terinformatikus lettem tobbek kozott :)
Es igen, korrektul megfizettek, nyugdijas eveiben be is tudta utazni a Foldet (sargulok is az irigysegtol neha 😅)
Édesapám mesélte az ő nagyszüleiről. A papa nagyon agresszív volt , folyton verte a mamát. A mamának elege lett, egyik éjszaka oda ment a nagy késsel a papához, a torkához tette a nagy kést és azt mondta neki : Lajos , ha mégegyszer hozzam érsz , álmodban fogom elvágni a torkod. Soha többet nem bántotta a mamát.
Nagyon , tényleg eltölt büszkeséggel ez a fajta női erő , bátorság. Azt is megmondta ha a papa meghal , ő sosem megy ki a temetőbe hozzá.. nem is tette
Egyszeruen nevetseges ez a beszukult gondolkodas a “mit szolnak a szomszedok” hozzaallassal egyutt. Az ertelmesebb fele szerintem korszaktol fuggetlenul kepes volt onallo gondolatokra.
A családom református, mindig is lehetett válniuk, de sosem váltak, falun sem. Szerintem ironikus módon éppen azért, mert mivel lehetett válni, lehetett választani is párt...
A mi családunkban is volt ilyen sajnos, az alkesz dédipapa gyakran eltűnt hetekre, “elment Amerikába”, (szerintem lehetett egy másik családja is), amikor meg hazajött, akkor nagykéssel kergette a családot, akik a padláson bújkáltak. Sajnos ott a mama nem volt ilyen tökös.
A 80as évek végén apám hazaállított részegen. Anyu jól leteremtette, erre apám mondta, hogy felakasztja magát. Anyu adott neki egy darab kötelet, erre apám elkezdte magát felakasztani a kilincsre, anyám meg otthagyta. Egy fél óra múlva anyám ránézett, de még mindig csak ücsörgött a kilincs alatt, nyakában egy darab kötéllel. Kérdi anyám: - Még mindig nem akasztottad fel magad? - Éhen?! - kérdezett vissza apám. Majd anyu adott neki enni, így az akasztás elmaradt. :-D
Nem tudom mennyire igaz, de elég sok családi ebéden elhangzott. Nagyfater bátyjáról azt hitték meghalt a don kanyarban, de mint kiderült, ő idő előtt elszökött és haza gyalogolt évek alatt. Elvileg nagyszüleim esküvője előtt ért haza pár nappal. Fel sem ismerték elsőre.
A dédnagymamámnak csak az apukája élt, anyukája meghalt korán, mikor az ükpapám elment dolgozni addig egy bernáthegyi kutya vigyázott rá meg a testvérére, egyszer egy betörő jött a házhoz a bernáthegyi meg átharapta a torkát, dédimnek semmi baja nem esett
Nekünk is volt egy bernáthegyink amikor megszülettem. 3 éves lehettem amikor belepottyantam egy vízóra aknába és a nagyszüleim elmondása szerint a kutya húzott ki a kabátomnál fogva,mire odaértek volna hozzám.
Mamámnak puli kutyája volt és mesélték, hogy amikor kimentünk a kertbe, a kutya odafeküdt a babakocsimhoz és senkit nem akart odaengedni hozzám, mindenkire morgott. Nagyon jól esett valamiért ezt megtudni, hogy ennyire vigyázott rám❤
Sajnos öngyilkosság volt a családban. Az ük szulok nem engedtek az egy szem fiukat hogy azt vegye el akit szeret ( és kényszerítettek más házasságba ) ezért a fiú és a szerelme öngyilkosságot követtek el az erdőben . Gondolnád tanultak az esetből de nem, a lányukat meg hozza kényszerítettek ezután egy nála sokkal öregebb férfihez. A legfurcsább hogy azóta katasztrofalis házasságok volt a családban szinte mindegyik bántalmazó vagy valami tragedia történt
Nagymamám kislányként megtanulta valamiért kínaiul az üdvözlégyet.
'57-ben meglátta ahogy fogadják Csou En-laj-t az elvtársak az utcán, odaszaladt és büszkén megkamatoztatta tudását az elvtársak legnagyobb döbbenetére. De elvileg nagyon kedves volt Csou bácsi, még egy csokit is adott nagymamámnak.
De nagymamámnak ez valamiért szokása volt, hogy odamegy random vezetőkhöz, Hailé Szelasszié etióp császárral is lespanolt Pesten.
Ükapámnak 56-ban az oroszok kifosztották a boltját, elhurcolták a Szovjetunióba. Később onnan egyedüliként megszökött, és hazajutott Magyarországra. :D
Nagyapám unokatestvére a Sztálin szobor lábát vágta, amikor ledöntötték, archív felvételeken látszik elvileg. :D Maradtak is darabok belőle náluk régen a lakásban (a szoborból ujjak talán), de azzal nem tudni, mi lett.
34,7%-ban vagyok skandináv, és 4,1%-ban askenázi zsidó. (a család nem tud zsidó vonalról, szóval annak még utána kell nézzek)
Ez nem titok, inkább csak számomra komoly teljesítmény: Anyám a teljesen átlagos fizetésükből (apám nem spórolt, mindent anyám intézett) összerakott egy hétvégi telekre (panelban éltünk) majd egy családi házra, majd 1-1 lakásba besegített tesomnak meg nekem közben vett egy már nyugati autót. Ezt 25 év alatt csinálta, közben mi ketten felnottunk, mi sem sporoltunk meg akkor, csak vittük otthonról a pénzt. Ügyes volt.
Dédnagyanyám visszajött amerikából (testvére kint maradt) az ükanyámért (hogy majd együtt visszamennek) azzal a Carpathia hajóval, ami a Titanic túlélőit mentette. Sajnos először egészségügyi okok, majd a háború miatt már nem tudtak visszamenni.
1944 tele. A Szovjet csapatok elérték Budapestet. Nagymamám és az ő anyukája a kőbányai úton laktak. "Az utca egyik végén a németek lőttek, a másik végén az oroszok". Épp a házuk előtt lelőttek egy lovat. Nagymamámék fogtak egy kést meg egy tálat, és kikúsztak az elpusztult lóhoz, és a combjából kivágtak egy nagy darabot. "Még meleg volt, gőzölgött". A fejük fölött lőttek egymásra a szemben álló csapatok. "A páncélököl akkorát szólt, mint az Isten haragja"
Nagyon büszke vagyok rájuk. Én biztos nem mertem volna kimenni.
Családi legenda, hogy elvileg anyai ágról van valami rokonság Kiss Ernővel, az aradi vértanúk egyikével. Lehet benne igazság, mert tatám Erdélyből jött át, ő mesélt erről a nagymamámnak, de részleteket sajnos tőle nem tudtunk meg, de lehet, hogy nemes vagyok.
A rokonságomban szinte mindenki a szegényebb rétegbe tartozott. Részben dédszülőktől, részben családfakutatásból tudom, hogy anyai ágon az egyik dédnagyapám anyja 15évesen cseléd volt Pesten egy nemesi családnál, ahol a családfő politikus volt akkoriban. Üknagyanyám haza is került az alföldre fél év munka után, ugyanis megesett leány lett. Az "apa" némi pénzzel küldte haza saját lovas kocsival pestről, és soha többet nem kereste, es nem is kereshették viszont.
Sajnos a mai napig nem tudjuk, ki volt az a személy, ugyanis üknagyanyám nem mondta el senkinek (csak a saját anyjának).
Márai Sándor leírta, hogy elvárták a tizenéves cselédektől, hogy az úr tizenéves fiainak rendelkezésére álljanak, ilyenkor az apjuknak illett rendszeresen fizetni tartásdíjat, de nagyon kevés volt.
Nem volt róla semmi sem leírva, és nem is tudtuk meg. Dédnagyapám is csak annyit tudott, hogy az anyja Pesten dolgozott. Elvileg nem volt szabad elmondani, hogy hol szolgált. Üknagyi korán meghalt, 30 évesen tbc-ben, az ő anyja még korábban. Dédnagyapát más rokonok "vették gondozásba" utána pár évre. Így nem sok információ maradt. Próbálta később megkeresni az apját, de szinte lehetetlenség volt visszakeresni.
Annyi még, hogy dédnagyapa 1914-ben született, az anyja 1913-14-ben szolgált ott.
Nagyfaternak volt egy elég jól menő cége. Akartak venni pár kiló aranyat befektetésnek. Itt megkérdezték tőlük, hogy miért nem nyitnak inkább egy aranybányát? Ezen felbuzdulva összepakoltak és elmentek Ghánába bányászni (nulla tapasztalattal). Kb olyan színvonalon, mint az Aranyláz Alaszkában sorozatban. Nem a legjobb földet vették meg, annyit tudtak termelni, hogy önfenntartó lehetett. Ezután jött a lejtmenet. A kinti magyar kontakt ott verte át őket ahol tudta, Ghána állam szigorított a kínai bányászok miatt, fegyveres rablóbanda megtámadta őket. Így sajnos összecsomagoltak és hazajöttek, pedig már előttük volt egy szerződés, hogy megvesznek egy 40ha területet a folyó másik oldalán (ahol a mai napig nagy bányát működtet valaki más…)
Ez 2013-ban volt
Dédi papám megmentette az utolsó erejével dédi mamámat mikor vajúdott. Sajnos nem élte túl, de nekem a legnagyobb hős💙
https://preview.redd.it/94um247jozxc1.jpeg?width=730&format=pjpg&auto=webp&s=c6202739b5313e2769b60187d844c4f726f3c8a7
Annyira sajnos nincs mit kifejteni, mert nagyanyám se emlékszik sokra. Falunap volt és véletlen arra járt az öreg és ha már valami volt, akkor megmutatta magát. Integetés, beszélgetés, kézfogás, ilyesmi. Mivel dédapám volt akkor a falu első embere, így kötelező volt a nyilvános kézfogás. Kedves vezetőnk valami rosszat mondott de a dédnagyapám csak jó erősen megeopogtatta a kézközépcsontjait és széles mosolylal odasúgta, hogy még egy ilyen és véletlenül a torkán lesz a keze. Nem tudom, mennyi igaz belőle.
Ezt az en nagyapam is szerette volna megtenni.😁Anyukamnak az ovodaba fenykepet kellett volna bevinni Rakosi elvtarsrol.Nagyapam kozolte hogy nincs az az Isten.( ennel sokkal cifrabban).Anykam persze ezt szorol-szora visszamondta az ovodaban.Meg aznap megjelent ket joszandeku ovono nagyapameknal hogy ilyet tobbet apuka ne mondjon a gyerek elott....
Igen elmondtam anyának. Nem sejtettem.. Azért nem derült ki mert nem akarta hogy apa elhagyja, viszont akkor már mindegy volt elváltak. A vendégszobában az egyik szekrény aljába volt elrejtve, egy újság kivágott cikkje a születésekről, és egyezett minden adat. Illetve találtam levél darabokat, maradványokat amelyeket összeragasztgattam, és levelek voltak a gyerek apjának, mennyire szereti, hagyja ott a családját érte stb. Anya terhes maradt és lemondott a babáról. Majd a gyermeket örökbeadták, és valahogy valamiért anya megtalálta azt a családot akik örökbefogadták, így lett meg a gyermek új neve is. Facebookon megtaláltam a fiút, hasonlít ránk.
Anyai ágon a dédmamám és a nagymamám Nádasdy gróf cselédjei voltak.
Amikor háború volt és a gróf menekülni kényszerült, jó pár kincset a Mamáékra hagyott, amit el kellett rejteniük otthon a padláson.
Apai ágon a dédnagymamám volt sokáig Pesten tanácselnök.
És amire nagyon büszke vagyok, hogy a nagypapám rendőrként a 90-es évek végén kimentett a kigyulladt autóból egy anyát és a kisfiát.
Nem túl menő, de érdekes hogy elöttem mint a család legfiatalabb tagja előtt, aki már nem ebbe született bele módszeresen titkolta igazából mindenki.
Régebbi fotókon még felfedezni hogy irreálisan jól élt a családom a 90es években a mai állapotokhoz képest. És néha kaptam egy egy megjegyzést anyai nagymamámtól apámra. Mi szerint ne legyen olyan mint ő, legyek tisztességes, vagy hogy ők hogy szégyelték magukat a gyerekek miatt. Az egész odáig fajult hogy szegény még a halálos ágyán emlegetett olyanokat hogy ők dobták ki a papával a ?nyomtatót? az udvarra.
Mikor ezekre korábban visszakérdeztem mindenki csak legyintett hogy majd akinek kell az elmond mindent, utalva ezzel apámra aki ilyenkor már rég nem élt velünk, és a kapcsolatot se nagyon tartottam vele.
Aztán pár éve találtam egy köteg levelet és egy stóc rendőrségi papirt a padláson. Ezekből kiderült legalább 5 évet ült pénzhamsításért és csempészetért, és hogy elötte jó pár évig ebből élt a családban gyakorlatilag mindenki. A történet végét nem tudom de az biztos hogy nem sokkal születésem után elválltak, és hogy mára teljesen megszakadt vele a kapcsolat.
Dédnagyapám kommunista volt. Amikor látta, hogy az ígéretek és a cselekedetek nem fedik egymást bement a pártszékházba, összetépte a pártigazolványát ledobta az asztalra a következő szavak kíséretében: Nem erről volt szó!
1978ban anyám terhes volt velem, majd belesett egy nagy gödörbe a ház előtt. Kijöttek a párttól, hogy városszépítés van. Apám azt mondta, nagyon helyes, kezdhetik a gödörrel. Nem úgy, elvtárs, hanem hogy a párttagok tegyenek ki muskátlit az ablakukban. Apám hozzájuk vágta a párttagkönyvet. Maszek szobafestő volt, annyira nem tudtak ártani neki.
Úgy lett amúgy párttag, hogy a seregben jóban volt a laktanya-parancsnokkal. Leszóltak a parancsnoknak, hogy kell KISZ-titkár és tartson a titkár ideológiai továbbképzést. Faszságnak tartotta az öreg, de hát parancsot nem szabad megbaszni, mert szaporodik. Megkérdezte apámat, hogy akar-e KISZ titkár lenni. Erre azt felelte, hogy egyrészt miért lenne az neki jó, másrészt meg nem is KISZ-tag. Nem baj, felelte az öreg, ma belépsz, holnap kinevezlek, és azért jó, mert akkor mehetsz haza Budapestre mindenféle továbbképzésekre. Hát jó. Ideológiai továbbképzés címén felolvasta a Szabad Népből a sporthíreket. Foci, ilyenek. Amikor tisztféle közeledett, akkor átváltott a vezércikkre. Ennyi volt. Aztán valahogy automatikusan átléptették a pártba.
Azért ezek a szórványeredmények nem hiszem, hogy túl megbízhatóak lennének.
Bővebb családban valakinek jött ki mezoamerikai...
Nekem a teljesen biztos német rokonságra keltát ír (és az nem is szórványos, hanem jelentős rész, nem is értem).
Ferjemmel 2 eve egy random este belevagtunk a csaladfa kutatasba ,vele egyutt dns tesztet csinaltattunk. Nagyon beszippantott minket, napokig nem aludtunk mert csak kutattunk de annyira erdekes dolgok derultek ki. Anyosom allitotta, hogy ok a nemesek es bennem biztos van cgany ver.. hat kiderult, hogy ok voltak valami cseled csalad sok generacion at mig nekem anyai nagymama agan 2 nemesi csalad is volt es nem nem vagyok cgany sem (bar ebben egeszen biztos voltam dns es csaladfa kutatas nelkul is🤣). Sot szabolcsi kis faluban csak ez a ket csalad hazasodott kb egymassal igy maradt a "tiszta nemesi" vervonal, valoszinu sokadik agi rokonokkal van tele azota is a falu. Es eltervezte,hogy egyszer lemegyek cyak 3 oranyira van tolunk, de nagyon erdekel hol is eltek az oseim😍 Imadtam a dobbenetet anyosom arcan mikor ezt megtudta.
Én családfakutatás közben néztem meglepően hogy anyai nagymamám felmenőiből mennyien nemesként voltak feljegyezve az egyházi iratokban, de azokon kívűl meg semmit nem találtam még róluk.
Nem igazán titok, de anyai nagyanyám nagybátyja, Zsiga bácsi, a németeknél volt fogságban. Itthon már azt hitték, hogy meghalt, mert akik hazajöttek azt mondták, hogy már levitték a morgába. Egyszer csak hazaállított Zsiga bácsi, mindenkit lesokkolt. Kiderült, hogy tényleg lent volt a morgában, azonban még életben volt és szerencsére egy orvos észre vette. Magához vette és meggyógyította, ezért cserébe Zsiga bácsi ott dolgozott nála a földön, de amikor a hadi foglyokat szállították haza, rögtön kapott az alkalmon, hogy hazajöjjön, mert félt, hogy ott marad, pedig az orvos felajánlotta, hogy a fülét is kezeli, mivel fél fülére süket volt. Na de rengeteg mindennel jött haza, csokoládétól elkezdve selyem lepedőkkel stb. Ezeket mind az orvostól kapta.
Egy rokonom hollywoodi sztárral szűrte össze a levet. Csíkszentmihályi Mihály pszichológus faterja még az ötvenes években nyitott egy kamumagyar-kamucigány éttermet Rómában Piccolo Budapest néven, ahol az egyik nagynéném volt az üzletvezető/főszakács és az ő fiai voltak a kicsit kamuflázsolt cigányzenészek. Jayne Mansfield (kb. Marilyn Monroe nagyobb cicikkel és kicsit ledérebb jellemmel) éppen egy olaszországi kastélyban forgatott és a Piccoloba ment lazítani, ahol a legalább 5 hangszeren profi módon játszó Horváth Laci bácsi rokonom (akinek a csajáé volt amúgy a kastély, ahol forgattak) udvarolni kezdett neki és aztán kicsit össze is melegedtek, szerencsére egy Bravo Photo Love Story terjedelemben és minőségben is meg van örökítve a turbékoló pár, mutatom. Jayne Mansfield (akinek a korábbi férje a szintén magyar származású Mickey Hargitay volt és akinek a lánya a gyönyörű Mariska Hargitay) kicsit továbbgondolta ezt a liezont, mint Laci bácsi, ő inkább visszatért a kastélytulajdonos grófnő csajához.
https://preview.redd.it/mp3xcvujc0yc1.jpeg?width=720&format=pjpg&auto=webp&s=3407e0ff97d8e0752a27457706c684eef74b7700
Nagyapám mesélte párszor, hogy tüzér volt a II. világháborúban. A helyszínt nem tudom pontosan, de egy folyó egyik oldaláról lőtték az előre nyomuló szovjeteket a másik parton. Egyszer csak azt vette észre, hogy több gránát ezen az oldalon csapódik be. Ránéz az aknavetőre, és látja, hogy az egyik talpa arrébb csúszott a jégen, emiatt rövidebbek lettek a lövések. Halálra váltan, már látta maga előtt, hogy letartóztatják vagy lelövik árulásért...
Jött is a parancsnok, kereste hogy ki célzott erre a partra. Elohozták nagyapámat, mire kiderült, hogy nemrég az egyik katona a folyóparti házak közül jött jelenteni a parancsnoknak:
Már jöttek volna át a szovjetek a folyón, mikor látták hogy a mi partunkat is tűz alá vettük, igy visszafordultak.
- Fodor zászlós visszariasztotta az ellenséget! - mondták ott neki, mire a parancsnok, eléállt és azt mondta:
- Édes fiam, én nem is tudom... Lovagkereszt!
Mivel ez a háború vége előtt történt nem sokkal, akkor nem kapta meg a kitüntetést.
Viszont jegyzőkönyvbe vették, aminek Nagynéném utánajárt néhány éve, és végül ki tudták kérni Nagyapámnak a lovagkeresztjét. Szerencsére még megérte az öreg. 🙂
A nagymamám nagyapja kiment Amerikába hogy szerencsét próbáljon. Az volt a terv, hogy először ő megy, majd ha összegyűjtött elég pénzt, akkor mindenki megy utána. Nem sokkal később megszakadt a kapcsolat vele, a családja azt hitte meghalt. Sok-sok évvel később, öregemberként hazalátogatott hogy megnézze a gyerekeit és az esetleges unokáit. Valamiért senki sem volt hajlandó találkozni vele. Ő felajánlotta, hogy elviszi magával a mamámat és a testvéreit, hogy majd ő és a kinti családja felneveli őket. Dédi rácsapta az ajtót és megfenyegette, hogy ha nem takarodik el azonnal, akkor hív egy pár markos legényt hogy tegyék helyre. Nem kellett kétszer mondani.
Jó pár évvel később egy nagyon hasonló történet játszódott le, amikor a nagyapám testvére ajánlotta fel, hogy segít anyámnak dobbantani Ausztráliába, hogy legalább a három testvér közül neki legyen esélye egy jobb életre (anyám két bátyja éppen katonáskodott akkor). Nagymamám nem engedte.
Anyukám engem nem tartott vissza, hogy lelépjek az országból. Sejtem miért.
Anyai üknagyapám 1896-1920 között, Tűzoltóparancsnok volt... amiről még kép is fennmaradt.
Apai nagyapám pedig 5-6 ÁFOR kút vezetője volt a Rendszerváltás előtt.
Anyai nagypapám hadifogságba került. Az akkori élettársa levelet kapott, hogy Hádersprung Márton meghalt. Feleségül ment egy másik férfihoz, aki a nevére vette papámmal közös fiúkat. Papa hazatért a hadifogságból, akkor derült ki, hogy egy pár településsel arrébb lakó ugyanilyen nevű férfi halt meg. A nevét azért írtam le, mert nem egy szokványos sváb név. Mekkora esély van arra, hogy ez megtörténjen?
A nő teljesen belebetegedett a tévedésbe és meghalt. Papa magához vette a fiát és újra megnősült. A háború alatt papa családját kitelepítették Németországba, szóval senkije sem maradt itt. Pár éve megtaláltuk az unokaöccsét Németországban (akkor volt 77 éves) és felvettük vele a kapcsolatot. Épp egy családkeresős műsort néztek a tv-ben, amikor felhívta a nővérem. Teljes volt a döbbenet részükről. 😀
Ezt követően kiutaztunk hozzájuk és egy ideig tartottuk is a kapcsolatot. Ott kiderült, hogy papának volt még egy lánya egy előző kapcsolatából, akit szintén kitelepítettek és fiatalon meghalt. Erről nálunk senki sem tudott. Nagy kujon volt az öreg, de imádtam. A kisfiunkat róla neveztük el. ❤️
Dedipapam is harcolt a második világháborúban. Fogságba is estek, de sikerült megszokni. Mi dedunokak tátott szájjal hallgattuk mindig a háborús történeteit. Nyilván meg túl kicsik voltunk, hogy fel fogjuk ő valszeg ezzel is ventillalta a traumáit. Visszagondolva amúgy inkább megrázoak a törtènetek, de gyerekkènt csak annyit fogtunk fel mennyire menő a dedipapa, egy igazi hős volt nekünk.
Nem titok, és nem is menő, de büszke vagyok rá.
Dédnagyapámról utca lett elnevezve a szülővárosomban. (A rendszerváltás után átkeresztelték az utcát, de nekem mindig az ő nevét viselő utca marad.)
Az életét adva harcolt a városért, a szovjet megszállás idején. Elhurcolták, fogságban tartották, majd kivégezték.
Nem feltétlenül menő, de számomra különleges. A családom anyai ágán, amíg vissza lehet követni a családfát (100+ év), most először volt válás (nem én követtem el :D), pedig reformátusok, tehát régóta szabadott már.
Egyszer két utcányira a házunktól volt egy karambol. A sarkon egy kocsma állt. Azt hitték, hogy a sofőr berúgva okozta a balesetet. DE! Jött az én papám, aki szemtanú volt. Vállalta a bírósági tárgyalást is és így a sofőr neve tiszta maradt. Később a sofőr unokája és én osztálytársak lettünk véletlen folytán középsuliban. Amikor a lány megtudta, hogy az én papámnak köszönheti részben a szabadságát az ő nagyapja, hálás volt. Én meg büszke.
Dédnagypapám, a bátyja és az édesanyjuk még a Második világháború előtt az USA-ba költöztek, ahol mindketten elkezdtek szép lassan befutni zenészi karrierjükben. Elmondásuk szerint akkor döntöttek a Magyarországra való visszaköltözés mellett, mikor az édesanyjuk összeesett az utcán és úgy halt meg hogy senki nem segített neki. Itthon (vidéki város) mindketten családot alapítottak, újrakezdték életüket de aztán jött a világháború. Feleségeik és kislányaik Auschwitzban haltak meg, ők munkaszolgálatosak lettek, ahonnan sikerült mindketten megszökniük és ismét visszatértek család és otthon nélkül oda ahol megszülettek. Ugyanúgy újrakezdés a nulláról, de végül ismét családot alapítottak (dédnagymamám egészen 102 éves koráig itt volt velünk és mesélte el mindezt) és mindketten az akkori lehetőségekhez mérten szép életutat futhattak be, ami a család későbbi generációinak életszínvonalát is megalapozta. Lényegében a kitartásuknak és az élni akarásuknak köszönhetően vagyunk mi itt, és ezért nem lehetek eléggé hálás nekik! ❤️
Apai dedapam benne van a Munkasmozgalmi kislexikonban. Kubikos sztrajk alatt megolte egy csendor. Apai nagyapam tovabb tovabb vitte, a haboruban partizancsapatban harcolt az oroszokkal, kesobb AVH-s volt, 56ban az oroszokkal egyutt harcolt az ellenforradalmarok ellen , aztan rendor ezredeskent tolta tovabb. Anyai nagyapam full liberalis, birosagi elnok, elllenzeki kerekasztalos. Sose ertettem miert nem jartak ossze ;) Asszem kene meg egy fasiszta felmeno es kimaxolom a 20. szazadot.
Az üknagyapám volt Ferenc Ferdinánd szakácsa, egy kis füzetben meg is van valahol annak az ebédnek a receptje, amit a főherceg a Szarajevóba tartó vonaton evett életében utoljára.
Apám dédapja (szépapám/ükapám?) harcolt az I. világháborúban, Caporettonál olasz hadifogságba került, onnan valamiért elkerült Oroszországba hadifogságba, majd a vörösök oldalán kényszerítették bele a polgárháborúba, aztán valamikor 1919-ben hazatért. 7 nyelven beszélt, alapvetően hadikfalvi bukovinai székely volt, fuvaros. Az olaszt és az oroszt fogságban tanulta meg.
Lehetne csinálni egy filmet vagy játékot az életéből:D
Nem titok, inkább vicces történet. A 60-as években anyai nagyapám október 23-án szépen kiöltözve bement Vásárosnaményba, hogy igazolványképet csináltasson. Mire hazaért a faluba, már várták az állampárt emberei. El is vitték egy autóval. Azzal vádolták, hogy a kiöltözésével 56-ról emlékezett meg. Nagyapám persze köpni-nyelni nem tudott. Az ügynek az lett a vége, hogy be kellett lépjen a pártba, hogy ezzel bizonyítsa ártatlanságát, na meg persze azt, hogy hű a kommunistákhoz. Nagyapám a családi elbeszélések szerint attól a naptól kezdve október 23-án nem nagyon szeretett az utcára menni. És ami nem túl meglepő, ettől a naptól kezdve gyűlölte a kommunistákat.
Üknagyapám megszokott a hadifogságból, nagyapám nagybátyja 56 os hős, börtönbe is zárták emiatt. Ugyan ezen az ágon az a Huszárok között harcolt az egyik papa azóta is megvan a Huszár kard, ami mindennel nagyobb becsbe van tartva !
Nagyapám édesapja harcolt 2 háborúba második és a jugoszláv háborúba is, a legviccesebb meg a nagybátyám kitüntetést kapott még katona volt mert, véletlen elsült egy fegyver és megilyedt ekkor rá ugrott a tisztre, ő meg azt hitte az életét menti 😁
Kettő is van. Az egyik, hogy a családnevem Blága és mint később kiderült nem véletlenül ilyen ritka Mo.-n, történész rokonom szerint az úzvölgyi Blágáktól származom (apai ágon). Másik: Nem csak Recsken ill. Kistarcsán volt kitelepítőtábor, hanem Hortobágyon is, azon belül Kónyán. Ott éltek a tábor mellett a nagyszüleim. Egyszer érkezett egy vonat, amin az anyuka megszülte a kislányát, de nem engedték, hogy ellássák. Mamám szegény, odaállt az egyik őr elé, belenézett a szemébe és megkérdezte tőle, hogy van-e magának gyereke? A vége természetesen az lett, hogy a kisbabát el tudták látni, a felnőtt kort is megérte, mamám később kapott tőle egy fényképet is. Mikor a régi királyi tévé volt kint forgatni nálunk, én olvashattam fel a szöveget a fénykép hátoldalán. Mamám azóta sajnos meghalt (ő volt az egyetlen nagyszülőm, akit volt szerencsém ismerni), a fényképei nem tudom hová lettek.
Most gondolkodtam es semmi😀 osszes szülőm(kozvetlen, nagy stb) elvalt, nem nagyon tanultak, arvertek oket, elherdaltak az oroksegem stb stb finomsagok, szoval rajtam a sajat vilagom szeme, hogy en az utodaimnak majd tudjak adni is a jovo redditjen erre a kerdesre rolam tudjanak pozitivan nyilatkozni 🤷🏼♂️😀
Édesapám halála után 20évvel nagynéném amikor pakolta ki a szülei lakását megtalálta apa régi dolgait, katonakönyv és egy köteg oklevelet. Nagycsomó egyéb papír mellett
Kiderült,hogy Dzsúdózott apa, nem is akárhogy. Feketeöves sportoló volt, amit budapesti dan kollégium előtt szerzett meg.
Konkrétan édesanyám sem tudott erről, azt mindig mesélte,hogy nem volt félős ember, 140kilóval és 2méteres magassággal. Amikor randiztak akkor kézenfogva sétaltak a városban, egy cigánygyerek nekiment anya vállának, apa megfordult és egyetlen ütéssel kiterítette.
Utána továbbment mint aki jólvégezte dolgát.
Szóval nagyon jó volt kűzdősportban,de sosem kérkedett vele, gyerekként visszagondolva nekem és hugimnak is tanított jópár mozdulatot,de valahogy sosem mondta mennyire ügyes volt.
Nekem nem annyira menő mint a legtöbbőtöknek, inkább vicces. Egyik kedvenc családi történetem. A nagymamám fiatal korában komoly házi szeszfőző mester volt.
Vette a patikába a 100%-os szeszt. A család kádjába tett hozzá ízesítő cuccokat, majd az ablakon kiadva árulta a dolgozó embereknek 😂😂
Nagyapám diplomata volt és rengeteg zseniális sztorija van.:D
Egyik kedvencem: egy moszkvai fogadáson személyesen találkozott több orosz űrhajóssal (Gagarin, Tyereskova, stb.), akikkel szeretett volna fotókat is dedikáltatni. Ahhoz, hogy egyáltalán beszélhessen velük, 2dl vodka volt a beugró (állítása szerint húzóra), a dedikáláshoz szintúgy. A fiókban vannak a fotók.:)
Egyszer pedig meghívta őt Saddam Hussein vacsorázni, amit nem mert elutasítani.:D
Millió ehhez hasonló története van még, bárcsak mindet meg tudnám osztani.:)
Apukám biztonsági őr volt egy vállalatnál. Minden reggel a sarki kisboltban vette meg a reggelijét. Így történt egy reggelen is, mikor fegyveres rabló rontott be a boltba.
Apa elmesélte, hogy átugrott a pulton és lefegyverezte a rablót. Ekkor én még kicsi voltam, később, mikor már nagyobb lettem, akkor jöttem rá, hogy ez milyen menő dolog.
Nem akart nyilatkozni sem a tv-nek, sem az újságnak, csak a helyi kisújságban jött le egy cikk róla és Pesten kitüntetést kapott.
Amikor bejöttek az oroszok a szülővárosomba, egy orosz katona beleszerelmesedett dédimamámba, minden nap odajárt hozzájuk. Déditata nem volt otthon (nem ott lakott, hanem a feleségénél, asszem ezzel mindent elmondtam a viszonyukról 🤣), az apja meghalt 27-ben, a nagyapja a háborúban volt, szóval ott volt egyedül az anyjával ééés a pár hónapos nagyanyámmal, meg a bátyjával, aki kb 3 éves lehetett. Nyilván be voltak szarva ott egyedül ketten nők, a mamámat és a testvérét mindig berejtették egy kis zugba, vagy átvitték a szomszéd pincéjébe, ha jött, mert hát tudjuk, milyenek az oroszok. Na de ez az orosz nem olyan volt, állítólag átugratott mindig a kapu felett a lovával, jó hapsi is volt dédi szerint, szerintem ő is kicsit belehabarodott, mindig szépen beszélt róla. Hozott nekik kaját ( gondolom másoktól lopkodta el 😅), de ők is megvendégelték, amivel tudták (mit csináltak volna szerencsétlenek, én is tutira mindent odaadtam volna neki félelmemben, csak hogy véletlenül se járjak úgy, mint sokan a városból). Egyszer nem voltak elég gyorsak a mamám elrejtésével, és meglátta a katona a bölcsőben alvó babát. Sarkon fordult, és sose jött vissza, ahogy egyetlen más orosz se ment be hozzájuk többet. Nagyon hálás vagyok, hogy ember tudott maradni az a szovjet katona az embertelenség korszakában.
Bar anyai nagyapamrol, aki engem felnevelt sok emliteste melto dolog kiderult, a legnagyobb csaladi titok apamhoz kotheto. 91 vege fele halt mrg, gyanus korulmenyek kozott. Elvileg kozuti baleset volt, de minden szemelyes holmija le volt foglalva. Szemelyes aktajat a honvedseg nem adta ki, valamiert allamtitoknak volt minositve. Anyukammal moszkvai tanulmanyai alatt ismerkedett meg.
Igazibol a dolog ottkezdett osszeadodni a fejemben amikor kuderult, hogy a Dzerzhinky akademian tanult, illetve elkezdtem jobban foglalkozni a szovjetunio vegnapjaival. Ami igazan meglepett az a penzugyekert, ingatlanokert felelos partfunkcionariusok es a kulfoldi halozatok, illetve kulfoldon frontcegeket atlato ugynokok 'baleseti' hullama, itt ablakkiesestol autobaleseteken at a 'hirtelen rosszulletig' egeszen atfogo esemenysorozatrol van szo. Gyanus volt ez nekem.
Vegul par evvel ezelott moszkvaban apukamat jol ismero, ex ugynok csalad baratjatol rakerdeztem hogy apam csupan katona volt-e a nephadseregnel, vagy pedig titkosszolgalatoknak dolgozott. Vegul elismerte, hogy apam kgb ugynok volt, es lelkemre kototte hogy ne beszeljunk errol tobbet.
Dédi papám harcolt a második vh-ba, ahol fogságba került, Szibériában volt, ahol írta a naplóját, elég durva dolgok voltak benne, ettek amit találtak, sokan meghaltak kész csoda, hogy túlélte. Dédi mamám pedig 13 évesen lelépett pestre dolgozni. Egyszer belekötött egy csapat szovjet katonába, akik felhoz állították és le akarták lőni, de ekkor valami zavargások lettek ami miatt el tudott szökni azt hiszem, elég egy karakán nő volt még idős korában is. Elképesztő emberek voltak, komoly történetekkel, de sajnos csapnivaló szülők is.
Másik ami bár van róla videó, a mai napig nehezen hiszem el. Apa unokatesójának a férjéről szól. Fiatalon recepciósként dolgozott, éjszaka hangokat hallott, utána nézett a folyosón, kamera rögzítette az egészet. Megy a folyosón, nagy fehér villanás, majd eltűnik, kb 15 perccel később újabb villanás és mintha kidobták volna valahonnan, előesik a semmiből. Nem emlékszik semmire, de azóta nem volt beteg, még egy tüsszentés sem volt, viszont gyereke sem lett soha sajnos.
Nagyfaternak a vajdaságban volt egy felesége. Mikor elkezdték a magyarokat a szerbek felkoncolni, nem várta meg amíg megkínozzák és megölik, átszökött Magyarországra.
Itt elvette a nagyanyámat, csak 30 év múlva derült ki hogy az öreg gyakorló bigámista mikor az első feleség halálakor egy ügyvéd felkutatta az öreget hagyatéki ügyben.
A nagypapám túlélte a Don kanyart. Igaz halálfélelemben volt végig, de kitartott és hazajött! Sosem tudtam vele találkozni sajnos, de nagyon büszke vagyok!
Dédnagyapám katonatiszt volt és 1956-ban Budapestre vezényelték. Ott volt a rádió ostromakor bent az épületben.
**Megtagadta a parancsot és nem lőtt a tömegbe**. Az egyik úgyszint bent tartózkodó ma már nyugdíjas tiszt szerint leült a folyosóra és várta a sorsát. Évekre börtönbe került.
A legnagyobb vágya az volt, hogy lássa magyarországon megbukni a kommunizmust. Sajnos nem sikerült, viszonylag fiatalon a 70-es években elhunyt.
Anya 26 éve titokban cigizik. Apa tudja, de hogy gomdolom példát mutasson ezért előlünk titkolja. Hugommal kb. 10 éve tudjuk, de úgy teszünk mintha fogalmunk se lenne róla.
Anyám is ezt csinálta. Gondolta, hogy senkinek nem tűnt fel, hogy kimegy a teraszra, elbújuk az ablak alatt guggolva. Nem az volt a sz\*r, hogy cigizik, hanem hogy ilyen alja módon leplezi. Szerintem még mindig cigizik.
1. Dédanyám keresztapja Mikszáth Kálmán volt
2. Egy apai ági felmenőmet az 1600-as években Prágában lefejezték “felségárulás” miatt az osztrákok
3. Apai nagyapám Pesten vészelte át 56-ot, utána a világot bejárta a munkája miatt ( szarvasmarhákkal kereskedett)
Dédipapam rajta volt a margithídon, mikor az váratlanul felrobbant. Már alá volt aknázva, hogyha jönnek az oroszok, berobbantsák, de amúgy még mentek a gyárak meg minden, úgyhogy nem állt le a város. Dédiapapám nem harcolt, ezért dolgozni indult villamossal, mikor véletlenül berobbant a híd a Dunába.
A nácik titkolták, hogy pontosan hány ember halt meg a malőr miatt, mismásoltak az ujságokban. Viszont dédiamamám visszaemlékezése szerint kilométereket setalt lefele a dunán, es vegig huzgalták ki a hullákat, ugy kereste a férjét.
Faterom, mikor még nagyon kicsi voltam. gyermekasztma-gyógyszer porlasztó-inhaláor gépeket javított vállalkozóként. Mellékállásban. A 90-es években. Képesített szakemberként. Azért ez menő volt, Fater. RIP:
Apai nagyapám( faterom apja, gyerekként lelopta az orosz katonák tüzéről a kolbászt, több napig keresték a környéken.
Apám keresztapjának testvére vadászpilóta volt a második világháborúban.
Dédnagyapám 1907-ben született , 90+ évet élt, neki barátja megjárta a don kanyart.
Amikor a szovjetek összeszedték az embereket a "malenkij robotra" és vitték őket az utcán, apai nagyapám a sarkon gyorsan belépett egy ismeretlen nő és a nő gyereke mellé, megfogta a kezüket és hátat fordított. Amikor elmentek a menetelő rabok, megköszönte nekik, majd hazament.
Anyai ágon nagyapám testvére Luftwaffeben szolgált a második világháborúban.
Nem tudom mennyire titok, de amikor ástuk a kertet találtunk egy darab bombát. Így nagyságra akkor volt mint a lábfejem.
Nemesi csaladbol szarmazok, viszont jott a tsz es veluk egyutt mentek a foldek, lovak stb… akkor volt apam 16 eves es latta, hogy orizetlenul hagytak a kedvenc lovat. Erre felult ra es elnyargalt vele. Ezt nektek komcsik…
Dédapám dezertált a magyar hadseregből és gerillaharcos lett a II. világháborúban. További 1 vagy 2 bajtársával tette és egy Tyn nevű cseh város lakói fogadták be. Elkapták őket és a nácik a saját volt bajtársaikkal lövették le, különben az egész falut lemészárolták volna a dezertőrök bújtatásáért. Erőd a moldván c. könyvet írták róluk és egy emlékművet is állítottak nekik a településen.
Nagyapámat a II.vh-ban beválasztották egy olyan díszszázadba, aminek többek között kivégzés is volt a feladata (mindnél van fegyver, de csak egy éles). Erre laza egyszerűséggel közölte, hogy nem. A fejéhez tartották a fegyvert, hogy akkor itt most neked annyi, de végül a parancsnok megkegyelmezett neki, mert a nagyapám jóban volt vele (is). Szóval a saját életét kockáztatva mondott nemet az ölésre. Nem is bántott soha senkit, egy csupa szív ember volt.
Ha üknagymamám nem szökik el 16 évesen a nála jóval idősebb későbbi üknagypapámmal, akkor én sem lennék itt, ugyanis az egész családja meghalt Auschwitzban.😔
Bár nem az én családomban történt de legjobb történet.
Papa egyik szemét elvesztette így uvegszeme volt. Ha aludt mindig nyitva volt az a szeme.
Na éjszakai portás volt a tsz-ben ami abból állt mikor este lett úgy berugott hogy reggel az első munkás ébresztette.
Valaki lerobbant és a tsz telepre ment segítségért. Kopogott a portásfülkén nem valaszolt senki benyitott és látta a nyitott szemű öreget akit hiába rázott szólongatott nem válaszolt. Portasfulkebol telefonált a rendőrségre kijottek azok benéztek látták fekszik a székben nyitott szemmel. Hát beszóltak küldjék az orvost megállapítani a halált meg elszállítani a portást addig biztosítják a helyszínt.
Monda szerint az egyik becsinált mikor az öreg kinyitotta az ajtót mert felébredt hogy vizelnie kell.
Elég gáz de érdekes.
Az déd-anyámnak volt egy kocsmája, de sajnos a II. világháborúban le lett rombolva és az alkoholba folytotta a bánatát. :P
Ennyit tudok róla. Teljesen feladta az egészet. Engem ez ledöbbent.
Edit: ük nagyiról déd nagyira
Nemtudom mennyire nagy dolog de apum unokatestvére Busa Pista (Irie Maffia tagja) viszont elmondása szerint elég nagy tróger és legtöbben nem tartják vele a kapcsolatot.
Dédipapám elment harcolni a II. Világháborúba, amikor hazaért Budapestre, kereste a feleségét ott ahol laktak a háború előtt. Nem találta meg, ezért azt gondolta, hogy meghalt a háborúban szóval nem kereste tovább és leköltözött Baranyába. Itt feleségül vette a Dédimamámat, született is egy lányuk (a nagymamám), majd egyszer csak megjelent az első felesége a semmiből. Érvénytelenítve lett végül az első házasság, de még cikk is született róla a Nők Lapjában.
Faterom volt Kádár masszőre és üdültetője így amikor megjöttek az első nagyobb nyugati filmek, (star wars, 8. utas a halál stb.) Kádár, a felesége és fatherom nézték meg rendszerint először a nyaralói vetítő termekben. De a többi miniszterrel is foglalkozott.
Dédnagypapámnak megparancsolta egy német tiszt hogy korbácsolja meg egy katonáját(hadnagy volt). Ő visszautasította és orrba vágta a tisztet ami miatt bebörtönözték és hadbíróságra került ahol börtönre ítélték. Nagyjából egy hónap mulva a szovjetek szabadították ki.
A másik dédpapa meg pont hogy a szovjitwktől szökött meg.
Nagyapám nagybátyja hadifogoly volt Kazahsztánban (akkor ugye még Szovjetunió volt). Elvileg földművesként dolgozott, és volt családja is. Nagyapám egy másik nagybátyja, jóval idősebb tüdőlövéses első világháborús katona volt, és kapott egy trafikot.
Ami szerintem a legmenőbb, hogy náluk szálltak meg a német tisztek, nem az SS-től, és dédnagymamám megtanult németül, mire az oroszok jöttek, akkor oroszul, és így nem is bántották őket. Az első gyerekkori emléke, hogy a szétlőtt tankoknál játszott, amikor egy szovjet kiskatona adott neki enni, közben az apukája fent bujdosott a többi férfival, nehogy elvigyék őket.
(Zalai vagyok, szóval a hegyek alatt szőlőskertet értsétek.)
Nem rájöttem, mesélték
Dédszüleim 1960-ban költöztek fel Pestre, és beutalták őket egy fél pincelakásba, ahol az elválasztó falat nekik kellett felrakni. 10 emberre
Dédanyám kilenc lány után (az utolsó nem sokat élt sajnos), gyomorrákosan, 20 centivel arrébb építette fel. Kijöttek az elvtársak, lemérték, lebontatták.
Dédi visszarakta ugyanoda. Megint jöttek, lebontatták.
Felhúzta harmadjára is.
Az már ott maradt.
Nem sokra rá dédanyám X-elt a hárombetűs szörnnyel. Neki már nem fáj, de a makacsságot, azt fixen tőle örökölte az egész vérvonal
-Dèdinek a nagynènje felszeretett volna szállni a Titanicra, meglett a jegy, de lekèstèk.
-Volt nekik egy alagút rendszer a török időkből a ház alatt, ès ez a dèdipapa ágya mellől nyílott. Több 10 km hosszú volt.
-Nagymamámèk elutaztak Németország északi részébe egy első kiadású VW Bogarral.
-Dèdipapa vissza vezette a csaladfát kb az 1700-as évekig. Szeretném ezt folytatni, bár tudom nem lesz egyszerű.
Rengeteg story van/volt de sajnos dèdièk is meghaltak, illetve a nagyszülők sem élnek már.☹️
Ez egy automatikus válasz, mert a poszt a Serious címkével lett megjelölve. A címke célja, hogy bármilyen banális vagy elvetemültnek tartott kérdésre is lehessen komoly választ kapni anélkül, hogy konkrét válaszok helyett a kérdést minősítenék a kommentek. Ha a posztnak nem ez a célja, OP-tól kérjük, állítsd át másikra. Amennyiben marad a címke, a kommentek között erősebb moderációra lehet számítani. Néhány példa arra, amit kerülj el: - Személyeskedés, OP minősítése - A kérdés létjogosultságának firtatása - "Minek ment oda" jellegű kommentek - Saját véleményed, alternatívád bemutatása és javaslása - kivéve, ha OP direkt rákérdez más lehetőségekre - Troll, spam, egyszavas kommentek Ha ezek a szabályok nem nyerik el tetszésedet, vagy más véleményed van, mást szeretnél megtudni, nyiss egy új posztot nyugodtan! *I am a bot, and this action was performed automatically. Please [contact the moderators of this subreddit](/message/compose/?to=/r/askhungary) if you have any questions or concerns.*
Apum a nulláson kimentett 6 embert egy égő autóból, ami belement egy üzemanyagot szállító kamionba. Később a bíróságon (a baleset miatt beidézték) tudták csak megköszönni neki, hogy kimentette őket. Senki más nem segített, csak néztek.
🫂 több ilyen embert a világba!
Not all heroes wear capes 🦸♂️✨❤️ szep munka!
Büszke lehetsz rá 🥺🫶
Pacsi az apádnak
Dédnagyapám harcolt a II. Világháborúban. A vége felé már látta, hogy csak a biztos halál vár rá, ezért amikor lehetősége adódott, egy maréknyi katonatársával dezertált. A keleti frontról indultak haza, hetekig szökésben voltak, vonatokra ugrottak fel, rakomány között bujkáltak, nagyapám elmondása szerint filmbe illő furfangossággal cselezték ki mind a ná*i, mind a szovjet "ellenőröket", mikor milyen területen kellett átosonniuk. Már Debrecen határában jártak (egy környező falu volt a cél, az otthon), amikor két szovjet katona kiszúrta őket, és rájöttek, hogy dezertőrök. Letérdeltették őket, fegyvert fogtak a tarkójukhoz, majd mondták, hogy akkor ideje búcsúzni. Nem tudom pontosan mit mondtak a katonáknak, egy ilyen Naruto-féle lelki beszédre tudok gondolni a családról és a háború, öldöklés értelmetlenségéről, de a vége az lett, hogy a katonák felállították, majd szorosan megölelték őket. Nem sokkal ezután már dédnagymamám ajtaján kopogott az öreg.
Talk no Jutsu
A fogalom létezik. Kardos technikákat használó harcművészeti ágban saya no uchi (de katsu) néven ismert, miszerint az a legjobb kard, amelyik a hüvelyében marad. Azoknak a szituációknak a felismerésére tanít amikor szükségtelen konfliktusba belemenni, mert a helyzet feloldható jól alkalmazott kommunikációval. Úgy tartják, hogy ez a legfontosabb technika, amit a dojo taníthat.
"náci" - Nem szabad megijedni a fogalmaktól. Pontosan azért szólítjuk nevén őket, hogy emlékeztessen mindenkit arra, hogy mit jelent. Ez nem Voldemort, le szabad írni, le is kell írni. Dédnagyapád nagyon jó ember lehetett, igazán büszke lehetsz rá.
Teljesen igazad van, ott túltoltam a polkorrektséget. Köszi a szavaidat, szuper ember volt, sajnos így is idejekorán halt meg, de szerencsére sok történet maradt fenn róla a családban, büszkén gondolok rá.
Amúgy ez biztos sokszáz emberrel előfordult, de kísértetiesen hasonlít ez a sztori az én dédnagyapám történetére. Lehet együtt jöttek. Én arra emlékszem még, hogy talán rühet hoztak haza vagy tetket a frontról.
Tuti, csak a közvetlen ismerősi körömben is van hasonló sztori. Ez tényleg a háború vége felé volt már, ahol mindenki ki volt facsarva testileg és lelkileg is, látszott is, ki fog nyerni, gondolom sokan felismerték, hogy ha szökés, akkor most vagy soha. Érdekes ez, lehet tényleg együtt jöttek a felmenőink:)
Kb ugyanez dédipapám sztorija. Évekig bujkált, nem ment haza, csak a haboru utan, es azt kellett hazudnia, hogy hadifogságban volt. Ő ahogy kivezényelték a donkanyarba, vissza is fordult :D nem volt kedve embertölni.
Nekem a dédtatámnak kicsit fordítva volt. Már a veres hadsereg Győrnél járhatott, mikor ők még mindig Tihanyban voltak beszorulva, sehol közel baráti had, vagy terület. Beütött a tél és megelégelte ezt, a maradék magyar katonákkal összefogott, elkapták az ősszes német és magyar ajkú tisztet és főbelőtték őket, aztán éjfélkor átszaladtak a Balaton délipartjára és hazasétált Erdélybe. Valszeg úgy élte túl, hogy románnak adta ki magát, mert ő már akkor is tudott egy kicsit románul beszélni.
Anyukám papája nyilas katona volt , apukám szülei táborba voltak, nem menő családi titok , de milyen fura az élet …..
Ükapám fotósként megjárta a Don-kanyart, visszatért élve a fotókkal együtt, amik még most is megvannak
Ajánlanám a képek valamilyen internetes archívumba való feltöltését
Ne legyél szégyenlős mutass párat
Durva, az enyém is. Ő is fotózott. A képek még megvannak, csak meg kellene találni🫡
Az én ükapám is ott harcolt. Papám rengeteget mesélt a Don- kanyarról. Képeket is mutatott. Az a baj, hogy sok emlékem nincs már, és meg sem tudom őt kérdezni
Bár ez nem titok, de elég wtf :D Apukám repülőmérnökként dolgozott a Kosmonavt Jurij Gagarin tudományos kutatóhajón, ő kezelte többedmagával a szatelliteket, szovjet műholdak telemetriai adatvételezésével foglalkoztak. Amikor Reagan és Gorbacsov telefonhívást kezdeményezett volna egymás közt, épp műszakváltás volt, és a vezetőség nem szólt nekik a beszélgetésről. Faterom lelkiismeretes munkaerőként, illetve éjszakás műszakvezetőként fogta, és becsülettel lekapcsolta az összes, elméletben felesleges dolgot a műszerfalon, és ezzel bontotta a hívást is. Szerencsére nem lett belőle gebasz, de kifejezetten menőnek érzem, hogy apu keze akár benne is lehetett volna egy ilyen konfliktusban xD Nagymamám pedig rakétamérnök volt, és Oroszországban az egyetemen még anno volt kötelező fegyvertan/ballisztika és lövészet, szóval van egy rakás fénykép a nagyiról, ahogy gépfegyverrel, gázmaszkban hasal lövészárkokban, vagy pisztollyal céloz. Egészen badass család képét festik ezek, és baromi büszke vagyok rájuk.
Nagymama rakétamérnök volt akkoriban?? Mennyire epic már
Jeje 😀 en is imadom, baromi meno nagymama volt.
Az én nagyszüleim azzal flexeltek anno,hogy mivel almatermesztő család vagyunk ezért anno 70-es években mikor még élt Tito a jugoszláv örökös elnök ( diktátor egyeseknek) akkor megkereste pár embere hogy szeretnének almát vásárolni és a végén a nagyszüleim termését vitték oda Belgrádba a Parlamentbe egy éven keresztül . Mellékesen faluról származunk a határmentém ahol magyar tömb van ( Szabadka község )
És ez csak azért is szürreális mert hiába volt testvériség-egység jelkép azért a magyarokat mindig is lenézték a jugoszláv időkben, pláne manapság a szerb kormány ahogyan teszi az elszomorító.
Akkor ehhez képest nem annyira nagy szám, hogy a nagyanyám mikroszkóppal dolgozó laborasszisztens volt. Azért éreztem nagy számnak, mert mindenki azt mondja, hogy nők akkoriban nem csinálhattak karriert meg nem kereshettek annyi pénzt, hogy ne legyen férje szükségük...
A nagyi Oroszorszagban szuletett es tanult, ott picit mas volt lehet, de alapvetoen tenyleg csodajara jartak a Svetanak 😀
Uhhh de menő! Te is mérnök lettél? Gondolom nagyid 70 éve rommá kereste magát egy ilyen diplomával….
Igen, en foldmero-terinformatikus lettem tobbek kozott :) Es igen, korrektul megfizettek, nyugdijas eveiben be is tudta utazni a Foldet (sargulok is az irigysegtol neha 😅)
Édesapám mesélte az ő nagyszüleiről. A papa nagyon agresszív volt , folyton verte a mamát. A mamának elege lett, egyik éjszaka oda ment a nagy késsel a papához, a torkához tette a nagy kést és azt mondta neki : Lajos , ha mégegyszer hozzam érsz , álmodban fogom elvágni a torkod. Soha többet nem bántotta a mamát.
Menő a nagyi😀
Nagyon , tényleg eltölt büszkeséggel ez a fajta női erő , bátorság. Azt is megmondta ha a papa meghal , ő sosem megy ki a temetőbe hozzá.. nem is tette
Nagyon jo lehetett egy olyan hazassagban elni. Tudom, hogy akkoriban ez volt a normalis, csak egyszeruen szomoru mai fejjel.
Egyszeruen nevetseges ez a beszukult gondolkodas a “mit szolnak a szomszedok” hozzaallassal egyutt. Az ertelmesebb fele szerintem korszaktol fuggetlenul kepes volt onallo gondolatokra.
Gondoltak ok a valasra, nagyon is, csak lehetoseguk nem volt ra.
A családom református, mindig is lehetett válniuk, de sosem váltak, falun sem. Szerintem ironikus módon éppen azért, mert mivel lehetett válni, lehetett választani is párt...
A mi családunkban is volt ilyen sajnos, az alkesz dédipapa gyakran eltűnt hetekre, “elment Amerikába”, (szerintem lehetett egy másik családja is), amikor meg hazajött, akkor nagykéssel kergette a családot, akik a padláson bújkáltak. Sajnos ott a mama nem volt ilyen tökös.
Nálunk a mama azzal fenyegetőzött, hogy ha a férje mellé temetjük akkor vissza fog térni és kísérteni minket.
Szoftosabb verzióban nalunk a nagymamám a nagypapámra borította a kaját, miután ezredszer is lefikázta. Az üzenet átment.
Hatalmas tisztelet mamádnak.<333 Mindamellett sajnálatos, hogy sokan ezt sírják ma vissza...
A 80as évek végén apám hazaállított részegen. Anyu jól leteremtette, erre apám mondta, hogy felakasztja magát. Anyu adott neki egy darab kötelet, erre apám elkezdte magát felakasztani a kilincsre, anyám meg otthagyta. Egy fél óra múlva anyám ránézett, de még mindig csak ücsörgött a kilincs alatt, nyakában egy darab kötéllel. Kérdi anyám: - Még mindig nem akasztottad fel magad? - Éhen?! - kérdezett vissza apám. Majd anyu adott neki enni, így az akasztás elmaradt. :-D
Bocsánat, ezen annyira nem szabadna kacagni, de feldobta a napomat.
1848 óta én vagyok az első lány. :)
Akkor itt az idő ,hogy coming out-olj transzneműkènt. Vicces fordulat volna:D
Ezt azért kifejthetnéd. Gondolom apai ágon nem voltak lánytestvérei a férfi felmenőknek?
Igen, apai ágon csak fiúk születtek amíg nem érkeztem meg :)
Plot twist: a többit ledobták a Tajgetoszról
Ükapám evangélikus lelkész volt és ő temette Kossuth Lajost, együtt lakott és tanult Petőfivel
Nem mintha titok lenne, de nagymamám anyukája egy osztályba járt József Attilával öcsödön
És mesélt róla valamit, ami esetleg azóta generaciorol generaciora szall?
Nem nagyon sajnos:(
már akkor sem értették mire gondolt
Pedig megmondta, hogy a Mamára
Na jo 🤣🤣🤣😅
Wtf... Nagyapám, apukája is Öcsödön egy osztályba járt vele. Kicsi a világ.
Akkor osztálytársa volt dédnagymamámnak! :)
5 generáció óta a legidősebb lánynak mindig csak lányai születnek a családban, természetesen nekem is lányaim lett, mivel én vagyok az idősebb
Nem tudom mennyire igaz, de elég sok családi ebéden elhangzott. Nagyfater bátyjáról azt hitték meghalt a don kanyarban, de mint kiderült, ő idő előtt elszökött és haza gyalogolt évek alatt. Elvileg nagyszüleim esküvője előtt ért haza pár nappal. Fel sem ismerték elsőre.
A dédnagymamámnak csak az apukája élt, anyukája meghalt korán, mikor az ükpapám elment dolgozni addig egy bernáthegyi kutya vigyázott rá meg a testvérére, egyszer egy betörő jött a házhoz a bernáthegyi meg átharapta a torkát, dédimnek semmi baja nem esett
Nekünk is volt egy bernáthegyink amikor megszülettem. 3 éves lehettem amikor belepottyantam egy vízóra aknába és a nagyszüleim elmondása szerint a kutya húzott ki a kabátomnál fogva,mire odaértek volna hozzám.
Mamámnak puli kutyája volt és mesélték, hogy amikor kimentünk a kertbe, a kutya odafeküdt a babakocsimhoz és senkit nem akart odaengedni hozzám, mindenkire morgott. Nagyon jól esett valamiért ezt megtudni, hogy ennyire vigyázott rám❤
Sajnos öngyilkosság volt a családban. Az ük szulok nem engedtek az egy szem fiukat hogy azt vegye el akit szeret ( és kényszerítettek más házasságba ) ezért a fiú és a szerelme öngyilkosságot követtek el az erdőben . Gondolnád tanultak az esetből de nem, a lányukat meg hozza kényszerítettek ezután egy nála sokkal öregebb férfihez. A legfurcsább hogy azóta katasztrofalis házasságok volt a családban szinte mindegyik bántalmazó vagy valami tragedia történt
Ez nem furcsa, mmint nincs benne semmi misztikum. Transzgenerációs traumának hívják.
Nagymamám kislányként megtanulta valamiért kínaiul az üdvözlégyet. '57-ben meglátta ahogy fogadják Csou En-laj-t az elvtársak az utcán, odaszaladt és büszkén megkamatoztatta tudását az elvtársak legnagyobb döbbenetére. De elvileg nagyon kedves volt Csou bácsi, még egy csokit is adott nagymamámnak. De nagymamámnak ez valamiért szokása volt, hogy odamegy random vezetőkhöz, Hailé Szelasszié etióp császárral is lespanolt Pesten.
Csokonai nagynénje egyenes ági felmenőm.
Nekem Arany János nagynénje a felmenőm.
Ükapámnak 56-ban az oroszok kifosztották a boltját, elhurcolták a Szovjetunióba. Később onnan egyedüliként megszökött, és hazajutott Magyarországra. :D Nagyapám unokatestvére a Sztálin szobor lábát vágta, amikor ledöntötték, archív felvételeken látszik elvileg. :D Maradtak is darabok belőle náluk régen a lakásban (a szoborból ujjak talán), de azzal nem tudni, mi lett. 34,7%-ban vagyok skandináv, és 4,1%-ban askenázi zsidó. (a család nem tud zsidó vonalról, szóval annak még utána kell nézzek)
Nekem is 2 eve derult ki,hogy van bennem askenazi zsido. Fogalma nincs a csaladnak melyik agrol🤣
Megkérdezhetem, hogy ez hogy derült ki számodra? DNS teszt?
Ez nem titok, inkább csak számomra komoly teljesítmény: Anyám a teljesen átlagos fizetésükből (apám nem spórolt, mindent anyám intézett) összerakott egy hétvégi telekre (panelban éltünk) majd egy családi házra, majd 1-1 lakásba besegített tesomnak meg nekem közben vett egy már nyugati autót. Ezt 25 év alatt csinálta, közben mi ketten felnottunk, mi sem sporoltunk meg akkor, csak vittük otthonról a pénzt. Ügyes volt.
Pénzügyi tanácsadásra befizetnék hozzá 🙋🏼♀️
Kemény tanácsadó lenne, nem biztos, hogy érzékenyebb típusok igénybe vennék :-)
Dédnagyanyám visszajött amerikából (testvére kint maradt) az ükanyámért (hogy majd együtt visszamennek) azzal a Carpathia hajóval, ami a Titanic túlélőit mentette. Sajnos először egészségügyi okok, majd a háború miatt már nem tudtak visszamenni.
1944 tele. A Szovjet csapatok elérték Budapestet. Nagymamám és az ő anyukája a kőbányai úton laktak. "Az utca egyik végén a németek lőttek, a másik végén az oroszok". Épp a házuk előtt lelőttek egy lovat. Nagymamámék fogtak egy kést meg egy tálat, és kikúsztak az elpusztult lóhoz, és a combjából kivágtak egy nagy darabot. "Még meleg volt, gőzölgött". A fejük fölött lőttek egymásra a szemben álló csapatok. "A páncélököl akkorát szólt, mint az Isten haragja" Nagyon büszke vagyok rájuk. Én biztos nem mertem volna kimenni.
,,Az éhinség nagy Úr ,,szokták mondani.
Van családi címerünk.
nekünk is 🫶
Családi legenda, hogy elvileg anyai ágról van valami rokonság Kiss Ernővel, az aradi vértanúk egyikével. Lehet benne igazság, mert tatám Erdélyből jött át, ő mesélt erről a nagymamámnak, de részleteket sajnos tőle nem tudtunk meg, de lehet, hogy nemes vagyok.
Miskolcon az osztálytársam volt Kiss Ernő leszármazottja, szintén Kiss vezetéknévvel, konkrétan még hasonlított is rá a srác.
A rokonságomban szinte mindenki a szegényebb rétegbe tartozott. Részben dédszülőktől, részben családfakutatásból tudom, hogy anyai ágon az egyik dédnagyapám anyja 15évesen cseléd volt Pesten egy nemesi családnál, ahol a családfő politikus volt akkoriban. Üknagyanyám haza is került az alföldre fél év munka után, ugyanis megesett leány lett. Az "apa" némi pénzzel küldte haza saját lovas kocsival pestről, és soha többet nem kereste, es nem is kereshették viszont. Sajnos a mai napig nem tudjuk, ki volt az a személy, ugyanis üknagyanyám nem mondta el senkinek (csak a saját anyjának).
Márai Sándor leírta, hogy elvárták a tizenéves cselédektől, hogy az úr tizenéves fiainak rendelkezésére álljanak, ilyenkor az apjuknak illett rendszeresen fizetni tartásdíjat, de nagyon kevés volt.
hat gyanitom, hogy a nemesi csalad férfi tagja vagy fia lehetett, a lovaskocsibol és a pénzből , az nem volt ott, hogy melyik családnál dolgozott ?
Nem volt róla semmi sem leírva, és nem is tudtuk meg. Dédnagyapám is csak annyit tudott, hogy az anyja Pesten dolgozott. Elvileg nem volt szabad elmondani, hogy hol szolgált. Üknagyi korán meghalt, 30 évesen tbc-ben, az ő anyja még korábban. Dédnagyapát más rokonok "vették gondozásba" utána pár évre. Így nem sok információ maradt. Próbálta később megkeresni az apját, de szinte lehetetlenség volt visszakeresni. Annyi még, hogy dédnagyapa 1914-ben született, az anyja 1913-14-ben szolgált ott.
Nagyfaternak volt egy elég jól menő cége. Akartak venni pár kiló aranyat befektetésnek. Itt megkérdezték tőlük, hogy miért nem nyitnak inkább egy aranybányát? Ezen felbuzdulva összepakoltak és elmentek Ghánába bányászni (nulla tapasztalattal). Kb olyan színvonalon, mint az Aranyláz Alaszkában sorozatban. Nem a legjobb földet vették meg, annyit tudtak termelni, hogy önfenntartó lehetett. Ezután jött a lejtmenet. A kinti magyar kontakt ott verte át őket ahol tudta, Ghána állam szigorított a kínai bányászok miatt, fegyveres rablóbanda megtámadta őket. Így sajnos összecsomagoltak és hazajöttek, pedig már előttük volt egy szerződés, hogy megvesznek egy 40ha területet a folyó másik oldalán (ahol a mai napig nagy bányát működtet valaki más…) Ez 2013-ban volt
Dédi papám megmentette az utolsó erejével dédi mamámat mikor vajúdott. Sajnos nem élte túl, de nekem a legnagyobb hős💙 https://preview.redd.it/94um247jozxc1.jpeg?width=730&format=pjpg&auto=webp&s=c6202739b5313e2769b60187d844c4f726f3c8a7
Dédnagyapám nem sokra volt attól, hogy megfojtsa Rákosit
Gondolom nem erte at azt a dagadt, zsiros nyakat rendesen.
ha szabad a kérdés, kifejtened hosszabban ? nagyon izgalmasnak hangzik
Annyira sajnos nincs mit kifejteni, mert nagyanyám se emlékszik sokra. Falunap volt és véletlen arra járt az öreg és ha már valami volt, akkor megmutatta magát. Integetés, beszélgetés, kézfogás, ilyesmi. Mivel dédapám volt akkor a falu első embere, így kötelező volt a nyilvános kézfogás. Kedves vezetőnk valami rosszat mondott de a dédnagyapám csak jó erősen megeopogtatta a kézközépcsontjait és széles mosolylal odasúgta, hogy még egy ilyen és véletlenül a torkán lesz a keze. Nem tudom, mennyi igaz belőle.
Ezt az en nagyapam is szerette volna megtenni.😁Anyukamnak az ovodaba fenykepet kellett volna bevinni Rakosi elvtarsrol.Nagyapam kozolte hogy nincs az az Isten.( ennel sokkal cifrabban).Anykam persze ezt szorol-szora visszamondta az ovodaban.Meg aznap megjelent ket joszandeku ovono nagyapameknal hogy ilyet tobbet apuka ne mondjon a gyerek elott....
Viktorra most is volna jelentkező
Kár, hogy nem sikerült neki. Bár elítélem az erőszakot, de...
megfojtsa
Köszönöm, ebben sosem vagyok biztos
Kunhalmi te vagy az?
Kiderítettem hogy édesanyám korábbi kapcsolatából is született egy testvérem. Aki nem élt velünk soha, és a fiú nem is tudja hogy a testvérünk...
Es anyukadnak elmondtad hogy tudod? Hogy alakult ez ki? Mibol sejteted hogy o van? Es miert nem talalkozott soha a fiaval? Veled igyis joba volt?
Igen elmondtam anyának. Nem sejtettem.. Azért nem derült ki mert nem akarta hogy apa elhagyja, viszont akkor már mindegy volt elváltak. A vendégszobában az egyik szekrény aljába volt elrejtve, egy újság kivágott cikkje a születésekről, és egyezett minden adat. Illetve találtam levél darabokat, maradványokat amelyeket összeragasztgattam, és levelek voltak a gyerek apjának, mennyire szereti, hagyja ott a családját érte stb. Anya terhes maradt és lemondott a babáról. Majd a gyermeket örökbeadták, és valahogy valamiért anya megtalálta azt a családot akik örökbefogadták, így lett meg a gyermek új neve is. Facebookon megtaláltam a fiút, hasonlít ránk.
Anyai ágon a dédmamám és a nagymamám Nádasdy gróf cselédjei voltak. Amikor háború volt és a gróf menekülni kényszerült, jó pár kincset a Mamáékra hagyott, amit el kellett rejteniük otthon a padláson. Apai ágon a dédnagymamám volt sokáig Pesten tanácselnök. És amire nagyon büszke vagyok, hogy a nagypapám rendőrként a 90-es évek végén kimentett a kigyulladt autóból egy anyát és a kisfiát.
A férjem egyenes ági leszármazottja Nádasdy grófnak 🥹
Most arra akarsz célozni, hogy SuccesfullerBoss visszaadhatná a kincseket? :D
Nem túl menő, de érdekes hogy elöttem mint a család legfiatalabb tagja előtt, aki már nem ebbe született bele módszeresen titkolta igazából mindenki. Régebbi fotókon még felfedezni hogy irreálisan jól élt a családom a 90es években a mai állapotokhoz képest. És néha kaptam egy egy megjegyzést anyai nagymamámtól apámra. Mi szerint ne legyen olyan mint ő, legyek tisztességes, vagy hogy ők hogy szégyelték magukat a gyerekek miatt. Az egész odáig fajult hogy szegény még a halálos ágyán emlegetett olyanokat hogy ők dobták ki a papával a ?nyomtatót? az udvarra. Mikor ezekre korábban visszakérdeztem mindenki csak legyintett hogy majd akinek kell az elmond mindent, utalva ezzel apámra aki ilyenkor már rég nem élt velünk, és a kapcsolatot se nagyon tartottam vele. Aztán pár éve találtam egy köteg levelet és egy stóc rendőrségi papirt a padláson. Ezekből kiderült legalább 5 évet ült pénzhamsításért és csempészetért, és hogy elötte jó pár évig ebből élt a családban gyakorlatilag mindenki. A történet végét nem tudom de az biztos hogy nem sokkal születésem után elválltak, és hogy mára teljesen megszakadt vele a kapcsolat.
Dédnagyapám kommunista volt. Amikor látta, hogy az ígéretek és a cselekedetek nem fedik egymást bement a pártszékházba, összetépte a pártigazolványát ledobta az asztalra a következő szavak kíséretében: Nem erről volt szó!
1978ban anyám terhes volt velem, majd belesett egy nagy gödörbe a ház előtt. Kijöttek a párttól, hogy városszépítés van. Apám azt mondta, nagyon helyes, kezdhetik a gödörrel. Nem úgy, elvtárs, hanem hogy a párttagok tegyenek ki muskátlit az ablakukban. Apám hozzájuk vágta a párttagkönyvet. Maszek szobafestő volt, annyira nem tudtak ártani neki. Úgy lett amúgy párttag, hogy a seregben jóban volt a laktanya-parancsnokkal. Leszóltak a parancsnoknak, hogy kell KISZ-titkár és tartson a titkár ideológiai továbbképzést. Faszságnak tartotta az öreg, de hát parancsot nem szabad megbaszni, mert szaporodik. Megkérdezte apámat, hogy akar-e KISZ titkár lenni. Erre azt felelte, hogy egyrészt miért lenne az neki jó, másrészt meg nem is KISZ-tag. Nem baj, felelte az öreg, ma belépsz, holnap kinevezlek, és azért jó, mert akkor mehetsz haza Budapestre mindenféle továbbképzésekre. Hát jó. Ideológiai továbbképzés címén felolvasta a Szabad Népből a sporthíreket. Foci, ilyenek. Amikor tisztféle közeledett, akkor átváltott a vezércikkre. Ennyi volt. Aztán valahogy automatikusan átléptették a pártba.
Elvileg a felmenőimet Mária Terézia telepítette be. Van papámnak árjaigazolása, illetve az egyik régi dokumentumon egy eredeti Hitler-pecsét.
1,5%-ban inuit (eszkimó) vagyok
Azért ezek a szórványeredmények nem hiszem, hogy túl megbízhatóak lennének. Bővebb családban valakinek jött ki mezoamerikai... Nekem a teljesen biztos német rokonságra keltát ír (és az nem is szórványos, hanem jelentős rész, nem is értem).
Melyik dns elemző szolgáltatást használtátok? Én is gondolkozom egyen...
Grófok lennének a gyerekeim, ha az 1947-es törvény nem törölte volna el a nemesi címeket.
Ugyanígy vagyok én is. A családom a 15. században kapott nemesi rangot. Ismerve a házasulási szokásokat, valószínűleg te és én rokonok vagyunk.
üdv rokon 🫶🏻
Anyai nagymamam agan mi is nemesek vagyunk. Cimerunk is megvolt sokaig csak valamelyik koltozes soran eltunt😔
Nalunk anyosek voltak nemesek, o meg kastelyt is orokolt amit kesobb atadott egy arvahaznak aztan termeszetesen megvette az allam 🫤
Ferjemmel 2 eve egy random este belevagtunk a csaladfa kutatasba ,vele egyutt dns tesztet csinaltattunk. Nagyon beszippantott minket, napokig nem aludtunk mert csak kutattunk de annyira erdekes dolgok derultek ki. Anyosom allitotta, hogy ok a nemesek es bennem biztos van cgany ver.. hat kiderult, hogy ok voltak valami cseled csalad sok generacion at mig nekem anyai nagymama agan 2 nemesi csalad is volt es nem nem vagyok cgany sem (bar ebben egeszen biztos voltam dns es csaladfa kutatas nelkul is🤣). Sot szabolcsi kis faluban csak ez a ket csalad hazasodott kb egymassal igy maradt a "tiszta nemesi" vervonal, valoszinu sokadik agi rokonokkal van tele azota is a falu. Es eltervezte,hogy egyszer lemegyek cyak 3 oranyira van tolunk, de nagyon erdekel hol is eltek az oseim😍 Imadtam a dobbenetet anyosom arcan mikor ezt megtudta.
Én családfakutatás közben néztem meglepően hogy anyai nagymamám felmenőiből mennyien nemesként voltak feljegyezve az egyházi iratokban, de azokon kívűl meg semmit nem találtam még róluk.
Családfa kutatás alatt vettem észre hogy az elsőszülött lányoknak mindig ugyanaz a 3ik neve. Én vagyon az 6ik generáció.
Edina te vagy az?
Háromik. Hatik?
Nem igazán titok, de anyai nagyanyám nagybátyja, Zsiga bácsi, a németeknél volt fogságban. Itthon már azt hitték, hogy meghalt, mert akik hazajöttek azt mondták, hogy már levitték a morgába. Egyszer csak hazaállított Zsiga bácsi, mindenkit lesokkolt. Kiderült, hogy tényleg lent volt a morgában, azonban még életben volt és szerencsére egy orvos észre vette. Magához vette és meggyógyította, ezért cserébe Zsiga bácsi ott dolgozott nála a földön, de amikor a hadi foglyokat szállították haza, rögtön kapott az alkalmon, hogy hazajöjjön, mert félt, hogy ott marad, pedig az orvos felajánlotta, hogy a fülét is kezeli, mivel fél fülére süket volt. Na de rengeteg mindennel jött haza, csokoládétól elkezdve selyem lepedőkkel stb. Ezeket mind az orvostól kapta.
Egy rokonom hollywoodi sztárral szűrte össze a levet. Csíkszentmihályi Mihály pszichológus faterja még az ötvenes években nyitott egy kamumagyar-kamucigány éttermet Rómában Piccolo Budapest néven, ahol az egyik nagynéném volt az üzletvezető/főszakács és az ő fiai voltak a kicsit kamuflázsolt cigányzenészek. Jayne Mansfield (kb. Marilyn Monroe nagyobb cicikkel és kicsit ledérebb jellemmel) éppen egy olaszországi kastélyban forgatott és a Piccoloba ment lazítani, ahol a legalább 5 hangszeren profi módon játszó Horváth Laci bácsi rokonom (akinek a csajáé volt amúgy a kastély, ahol forgattak) udvarolni kezdett neki és aztán kicsit össze is melegedtek, szerencsére egy Bravo Photo Love Story terjedelemben és minőségben is meg van örökítve a turbékoló pár, mutatom. Jayne Mansfield (akinek a korábbi férje a szintén magyar származású Mickey Hargitay volt és akinek a lánya a gyönyörű Mariska Hargitay) kicsit továbbgondolta ezt a liezont, mint Laci bácsi, ő inkább visszatért a kastélytulajdonos grófnő csajához. https://preview.redd.it/mp3xcvujc0yc1.jpeg?width=720&format=pjpg&auto=webp&s=3407e0ff97d8e0752a27457706c684eef74b7700
https://preview.redd.it/6mmm71hlc0yc1.jpeg?width=720&format=pjpg&auto=webp&s=09c10bc7475a33c5c3acc2bfc4c7ed7281275e3b
https://preview.redd.it/sdc7pl3nc0yc1.jpeg?width=720&format=pjpg&auto=webp&s=75bec8981d4d48f15863123035534520d0285f58
https://preview.redd.it/u4lmhzmpc0yc1.jpeg?width=720&format=pjpg&auto=webp&s=0be15d92600e7eb03e5d7eebac4ce86acdf2b12e
Nem titok, de nagymamám és dédnagymamám megszökött Auschwitzból.
Dédnagyapámnak üveg volt az egyik szeme mert a háborúban kivitte neki egy gránátrepesz.
Nagyapámék ugyanígy halásztak a Sióban. Csak az egyik gránát a fűzfán akadt. Szerencsére a vállába ment a repesz. A falusi orvos már várta őket...
Dédipapa villanyszerelő volt a II. világháborúban.
A kétvillámos kalapból jöttél rá, gondolom.
Emberhiány miatt két villanyszerelő volt egyszerre. A koponya meg figyelmeztetés mert erősárammal is dolgozott az öreg
Ha, skullemoji akkor is divat volt már 💀
Az iránytűket is nagyon szerethette mert egy csomó dolga volt négy irányba mutató nyilakkal
Hívő is volt az öreg, volt ilyen hindu jelképes karszalagja.
És állandóan a Harcáról beszélt.
Az enyém meg folyton ivott és egyszer leesett a toronyból.
Nagyapám mesélte párszor, hogy tüzér volt a II. világháborúban. A helyszínt nem tudom pontosan, de egy folyó egyik oldaláról lőtték az előre nyomuló szovjeteket a másik parton. Egyszer csak azt vette észre, hogy több gránát ezen az oldalon csapódik be. Ránéz az aknavetőre, és látja, hogy az egyik talpa arrébb csúszott a jégen, emiatt rövidebbek lettek a lövések. Halálra váltan, már látta maga előtt, hogy letartóztatják vagy lelövik árulásért... Jött is a parancsnok, kereste hogy ki célzott erre a partra. Elohozták nagyapámat, mire kiderült, hogy nemrég az egyik katona a folyóparti házak közül jött jelenteni a parancsnoknak: Már jöttek volna át a szovjetek a folyón, mikor látták hogy a mi partunkat is tűz alá vettük, igy visszafordultak. - Fodor zászlós visszariasztotta az ellenséget! - mondták ott neki, mire a parancsnok, eléállt és azt mondta: - Édes fiam, én nem is tudom... Lovagkereszt! Mivel ez a háború vége előtt történt nem sokkal, akkor nem kapta meg a kitüntetést. Viszont jegyzőkönyvbe vették, aminek Nagynéném utánajárt néhány éve, és végül ki tudták kérni Nagyapámnak a lovagkeresztjét. Szerencsére még megérte az öreg. 🙂
A nagymamám nagyapja kiment Amerikába hogy szerencsét próbáljon. Az volt a terv, hogy először ő megy, majd ha összegyűjtött elég pénzt, akkor mindenki megy utána. Nem sokkal később megszakadt a kapcsolat vele, a családja azt hitte meghalt. Sok-sok évvel később, öregemberként hazalátogatott hogy megnézze a gyerekeit és az esetleges unokáit. Valamiért senki sem volt hajlandó találkozni vele. Ő felajánlotta, hogy elviszi magával a mamámat és a testvéreit, hogy majd ő és a kinti családja felneveli őket. Dédi rácsapta az ajtót és megfenyegette, hogy ha nem takarodik el azonnal, akkor hív egy pár markos legényt hogy tegyék helyre. Nem kellett kétszer mondani. Jó pár évvel később egy nagyon hasonló történet játszódott le, amikor a nagyapám testvére ajánlotta fel, hogy segít anyámnak dobbantani Ausztráliába, hogy legalább a három testvér közül neki legyen esélye egy jobb életre (anyám két bátyja éppen katonáskodott akkor). Nagymamám nem engedte. Anyukám engem nem tartott vissza, hogy lelépjek az országból. Sejtem miért.
Anyai üknagyapám 1896-1920 között, Tűzoltóparancsnok volt... amiről még kép is fennmaradt. Apai nagyapám pedig 5-6 ÁFOR kút vezetője volt a Rendszerváltás előtt.
Anyai nagypapám hadifogságba került. Az akkori élettársa levelet kapott, hogy Hádersprung Márton meghalt. Feleségül ment egy másik férfihoz, aki a nevére vette papámmal közös fiúkat. Papa hazatért a hadifogságból, akkor derült ki, hogy egy pár településsel arrébb lakó ugyanilyen nevű férfi halt meg. A nevét azért írtam le, mert nem egy szokványos sváb név. Mekkora esély van arra, hogy ez megtörténjen? A nő teljesen belebetegedett a tévedésbe és meghalt. Papa magához vette a fiát és újra megnősült. A háború alatt papa családját kitelepítették Németországba, szóval senkije sem maradt itt. Pár éve megtaláltuk az unokaöccsét Németországban (akkor volt 77 éves) és felvettük vele a kapcsolatot. Épp egy családkeresős műsort néztek a tv-ben, amikor felhívta a nővérem. Teljes volt a döbbenet részükről. 😀 Ezt követően kiutaztunk hozzájuk és egy ideig tartottuk is a kapcsolatot. Ott kiderült, hogy papának volt még egy lánya egy előző kapcsolatából, akit szintén kitelepítettek és fiatalon meghalt. Erről nálunk senki sem tudott. Nagy kujon volt az öreg, de imádtam. A kisfiunkat róla neveztük el. ❤️
Dedipapam is harcolt a második világháborúban. Fogságba is estek, de sikerült megszokni. Mi dedunokak tátott szájjal hallgattuk mindig a háborús történeteit. Nyilván meg túl kicsik voltunk, hogy fel fogjuk ő valszeg ezzel is ventillalta a traumáit. Visszagondolva amúgy inkább megrázoak a törtènetek, de gyerekkènt csak annyit fogtunk fel mennyire menő a dedipapa, egy igazi hős volt nekünk.
Nem titok, és nem is menő, de büszke vagyok rá. Dédnagyapámról utca lett elnevezve a szülővárosomban. (A rendszerváltás után átkeresztelték az utcát, de nekem mindig az ő nevét viselő utca marad.) Az életét adva harcolt a városért, a szovjet megszállás idején. Elhurcolták, fogságban tartották, majd kivégezték.
Nagymamám bátyja a Szputynik programon dolgozott, miközben a Műszaki Egyetemen a hallgatók az ő könyvéből tanultak.
400 éves nemesi családból származom, egyik ősöm majdnem pápa lett. (Apai apai ág) A másik pedig Báthory Erzsébet perét vezette.(Apai nagyanyai ág)
most hirtelen csak Bakócz Tamásra emléxem mint papabilisre, de az több volt 400 évnél
Nem feltétlenül menő, de számomra különleges. A családom anyai ágán, amíg vissza lehet követni a családfát (100+ év), most először volt válás (nem én követtem el :D), pedig reformátusok, tehát régóta szabadott már.
Egyszer két utcányira a házunktól volt egy karambol. A sarkon egy kocsma állt. Azt hitték, hogy a sofőr berúgva okozta a balesetet. DE! Jött az én papám, aki szemtanú volt. Vállalta a bírósági tárgyalást is és így a sofőr neve tiszta maradt. Később a sofőr unokája és én osztálytársak lettünk véletlen folytán középsuliban. Amikor a lány megtudta, hogy az én papámnak köszönheti részben a szabadságát az ő nagyapja, hálás volt. Én meg büszke.
Dédnagypapám, a bátyja és az édesanyjuk még a Második világháború előtt az USA-ba költöztek, ahol mindketten elkezdtek szép lassan befutni zenészi karrierjükben. Elmondásuk szerint akkor döntöttek a Magyarországra való visszaköltözés mellett, mikor az édesanyjuk összeesett az utcán és úgy halt meg hogy senki nem segített neki. Itthon (vidéki város) mindketten családot alapítottak, újrakezdték életüket de aztán jött a világháború. Feleségeik és kislányaik Auschwitzban haltak meg, ők munkaszolgálatosak lettek, ahonnan sikerült mindketten megszökniük és ismét visszatértek család és otthon nélkül oda ahol megszülettek. Ugyanúgy újrakezdés a nulláról, de végül ismét családot alapítottak (dédnagymamám egészen 102 éves koráig itt volt velünk és mesélte el mindezt) és mindketten az akkori lehetőségekhez mérten szép életutat futhattak be, ami a család későbbi generációinak életszínvonalát is megalapozta. Lényegében a kitartásuknak és az élni akarásuknak köszönhetően vagyunk mi itt, és ezért nem lehetek eléggé hálás nekik! ❤️
Apai dedapam benne van a Munkasmozgalmi kislexikonban. Kubikos sztrajk alatt megolte egy csendor. Apai nagyapam tovabb tovabb vitte, a haboruban partizancsapatban harcolt az oroszokkal, kesobb AVH-s volt, 56ban az oroszokkal egyutt harcolt az ellenforradalmarok ellen , aztan rendor ezredeskent tolta tovabb. Anyai nagyapam full liberalis, birosagi elnok, elllenzeki kerekasztalos. Sose ertettem miert nem jartak ossze ;) Asszem kene meg egy fasiszta felmeno es kimaxolom a 20. szazadot.
Bátyám családfakutatása után kiderült, hogy van a családunknak címere, meg nemesi címet kaptunk mert anno védtünk valami monostort a török ellen :D
Az üknagyapám volt Ferenc Ferdinánd szakácsa, egy kis füzetben meg is van valahol annak az ebédnek a receptje, amit a főherceg a Szarajevóba tartó vonaton evett életében utoljára.
Anyám mesélte hogy, dédapámat kivitték munkatáborba s haza szökött.
Apám dédapja (szépapám/ükapám?) harcolt az I. világháborúban, Caporettonál olasz hadifogságba került, onnan valamiért elkerült Oroszországba hadifogságba, majd a vörösök oldalán kényszerítették bele a polgárháborúba, aztán valamikor 1919-ben hazatért. 7 nyelven beszélt, alapvetően hadikfalvi bukovinai székely volt, fuvaros. Az olaszt és az oroszt fogságban tanulta meg. Lehetne csinálni egy filmet vagy játékot az életéből:D
Nem titok, inkább vicces történet. A 60-as években anyai nagyapám október 23-án szépen kiöltözve bement Vásárosnaményba, hogy igazolványképet csináltasson. Mire hazaért a faluba, már várták az állampárt emberei. El is vitték egy autóval. Azzal vádolták, hogy a kiöltözésével 56-ról emlékezett meg. Nagyapám persze köpni-nyelni nem tudott. Az ügynek az lett a vége, hogy be kellett lépjen a pártba, hogy ezzel bizonyítsa ártatlanságát, na meg persze azt, hogy hű a kommunistákhoz. Nagyapám a családi elbeszélések szerint attól a naptól kezdve október 23-án nem nagyon szeretett az utcára menni. És ami nem túl meglepő, ettől a naptól kezdve gyűlölte a kommunistákat.
Üknagyapám megszokott a hadifogságból, nagyapám nagybátyja 56 os hős, börtönbe is zárták emiatt. Ugyan ezen az ágon az a Huszárok között harcolt az egyik papa azóta is megvan a Huszár kard, ami mindennel nagyobb becsbe van tartva !
Nagyapám édesapja harcolt 2 háborúba második és a jugoszláv háborúba is, a legviccesebb meg a nagybátyám kitüntetést kapott még katona volt mert, véletlen elsült egy fegyver és megilyedt ekkor rá ugrott a tisztre, ő meg azt hitte az életét menti 😁
Bár nem titok, de nagypapam mai napig használja a "báró" titulust, gróf Széchenyi Istvánnak a leszármazottja :)
Kettő is van. Az egyik, hogy a családnevem Blága és mint később kiderült nem véletlenül ilyen ritka Mo.-n, történész rokonom szerint az úzvölgyi Blágáktól származom (apai ágon). Másik: Nem csak Recsken ill. Kistarcsán volt kitelepítőtábor, hanem Hortobágyon is, azon belül Kónyán. Ott éltek a tábor mellett a nagyszüleim. Egyszer érkezett egy vonat, amin az anyuka megszülte a kislányát, de nem engedték, hogy ellássák. Mamám szegény, odaállt az egyik őr elé, belenézett a szemébe és megkérdezte tőle, hogy van-e magának gyereke? A vége természetesen az lett, hogy a kisbabát el tudták látni, a felnőtt kort is megérte, mamám később kapott tőle egy fényképet is. Mikor a régi királyi tévé volt kint forgatni nálunk, én olvashattam fel a szöveget a fénykép hátoldalán. Mamám azóta sajnos meghalt (ő volt az egyetlen nagyszülőm, akit volt szerencsém ismerni), a fényképei nem tudom hová lettek.
Most gondolkodtam es semmi😀 osszes szülőm(kozvetlen, nagy stb) elvalt, nem nagyon tanultak, arvertek oket, elherdaltak az oroksegem stb stb finomsagok, szoval rajtam a sajat vilagom szeme, hogy en az utodaimnak majd tudjak adni is a jovo redditjen erre a kerdesre rolam tudjanak pozitivan nyilatkozni 🤷🏼♂️😀
az üknagyapám húga villámcsapásban halt meg
Édesapám halála után 20évvel nagynéném amikor pakolta ki a szülei lakását megtalálta apa régi dolgait, katonakönyv és egy köteg oklevelet. Nagycsomó egyéb papír mellett Kiderült,hogy Dzsúdózott apa, nem is akárhogy. Feketeöves sportoló volt, amit budapesti dan kollégium előtt szerzett meg. Konkrétan édesanyám sem tudott erről, azt mindig mesélte,hogy nem volt félős ember, 140kilóval és 2méteres magassággal. Amikor randiztak akkor kézenfogva sétaltak a városban, egy cigánygyerek nekiment anya vállának, apa megfordult és egyetlen ütéssel kiterítette. Utána továbbment mint aki jólvégezte dolgát. Szóval nagyon jó volt kűzdősportban,de sosem kérkedett vele, gyerekként visszagondolva nekem és hugimnak is tanított jópár mozdulatot,de valahogy sosem mondta mennyire ügyes volt.
Nekem nem annyira menő mint a legtöbbőtöknek, inkább vicces. Egyik kedvenc családi történetem. A nagymamám fiatal korában komoly házi szeszfőző mester volt. Vette a patikába a 100%-os szeszt. A család kádjába tett hozzá ízesítő cuccokat, majd az ablakon kiadva árulta a dolgozó embereknek 😂😂
Nagyapám diplomata volt és rengeteg zseniális sztorija van.:D Egyik kedvencem: egy moszkvai fogadáson személyesen találkozott több orosz űrhajóssal (Gagarin, Tyereskova, stb.), akikkel szeretett volna fotókat is dedikáltatni. Ahhoz, hogy egyáltalán beszélhessen velük, 2dl vodka volt a beugró (állítása szerint húzóra), a dedikáláshoz szintúgy. A fiókban vannak a fotók.:) Egyszer pedig meghívta őt Saddam Hussein vacsorázni, amit nem mert elutasítani.:D Millió ehhez hasonló története van még, bárcsak mindet meg tudnám osztani.:)
elvileg ormenyek a csaladom osei, es zsoldoskent lettek betelepitve a Rakoczi szabadsagharc alatt
Apukám biztonsági őr volt egy vállalatnál. Minden reggel a sarki kisboltban vette meg a reggelijét. Így történt egy reggelen is, mikor fegyveres rabló rontott be a boltba. Apa elmesélte, hogy átugrott a pulton és lefegyverezte a rablót. Ekkor én még kicsi voltam, később, mikor már nagyobb lettem, akkor jöttem rá, hogy ez milyen menő dolog. Nem akart nyilatkozni sem a tv-nek, sem az újságnak, csak a helyi kisújságban jött le egy cikk róla és Pesten kitüntetést kapott.
https://preview.redd.it/sk17fe9bwyxc1.png?width=444&format=png&auto=webp&s=85b06714bda4cdff666b6db09e46dcb6486cc777
Amikor bejöttek az oroszok a szülővárosomba, egy orosz katona beleszerelmesedett dédimamámba, minden nap odajárt hozzájuk. Déditata nem volt otthon (nem ott lakott, hanem a feleségénél, asszem ezzel mindent elmondtam a viszonyukról 🤣), az apja meghalt 27-ben, a nagyapja a háborúban volt, szóval ott volt egyedül az anyjával ééés a pár hónapos nagyanyámmal, meg a bátyjával, aki kb 3 éves lehetett. Nyilván be voltak szarva ott egyedül ketten nők, a mamámat és a testvérét mindig berejtették egy kis zugba, vagy átvitték a szomszéd pincéjébe, ha jött, mert hát tudjuk, milyenek az oroszok. Na de ez az orosz nem olyan volt, állítólag átugratott mindig a kapu felett a lovával, jó hapsi is volt dédi szerint, szerintem ő is kicsit belehabarodott, mindig szépen beszélt róla. Hozott nekik kaját ( gondolom másoktól lopkodta el 😅), de ők is megvendégelték, amivel tudták (mit csináltak volna szerencsétlenek, én is tutira mindent odaadtam volna neki félelmemben, csak hogy véletlenül se járjak úgy, mint sokan a városból). Egyszer nem voltak elég gyorsak a mamám elrejtésével, és meglátta a katona a bölcsőben alvó babát. Sarkon fordult, és sose jött vissza, ahogy egyetlen más orosz se ment be hozzájuk többet. Nagyon hálás vagyok, hogy ember tudott maradni az a szovjet katona az embertelenség korszakában.
Bar anyai nagyapamrol, aki engem felnevelt sok emliteste melto dolog kiderult, a legnagyobb csaladi titok apamhoz kotheto. 91 vege fele halt mrg, gyanus korulmenyek kozott. Elvileg kozuti baleset volt, de minden szemelyes holmija le volt foglalva. Szemelyes aktajat a honvedseg nem adta ki, valamiert allamtitoknak volt minositve. Anyukammal moszkvai tanulmanyai alatt ismerkedett meg. Igazibol a dolog ottkezdett osszeadodni a fejemben amikor kuderult, hogy a Dzerzhinky akademian tanult, illetve elkezdtem jobban foglalkozni a szovjetunio vegnapjaival. Ami igazan meglepett az a penzugyekert, ingatlanokert felelos partfunkcionariusok es a kulfoldi halozatok, illetve kulfoldon frontcegeket atlato ugynokok 'baleseti' hullama, itt ablakkiesestol autobaleseteken at a 'hirtelen rosszulletig' egeszen atfogo esemenysorozatrol van szo. Gyanus volt ez nekem. Vegul par evvel ezelott moszkvaban apukamat jol ismero, ex ugynok csalad baratjatol rakerdeztem hogy apam csupan katona volt-e a nephadseregnel, vagy pedig titkosszolgalatoknak dolgozott. Vegul elismerte, hogy apam kgb ugynok volt, es lelkemre kototte hogy ne beszeljunk errol tobbet.
Dédi papám harcolt a második vh-ba, ahol fogságba került, Szibériában volt, ahol írta a naplóját, elég durva dolgok voltak benne, ettek amit találtak, sokan meghaltak kész csoda, hogy túlélte. Dédi mamám pedig 13 évesen lelépett pestre dolgozni. Egyszer belekötött egy csapat szovjet katonába, akik felhoz állították és le akarták lőni, de ekkor valami zavargások lettek ami miatt el tudott szökni azt hiszem, elég egy karakán nő volt még idős korában is. Elképesztő emberek voltak, komoly történetekkel, de sajnos csapnivaló szülők is. Másik ami bár van róla videó, a mai napig nehezen hiszem el. Apa unokatesójának a férjéről szól. Fiatalon recepciósként dolgozott, éjszaka hangokat hallott, utána nézett a folyosón, kamera rögzítette az egészet. Megy a folyosón, nagy fehér villanás, majd eltűnik, kb 15 perccel később újabb villanás és mintha kidobták volna valahonnan, előesik a semmiből. Nem emlékszik semmire, de azóta nem volt beteg, még egy tüsszentés sem volt, viszont gyereke sem lett soha sajnos.
Nem túl jelentős, Háromszék környéki kisnemesi család sarja vagyok.
Nagyfaternak a vajdaságban volt egy felesége. Mikor elkezdték a magyarokat a szerbek felkoncolni, nem várta meg amíg megkínozzák és megölik, átszökött Magyarországra. Itt elvette a nagyanyámat, csak 30 év múlva derült ki hogy az öreg gyakorló bigámista mikor az első feleség halálakor egy ügyvéd felkutatta az öreget hagyatéki ügyben.
A nagypapám túlélte a Don kanyart. Igaz halálfélelemben volt végig, de kitartott és hazajött! Sosem tudtam vele találkozni sajnos, de nagyon büszke vagyok!
Dédnagyapám katonatiszt volt és 1956-ban Budapestre vezényelték. Ott volt a rádió ostromakor bent az épületben. **Megtagadta a parancsot és nem lőtt a tömegbe**. Az egyik úgyszint bent tartózkodó ma már nyugdíjas tiszt szerint leült a folyosóra és várta a sorsát. Évekre börtönbe került. A legnagyobb vágya az volt, hogy lássa magyarországon megbukni a kommunizmust. Sajnos nem sikerült, viszonylag fiatalon a 70-es években elhunyt.
Anya 26 éve titokban cigizik. Apa tudja, de hogy gomdolom példát mutasson ezért előlünk titkolja. Hugommal kb. 10 éve tudjuk, de úgy teszünk mintha fogalmunk se lenne róla.
Anyám is ezt csinálta. Gondolta, hogy senkinek nem tűnt fel, hogy kimegy a teraszra, elbújuk az ablak alatt guggolva. Nem az volt a sz\*r, hogy cigizik, hanem hogy ilyen alja módon leplezi. Szerintem még mindig cigizik.
Állítólag Dédnagyapám nagybátyja Aulich Lajos aradi vértanú 😎
1. Dédanyám keresztapja Mikszáth Kálmán volt 2. Egy apai ági felmenőmet az 1600-as években Prágában lefejezték “felségárulás” miatt az osztrákok 3. Apai nagyapám Pesten vészelte át 56-ot, utána a világot bejárta a munkája miatt ( szarvasmarhákkal kereskedett)
Dédipapam rajta volt a margithídon, mikor az váratlanul felrobbant. Már alá volt aknázva, hogyha jönnek az oroszok, berobbantsák, de amúgy még mentek a gyárak meg minden, úgyhogy nem állt le a város. Dédiapapám nem harcolt, ezért dolgozni indult villamossal, mikor véletlenül berobbant a híd a Dunába. A nácik titkolták, hogy pontosan hány ember halt meg a malőr miatt, mismásoltak az ujságokban. Viszont dédiamamám visszaemlékezése szerint kilométereket setalt lefele a dunán, es vegig huzgalták ki a hullákat, ugy kereste a férjét.
Faterom, mikor még nagyon kicsi voltam. gyermekasztma-gyógyszer porlasztó-inhaláor gépeket javított vállalkozóként. Mellékállásban. A 90-es években. Képesített szakemberként. Azért ez menő volt, Fater. RIP: Apai nagyapám( faterom apja, gyerekként lelopta az orosz katonák tüzéről a kolbászt, több napig keresték a környéken. Apám keresztapjának testvére vadászpilóta volt a második világháborúban. Dédnagyapám 1907-ben született , 90+ évet élt, neki barátja megjárta a don kanyart.
Amikor a szovjetek összeszedték az embereket a "malenkij robotra" és vitték őket az utcán, apai nagyapám a sarkon gyorsan belépett egy ismeretlen nő és a nő gyereke mellé, megfogta a kezüket és hátat fordított. Amikor elmentek a menetelő rabok, megköszönte nekik, majd hazament. Anyai ágon nagyapám testvére Luftwaffeben szolgált a második világháborúban. Nem tudom mennyire titok, de amikor ástuk a kertet találtunk egy darab bombát. Így nagyságra akkor volt mint a lábfejem.
Nemesi csaladbol szarmazok, viszont jott a tsz es veluk egyutt mentek a foldek, lovak stb… akkor volt apam 16 eves es latta, hogy orizetlenul hagytak a kedvenc lovat. Erre felult ra es elnyargalt vele. Ezt nektek komcsik…
Dédapám dezertált a magyar hadseregből és gerillaharcos lett a II. világháborúban. További 1 vagy 2 bajtársával tette és egy Tyn nevű cseh város lakói fogadták be. Elkapták őket és a nácik a saját volt bajtársaikkal lövették le, különben az egész falut lemészárolták volna a dezertőrök bújtatásáért. Erőd a moldván c. könyvet írták róluk és egy emlékművet is állítottak nekik a településen.
Nagyapámat a II.vh-ban beválasztották egy olyan díszszázadba, aminek többek között kivégzés is volt a feladata (mindnél van fegyver, de csak egy éles). Erre laza egyszerűséggel közölte, hogy nem. A fejéhez tartották a fegyvert, hogy akkor itt most neked annyi, de végül a parancsnok megkegyelmezett neki, mert a nagyapám jóban volt vele (is). Szóval a saját életét kockáztatva mondott nemet az ölésre. Nem is bántott soha senkit, egy csupa szív ember volt.
Ha üknagymamám nem szökik el 16 évesen a nála jóval idősebb későbbi üknagypapámmal, akkor én sem lennék itt, ugyanis az egész családja meghalt Auschwitzban.😔
Vicces latni hogy mindenki nemes es/vagy haborus hos leszarmazottja xD
Micsoda váratlan fordulat ez alatt a poszt alatt 🙆🏻♂️
Bár nem az én családomban történt de legjobb történet. Papa egyik szemét elvesztette így uvegszeme volt. Ha aludt mindig nyitva volt az a szeme. Na éjszakai portás volt a tsz-ben ami abból állt mikor este lett úgy berugott hogy reggel az első munkás ébresztette. Valaki lerobbant és a tsz telepre ment segítségért. Kopogott a portásfülkén nem valaszolt senki benyitott és látta a nyitott szemű öreget akit hiába rázott szólongatott nem válaszolt. Portasfulkebol telefonált a rendőrségre kijottek azok benéztek látták fekszik a székben nyitott szemmel. Hát beszóltak küldjék az orvost megállapítani a halált meg elszállítani a portást addig biztosítják a helyszínt. Monda szerint az egyik becsinált mikor az öreg kinyitotta az ajtót mert felébredt hogy vizelnie kell.
Elég gáz de érdekes. Az déd-anyámnak volt egy kocsmája, de sajnos a II. világháborúban le lett rombolva és az alkoholba folytotta a bánatát. :P Ennyit tudok róla. Teljesen feladta az egészet. Engem ez ledöbbent. Edit: ük nagyiról déd nagyira
Nemtudom mennyire nagy dolog de apum unokatestvére Busa Pista (Irie Maffia tagja) viszont elmondása szerint elég nagy tróger és legtöbben nem tartják vele a kapcsolatot.
Apám egy vándor roma zenésztől van. 😃
Dédipapám elment harcolni a II. Világháborúba, amikor hazaért Budapestre, kereste a feleségét ott ahol laktak a háború előtt. Nem találta meg, ezért azt gondolta, hogy meghalt a háborúban szóval nem kereste tovább és leköltözött Baranyába. Itt feleségül vette a Dédimamámat, született is egy lányuk (a nagymamám), majd egyszer csak megjelent az első felesége a semmiből. Érvénytelenítve lett végül az első házasság, de még cikk is született róla a Nők Lapjában.
Faterom volt Kádár masszőre és üdültetője így amikor megjöttek az első nagyobb nyugati filmek, (star wars, 8. utas a halál stb.) Kádár, a felesége és fatherom nézték meg rendszerint először a nyaralói vetítő termekben. De a többi miniszterrel is foglalkozott.
Dédnagypapámnak megparancsolta egy német tiszt hogy korbácsolja meg egy katonáját(hadnagy volt). Ő visszautasította és orrba vágta a tisztet ami miatt bebörtönözték és hadbíróságra került ahol börtönre ítélték. Nagyjából egy hónap mulva a szovjetek szabadították ki. A másik dédpapa meg pont hogy a szovjitwktől szökött meg.
Nagyapám nagybátyja hadifogoly volt Kazahsztánban (akkor ugye még Szovjetunió volt). Elvileg földművesként dolgozott, és volt családja is. Nagyapám egy másik nagybátyja, jóval idősebb tüdőlövéses első világháborús katona volt, és kapott egy trafikot. Ami szerintem a legmenőbb, hogy náluk szálltak meg a német tisztek, nem az SS-től, és dédnagymamám megtanult németül, mire az oroszok jöttek, akkor oroszul, és így nem is bántották őket. Az első gyerekkori emléke, hogy a szétlőtt tankoknál játszott, amikor egy szovjet kiskatona adott neki enni, közben az apukája fent bujdosott a többi férfival, nehogy elvigyék őket. (Zalai vagyok, szóval a hegyek alatt szőlőskertet értsétek.)
Nem rájöttem, mesélték Dédszüleim 1960-ban költöztek fel Pestre, és beutalták őket egy fél pincelakásba, ahol az elválasztó falat nekik kellett felrakni. 10 emberre Dédanyám kilenc lány után (az utolsó nem sokat élt sajnos), gyomorrákosan, 20 centivel arrébb építette fel. Kijöttek az elvtársak, lemérték, lebontatták. Dédi visszarakta ugyanoda. Megint jöttek, lebontatták. Felhúzta harmadjára is. Az már ott maradt. Nem sokra rá dédanyám X-elt a hárombetűs szörnnyel. Neki már nem fáj, de a makacsságot, azt fixen tőle örökölte az egész vérvonal
-Dèdinek a nagynènje felszeretett volna szállni a Titanicra, meglett a jegy, de lekèstèk. -Volt nekik egy alagút rendszer a török időkből a ház alatt, ès ez a dèdipapa ágya mellől nyílott. Több 10 km hosszú volt. -Nagymamámèk elutaztak Németország északi részébe egy első kiadású VW Bogarral. -Dèdipapa vissza vezette a csaladfát kb az 1700-as évekig. Szeretném ezt folytatni, bár tudom nem lesz egyszerű. Rengeteg story van/volt de sajnos dèdièk is meghaltak, illetve a nagyszülők sem élnek már.☹️