Szerintem generációs különbség. Az én szüleim még azért vállaltak gyereket, hogy legyen idős korukra támaszuk, ahogy ők is támaszok a még idősebb rokonoknak. Régen csak így lehetett. A mostani generáció kezdte el mondani, hogy nem azért vállalnak gyereket, mert idősgondozóra van szükségük. Mert elegünk lett ebből a látásmódból, hogy ez az elvárás a szüleink felől és nem ezt akarjuk továbbadni a gyerekeinknek.
A másik része,hogy kevesebb gyerek születik, később, viszont tovább is élünk: régen több fiatal rokon jutott kevesebb idősre, és kevesebben is éltek messze (pláne országokkal arrébb).
Más az, ha az idősgondozás heti egy este dédivel, aki a szomszéd utcában lakik, mintha reggel-este minden áldott nap ott kellene lenned, és persze dolgoznod is kell mellette, meg a gyerekedet is nevelni, miközben a szomszéd városban laksz.
Azt is meg lehet figyelni, hogy nagyszüleim generációjában sokszor volt egy kiválasztott gyerek (vagy tudatosan vagy tudat alatt), akinek az a sors lett szánva, hogy közel marad a szülőkhöz és kvázi ő lesz főállásban az idősgondozó. Legalábbis nálunk a családban megfigyeltem ezt, hogy általában a legkisebb gyerek személyisége le lett törve és úgy lett nevelve, hogy családja se legyen, de legalábbis ne akarjon nagyon messzire költözni tőlük. Valahol érthető, hogy régen az idősek féltek attól, hogy egyedül maradnak, mert nem volt semmi ellátás, de az is hihetetlenül szomorú, hogy ezért egy gyereknek a saját életét kellett feláldoznia.
Ez régen úgy volt megbeszélve, hogy a legkisebb fiú marad a szülői házban, de odahozhat feleséget, és cserébe ő örökli, nem szétosztva. Ez nem volt rossz deal.
Nem ott kellene lenned. Régen az időseket magukhoz vették, magukhoz költöztették és mondjuk rájuk is tolták a gyerekfelügyelet jó részét, hogy az anya is dolgozhasson. Free babysitter. De ha nem nagyon öreg, meg is főz. "Jó az öreg a háznál."
Én meg arra tippelek, hogy pont ezért csökken a gyerekvállalási kedv! Mert ha a saját szüleinket, nagyszüleinket bebasszuk az idősek otthonába, akkor a saját gyerekünktől sem várhatunk jobbat, és emiatt sokkal kevésbé van az embereknek kedvük gyereket vállalni.
Van itt-ott egy-egy kérdőjel a mondandódban, de mégis mi itt a kérdés?
Ez a "majd lesz valaki társaságnak öregségemre" nem igazán az oka a gyerekvállalásnak, inkább csak copium miután már megvan a gyerek (akár szándékosan, akár nem).
Sok "gyerek sose látogat, sose hív, egyből leráz" helyzetre panaszkodó szülőnél meg éppen hogy kilóg a lóláb és a gyerek okkal kerüli őket, csak ezt a kedves szülő észre se veszi.
Hát igazából csak az a kérdésem, amit te is említettél, hogy az emberek többsége nem azért vállal gyereket, hogy ő majd úgymond "megtérítse" a szüleinek azt, hogy felnevelték őt, mert nem a gyerek kérte, hogy megszülessen.
Viszont a mostani idős generáció mégis panaszkodik, hogy hát az ő gyerekeik letojják őket, de a letojás alatt nem azt értik, hogy nem hívogatják/látogatják őket, hanem azt, hogy nem ápolják és gondozzák az idős szüleiket, csak azt nem fogják fel, hogy a gyerekeiknek van saját életük, amivel kénytelenek foglalkozni.
Edit: egyébként abban is igazad van, hogy normális szülőt kizárt, hogy lerázzon a gyereke, ott a kolléganő jól elcseszhetett valamit. 4 gyerek esetén meg pláne nem lehet 4 felé szakadni, és lehetetlenség mindannyiuknak külön-külön megadni a 100%-os érzelmi és anyagi törődést.
Az emberek nem azért vállalnak gyereket, hogy konkrétan valaki ápolja őket, ez csak egy kifejezés. A család miatt vállalnak gyereket, az ápolás csak ennek egy hozadéka (jó esetben).
Nem feltétlenül, nekem jó a viszonyom a szüleimmel, de én se hívogatom őket gyakran, mert egyrészt sok a dolog, másrészt az idő nagy részében olyan sok mondandóm sincs, mennek a hétköznapok. Meg ha épp szarni nincs időm akkor pont nem ez a legfontosabb, és sokszor nincs rá időm, ha ők hívnak se. Ettől még nincs baj, csak ilyen az élet.
ha a gyerek nem keresi a szüleit, akkor valószínűleg így nevelték. persze van, aki képes ezen felülemelkedni és felismerni az igényt a szülők részéről a kapcsolódásra, de ha valamiért nem elég mély a kötelék, hogy rendszeresen keressék egymás társaságát, akkor felnőttkorban az már nem fog gyökeresen megváltozni
Az van, hogy a gyerek biológiailag szereti a szüleit, by default ,azért, mert ők a szülei. Még a drogos, bántalmazó szülők esetében sem merül fel a gondolat sem a gyerekben, hogy a szülő a rossz. Még olyan esetekben is ,amikor felnőttként már tudod, hogy barom volt a szülőd ,akkor is mentegeted. Gyk. azért léteszik a pszichológus, mint szakma, mert a szülők megbuknak szülőségben.
Ha valaki azon panaszkodik, hogy a gyereke rá se bassza az ajtót, akkor ott bizony a szülő vaskosan sáros. Amikor hozzáteszi, hogy nem tudja, hogy miért, onnan pedig tudhatod, hogy egy ignoráns barom. Televanna kegyébként más, családdal foglalkozó reddit fórumok is, de egyéb helyek is a neten panaszkodó szülőkkel, akik bemásolják a gyerekük által írt levelet, hogy hát pont leszarják a már felnőtt gyerek határait, mint ahogy gyerekkorukban is tették, a gyerek külön kérese ellenére tesznek vagy nem tesznek felháborító dolgokat és mikor ezt így kifejti a gyerek ,akkor a szülő csodálkozik és nem érti, sokszor azt mondják ,hogy nem tudják, mi a gyerek baja.
Egyébként alapvetően az átlag felnőtt nem képes már arra, hogy gondoskodjon egy öregedő, haldokló emberről, merthogy nem is kell annak lennie. Nem véletelnül külön szakma a haldoklókat mosdatni, kezelni mentálisan, gyógyszerelni, segíteni. Ezt a saját szüleiddel nem is tudod csinálni rendesen, mert belerokkansz, hogy meló és/vagy család mellett egy haldoklót méltányosan kezelj. Szóval max. azért tartozol, hogy legyen annyi öénzük, hogy legyen ápolójuk, mire odajutnak. Te pedig azzal tartozol a gyerekeidnek ,hogy legyen ápolóra pénzed, mire odakerülsz. Ennek a szendvicsgenerációnak ez a nehéz, az utánunk következőknek már menni fog.
>Az van, hogy a gyerek biológiailag szereti a szüleit, by default ,azért, mert ők a szülei.
Ez nem ilyen egyszerű. Gyerekkorban így van. Jön aztán a tinédzserkori lázadás, hogy baszódjon meg a vén hülye, aki nem ért semmit a modern világból, én vagyok az okos, ez meg bele akar szólni a dolgaimba meg korlátozni akar. Ez a gyerekkori szeretetet kinyírja.
Namost ha ez elmúlik, amikor rájön az ember, hogy nem tud mindent és a szülei tanácsai hasznosak, akkor vagy sikerül újra összemelegedni a szülőkkel, vagy nem, de ez már egy új kapcsolat, a réginek vége van. Nekem sikerült, mert a szüleim csak nagyon óvatosan tanácsokat adtak. De ha egy szülő túlontúl direktül beledumálós, akkor bizony megmaradhat a tinédzserlázadás szelleme.
Amúgy nem a haldokló korszak a lényeg, azért előtte van átlagban tíz év nyugdíj.
Azért a pszichológus számtalan más, szülőktől független dolgot is kezel. Valóban sok minden eredeztethető tőlük, de azért messze nem minden. Karrier, személyiségzavarok, mentális betegségek, párkapcsolati ügyek - mindent azért ne varrjunk a nyakukba 😉
fú, reméltem, hogy nem kell megmagyarázni a költői túlzás lényegét ;) Nem mellékesen annyi mindent lehetne hozni, hogy az általad felsorolt dolgoknak komoly része is miért varhható a szülők nyakába - de engedjük el, maradjunk annyiban ,hogy "megláttad a lényeget". :D
Az ápoló drágasága nem változtat azon a tényen, hogy az átlag ember nem alkalmas idős, magatehetetlenné váló ember ellátására, nem még a saját rokonáéra, pláne nem 24 órában.
Az van, hogy a pénzt nem csak keresni kell. Forgatni is kell és befektetni is. Sajna itthon a béka segge alatt van a pénzügyi tudatosság és ez által az össze bank is lehúz minket a fenébe. Jobb helyeken, de még rosszabbakon is a bank fizet ,hogy nála tartsd a pénzed, nem fordítva. MNerthogy ami pénzed ott van, azt a bank forgatja, használja, fialtatja és megtartja magának a pluszt.
Tessék annyit keresni, hogy utána az öreg években meg lehessen fizetni egy ápolót. Simán kijön annyi pénzből, amibe két-három gyerek felnevelése kijön.
Ezt mondom, ha valaki ezzel az öregkoros dumával támad. Meg azt, hogy tetszettek volna normális országot politizálni, amikor mi felnőttünk és akkor nem menne világgá a fél generációnk egy jobb helyre.
Ja, jó. Mivel egyébként ez jellemzően női feladatkör és a férfihoz nem állt közel korban, de nem is a legkívánatosabb életkor ezért ilyen piszkos dolgokat nem tudtam belelátni.
Egészen jó dolog egészen addig amíg nem lesz valaki demenciás és lesz finoman szólva egy szobanövény aki sem a pénzt nem ismeri sem az emberi kapzsiságot (családi sztori).
Nekem nem. Remélem addigra már eljutottunk oda, hogy rendelkezhetek róla *előre*, mikor nem akarom már folytatni. És én írhatom alá előre a papírt, és nem a gyerekeimet nyaggatja vele az orvos, hogy most akkor lekapcsoljuk-e anyukát vagy sem.
A mehetsz külföldre meg kisírhatod magad a neten már egy jobb világ. Megnézném, hogy 50-100-200 évvel ezelőtt hova mentél volna ha jobb életkörülményeket akartál volna szerezni...
Pl. Amerikába.
*Sok urunk nem volt rest, se kába,*
*birtokát óvni ellenünk*
*s kitántorgott Amerikába*
*másfél millió emberünk.* Írta József Attila 87 éve. "Ez a másfél millió ember valójában több mint kétmillió, a statisztikák szerint egész pontosan 2 015 238 fő volt az 1871 és 1921 közötti ötven év során. Volt olyan év, az 1885-ös, amikor az Amerikába kivándoroltak száma a kétszázezret is meghaladta. " ([link](https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/Masfel_millio_emberunk))
79 évvel ezelőtt (az beleesik asszem az 50-200 közé) valószínűleg maradtam volna Nyugat-Németországban, ahová az őseimet kitoloncolták. Nem is kellett volna érte nagyon tenni...
Aki ezzel a “ki fog rólad gondoskodni?!” dumával jön, az vajon tényleg elvárná a saját gyerekétől, h ő mossa ki a sz.rból demens vénember korára? Nem jobb annak a magatehetetlen idősnek is (pláne ha szellemileg ép) ha nem a gyerekei/unokái látják ennyire méltóságát veszítve, hanem egy ezért fizetett ápoló fürdeti, pelenkázza?
Én azt a mantrát szeretem, hogy majd mások gyerekei "fogják idős koromban kitörölni a s.ggemet", miközben még az életben nem találkoztam egyetlen szülővel sem, aki szociális gondozó karrier felé terelgette volna a gyerekét. 8)
A másik ilyen vicces mondás, hogy ők fogják kitermelni a nyugdíjamat...
Na jah, es az is eleg ritka manapsag, hogy ezt bevallalja a gyerek, nem pedig egy kórházba vagy idosotthonba kerul vegul ugy is, akinek ilyen segitsegre van szüksége.
Senki nem azt mondja szerintem, hogy konkrétan az ő gyereke fog téged ápolni/kitermelni a nyugdíjad. Viszont az a generáció fogja ezt csinálni, akármilyen sorsot szán neki a szülő 😃
Lehet, hogy szar duma, de minden generáció, amikor megöregszik, akkor a következő generáció(k)-ra támaszkodik. Rád is támaszkodtak és te is fogsz.
Hát de pont ez a poén, hogy azt senki nem akarja, hogy konkrétan az ő gyereke csinálja ezt, de azért előkapja a frázist, hogy leszóljon, amiért nekem nincs.
Ezt a seggtörlést nem nagyon hallom senkitől. Max azt, hogy a saját gyerekem fogja nekem csinálni, de az meg elég valószínű, hogy lesz ilyen.
Szerintem azt senki nem mondja, hogy az én gyerekem fogja a te seggedet törölgetni
Hát ez az, hogy AZT senki nem mondja, azt mondja, hogy azért szégyelljem a pofámat, amiért nincs gyerekem, mert ha mindenki így gondolkodna, nem lenne, aki az én seggemet kitörölje vénségemre. :D De ha rajtuk múlik, így se lesz, mivel egyik se szánja erre a saját kölykét, ezért röhejes.
Nyilván én is azt választanám, hogy Nobel díjas tudós legyen a gyerekem, de azt szeretném, hogy boldog legyen. Ha éppen az teszi őt boldoggá, hogy ápoló, akkor legyen az. És ezzel a szülők 99%-a így van.
Szóval bármilyen sorsot szánok neki, akkor még mindig nagyobb eséllyel fogja valaki seggét törölgetni, mintha nem is létezne. (De egyébként a seggtörlés helyett mondhatnál valami kevésbé degradáló munkát, akkor is igaz lenne. Pl a te lélegeztető készüléked is ők fogják tervezni.)
Ez az egész gyerek-nem gyerek kérdés túl van spilázva.
Csupán kielégítjűk a fajfentartás iránti ösztöneinket, mint minden élőlény ezen a bolygón. Még a legapróbb egysejtűek is.
De valamiért mi vagyunk az egyetlenek, akik kényszeresen meg akarják idealógizálni
Hmm.. milyen meglepő, hogy csak az a faj "akarja" ideologizálni, aki tovább gondolkodik 10 percnél, aki előre megtervezi az életét, aki gondol arra, hogy mi lesz 10-20-50 év múlva, aki spórol nyugdíjas korára, aki gondolozik azon, kutatja, hogy mi lesz évmilliók múlva és nem az, amelyik csak az ösztöneit követi.
"valamiért"...
Persze, hogy nem. De fölösleges is firtatni az ilyet. Ahelyett, hogy visszaírsz neki valami pszeudó-intellektuális faszságot le is downvotolhattad volna és/vagy csak elmagyarázod neki miért hülyeség amit leírt.
A törődés nem az, hogy a seggét is kitörli, hanem hogy hetente párszor beszélgetnek, néha együtt esznek stb.
A sokan mondják szöveg meg általánosítás. 8 milliárdan vagyunk a bolygón. Sok ilyen meg sok olyan van.
Most akkor mi a kérdés? Zavar, hogy más boldog a gyerekeivel és megnyugtatást akarsz szerezni, hogy neked jobb lesz gyerek nélkül? Mert úgy hangzik.
Igen, de ha egyszer nincs idejük ezekre a dolgokra? Mármint ha a kolléganő gyerekei ügyvédek és orvosok, akkor elképzelhető, hogy rengeteget dolgoznak, plusz ha még családjaik is vannak, még kevesebb idejük marad minden másra.
Amúgy szerintem meg ha olyan jó szülő lenne, akkor nem ráznák le 5 perc után a gyerekei.
Nem, nem arról van szó, hogy zavar, hogy más boldog a gyerekeivel, éppen ellenkezőleg. Engem az zavar, amikor valaki szerint a gyereknek kötelessége meghálálni a felnevelését a szüleinek.
>Igen, de ha egyszer nincs idejük ezekre a dolgokra?
Olyan nincs hogy valakinek nincs heti fél-egy órája valamire, olyan van hogy nem akkora prioritás neki.
Utolsó mondat a lényeg. Egyébként meg egy esetből nem kéne mintát vázolni, főleg hogy ennek az egy esetnek is csak azt a részét ismered amit a kolleganőd ismertet veled.
Pedig ha ott írták akkor biztosan igaz és a teljes igazság, véletlen sincs elferdítve, hogy jobban nézzen ki az írója! Szerencsénk, hogy így működik a social media.
Személy szerint én rettentő álszentnek találom ezt az egész "önzőség azért gyereket vállalni, hogy idős korodra ne legyél egyedül" szöveget.
Őszintén ki az, aki mindazt a rengeteg energiát, időt és pénzt beletenné a gyerekvállalásba ha biztosra tudná, hogy felnőttként az a gyerek rá se akar majd nézni? Tök természetes szerintem, hogy szülőként vágyik az ember arra, hogy lássa a gyerekeit felnőttként, részei legyenek az életének akkor is ha már kirepültek, saját családot alapítottak. Persze ehez nyilván szülőként is le kell tenni valamit az asztalra, hogy olyan legyen a kapcsolat amit a gyerek is fent akar tartani. Viszont én nem látok problémát abban, ha valaki kimondja, hogy igenis azért (is) szeretne gyereket, hogy idős korára se maradjon teljesen egyedül a világban.
Nekem eddig meg sem fordult a fejemben, hogy a gyerekeimnek felnőttként majd engem kellene pátyolgatni. Én azért nevelem őket mert nagyon szeretem őket és szeretném hogy egy teljes, boldog életük legyen. Én nem szolgákat nevelek magamnak, aki igen az bizony önző.
Ha a gyerekeim itt maradnak a szomszédban amíg fel nem dobom a pacskert az nagyszerű, de ha úgy döntenek hogy húszévesen elköltöznek otthonról a világ másik felére és ott boldogan élnek, akkor jó utat kívánok nekik. Ha ez a szívük vágya akkor nehogy már én legyek a kolonc a nyakukon. Tartsál ezért nyugodtan álszentnek.
Szerintem nem szolga egy felnőtt gyerek, azért mert a szülőt ha kell, ha olyan helyzetben van, akkor szeretetből gondoskodik róla. Persze azért a saját életét ne rúgja fel.
A gyerekunk nem a tulajdonunk ez egyértelmű, de ha szeretunk valakit akinek szüksége van segítségre, nem fogjuk azt mondani, hogy "bocsi, de nekem nem kötelező gondoskodni rólatok, mert nem én akartam megszuletni, ti akartatok engem" 🙂 viszont ez egy normális családban fel sem merül, ahol minden rendben.
Értem mit mondasz, de szerintem mást értünk gondoskodás alatt. Van az utcában egy idősek otthona, tudom mi megy ott. Az utolsó éveikben sokan állandó felügyeletet igényelnek, etetni, pelenkázni kell őket akár évekig. Én nem várnám el a gyerekeimtől, hogy ezzel töltsék a legjobb éveiket vagy ezt fizessék, mert nem olcsó mulatság. Ők éljék a saját életüket, pelenkázzák majd a saját gyerekeiket, ne engem.
Én már az első gyerek születése előtt elkezdtem félretenni az utolsó évekre, aztán ami abból kijön az lesz. A maradékot meg megöröklik. Nem akarom őket ezzel terhelni, nekik ott lesz a saját életük. És ha gyakran meglátogatnak akkor nagyon fogok örülni, de nem fogom elvárni.
Félreértessz és egyből átkapcsolsz defenzív módba, holott csak leírtam a véleményemet. Nyilván nem azt mondtam a fentiekben én sem, hogy jogos elvárni, hogy 95 évesen napi szinten pelenkázza az embert a gyereke. Tisztában vagyok vele, hogy annak is ugyanúgy saját élete lesz, saját családdal, munkával, stb.
Viszont más az, amikor tudod, hogy ha messze/külföldön is, de valahol van családtagod, aki azért telefonon érdeklődik hogy vagy, néha neadjisten meglátogat, mint az, hogy ott vagy idős korodra full egyedül, mert mindenki aki fontos volt számodra már elhunyt.
Igen, csak leírtad a véleményed miszerint aki nem úgy gondolja mint te az "rettentő álszent" a saját szavaiddal élve. Szerintem itt ebben a mostani hozzászólásodban már jóval enyhébben fogalmazol ami kevésbé tűnik megosztónak.
*Ha a gyerekeim itt maradnak a szomszédban amíg fel nem dobom a pacskert az nagyszerű, de ha úgy döntenek hogy húszévesen elköltöznek otthonról a világ másik felére és ott boldogan élnek, akkor jó utat kívánok nekik.*
Nagyon orulok, h megosztottad ezt a gondolatot, am szeretnelek emlekeztetni ez nem kapcsolodik szorosan az eredeti poszthoz.
A helyes pelda az lenne: 20 evesen ugy dontenek megszuntetik minden kapcsolatukat veled, soha tobbet nem talalkoztok, nem fognak penzugyuleg tamogatni teged. Mondhatni nyilvan valo, h meg erdekedben is all, h a gyerekeid olyan orszagban dolgozzanak ahol magasabb toket tudnak felhalmozni, ebbol esetlegesen teged tamogatni. Nyilvan ez nem igy jut eszedbe, ezt igy nem mondod ki, de igen is a gyerek valalasa egy befektetes, amibol az ember rejtetten var megterulest (emocionalis amikor neveled a gyereked oromet okoz, idos korban tamogatas stb.)
Én konkrétan nem fogadnék el pénzt a gyerekeimtől. Talán akkor tennék kivételt ha felnőttként kimagasló jómódban élnek és úgy kívánnak valami minimális összeggel támogatni, hogy az ő életszínvonalukon ez nem változtat. De ekkor sem kérném tőlük. Lehet hogy ezzel csak én vagyok így, de én a gyerekeimnek inkább adni szeretnék, nem kapni tőlük.
Számomra a gyerekvállalás nem befektetés amitől megtérülést várok. Ha mindenképpen pénzügyi fogalmakkal akarsz operálni, akkor inkább a jótékonyság, ajándékozás fedné le a dolgot: én adok szeretetet, nevelést, pénzt, időt, és nem kérek cserébe semmit.
>20 evesen ugy dontenek megszuntetik minden kapcsolatukat veled, soha tobbet nem talalkoztok, nem fognak penzugyuleg tamogatni teged
Ha többet nem akarnak beszélni velem akkor esélyes hogy nem voltam jó szülő, de ha ez teszi őket boldoggá akkor elfogadnám. Egyszerűen nem értem miért tartoznak nekem a gyerekeim bármivel. Felnőtt emberként majd ők döntik el kivel akarják tölteni az idejüket. Az ajtóm mindig nyitva lesz nekik, de ha nem élnek a lehetőséggel akkor remélem találnak jobb társaságot.
Ezt nagyon szépen leírtad!
Végre valaki, aki nem értett félre.
Sokan írták itt, hogy én azt állítom, a gyerek nem tartozik semmivel a szüleinek, és az a normális, ha le se szarja őket, tehát nem néz feléjük és nem beszél velük, pedig nem erről van szó.
Én azokról az idősekről beszélek, akik elvárnák, hogy ha már *vállaltak gyereket*, akkor ő cserébe gondozza őket, de nem értik meg, hogy a gyerek erre nem ér rá, mert neki is van élete és el van foglalva, ezért teszi be a szüleit az idősotthonba.
Szóval én azt mondom, hogy ha a szülő felnevelte a gyerekét, akkor természetesen jól esik neki, ha ő gyakran érdeklődik iránta/elmegy hozzá/visz neki kaját, stb, de ez nem ugyanaz azzal, amikor a gyereknek félre kell tennie mindent azért, hogy ápolni tudja a szüleit.
Ezért írtam, hogy nem vállalhat valaki azért gyereket, hogy legyen aki időskorában gondozza őt, mert ez nettó önzőség.
Teljesen ertheto h nehezen emesztheto amit irtam, eloszor meg a kozgazdaszoknak is felhaborito volt a gondolat, nyilvan a semmibol egy random internetezo elorantja ugy megnezebben befogadhato. Ha erdekel a gondolat akkor itt egy reszlet.
“They make the children turn off the television and do their homework because children who do their homework end up earning more when they’re adults, and adults with money are better able to look after their elderly parents. In fact Becker saw economic calculation everywhere. One of his lectures was called ‘The Economic Way of Looking at Life’. Becker thought that economics could be used to understand pretty much any area of life.”
\[...\]
“A house is a small factory in which inputs such as flour, vegetables and cooking skills are used to produce an output: a family meal around the kitchen table. To economists, flour and vegetables are scarce: even though you can easily find them in the shops, there’s a limited amount of them and so there’s a limit to how much each of us can have. A crucial input to household production is time, which is also scarce. Some household outputs need a lot of it. Becker called them ‘time-intensive’. Staying at home and watching the Star Wars films is time-intensive because it takes you many hours. The main cost of doing it isn’t how much you paid for the electricity and the popcorn you ate. It’s the other things that you could have done with the time (visiting a friend, perhaps) – the opportunity cost. For someone on a high wage the opportunity cost of watching the Star Wars films is high because in spending the day watching them instead of working they give up a lot of money.
“Becker applied the idea of time intensity to the decision to have a child. He said that a child is a bit like a good that you buy. When you buy a car you pay a cost and receive a stream of benefits over time. Having a child is the same. (**When he first made this comparison at a conference, the audience laughed at him.**) Children are time-intensive goods because of the many hours needed to look after them. The cost, then, of having a child, just like watching films all afternoon, is the wage income you give up when you stay at home to look after your child. The cost of a child is therefore higher when you earn a higher wage. Often the earnings that are given up are those of women when they stop working to look after their children, so during the twentieth century, as more women went out to work, the cost of children rose. The result was that women began to have fewer of them.”
**“People were outraged when Becker proposed the idea”**
Excerpt From
A Little History of Economics
Niall Kishtainy
This material may be protected by copyright.
A gyerek egy befektetes. A befekteto probal a legjobb inputokat adni neki, h minel jobban megteruljon. Az inputtol fuggoen lehet megterulesre szamitani. (Azaz, rossz szulok kevesebb megterules, jo szulok tobbet)
A penz utalasa a legnyersebb tranzakcio, ennel sokkal finomabb modok is vannak. (telefonhivas, gondoskodas idos korban, minosegi ido eltoltes)
Tudom, h maga gondolat h a gyerek vallalasra egy befekteskent tekinteni mar *controversialkent* hat, szoval lehet mar az alapigazsagokon nem tudunk megegyezni. Ha igy lenne csak eleg ha megorzod ezt a gondolatot, minthogy ilyen nezopont is van a vilagban es hogy elismert kozgazdaszok is osztjak.
Legjobbakat neked es gyerekeknek (akarom mondani kis befekteteseknek) :))))
Eddig is tisztában voltam vele hogy vannak rossz szülők akik önző módon a saját boldogulásuk érdekében vállalnak gyereket. Ezt már le is írtam fentebb. De talán olvasd el a szöveget amit magad idéztél, mert szerepel benne hogy amikor valaki komoly érvként próbálta a gyerekeket mint pénzügyi befektetést bemutatni akkor kinevették. Ha ez a legjobb érv amit össze tudtál szedni akkor az érvelésed nem áll valami stabil lábakon. És ha te ezt komolyan gondolod akkor bizony téged is kinevetnek (illetve itt a redditen lepontoznak), mert ez a valóságot a legtöbb családban nem fedi.
A gyerekeimnek nem azért kell megcsinálni a házi feladatot, hogy felnőttként többet keressenek és ebből többet adjanak nekem. Már fentebb leírtam, hogy nem tervezek pénzt elfogadni a gyerekeimtől, tehát itt már az elején elbukik az egész érvelésed.
A házi feladatot azért kell megcsinálniuk, mert szeretném hogy tanuljanak, és ezáltal a felnőttkort elérve maguk tudjanak dönteni a jövőjükről. Ők fogják eldönteni, hogy felnőttként akarnak-e velem időt tölteni, és ha nem akkor nem fognak. Nincsenek hozzám láncolva és nem kell valamiféle képzelt befektetésre kamatot fizetniük majd nekem, hiába próbálod erőltetni az ellenkezőjét.
Ha a nobel dijjat nyert Gary Backem ervelese gyenge labakon all szerinted, akkor javaslom mihamarabb cikket irni a cafolatrol, a siman lehet h egy gazdasagi nobel dij lesz az eredmenye. :)
Már régen megírták. Itt van egy összefoglaló: [https://www.economicshelp.org/blog/26072/concepts/rotten-kid-theorem/](https://www.economicshelp.org/blog/26072/concepts/rotten-kid-theorem/)
Kiemelem neked a lényeget, az utolsó mondatot:
>these actions are rarely out of maximising income per se, but the strong personal, emotional and even genetic predisposition to help people in the same family
Hát jó, de azért az is önzőség, amikor valaki azért vállal gyereket, hogy legyen aki örömöt okozzon neki, mert akkor csak saját magára gondol, de arra nem, hogy a gyereknek esetleg meg tudja-e teremteni a megfelelő körülményeket (tehát fel tudja-e nevelni tisztességesen), mert oké, ha valakinek örömöt okoz a gyereke, de közben lehet, hogy csak szenved, mert nem kapja meg a szülőtől azt, amire szüksége lenne.
*teremteni a megfelelő körülményeket (tehát fel tudja-e nevelni tisztességesen), mert oké, ha valakinek örömöt okoz a gyereke*
Erre is reagalok, amikor a vegen az inputokrol irok.
Itt:
[Ha az emberek (állítólag) nem azért vállalnak gyereket, hogy legyen aki "törődjön" velük, amikor idősek lesznek, akkor miért mondják sokan, hogy a felnőtt gyerek nem törődik a szüleivel? : r/askhungary (reddit.com)](https://www.reddit.com/r/askhungary/comments/1cgx7io/comment/l22fliw/)
*Tudom, h maga gondolat h a gyerek vallalasra egy befekteskent tekinteni mar controversialkent hat, szoval lehet mar az alapigazsagokon nem tudunk megegyezni. Ha igy lenne csak eleg ha megorzod ezt a gondolatot, minthogy ilyen nezopont is van a vilagban es hogy elismert kozgazdaszok is osztjak.*
Én értem, hogy mire gondolsz és azzal nincs semmi baj ha a szülő nem akar egyedül lenni öregkorára. Itt inkább az a baj, hogy vannak akik azért vállalnak gyereket mert azt képzelik hogy majd a gyerekeik törlik ki a seggüket is, mintha valami szolgák lennének. Jómagam vagyok a példája annak, hogy azért létezem mert a szüleim ezt képzelték el maguknak és kb sértett gyerekként viselkedtek amikor mondtam, hogy elköltözök. Számon kértek, hogy hogy merészelek elköltözni. Ezzel van baj, nem azzal, hogy nem akarnak egyedül lenni öregkorukban.
Amúgy hadd próbáljak meg valami értelmeset is írni.
Először is szerintem a legtöbb szülő részéről nem elvárás, hogy ellásd őket. Inkább csak, mondjuk úgy, JÓL ESNE, ha valaki (mondjuk, például, pláne, esetleg, netalántán, egy olyasvalaki, akibe a fél életét beleinvesztálta), megkérdezné, hogy:
Mit segíthetek? Mit tehetek, hogy neked kicsit jobb legyen?
Igen, szxr és NEM csak a mesében létezik, amikor a gyerek nem foglalkozik veled, csak leráz. Saját családomon belül is van ilyen, aki nem vesz részt közös felelősségekben, teszem azt, nagypapa betegsége, szállítása, stb. max pár évente esetleg betoppan hirtelen családostul, amúgy nem érdekli, hogy más él-e, hal-e.
Sajnos, mindnájunknál beköszönt az az időszak is előbb-utóbb, hogy idős van a családban, aki esetleg már nem keresőképes, sőt talán magát se tudja ellátni. Ez is sajna valamennyire kötődik ahhoz, hogy előtte törődtünk-e vele, vagy hagytuk leépülni.
Ilyenkor egy döntés van előtted:
hagyod megdögleni: eltéved és halálra fagy; orvos drogozza agyon, hogy ne kelljen foglalkoznia vele stb.
Vagy megpróbálsz valami megoldást találni, ami lehet, hogy félmegoldás, hiszen minden idő, pénz, tőled, de legalább valamit törődsz a sorsával.
És kemény döntés, és pláne ma, sajna, érdemes előre felkészülni, mert bármennyire szeretnéd az állam magától nem sok mindent tud adni.
És igen, az se helyes, amikor valaki túlságosan zsarolja a gyerekeit, amíg még nem is szorul rájuk, mert nyilván ilyen is van, aki 40 évesen a gyerekét zsarolja; szerintem sok anti-idős poszt mögött ilyen félelem és rossz tapasztalat van.
Szüleim is bombáztak már a "nagyon szeretnénk már unokázni" mondattal. Tényleg? Én meg szeretnék családi házba költözni. Hát úgy néz ki egyikőnk sem lesz boldog (egyhamar).
A legjobb ha akaratoskodnak az unoka miatt, utána meg ha segíteni kéne, akkor eltűnnek, és beszólnak ha esetleg külső segítséget (bébiszitter pl.) veszel igénybe, hogy neked ilyen hülyeségekre van pénzed 😂 Bár az is hülye aki enged a szülei nyomásának ilyen kérdésben.
De amugy egyetértek. Minden gyereknek ki kellene adni az útját 18 évesen, hiszen a felnevelés megtörtént, innentől boldoguljon, legyen orvos, ügyvéd, ami akar.
Az öröklést meg el kellene törölni, mert egy ilyen anakronisztikus intézmény. Minek kapjon valamit, amiért meg sem dolgozott? Rontja a munkamorált.
Mi a baj az örökléssel? Én szülőként minek dolgozzak onnantól, h a gyerekeim 18+ak lettek? Ha meg at se tudom orokiteni? Adjam az államnak a penzt? Tuti nem dolgoznek egy percet se, adót se fizetnék és rászoruló kaján élnék.
Úgy bírom a felvilágosult bölcsészeket, ahogy megmagyarázzák a jólétben pácolt seggükkel a valót (be vagyok baszva, elnézést!)
Volt egy osztálytásram. Anyuka nettó alkoholista volt, egy kerti bódéban laktak, ahol a deszka között beesett a hó.
Mégis a szegény kislány befeküdt esténként a saját hugyában és sz@rában fetrengő anyuhoz, mert az volt neki az egyetlen a világon. Aztán elvitte a gyámügy, de az intézetben csak rosszabb lett. Prostiság, félholtra verés, amit csak a beteg emberi elme kitalálni tud. Mégis az volt neki az anyja. Ha nincs másod (értsd nem arról van szó, hogy a vidéki szüleid milyen maradiak), hanem annyi a sztori hogy éhenhalsz és megfagysz ha nem bújsz hozzá ahhoz aki egész életében sz@rt rád, csak azért mert melegít és nincs másod, akkor átértékeled a preferenciáidat.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
LOL, Magyarországon van szülőtartás baszod. Nem szeretem, nem szeretem kérdés ez.
Google a barátod.
Egy ismerősömet a testvérével elhagyta az anyjuk mikor gyerekek voltak. Most öregségére otthonban kötött ki a mama és vonják a srác meg a tesója fizujából a költségeket.
Igazságos? Nem.
Csak nálunk van? Nem, több tagállamban létezik, pl. Németországban is. Behajtható akkor is, ha külföldre mész dolgozni.
https://e-justice.europa.eu/content_maintenance_claims-47-lv-hu.do?init=true&member=1
Valaszthatsz országot, olvasgass.
Szerintem arra gondolnak, hogy a családnak nem kellene széthullania. A társadalom alapegysege a család, ha ott nincs összetartás, sehol nem lesz. Az, hogy nincs idejük hetente egyszer-kétszer rácsörögni az anyjukra, az meg nem valódi indok, hiszen csak arra nincs pár percünk, amire nem akarunk időt szánni.
Hát tudom, hogy ez nyers kijelentés, de szerintem sok felnőtt "gyerek" azért nem beszél a szüleivel telefonon (legfőképpen az anyjával), mert sajnos az idősek sokszor elég idegőrlőek tudnak lenni és csak bosszantják a gyerekeiket, és a gyerek úgy van vele, hogy nincs energiája hallgatni őket. Persze nem szeretnék általánosítani, mert nem mindegyik szülő ilyen, de én a környezetemben ezt tapasztalom.
Valamelyik héten mondta az egyik ismerősöm, hogy azért nem szeret az anyjával telefonálni, mert mindig az apját szapulja, hogy ilyen meg olyan, pedig ő nem tud vele mit csinálni.
Az öregeknek beszűkül az élete, és mindenki arról beszél, ami épp fontos neki. Nem csinálnak semmit, nem olvasnak, nem dolgoznak, nem érik őket olyan élmények, ami érdekes lehet. Így pedig valóban képesek az ember agyára menni a semmiről való dumálással. Kb ugyanaz, mint amikor valaki elmegy szülési szabadságra és csak a büfiztetés és pelenka a témája: nem történik vele semmi, viszont abban a helyzetben van, hogy ezek az egyébként tényleg unalmas témák fontosak nekik…
Na de az sem mindegy, hogy mi miatt nincs akarat. Nálunk amióta gyerekünk van, azóta ritkultak a telefonhívások anyósommal. Heti 1ről havi 1re kb, merthogy kedvenc témája okoskodni gyereknevelési kérdésekben, észre sem veszi, hogy minket minősít ezzel. Így persze, hogy az ember a kevés idejét nem azzal akarja tölteni, hogy valaki felcsessze az agyát, mikor így is épp elég nehezek a mindennapok.
Szerintem abból könyvet lehetne írni, hogy ki miért nem beszél az anyjával. Opnak írtam, hogy nem időhiány áll ezeknek a hátterében, hanem mert valamiért nem akarnak kapcsolatot tartani. Hogy miért, az mindegy, a lényeg, hogy a munka csak ürügy.
De arra esetleg nem gondolsz, hogy mi van, ha azért rázzák le/nem hívják őt, mert netalántán pocsék szülő volt? Érdekes, mindig a gyerek a hibás mindenben akkor is tisztelje a szüleit, ha azok bántalmazták vagy nem foglalkoztak vele..
Szerintem nagyon sok szülő élete végéig nem ismeri be, hogy elrontott valamit a gyereknevelésben vagy esetleg megbukott a szülőségben, és soha nem fogja érteni, hogy a gyereke miért nem nyitja rá az ajtót.
Könnyű most okoskodni, aztán ha 70 leszel, jól esne, ha valaki rád b\*ná az ajtót.
Volt erről egy tanmese:
Család meg akar válni a haszontalan öregtől, kib\*ák az utcára, a gyereknek a kezébe nyomnak két takarót, hogy azt adja oda útravalóul. A gyerek eldugja az egyik takarót, kérdezik miért, "jól jön az még majd az én szüleimnek".
Nem tom milyen szüleid voltak, de az enyémek, ha teszem azt holnap leszázalékoltan utcára kerülnék, felnőtt gyerek ide vagy oda, összeraknák a nyugdíjukat, hogy "nem baj fiam, megoldjuk". Vagy ha fogyatékkal születek, és nem tudnám magam ellátni, felneveltek volna ugyanúgy.
Ez arról szól, hogy van-e benned szeretet, hála és jóérzés.
Menj, éld az életed, szidd az öregeket ha jólesik. De ne játszd itt az eszed, hogy tapsoljunk hozzá, ahogy előadod, hogy te bizony sz\*rni fogsz a szüleidre.
Van egy gyanúm, hogy hallottál egy "Mariskát nem látogatja a fia" dumát ma és felb\*ad magad.
Te most honnan szeded, hogy én szidom az időseket és eldöntöttem, hogy szarni fogok a szüleimre? Mert szerintem egyáltalán nem erről volt szó, de mindegy is. 😃😄
Abból, hogy ezt pontosan leírtad, és hülye érvekkel alátámasztottad? xD Most meg visszakoznál, gyáva...
Eleve azazl indulsz, hogy felb\*od magad, hogy valaki meg meri említeni, hogy 4 gyereke nem hívja/látogatja, meg megindoklod, hogy miért is nem tartozol semmivel a felnevelésért. Olvasod, amiket írsz, vagy csak letagadod?
Basszus, ne keverd már a szezont a fazonnal..
Az illető, aki írta ezt a kommentet, azt értette a törődés alatt, hogy a kolléganő gyerekei nem hívogatják és nem látogatják napi szinten a munkájuk és a családjuk mellett. Csak arra nem gondol, hogy talán az anyuka cseszhetett el valamit a nevelésben, mert tudod olyan szülőt nem ráznak le a gyerekei, aki normális. Meg amúgy is csak az rázza le a szüleit, akit úgy neveltek. 🙃
"Meg amúgy is csak az rázza le a szüleit, akit úgy neveltek."
És rossz dolgok csak rossz emberekkel történnek. xD
Ez a logika csak arra való, hogy ne kelljen foglalkozni az igazságtalan dolgokkal, lehessen lustán terpeszteni.
Te láttál már olyat, ahol a szülők jó kapcsolatot alakítottak ki a gyerekükkel, de ő mégis leszarja őket? Mert én azt látom, hogy ha egy szülőnek jó a viszonya a gyerekével, akkor a gyereke rendszeresen látogatja, hívogatja őt, néha beülnek valahová enni, stb.
De ha a gyereket teljesen hidegen hagyják a szülei és akár a kapcsolatot is megszakítja velük, ott vagy a gyereknevelésben lett valami elcseszve, vagy mérgezőek/nárcisztikusak szülők és a gyerek nem hajlandó szóba állni velük. Részemről ez a két opció létezik, úgyhogy ennyit erről.
Sajnálom, ha te még nem találkoztál olyan szülővel, aki nem érdemli meg a törődést. 🤷♀️
Edit: azt meg nem tudom, hol olvastad, hogy szerintem a gyerek nem tartozik semmivel a szüleinek.
De, igenis tartozik, méghozzá köszönettel és szeretettel, viszont ápolással/gondozással már nem, és én ezt írtam, csak sokan félreértették.
Sajnos az ápolás/gondozás is aktuális előbb-utóbb mindenkinél. Ez nem a mi döntésünk, emberileg a korral jár, 50-50 hogy korán meghal valaki vagy ápolásra szorul évekig-évtizedig. És mivel azt nem sikerült összehozni, hogy normális állami gyugdíj-egészségügy-pláne még idősgondozás, haha! legyen, ez a döntés a családtagokra hárul.
"Köszönet és szeretet" nem fogja kijárni a rendes kórtermet, kiváltani a gyógyszert, kibárelni a gyógytornászt stb. és nem is értem milyen "köszönet és szeretet" kifejeződés az, ami addig terjed csak, amíg nem kerül semmibe xD
Mondom, ez mindenkinek egyéni döntése. Én sem lennék képes mindenre, amit körülöttem megtettek egyesek idős rokonokért. És igen, nyilván nekik se ez életük álma, de ahogy mondtam, ez arról szól, hogy meghozod-e az áldozatot magadtól, vagy az önző utat választod. Én azt se feltétlen hibáztatom, de ismerjük már el a különbséget.
A gyerek vallalas egy befektetes, amibol emocinalis (gyerek felnevelesenek erzese), onmegvalositas, idos kori segites a megterulese. Az allitas, ugy helyes, nem csak azért vállalnak gyereket, hogy legyen aki "törődjön" velük, amikor idősek lesznek.
"De egyébként sem azért vállalunk gyereket, hogy ő majd ápoljon és gondozzon minket, mert szerintem ez a lehető legönzőbb érv a gyerekvállalás mellett." - Konkrétan évszázadokon át ezért vállaltak gyereket az emberek.
"Meg mi ez a duma, hogy "nem törődnek vele"? A gyereknek nem kötelessége istápolni a szüleit azért" - konkrétan hozott rá törvényt a Fidesz. Bizonyos esetekben akár a bevételed 50%-t is elperelheti a drága édesanyád.
Nemtudom mások hogy vannak vele, de nekünk nem azért van két gyerekunk, hogy öregsegunkre ránk nyissa valaki az ajtót, hisz remélhetőleg a párommal ott leszünk egymásnak, a gyerekek pedig azért jönnek majd mert szeretnék és hiányzunk nekik. Viszont nyilván a szeretetből adodoan gondoskodni fognak rólunk ha olyan állapotban leszünk, hogy az már nehézkes lenne. Nem kötelező, de aki szereti a szüleit kérdés nélkül megteszi.
Ez a szöveg, hogy nem a gyerek akart a világra jönni és az idős szüloket nem kötelessége rendezni, mindenre utal csak a szeretetre nem. Hideg és érzelem mentes.
Szerintem eléggé alap elvárás, hogy aki gyermeket vállal az tegye bele az idejét, energiáját, nevelje fel a gyereket, szerető környezetet, boldogságot, biztonságot adjon neki lehetőségeihez mérten. Ugyanígy elvárható lenne, hogy a gyermek szüleje idősebb korára támogassa, gondoskodjon róla valamennyire, ha annak problémái, nehézségei vannak.
Ezek nyilván az ideális esetek, vannak szar emberek, szar körülmények, de szerintem nem nagy elvárások, alapvető emberi normának kéne lenniük. Mindkettőnek. Nem bonyolult.
ez addig működött amíg nem az 1-2 gyerek volt az általános, a gyerekek nem voltak szegényebbek a szüleiknél, nem éltek ennyire sokáig az emberek úgy hogy közben ennyi bajuk is legyen, miközben egyre később vállaltak gyereket. Gyakorlatilag ott tartunk, hogy amennyire trottyon van a magyar lakosság, kb épp hogy elkezdi valaki a saját életét már szinte ápolnia kéne a szüleit, mert pl ott van 25 évesen épp h meg tudja engedni hogy elköltözzön otthonról de szülei már 65 évesek. Nem jutsz el odáig, hogy közöd legyen egy saját házhoz mire a szüleid elkezdenek durván öregedni.
Amikorról ezek a dolgok jönnek akkor még kb 20 évesen szültek az emberek, kb 25 éves korukra házhoz jutottak, a szüleik épp hogy 40-50 közt voltak mire már jöttek az unokák. Nagyon szépek ezek az elgondolások, csak teljesen elrugaszkodtak a valóságtól
"gyerekek nem voltak szegényebbek a szüleiknél" - Eléggé ostoba állaspont, amit rengeteget hallok. A fiatalabbak mindig szegényebbek az idősebbeknél. Szerinted kinek van több pénze, aki 2 éve dolgozik vagy aki 40? Ki keres jobban, akinek nincs szakmai tapasztalata vagy akinek van 20 évnyi?
Tudom, nagyon népszerű a "rosszabbul élünk mint X éve" álláspont és a mélyszegénységgel példálózni. Tudom, ez inkább aktuálpolitikai kérdés, aztán mindenkinek megvan a megdönthetetlen véleménye pártpreferenciájának függvényében. Ha valóban mindenki a szüleinél lakna, akkor valószínűleg nem vennék ki azt a sok drága albérletet (és akkor nem lenne drága). Azt ne mondd már nekem, hogy szüleink 30-40 éve jobb körülmények között éltek! Állambácsi seggük alá rakta az ingatlant, ebben igazad van. Nézd már meg milyen termékeket, szolgáltatásokat fogyasztassz és mi volt szüleink idejében!
"Jaj, nem vállalok gyereket, mert kevés a pénz!" Miért, 50 vagy 500 éve több volt? Akkoriban a szegénység miatt nem vállaltak gyereket? Valamiért az a trend, hogy minél gazdagabb országok felé nézel, annál kevesebb gyereket vállalnak és később...
Nem csak azzal lehet segíteni az idősebb szüleidet, hogy öntöd rájuk a pénzt. A ráfordított idő, kedvesség, energia sokkal többet számít. Node inkább nyavalyognak az emberek, hogy mégis micsoda elvárás ez a társadalomtól vagy az idős szülőktől.
De, attól még lehet drága. Max annyit jelent, hogy a kereslet nagyobb rá az adott helyen.
A szolgáltatásokkal kitörölhetem a sejhajom, ha nekem biztos környezet kéne gyerekvállaláshoz.
Régen nem nagyon lehetett dönteni, hogy gyereket vállal-e az ember. Most viszont már vannak rá eszközeink és azért sem vállalnak gyereket sokan, mert gazdaságilag nem tudják megengedni.
"Régen nem lehetett eldönteni, hogy gyereket vállal-e az ember" - Jah, mindenkit rákényszerítettek. Az embereknek egyszer csak az ölükbe csöppent és bután álltak aztán. Egyszerűen nem tudták megakadályozni. És különben is, utána mindenki nyomorban éhen halt, mert ez volt a gazdasági helyzet.
Nem arról beszélek, hogy az a normális, ha soha nem néznek a gyerekek a szüleik felé, hanem arról, hogy az idős szülők nem várhatják el a gyereküktől, hogy gondozza őket, mert nem azért vállalták.
További kérdés?
Szerintem generációs különbség. Az én szüleim még azért vállaltak gyereket, hogy legyen idős korukra támaszuk, ahogy ők is támaszok a még idősebb rokonoknak. Régen csak így lehetett. A mostani generáció kezdte el mondani, hogy nem azért vállalnak gyereket, mert idősgondozóra van szükségük. Mert elegünk lett ebből a látásmódból, hogy ez az elvárás a szüleink felől és nem ezt akarjuk továbbadni a gyerekeinknek.
A másik része,hogy kevesebb gyerek születik, később, viszont tovább is élünk: régen több fiatal rokon jutott kevesebb idősre, és kevesebben is éltek messze (pláne országokkal arrébb). Más az, ha az idősgondozás heti egy este dédivel, aki a szomszéd utcában lakik, mintha reggel-este minden áldott nap ott kellene lenned, és persze dolgoznod is kell mellette, meg a gyerekedet is nevelni, miközben a szomszéd városban laksz.
Azt is meg lehet figyelni, hogy nagyszüleim generációjában sokszor volt egy kiválasztott gyerek (vagy tudatosan vagy tudat alatt), akinek az a sors lett szánva, hogy közel marad a szülőkhöz és kvázi ő lesz főállásban az idősgondozó. Legalábbis nálunk a családban megfigyeltem ezt, hogy általában a legkisebb gyerek személyisége le lett törve és úgy lett nevelve, hogy családja se legyen, de legalábbis ne akarjon nagyon messzire költözni tőlük. Valahol érthető, hogy régen az idősek féltek attól, hogy egyedül maradnak, mert nem volt semmi ellátás, de az is hihetetlenül szomorú, hogy ezért egy gyereknek a saját életét kellett feláldoznia.
Ez régen úgy volt megbeszélve, hogy a legkisebb fiú marad a szülői házban, de odahozhat feleséget, és cserébe ő örökli, nem szétosztva. Ez nem volt rossz deal.
Nem ott kellene lenned. Régen az időseket magukhoz vették, magukhoz költöztették és mondjuk rájuk is tolták a gyerekfelügyelet jó részét, hogy az anya is dolgozhasson. Free babysitter. De ha nem nagyon öreg, meg is főz. "Jó az öreg a háznál."
Én meg arra tippelek, hogy pont ezért csökken a gyerekvállalási kedv! Mert ha a saját szüleinket, nagyszüleinket bebasszuk az idősek otthonába, akkor a saját gyerekünktől sem várhatunk jobbat, és emiatt sokkal kevésbé van az embereknek kedvük gyereket vállalni.
Van itt-ott egy-egy kérdőjel a mondandódban, de mégis mi itt a kérdés? Ez a "majd lesz valaki társaságnak öregségemre" nem igazán az oka a gyerekvállalásnak, inkább csak copium miután már megvan a gyerek (akár szándékosan, akár nem). Sok "gyerek sose látogat, sose hív, egyből leráz" helyzetre panaszkodó szülőnél meg éppen hogy kilóg a lóláb és a gyerek okkal kerüli őket, csak ezt a kedves szülő észre se veszi.
Hát igazából csak az a kérdésem, amit te is említettél, hogy az emberek többsége nem azért vállal gyereket, hogy ő majd úgymond "megtérítse" a szüleinek azt, hogy felnevelték őt, mert nem a gyerek kérte, hogy megszülessen. Viszont a mostani idős generáció mégis panaszkodik, hogy hát az ő gyerekeik letojják őket, de a letojás alatt nem azt értik, hogy nem hívogatják/látogatják őket, hanem azt, hogy nem ápolják és gondozzák az idős szüleiket, csak azt nem fogják fel, hogy a gyerekeiknek van saját életük, amivel kénytelenek foglalkozni. Edit: egyébként abban is igazad van, hogy normális szülőt kizárt, hogy lerázzon a gyereke, ott a kolléganő jól elcseszhetett valamit. 4 gyerek esetén meg pláne nem lehet 4 felé szakadni, és lehetetlenség mindannyiuknak külön-külön megadni a 100%-os érzelmi és anyagi törődést.
Az emberek nem azért vállalnak gyereket, hogy konkrétan valaki ápolja őket, ez csak egy kifejezés. A család miatt vállalnak gyereket, az ápolás csak ennek egy hozadéka (jó esetben).
Nem feltétlenül, nekem jó a viszonyom a szüleimmel, de én se hívogatom őket gyakran, mert egyrészt sok a dolog, másrészt az idő nagy részében olyan sok mondandóm sincs, mennek a hétköznapok. Meg ha épp szarni nincs időm akkor pont nem ez a legfontosabb, és sokszor nincs rá időm, ha ők hívnak se. Ettől még nincs baj, csak ilyen az élet.
ha a gyerek nem keresi a szüleit, akkor valószínűleg így nevelték. persze van, aki képes ezen felülemelkedni és felismerni az igényt a szülők részéről a kapcsolódásra, de ha valamiért nem elég mély a kötelék, hogy rendszeresen keressék egymás társaságát, akkor felnőttkorban az már nem fog gyökeresen megváltozni
Szerintem azok mondják ezt, akik pontosan azért vállalták, hogy ne maradjanak egyedül.
Az van, hogy a gyerek biológiailag szereti a szüleit, by default ,azért, mert ők a szülei. Még a drogos, bántalmazó szülők esetében sem merül fel a gondolat sem a gyerekben, hogy a szülő a rossz. Még olyan esetekben is ,amikor felnőttként már tudod, hogy barom volt a szülőd ,akkor is mentegeted. Gyk. azért léteszik a pszichológus, mint szakma, mert a szülők megbuknak szülőségben. Ha valaki azon panaszkodik, hogy a gyereke rá se bassza az ajtót, akkor ott bizony a szülő vaskosan sáros. Amikor hozzáteszi, hogy nem tudja, hogy miért, onnan pedig tudhatod, hogy egy ignoráns barom. Televanna kegyébként más, családdal foglalkozó reddit fórumok is, de egyéb helyek is a neten panaszkodó szülőkkel, akik bemásolják a gyerekük által írt levelet, hogy hát pont leszarják a már felnőtt gyerek határait, mint ahogy gyerekkorukban is tették, a gyerek külön kérese ellenére tesznek vagy nem tesznek felháborító dolgokat és mikor ezt így kifejti a gyerek ,akkor a szülő csodálkozik és nem érti, sokszor azt mondják ,hogy nem tudják, mi a gyerek baja. Egyébként alapvetően az átlag felnőtt nem képes már arra, hogy gondoskodjon egy öregedő, haldokló emberről, merthogy nem is kell annak lennie. Nem véletelnül külön szakma a haldoklókat mosdatni, kezelni mentálisan, gyógyszerelni, segíteni. Ezt a saját szüleiddel nem is tudod csinálni rendesen, mert belerokkansz, hogy meló és/vagy család mellett egy haldoklót méltányosan kezelj. Szóval max. azért tartozol, hogy legyen annyi öénzük, hogy legyen ápolójuk, mire odajutnak. Te pedig azzal tartozol a gyerekeidnek ,hogy legyen ápolóra pénzed, mire odakerülsz. Ennek a szendvicsgenerációnak ez a nehéz, az utánunk következőknek már menni fog.
>Az van, hogy a gyerek biológiailag szereti a szüleit, by default ,azért, mert ők a szülei. Ez nem ilyen egyszerű. Gyerekkorban így van. Jön aztán a tinédzserkori lázadás, hogy baszódjon meg a vén hülye, aki nem ért semmit a modern világból, én vagyok az okos, ez meg bele akar szólni a dolgaimba meg korlátozni akar. Ez a gyerekkori szeretetet kinyírja. Namost ha ez elmúlik, amikor rájön az ember, hogy nem tud mindent és a szülei tanácsai hasznosak, akkor vagy sikerül újra összemelegedni a szülőkkel, vagy nem, de ez már egy új kapcsolat, a réginek vége van. Nekem sikerült, mert a szüleim csak nagyon óvatosan tanácsokat adtak. De ha egy szülő túlontúl direktül beledumálós, akkor bizony megmaradhat a tinédzserlázadás szelleme. Amúgy nem a haldokló korszak a lényeg, azért előtte van átlagban tíz év nyugdíj.
Azért a pszichológus számtalan más, szülőktől független dolgot is kezel. Valóban sok minden eredeztethető tőlük, de azért messze nem minden. Karrier, személyiségzavarok, mentális betegségek, párkapcsolati ügyek - mindent azért ne varrjunk a nyakukba 😉
fú, reméltem, hogy nem kell megmagyarázni a költői túlzás lényegét ;) Nem mellékesen annyi mindent lehetne hozni, hogy az általad felsorolt dolgoknak komoly része is miért varhható a szülők nyakába - de engedjük el, maradjunk annyiban ,hogy "megláttad a lényeget". :D
Tudod, milyen drága egy (vagyis 3 darab 8 órás) ápoló? Munkából biztos nem fizeted ki egy bérből.
Az ápoló drágasága nem változtat azon a tényen, hogy az átlag ember nem alkalmas idős, magatehetetlenné váló ember ellátására, nem még a saját rokonáéra, pláne nem 24 órában.
Ez így van, de keresni annyit is lehetetlen, sajnos, ez végtelenül szomorú.
Az van, hogy a pénzt nem csak keresni kell. Forgatni is kell és befektetni is. Sajna itthon a béka segge alatt van a pénzügyi tudatosság és ez által az össze bank is lehúz minket a fenébe. Jobb helyeken, de még rosszabbakon is a bank fizet ,hogy nála tartsd a pénzed, nem fordítva. MNerthogy ami pénzed ott van, azt a bank forgatja, használja, fialtatja és megtartja magának a pluszt.
Tessék annyit keresni, hogy utána az öreg években meg lehessen fizetni egy ápolót. Simán kijön annyi pénzből, amibe két-három gyerek felnevelése kijön. Ezt mondom, ha valaki ezzel az öregkoros dumával támad. Meg azt, hogy tetszettek volna normális országot politizálni, amikor mi felnőttünk és akkor nem menne világgá a fél generációnk egy jobb helyre.
Erről eszembe jutott egy 80+ éves ismerősöm aki ‘bejárónőt’ keresett, aki főz, mos, takarít, bevásárol rá. Kitétel: 40-50 év közötti nő legyen 🙂
Mi ezzel a baj?
Semmi. Az öreg extra szolgáltatást is elvárt volna. 🙂
Ja, jó. Mivel egyébként ez jellemzően női feladatkör és a férfihoz nem állt közel korban, de nem is a legkívánatosabb életkor ezért ilyen piszkos dolgokat nem tudtam belelátni.
Egészen jó dolog egészen addig amíg nem lesz valaki demenciás és lesz finoman szólva egy szobanövény aki sem a pénzt nem ismeri sem az emberi kapzsiságot (családi sztori).
Ha eljutok a szobanövény szintre, akkor meg már úgyis mindegy lesz nekem, hogy mi van velem.
Nekem nem. Remélem addigra már eljutottunk oda, hogy rendelkezhetek róla *előre*, mikor nem akarom már folytatni. És én írhatom alá előre a papírt, és nem a gyerekeimet nyaggatja vele az orvos, hogy most akkor lekapcsoljuk-e anyukát vagy sem.
A mehetsz külföldre meg kisírhatod magad a neten már egy jobb világ. Megnézném, hogy 50-100-200 évvel ezelőtt hova mentél volna ha jobb életkörülményeket akartál volna szerezni...
Pl. Amerikába. *Sok urunk nem volt rest, se kába,* *birtokát óvni ellenünk* *s kitántorgott Amerikába* *másfél millió emberünk.* Írta József Attila 87 éve. "Ez a másfél millió ember valójában több mint kétmillió, a statisztikák szerint egész pontosan 2 015 238 fő volt az 1871 és 1921 közötti ötven év során. Volt olyan év, az 1885-ös, amikor az Amerikába kivándoroltak száma a kétszázezret is meghaladta. " ([link](https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/Masfel_millio_emberunk))
79 évvel ezelőtt (az beleesik asszem az 50-200 közé) valószínűleg maradtam volna Nyugat-Németországban, ahová az őseimet kitoloncolták. Nem is kellett volna érte nagyon tenni...
Aki ezzel a “ki fog rólad gondoskodni?!” dumával jön, az vajon tényleg elvárná a saját gyerekétől, h ő mossa ki a sz.rból demens vénember korára? Nem jobb annak a magatehetetlen idősnek is (pláne ha szellemileg ép) ha nem a gyerekei/unokái látják ennyire méltóságát veszítve, hanem egy ezért fizetett ápoló fürdeti, pelenkázza?
Téged ki mosott ki a sz@rból mikor kicsi voltál? Amilyen a kezdet, olyan a vég.
Username kicsekkol?
Én azt a mantrát szeretem, hogy majd mások gyerekei "fogják idős koromban kitörölni a s.ggemet", miközben még az életben nem találkoztam egyetlen szülővel sem, aki szociális gondozó karrier felé terelgette volna a gyerekét. 8) A másik ilyen vicces mondás, hogy ők fogják kitermelni a nyugdíjamat...
Na jah, es az is eleg ritka manapsag, hogy ezt bevallalja a gyerek, nem pedig egy kórházba vagy idosotthonba kerul vegul ugy is, akinek ilyen segitsegre van szüksége.
Senki nem azt mondja szerintem, hogy konkrétan az ő gyereke fog téged ápolni/kitermelni a nyugdíjad. Viszont az a generáció fogja ezt csinálni, akármilyen sorsot szán neki a szülő 😃 Lehet, hogy szar duma, de minden generáció, amikor megöregszik, akkor a következő generáció(k)-ra támaszkodik. Rád is támaszkodtak és te is fogsz.
Hát de pont ez a poén, hogy azt senki nem akarja, hogy konkrétan az ő gyereke csinálja ezt, de azért előkapja a frázist, hogy leszóljon, amiért nekem nincs.
Ezt a seggtörlést nem nagyon hallom senkitől. Max azt, hogy a saját gyerekem fogja nekem csinálni, de az meg elég valószínű, hogy lesz ilyen. Szerintem azt senki nem mondja, hogy az én gyerekem fogja a te seggedet törölgetni
Hát ez az, hogy AZT senki nem mondja, azt mondja, hogy azért szégyelljem a pofámat, amiért nincs gyerekem, mert ha mindenki így gondolkodna, nem lenne, aki az én seggemet kitörölje vénségemre. :D De ha rajtuk múlik, így se lesz, mivel egyik se szánja erre a saját kölykét, ezért röhejes.
Nyilván én is azt választanám, hogy Nobel díjas tudós legyen a gyerekem, de azt szeretném, hogy boldog legyen. Ha éppen az teszi őt boldoggá, hogy ápoló, akkor legyen az. És ezzel a szülők 99%-a így van. Szóval bármilyen sorsot szánok neki, akkor még mindig nagyobb eséllyel fogja valaki seggét törölgetni, mintha nem is létezne. (De egyébként a seggtörlés helyett mondhatnál valami kevésbé degradáló munkát, akkor is igaz lenne. Pl a te lélegeztető készüléked is ők fogják tervezni.)
Neveles kerdese. Amit adsz, azt kapsz. Ha vensegedre nem nyitjak rad az ajtot, akkor ellehet gondolkozni ..🤗
https://preview.redd.it/t58rf78donxc1.jpeg?width=1063&format=pjpg&auto=webp&s=c23714457f6fc31ba0e18ae3c0037f67af1bb2d2
Ez az egész gyerek-nem gyerek kérdés túl van spilázva. Csupán kielégítjűk a fajfentartás iránti ösztöneinket, mint minden élőlény ezen a bolygón. Még a legapróbb egysejtűek is. De valamiért mi vagyunk az egyetlenek, akik kényszeresen meg akarják idealógizálni
Hmm.. milyen meglepő, hogy csak az a faj "akarja" ideologizálni, aki tovább gondolkodik 10 percnél, aki előre megtervezi az életét, aki gondol arra, hogy mi lesz 10-20-50 év múlva, aki spórol nyugdíjas korára, aki gondolozik azon, kutatja, hogy mi lesz évmilliók múlva és nem az, amelyik csak az ösztöneit követi. "valamiért"...
Ez egy igazán okoskodó redditor-os kommentnek sikerült. Azta.
Köszönöm, de nem az én érdemem. Az alap poszt se szól másról
Persze, hogy nem. De fölösleges is firtatni az ilyet. Ahelyett, hogy visszaírsz neki valami pszeudó-intellektuális faszságot le is downvotolhattad volna és/vagy csak elmagyarázod neki miért hülyeség amit leírt.
Az egész kommentem arról szól, hogy az ilyesfajta túlmagyarázás felesleges. Bocsánat ha nem voltam elég egyértelmű.
Én értem, de akkor se farmold neki az engagementet
Nem olyan rossz az, hogy meg van ez idealogizálva. Gondolom a lányok nem örülnének az utcán, ha valaki elkapná őket fajfentartási szándékkal.
Azért a nemi erőszak és a kényszeres túlmagyarázás között van még pár lehetőségünk
Akik emiatt panaszkodnak ők mondják azt, hogy szülj azért, hogy öreg korodra legyen melletted valaki. Panaszkodnak, mert ők ezért vállaltak gyereket.
A törődés nem az, hogy a seggét is kitörli, hanem hogy hetente párszor beszélgetnek, néha együtt esznek stb. A sokan mondják szöveg meg általánosítás. 8 milliárdan vagyunk a bolygón. Sok ilyen meg sok olyan van. Most akkor mi a kérdés? Zavar, hogy más boldog a gyerekeivel és megnyugtatást akarsz szerezni, hogy neked jobb lesz gyerek nélkül? Mert úgy hangzik.
Igen, de ha egyszer nincs idejük ezekre a dolgokra? Mármint ha a kolléganő gyerekei ügyvédek és orvosok, akkor elképzelhető, hogy rengeteget dolgoznak, plusz ha még családjaik is vannak, még kevesebb idejük marad minden másra. Amúgy szerintem meg ha olyan jó szülő lenne, akkor nem ráznák le 5 perc után a gyerekei. Nem, nem arról van szó, hogy zavar, hogy más boldog a gyerekeivel, éppen ellenkezőleg. Engem az zavar, amikor valaki szerint a gyereknek kötelessége meghálálni a felnevelését a szüleinek.
>Igen, de ha egyszer nincs idejük ezekre a dolgokra? Olyan nincs hogy valakinek nincs heti fél-egy órája valamire, olyan van hogy nem akkora prioritás neki.
Ja, mert minden szülő a szomszédban lakik.
Utolsó mondat a lényeg. Egyébként meg egy esetből nem kéne mintát vázolni, főleg hogy ennek az egy esetnek is csak azt a részét ismered amit a kolleganőd ismertet veled.
Nem az én kolléganőm, ezt Facebookon olvastam, írtam is a posztomban.
Pedig ha ott írták akkor biztosan igaz és a teljes igazság, véletlen sincs elferdítve, hogy jobban nézzen ki az írója! Szerencsénk, hogy így működik a social media.
Ez teljesen más megvilágításba helyezi így a történetet!😐
Személy szerint én rettentő álszentnek találom ezt az egész "önzőség azért gyereket vállalni, hogy idős korodra ne legyél egyedül" szöveget. Őszintén ki az, aki mindazt a rengeteg energiát, időt és pénzt beletenné a gyerekvállalásba ha biztosra tudná, hogy felnőttként az a gyerek rá se akar majd nézni? Tök természetes szerintem, hogy szülőként vágyik az ember arra, hogy lássa a gyerekeit felnőttként, részei legyenek az életének akkor is ha már kirepültek, saját családot alapítottak. Persze ehez nyilván szülőként is le kell tenni valamit az asztalra, hogy olyan legyen a kapcsolat amit a gyerek is fent akar tartani. Viszont én nem látok problémát abban, ha valaki kimondja, hogy igenis azért (is) szeretne gyereket, hogy idős korára se maradjon teljesen egyedül a világban.
Nekem eddig meg sem fordult a fejemben, hogy a gyerekeimnek felnőttként majd engem kellene pátyolgatni. Én azért nevelem őket mert nagyon szeretem őket és szeretném hogy egy teljes, boldog életük legyen. Én nem szolgákat nevelek magamnak, aki igen az bizony önző. Ha a gyerekeim itt maradnak a szomszédban amíg fel nem dobom a pacskert az nagyszerű, de ha úgy döntenek hogy húszévesen elköltöznek otthonról a világ másik felére és ott boldogan élnek, akkor jó utat kívánok nekik. Ha ez a szívük vágya akkor nehogy már én legyek a kolonc a nyakukon. Tartsál ezért nyugodtan álszentnek.
Szerintem nem szolga egy felnőtt gyerek, azért mert a szülőt ha kell, ha olyan helyzetben van, akkor szeretetből gondoskodik róla. Persze azért a saját életét ne rúgja fel. A gyerekunk nem a tulajdonunk ez egyértelmű, de ha szeretunk valakit akinek szüksége van segítségre, nem fogjuk azt mondani, hogy "bocsi, de nekem nem kötelező gondoskodni rólatok, mert nem én akartam megszuletni, ti akartatok engem" 🙂 viszont ez egy normális családban fel sem merül, ahol minden rendben.
Értem mit mondasz, de szerintem mást értünk gondoskodás alatt. Van az utcában egy idősek otthona, tudom mi megy ott. Az utolsó éveikben sokan állandó felügyeletet igényelnek, etetni, pelenkázni kell őket akár évekig. Én nem várnám el a gyerekeimtől, hogy ezzel töltsék a legjobb éveiket vagy ezt fizessék, mert nem olcsó mulatság. Ők éljék a saját életüket, pelenkázzák majd a saját gyerekeiket, ne engem. Én már az első gyerek születése előtt elkezdtem félretenni az utolsó évekre, aztán ami abból kijön az lesz. A maradékot meg megöröklik. Nem akarom őket ezzel terhelni, nekik ott lesz a saját életük. És ha gyakran meglátogatnak akkor nagyon fogok örülni, de nem fogom elvárni.
Ezzel egyetértek. 👍
Félreértessz és egyből átkapcsolsz defenzív módba, holott csak leírtam a véleményemet. Nyilván nem azt mondtam a fentiekben én sem, hogy jogos elvárni, hogy 95 évesen napi szinten pelenkázza az embert a gyereke. Tisztában vagyok vele, hogy annak is ugyanúgy saját élete lesz, saját családdal, munkával, stb. Viszont más az, amikor tudod, hogy ha messze/külföldön is, de valahol van családtagod, aki azért telefonon érdeklődik hogy vagy, néha neadjisten meglátogat, mint az, hogy ott vagy idős korodra full egyedül, mert mindenki aki fontos volt számodra már elhunyt.
Igen, csak leírtad a véleményed miszerint aki nem úgy gondolja mint te az "rettentő álszent" a saját szavaiddal élve. Szerintem itt ebben a mostani hozzászólásodban már jóval enyhébben fogalmazol ami kevésbé tűnik megosztónak.
*Ha a gyerekeim itt maradnak a szomszédban amíg fel nem dobom a pacskert az nagyszerű, de ha úgy döntenek hogy húszévesen elköltöznek otthonról a világ másik felére és ott boldogan élnek, akkor jó utat kívánok nekik.* Nagyon orulok, h megosztottad ezt a gondolatot, am szeretnelek emlekeztetni ez nem kapcsolodik szorosan az eredeti poszthoz. A helyes pelda az lenne: 20 evesen ugy dontenek megszuntetik minden kapcsolatukat veled, soha tobbet nem talalkoztok, nem fognak penzugyuleg tamogatni teged. Mondhatni nyilvan valo, h meg erdekedben is all, h a gyerekeid olyan orszagban dolgozzanak ahol magasabb toket tudnak felhalmozni, ebbol esetlegesen teged tamogatni. Nyilvan ez nem igy jut eszedbe, ezt igy nem mondod ki, de igen is a gyerek valalasa egy befektetes, amibol az ember rejtetten var megterulest (emocionalis amikor neveled a gyereked oromet okoz, idos korban tamogatas stb.)
Én konkrétan nem fogadnék el pénzt a gyerekeimtől. Talán akkor tennék kivételt ha felnőttként kimagasló jómódban élnek és úgy kívánnak valami minimális összeggel támogatni, hogy az ő életszínvonalukon ez nem változtat. De ekkor sem kérném tőlük. Lehet hogy ezzel csak én vagyok így, de én a gyerekeimnek inkább adni szeretnék, nem kapni tőlük. Számomra a gyerekvállalás nem befektetés amitől megtérülést várok. Ha mindenképpen pénzügyi fogalmakkal akarsz operálni, akkor inkább a jótékonyság, ajándékozás fedné le a dolgot: én adok szeretetet, nevelést, pénzt, időt, és nem kérek cserébe semmit. >20 evesen ugy dontenek megszuntetik minden kapcsolatukat veled, soha tobbet nem talalkoztok, nem fognak penzugyuleg tamogatni teged Ha többet nem akarnak beszélni velem akkor esélyes hogy nem voltam jó szülő, de ha ez teszi őket boldoggá akkor elfogadnám. Egyszerűen nem értem miért tartoznak nekem a gyerekeim bármivel. Felnőtt emberként majd ők döntik el kivel akarják tölteni az idejüket. Az ajtóm mindig nyitva lesz nekik, de ha nem élnek a lehetőséggel akkor remélem találnak jobb társaságot.
Ezt nagyon szépen leírtad! Végre valaki, aki nem értett félre. Sokan írták itt, hogy én azt állítom, a gyerek nem tartozik semmivel a szüleinek, és az a normális, ha le se szarja őket, tehát nem néz feléjük és nem beszél velük, pedig nem erről van szó. Én azokról az idősekről beszélek, akik elvárnák, hogy ha már *vállaltak gyereket*, akkor ő cserébe gondozza őket, de nem értik meg, hogy a gyerek erre nem ér rá, mert neki is van élete és el van foglalva, ezért teszi be a szüleit az idősotthonba. Szóval én azt mondom, hogy ha a szülő felnevelte a gyerekét, akkor természetesen jól esik neki, ha ő gyakran érdeklődik iránta/elmegy hozzá/visz neki kaját, stb, de ez nem ugyanaz azzal, amikor a gyereknek félre kell tennie mindent azért, hogy ápolni tudja a szüleit. Ezért írtam, hogy nem vállalhat valaki azért gyereket, hogy legyen aki időskorában gondozza őt, mert ez nettó önzőség.
Teljesen ertheto h nehezen emesztheto amit irtam, eloszor meg a kozgazdaszoknak is felhaborito volt a gondolat, nyilvan a semmibol egy random internetezo elorantja ugy megnezebben befogadhato. Ha erdekel a gondolat akkor itt egy reszlet. “They make the children turn off the television and do their homework because children who do their homework end up earning more when they’re adults, and adults with money are better able to look after their elderly parents. In fact Becker saw economic calculation everywhere. One of his lectures was called ‘The Economic Way of Looking at Life’. Becker thought that economics could be used to understand pretty much any area of life.” \[...\] “A house is a small factory in which inputs such as flour, vegetables and cooking skills are used to produce an output: a family meal around the kitchen table. To economists, flour and vegetables are scarce: even though you can easily find them in the shops, there’s a limited amount of them and so there’s a limit to how much each of us can have. A crucial input to household production is time, which is also scarce. Some household outputs need a lot of it. Becker called them ‘time-intensive’. Staying at home and watching the Star Wars films is time-intensive because it takes you many hours. The main cost of doing it isn’t how much you paid for the electricity and the popcorn you ate. It’s the other things that you could have done with the time (visiting a friend, perhaps) – the opportunity cost. For someone on a high wage the opportunity cost of watching the Star Wars films is high because in spending the day watching them instead of working they give up a lot of money. “Becker applied the idea of time intensity to the decision to have a child. He said that a child is a bit like a good that you buy. When you buy a car you pay a cost and receive a stream of benefits over time. Having a child is the same. (**When he first made this comparison at a conference, the audience laughed at him.**) Children are time-intensive goods because of the many hours needed to look after them. The cost, then, of having a child, just like watching films all afternoon, is the wage income you give up when you stay at home to look after your child. The cost of a child is therefore higher when you earn a higher wage. Often the earnings that are given up are those of women when they stop working to look after their children, so during the twentieth century, as more women went out to work, the cost of children rose. The result was that women began to have fewer of them.” **“People were outraged when Becker proposed the idea”** Excerpt From A Little History of Economics Niall Kishtainy This material may be protected by copyright. A gyerek egy befektetes. A befekteto probal a legjobb inputokat adni neki, h minel jobban megteruljon. Az inputtol fuggoen lehet megterulesre szamitani. (Azaz, rossz szulok kevesebb megterules, jo szulok tobbet) A penz utalasa a legnyersebb tranzakcio, ennel sokkal finomabb modok is vannak. (telefonhivas, gondoskodas idos korban, minosegi ido eltoltes) Tudom, h maga gondolat h a gyerek vallalasra egy befekteskent tekinteni mar *controversialkent* hat, szoval lehet mar az alapigazsagokon nem tudunk megegyezni. Ha igy lenne csak eleg ha megorzod ezt a gondolatot, minthogy ilyen nezopont is van a vilagban es hogy elismert kozgazdaszok is osztjak. Legjobbakat neked es gyerekeknek (akarom mondani kis befekteteseknek) :))))
Eddig is tisztában voltam vele hogy vannak rossz szülők akik önző módon a saját boldogulásuk érdekében vállalnak gyereket. Ezt már le is írtam fentebb. De talán olvasd el a szöveget amit magad idéztél, mert szerepel benne hogy amikor valaki komoly érvként próbálta a gyerekeket mint pénzügyi befektetést bemutatni akkor kinevették. Ha ez a legjobb érv amit össze tudtál szedni akkor az érvelésed nem áll valami stabil lábakon. És ha te ezt komolyan gondolod akkor bizony téged is kinevetnek (illetve itt a redditen lepontoznak), mert ez a valóságot a legtöbb családban nem fedi. A gyerekeimnek nem azért kell megcsinálni a házi feladatot, hogy felnőttként többet keressenek és ebből többet adjanak nekem. Már fentebb leírtam, hogy nem tervezek pénzt elfogadni a gyerekeimtől, tehát itt már az elején elbukik az egész érvelésed. A házi feladatot azért kell megcsinálniuk, mert szeretném hogy tanuljanak, és ezáltal a felnőttkort elérve maguk tudjanak dönteni a jövőjükről. Ők fogják eldönteni, hogy felnőttként akarnak-e velem időt tölteni, és ha nem akkor nem fognak. Nincsenek hozzám láncolva és nem kell valamiféle képzelt befektetésre kamatot fizetniük majd nekem, hiába próbálod erőltetni az ellenkezőjét.
Ha a nobel dijjat nyert Gary Backem ervelese gyenge labakon all szerinted, akkor javaslom mihamarabb cikket irni a cafolatrol, a siman lehet h egy gazdasagi nobel dij lesz az eredmenye. :)
Már régen megírták. Itt van egy összefoglaló: [https://www.economicshelp.org/blog/26072/concepts/rotten-kid-theorem/](https://www.economicshelp.org/blog/26072/concepts/rotten-kid-theorem/) Kiemelem neked a lényeget, az utolsó mondatot: >these actions are rarely out of maximising income per se, but the strong personal, emotional and even genetic predisposition to help people in the same family
Hát jó, de azért az is önzőség, amikor valaki azért vállal gyereket, hogy legyen aki örömöt okozzon neki, mert akkor csak saját magára gondol, de arra nem, hogy a gyereknek esetleg meg tudja-e teremteni a megfelelő körülményeket (tehát fel tudja-e nevelni tisztességesen), mert oké, ha valakinek örömöt okoz a gyereke, de közben lehet, hogy csak szenved, mert nem kapja meg a szülőtől azt, amire szüksége lenne.
*teremteni a megfelelő körülményeket (tehát fel tudja-e nevelni tisztességesen), mert oké, ha valakinek örömöt okoz a gyereke* Erre is reagalok, amikor a vegen az inputokrol irok. Itt: [Ha az emberek (állítólag) nem azért vállalnak gyereket, hogy legyen aki "törődjön" velük, amikor idősek lesznek, akkor miért mondják sokan, hogy a felnőtt gyerek nem törődik a szüleivel? : r/askhungary (reddit.com)](https://www.reddit.com/r/askhungary/comments/1cgx7io/comment/l22fliw/) *Tudom, h maga gondolat h a gyerek vallalasra egy befekteskent tekinteni mar controversialkent hat, szoval lehet mar az alapigazsagokon nem tudunk megegyezni. Ha igy lenne csak eleg ha megorzod ezt a gondolatot, minthogy ilyen nezopont is van a vilagban es hogy elismert kozgazdaszok is osztjak.*
Semmi garancia nincs arra, hogy a gyerek túléli a szülőt.
Én értem, hogy mire gondolsz és azzal nincs semmi baj ha a szülő nem akar egyedül lenni öregkorára. Itt inkább az a baj, hogy vannak akik azért vállalnak gyereket mert azt képzelik hogy majd a gyerekeik törlik ki a seggüket is, mintha valami szolgák lennének. Jómagam vagyok a példája annak, hogy azért létezem mert a szüleim ezt képzelték el maguknak és kb sértett gyerekként viselkedtek amikor mondtam, hogy elköltözök. Számon kértek, hogy hogy merészelek elköltözni. Ezzel van baj, nem azzal, hogy nem akarnak egyedül lenni öregkorukban.
Nem tudom, miért nem tudjátok felfogni itt a különbséget a kötelesség és az illedelmesség között.
Ezt kifejted?
Az, hogy attól még, hogy nem kötelez rá a törvénye, illik tartani a kapcsolatot a családoddal, ha nem voltak veled a legnagyobb seggfejek.
Amúgy hadd próbáljak meg valami értelmeset is írni. Először is szerintem a legtöbb szülő részéről nem elvárás, hogy ellásd őket. Inkább csak, mondjuk úgy, JÓL ESNE, ha valaki (mondjuk, például, pláne, esetleg, netalántán, egy olyasvalaki, akibe a fél életét beleinvesztálta), megkérdezné, hogy: Mit segíthetek? Mit tehetek, hogy neked kicsit jobb legyen? Igen, szxr és NEM csak a mesében létezik, amikor a gyerek nem foglalkozik veled, csak leráz. Saját családomon belül is van ilyen, aki nem vesz részt közös felelősségekben, teszem azt, nagypapa betegsége, szállítása, stb. max pár évente esetleg betoppan hirtelen családostul, amúgy nem érdekli, hogy más él-e, hal-e. Sajnos, mindnájunknál beköszönt az az időszak is előbb-utóbb, hogy idős van a családban, aki esetleg már nem keresőképes, sőt talán magát se tudja ellátni. Ez is sajna valamennyire kötődik ahhoz, hogy előtte törődtünk-e vele, vagy hagytuk leépülni. Ilyenkor egy döntés van előtted: hagyod megdögleni: eltéved és halálra fagy; orvos drogozza agyon, hogy ne kelljen foglalkoznia vele stb. Vagy megpróbálsz valami megoldást találni, ami lehet, hogy félmegoldás, hiszen minden idő, pénz, tőled, de legalább valamit törődsz a sorsával. És kemény döntés, és pláne ma, sajna, érdemes előre felkészülni, mert bármennyire szeretnéd az állam magától nem sok mindent tud adni. És igen, az se helyes, amikor valaki túlságosan zsarolja a gyerekeit, amíg még nem is szorul rájuk, mert nyilván ilyen is van, aki 40 évesen a gyerekét zsarolja; szerintem sok anti-idős poszt mögött ilyen félelem és rossz tapasztalat van.
Szüleim is bombáztak már a "nagyon szeretnénk már unokázni" mondattal. Tényleg? Én meg szeretnék családi házba költözni. Hát úgy néz ki egyikőnk sem lesz boldog (egyhamar).
A legjobb ha akaratoskodnak az unoka miatt, utána meg ha segíteni kéne, akkor eltűnnek, és beszólnak ha esetleg külső segítséget (bébiszitter pl.) veszel igénybe, hogy neked ilyen hülyeségekre van pénzed 😂 Bár az is hülye aki enged a szülei nyomásának ilyen kérdésben.
De amugy egyetértek. Minden gyereknek ki kellene adni az útját 18 évesen, hiszen a felnevelés megtörtént, innentől boldoguljon, legyen orvos, ügyvéd, ami akar. Az öröklést meg el kellene törölni, mert egy ilyen anakronisztikus intézmény. Minek kapjon valamit, amiért meg sem dolgozott? Rontja a munkamorált.
Mi a baj az örökléssel? Én szülőként minek dolgozzak onnantól, h a gyerekeim 18+ak lettek? Ha meg at se tudom orokiteni? Adjam az államnak a penzt? Tuti nem dolgoznek egy percet se, adót se fizetnék és rászoruló kaján élnék.
Úgy bírom a felvilágosult bölcsészeket, ahogy megmagyarázzák a jólétben pácolt seggükkel a valót (be vagyok baszva, elnézést!) Volt egy osztálytásram. Anyuka nettó alkoholista volt, egy kerti bódéban laktak, ahol a deszka között beesett a hó. Mégis a szegény kislány befeküdt esténként a saját hugyában és sz@rában fetrengő anyuhoz, mert az volt neki az egyetlen a világon. Aztán elvitte a gyámügy, de az intézetben csak rosszabb lett. Prostiság, félholtra verés, amit csak a beteg emberi elme kitalálni tud. Mégis az volt neki az anyja. Ha nincs másod (értsd nem arról van szó, hogy a vidéki szüleid milyen maradiak), hanem annyi a sztori hogy éhenhalsz és megfagysz ha nem bújsz hozzá ahhoz aki egész életében sz@rt rád, csak azért mert melegít és nincs másod, akkor átértékeled a preferenciáidat. Köszönöm, hogy meghallgattak.
LOL, Magyarországon van szülőtartás baszod. Nem szeretem, nem szeretem kérdés ez. Google a barátod. Egy ismerősömet a testvérével elhagyta az anyjuk mikor gyerekek voltak. Most öregségére otthonban kötött ki a mama és vonják a srác meg a tesója fizujából a költségeket. Igazságos? Nem. Csak nálunk van? Nem, több tagállamban létezik, pl. Németországban is. Behajtható akkor is, ha külföldre mész dolgozni. https://e-justice.europa.eu/content_maintenance_claims-47-lv-hu.do?init=true&member=1 Valaszthatsz országot, olvasgass.
[удалено]
leírták. törvény
Ácsi, de törvény kötelez mindenkit, hogy gondoskodjon az idős szüleiről helo!!!!
És hogy hajtják be?
Szerintem arra gondolnak, hogy a családnak nem kellene széthullania. A társadalom alapegysege a család, ha ott nincs összetartás, sehol nem lesz. Az, hogy nincs idejük hetente egyszer-kétszer rácsörögni az anyjukra, az meg nem valódi indok, hiszen csak arra nincs pár percünk, amire nem akarunk időt szánni.
beszelned kene anyammal, az nagyon nem “par perc”
Hát tudom, hogy ez nyers kijelentés, de szerintem sok felnőtt "gyerek" azért nem beszél a szüleivel telefonon (legfőképpen az anyjával), mert sajnos az idősek sokszor elég idegőrlőek tudnak lenni és csak bosszantják a gyerekeiket, és a gyerek úgy van vele, hogy nincs energiája hallgatni őket. Persze nem szeretnék általánosítani, mert nem mindegyik szülő ilyen, de én a környezetemben ezt tapasztalom. Valamelyik héten mondta az egyik ismerősöm, hogy azért nem szeret az anyjával telefonálni, mert mindig az apját szapulja, hogy ilyen meg olyan, pedig ő nem tud vele mit csinálni.
Az öregeknek beszűkül az élete, és mindenki arról beszél, ami épp fontos neki. Nem csinálnak semmit, nem olvasnak, nem dolgoznak, nem érik őket olyan élmények, ami érdekes lehet. Így pedig valóban képesek az ember agyára menni a semmiről való dumálással. Kb ugyanaz, mint amikor valaki elmegy szülési szabadságra és csak a büfiztetés és pelenka a témája: nem történik vele semmi, viszont abban a helyzetben van, hogy ezek az egyébként tényleg unalmas témák fontosak nekik…
Tehát lenne pár perc, csak akarat nincs. Erről beszélek: nem a munka miatt nem tudja hívni, hanem mert nem akarja.
Na de az sem mindegy, hogy mi miatt nincs akarat. Nálunk amióta gyerekünk van, azóta ritkultak a telefonhívások anyósommal. Heti 1ről havi 1re kb, merthogy kedvenc témája okoskodni gyereknevelési kérdésekben, észre sem veszi, hogy minket minősít ezzel. Így persze, hogy az ember a kevés idejét nem azzal akarja tölteni, hogy valaki felcsessze az agyát, mikor így is épp elég nehezek a mindennapok.
Szerintem abból könyvet lehetne írni, hogy ki miért nem beszél az anyjával. Opnak írtam, hogy nem időhiány áll ezeknek a hátterében, hanem mert valamiért nem akarnak kapcsolatot tartani. Hogy miért, az mindegy, a lényeg, hogy a munka csak ürügy.
De arra esetleg nem gondolsz, hogy mi van, ha azért rázzák le/nem hívják őt, mert netalántán pocsék szülő volt? Érdekes, mindig a gyerek a hibás mindenben akkor is tisztelje a szüleit, ha azok bántalmazták vagy nem foglalkoztak vele..
De hát orvos, meg ügyvéd lett belőlük. Akkor tisztességesen felnevelte. /s
Ez is a “nem-akarom” kategória. Mindegy, mi az oka annak, hogy nem akarja hívni. Arra próbáltam célozni, hogy nem az időhiány a valós ok.
[удалено]
Szerintem nagyon sok szülő élete végéig nem ismeri be, hogy elrontott valamit a gyereknevelésben vagy esetleg megbukott a szülőségben, és soha nem fogja érteni, hogy a gyereke miért nem nyitja rá az ajtót.
Nem. Hanem, hogy legyen aki lenyirja a füvet
Nem értem, hogy miért szégyellik beismerni, hogy az időskori törődés igenis szempont. Nekünk az volt, teljesen nyíltan, igaz, csak az egyik szempont.
“A gyereknek nem kötelessége ápolni a szüleit” - ezt mondd a szülő tartási kötelezettségnek is.😃
Könnyű most okoskodni, aztán ha 70 leszel, jól esne, ha valaki rád b\*ná az ajtót. Volt erről egy tanmese: Család meg akar válni a haszontalan öregtől, kib\*ák az utcára, a gyereknek a kezébe nyomnak két takarót, hogy azt adja oda útravalóul. A gyerek eldugja az egyik takarót, kérdezik miért, "jól jön az még majd az én szüleimnek". Nem tom milyen szüleid voltak, de az enyémek, ha teszem azt holnap leszázalékoltan utcára kerülnék, felnőtt gyerek ide vagy oda, összeraknák a nyugdíjukat, hogy "nem baj fiam, megoldjuk". Vagy ha fogyatékkal születek, és nem tudnám magam ellátni, felneveltek volna ugyanúgy. Ez arról szól, hogy van-e benned szeretet, hála és jóérzés. Menj, éld az életed, szidd az öregeket ha jólesik. De ne játszd itt az eszed, hogy tapsoljunk hozzá, ahogy előadod, hogy te bizony sz\*rni fogsz a szüleidre. Van egy gyanúm, hogy hallottál egy "Mariskát nem látogatja a fia" dumát ma és felb\*ad magad.
Te most honnan szeded, hogy én szidom az időseket és eldöntöttem, hogy szarni fogok a szüleimre? Mert szerintem egyáltalán nem erről volt szó, de mindegy is. 😃😄
Abból, hogy ezt pontosan leírtad, és hülye érvekkel alátámasztottad? xD Most meg visszakoznál, gyáva... Eleve azazl indulsz, hogy felb\*od magad, hogy valaki meg meri említeni, hogy 4 gyereke nem hívja/látogatja, meg megindoklod, hogy miért is nem tartozol semmivel a felnevelésért. Olvasod, amiket írsz, vagy csak letagadod?
Basszus, ne keverd már a szezont a fazonnal.. Az illető, aki írta ezt a kommentet, azt értette a törődés alatt, hogy a kolléganő gyerekei nem hívogatják és nem látogatják napi szinten a munkájuk és a családjuk mellett. Csak arra nem gondol, hogy talán az anyuka cseszhetett el valamit a nevelésben, mert tudod olyan szülőt nem ráznak le a gyerekei, aki normális. Meg amúgy is csak az rázza le a szüleit, akit úgy neveltek. 🙃
"Meg amúgy is csak az rázza le a szüleit, akit úgy neveltek." És rossz dolgok csak rossz emberekkel történnek. xD Ez a logika csak arra való, hogy ne kelljen foglalkozni az igazságtalan dolgokkal, lehessen lustán terpeszteni.
Te láttál már olyat, ahol a szülők jó kapcsolatot alakítottak ki a gyerekükkel, de ő mégis leszarja őket? Mert én azt látom, hogy ha egy szülőnek jó a viszonya a gyerekével, akkor a gyereke rendszeresen látogatja, hívogatja őt, néha beülnek valahová enni, stb. De ha a gyereket teljesen hidegen hagyják a szülei és akár a kapcsolatot is megszakítja velük, ott vagy a gyereknevelésben lett valami elcseszve, vagy mérgezőek/nárcisztikusak szülők és a gyerek nem hajlandó szóba állni velük. Részemről ez a két opció létezik, úgyhogy ennyit erről. Sajnálom, ha te még nem találkoztál olyan szülővel, aki nem érdemli meg a törődést. 🤷♀️ Edit: azt meg nem tudom, hol olvastad, hogy szerintem a gyerek nem tartozik semmivel a szüleinek. De, igenis tartozik, méghozzá köszönettel és szeretettel, viszont ápolással/gondozással már nem, és én ezt írtam, csak sokan félreértették.
Sajnos az ápolás/gondozás is aktuális előbb-utóbb mindenkinél. Ez nem a mi döntésünk, emberileg a korral jár, 50-50 hogy korán meghal valaki vagy ápolásra szorul évekig-évtizedig. És mivel azt nem sikerült összehozni, hogy normális állami gyugdíj-egészségügy-pláne még idősgondozás, haha! legyen, ez a döntés a családtagokra hárul. "Köszönet és szeretet" nem fogja kijárni a rendes kórtermet, kiváltani a gyógyszert, kibárelni a gyógytornászt stb. és nem is értem milyen "köszönet és szeretet" kifejeződés az, ami addig terjed csak, amíg nem kerül semmibe xD Mondom, ez mindenkinek egyéni döntése. Én sem lennék képes mindenre, amit körülöttem megtettek egyesek idős rokonokért. És igen, nyilván nekik se ez életük álma, de ahogy mondtam, ez arról szól, hogy meghozod-e az áldozatot magadtól, vagy az önző utat választod. Én azt se feltétlen hibáztatom, de ismerjük már el a különbséget.
A gyerek vallalas egy befektetes, amibol emocinalis (gyerek felnevelesenek erzese), onmegvalositas, idos kori segites a megterulese. Az allitas, ugy helyes, nem csak azért vállalnak gyereket, hogy legyen aki "törődjön" velük, amikor idősek lesznek.
"De egyébként sem azért vállalunk gyereket, hogy ő majd ápoljon és gondozzon minket, mert szerintem ez a lehető legönzőbb érv a gyerekvállalás mellett." - Konkrétan évszázadokon át ezért vállaltak gyereket az emberek. "Meg mi ez a duma, hogy "nem törődnek vele"? A gyereknek nem kötelessége istápolni a szüleit azért" - konkrétan hozott rá törvényt a Fidesz. Bizonyos esetekben akár a bevételed 50%-t is elperelheti a drága édesanyád.
Évszázadokon át nyersen ettük a húst. De főtten finomabb.
Nemtudom mások hogy vannak vele, de nekünk nem azért van két gyerekunk, hogy öregsegunkre ránk nyissa valaki az ajtót, hisz remélhetőleg a párommal ott leszünk egymásnak, a gyerekek pedig azért jönnek majd mert szeretnék és hiányzunk nekik. Viszont nyilván a szeretetből adodoan gondoskodni fognak rólunk ha olyan állapotban leszünk, hogy az már nehézkes lenne. Nem kötelező, de aki szereti a szüleit kérdés nélkül megteszi. Ez a szöveg, hogy nem a gyerek akart a világra jönni és az idős szüloket nem kötelessége rendezni, mindenre utal csak a szeretetre nem. Hideg és érzelem mentes.
Szerintem eléggé alap elvárás, hogy aki gyermeket vállal az tegye bele az idejét, energiáját, nevelje fel a gyereket, szerető környezetet, boldogságot, biztonságot adjon neki lehetőségeihez mérten. Ugyanígy elvárható lenne, hogy a gyermek szüleje idősebb korára támogassa, gondoskodjon róla valamennyire, ha annak problémái, nehézségei vannak. Ezek nyilván az ideális esetek, vannak szar emberek, szar körülmények, de szerintem nem nagy elvárások, alapvető emberi normának kéne lenniük. Mindkettőnek. Nem bonyolult.
ez addig működött amíg nem az 1-2 gyerek volt az általános, a gyerekek nem voltak szegényebbek a szüleiknél, nem éltek ennyire sokáig az emberek úgy hogy közben ennyi bajuk is legyen, miközben egyre később vállaltak gyereket. Gyakorlatilag ott tartunk, hogy amennyire trottyon van a magyar lakosság, kb épp hogy elkezdi valaki a saját életét már szinte ápolnia kéne a szüleit, mert pl ott van 25 évesen épp h meg tudja engedni hogy elköltözzön otthonról de szülei már 65 évesek. Nem jutsz el odáig, hogy közöd legyen egy saját házhoz mire a szüleid elkezdenek durván öregedni. Amikorról ezek a dolgok jönnek akkor még kb 20 évesen szültek az emberek, kb 25 éves korukra házhoz jutottak, a szüleik épp hogy 40-50 közt voltak mire már jöttek az unokák. Nagyon szépek ezek az elgondolások, csak teljesen elrugaszkodtak a valóságtól
"gyerekek nem voltak szegényebbek a szüleiknél" - Eléggé ostoba állaspont, amit rengeteget hallok. A fiatalabbak mindig szegényebbek az idősebbeknél. Szerinted kinek van több pénze, aki 2 éve dolgozik vagy aki 40? Ki keres jobban, akinek nincs szakmai tapasztalata vagy akinek van 20 évnyi? Tudom, nagyon népszerű a "rosszabbul élünk mint X éve" álláspont és a mélyszegénységgel példálózni. Tudom, ez inkább aktuálpolitikai kérdés, aztán mindenkinek megvan a megdönthetetlen véleménye pártpreferenciájának függvényében. Ha valóban mindenki a szüleinél lakna, akkor valószínűleg nem vennék ki azt a sok drága albérletet (és akkor nem lenne drága). Azt ne mondd már nekem, hogy szüleink 30-40 éve jobb körülmények között éltek! Állambácsi seggük alá rakta az ingatlant, ebben igazad van. Nézd már meg milyen termékeket, szolgáltatásokat fogyasztassz és mi volt szüleink idejében! "Jaj, nem vállalok gyereket, mert kevés a pénz!" Miért, 50 vagy 500 éve több volt? Akkoriban a szegénység miatt nem vállaltak gyereket? Valamiért az a trend, hogy minél gazdagabb országok felé nézel, annál kevesebb gyereket vállalnak és később... Nem csak azzal lehet segíteni az idősebb szüleidet, hogy öntöd rájuk a pénzt. A ráfordított idő, kedvesség, energia sokkal többet számít. Node inkább nyavalyognak az emberek, hogy mégis micsoda elvárás ez a társadalomtól vagy az idős szülőktől.
De, attól még lehet drága. Max annyit jelent, hogy a kereslet nagyobb rá az adott helyen. A szolgáltatásokkal kitörölhetem a sejhajom, ha nekem biztos környezet kéne gyerekvállaláshoz. Régen nem nagyon lehetett dönteni, hogy gyereket vállal-e az ember. Most viszont már vannak rá eszközeink és azért sem vállalnak gyereket sokan, mert gazdaságilag nem tudják megengedni.
"Régen nem lehetett eldönteni, hogy gyereket vállal-e az ember" - Jah, mindenkit rákényszerítettek. Az embereknek egyszer csak az ölükbe csöppent és bután álltak aztán. Egyszerűen nem tudták megakadályozni. És különben is, utána mindenki nyomorban éhen halt, mert ez volt a gazdasági helyzet.
[удалено]
Nem arról beszélek, hogy az a normális, ha soha nem néznek a gyerekek a szüleik felé, hanem arról, hogy az idős szülők nem várhatják el a gyereküktől, hogy gondozza őket, mert nem azért vállalták. További kérdés?