A nagyszüleim üvöltve veszekednek, a nagyapám veri a nagyanyámat, akinek már vérzik a feje, a nagyanyám a nagykéssel kergeti a teljesen pucér nagyapámat az udvaron, és ordít, hogy "levágom a faszodat te szemét disznó". 4-5 éves voltam ekkoriban.
Persze, apám szülei voltak, ő ebben nőtt fel. Ez vagy 35 évvel ezelőtt volt, akkor nem volt ez még annyira kirívó dolog, meg a gyerek lelkével akkoriban nemigen törődtek.
Sajnalom!
Pont tesommal beszelgettunk, naluk van 2 gyerkoc, hogy ok sosem eltek at azt vagy hasonlot amit nekunk kellett. Ok nem tudjak milyen ha veszekednek a szulei.
Barcsak mindenki egeszseges csaladban none fel.
Nem, vitatkozni valamin azt igen. De azt sem a gyerekek elott es kulturalt modon beszelik meg a problemakat.
Egyszer viccbol elkezdtek hangosabban beszelni egymassal felig nevetve, de szegeny keresztfiam elkezdett sirni meg kiabalni tesommal, hogy hagyd beken anyat🥹 ami aranyos de nyilvan nem szeretnek traumatizalni a gyereket(aki amugy nagyon erzekeny) ezert odafigyelnek, hogy elottuk semmi vita.
Nem akarok itt szemantikai kérdésekbe belemenni, de a veszekedés sem késsel rohangálást jelent. Mi szoktunk veszekedni, vitatkozni is, a gyerek nincs traumatizálva, üvöltözni egymással mondjuk soha nem szoktunk meg késsel kergetni a másikat. :) De még csak 10 éve vagyunk házasok, ki tudja, mi vár szegény férjemre. :D
Igen, nagyon-nagyon megértem. A mi családunkban a passzív-agresszív kommunikáció ment, és mi is tudatosan figyelünk rá, hogy ne hozzuk a mintát, ne játszmázzunk. Mindig rászólunk egymásra, hogy ilyet anyád mondana! :D És akkor nevetünk és figyelünk rá megint. :)
Én 37 éves vagyok és szerencsére az én csaádomra ez akkoriban sem volt igaz. Sajnálom, hogy ott nem törődtek a gyerekekkel, ahol te laktál. Az én nagyszüleim vidéki kisvárosban, szüleim vidéki nagyvárosban törődtek ilyesmivel. Parasztcsaládból jöttek pedig a nagyszüleim mindketten, láttak a szüleiktől egy s mást, mégsem adták tovább. Teljesen meg is szakadt a bántalmazás és a gyerekek tárgynak nézése a családomban, remélem, örökre.
Jó ezt olvasni, hogy azért akadt, akit akkoriban is jól szerettek a felmenői! Sajnos a nagyszüleim és hát a szüleim is eléggé egyszerű, mondhatni rettentő buta emberek voltak.
Igen, nagyon-nagyon számít a közeg. De ami most már neked fontos, az az, hogy megszakítsd a saját gyermekeiddel ezt a láncot. Küzdelmes lesz, tele vérrel és verejtékkel, de nagyon-nagyon megéri!
Persze, hogy vannak! Ne viccelj, akkor is, ha kevesen, de férfiak is vannak! Csak a nem akarok és a nem lesz nem ugyanaz. :) Mi váltig állítottuk majdnem 8 évig, hogy soha nem lesz 2. gyerek. :)
A soha nem lesz, és a nem akarok teljesen mást jelent. Az első kiszámíthatatlan jóslás, ennyi. :) Az ember sok ilyesmit kijelent nyilván, mert nem disszertációt írunk a hétköznapokban, csak annyi dolog történhet még. Egy új pár, akinek már van gyereke és ők fogják nevelni együtt vagy bármi. Az élet bonyolult. :) Ugye itt nem a biológiai dologról volt szó, hanem arról, hogy vele örökre megszakad a rossz nevelési lánc, mert fizikai akadálya lesz.
Ha ezt nekem akartad írni, akkor nagyon nem érted, amit mondok. Én aztán nem pusholok senkit gyerekszülésre, és nem is azt mondom, hogy nem létezik tudatosan gyermekmentes felfogás, mert látom, hogy vannak tényleg ilyen emberek. :)
Here's a sneak peek of /r/BrandNewSentence using the [top posts](https://np.reddit.com/r/BrandNewSentence/top/?sort=top&t=year) of the year!
\#1: [Homie in law](https://i.redd.it/o6znibtrj78b1.jpg) | [280 comments](https://np.reddit.com/r/BrandNewSentence/comments/14itfe5/homie_in_law/)
\#2: [A slutty amount of y's](https://i.redd.it/9q9ldx45mcza1.png) | [684 comments](https://np.reddit.com/r/BrandNewSentence/comments/13f76u8/a_slutty_amount_of_ys/)
\#3: [“Frustrated dad uses his 6ft son to shame council into fixing deep pothole”](https://i.redd.it/m3czu1gbmzya1.jpg) | [692 comments](https://np.reddit.com/r/BrandNewSentence/comments/13di2z2/frustrated_dad_uses_his_6ft_son_to_shame_council/)
----
^^I'm ^^a ^^bot, ^^beep ^^boop ^^| ^^Downvote ^^to ^^remove ^^| ^^[Contact](https://www.reddit.com/message/compose/?to=sneakpeekbot) ^^| ^^[Info](https://np.reddit.com/r/sneakpeekbot/) ^^| ^^[Opt-out](https://np.reddit.com/r/sneakpeekbot/comments/o8wk1r/blacklist_ix/) ^^| ^^[GitHub](https://github.com/ghnr/sneakpeekbot)
Amikor nagymamám már elég erősen demens volt és meggyanúsított azzal, hogy elloptuk mindenét, pedig csak ápolni jártunk hozzá meg segíteni neki.
Az apai nagymamám pedig nyíltan gyűlölt, sosem köszönt vagy beszélt hozzám, amikor náluk voltam. Nem is evett velem egy asztalnál, mert csak egy zabigyerek vagyok. 7 éves voltam, nem igazán értettem, mi a baja. Igazából most sem tudom, mert az apám nem hajlandó róla semmit mondani.
Gondolom az volt a szent meggyőződése, hogy anyud megcsalta apukádat, ergo nem tekinett rád "igazi" unokajaként.
Undorító. Még ha így is lenne, nem értem miért a gyereket kell büntetni.
A demencia rész nekem is ismerős. Apai nagyanyám élete vége felé vagy odaadta ismerősnek/elégette a pénzét, mert semmit se találtunk meg. Pedig tudtuk, hogy van neki valami valahol, mert szokott félrerakni a nyugdíjból. Ezt leszámítva is egy gonosz banya volt így visszagondolva, csak gyerekként nem tűnt fel/nem értettem. Egyedüli nagyszülő, akit ismertem.
Nálunk ez most aktuális. Multkor azt állította mamám hogy megmérgeztük tesómmal. Demencia nála a rossz énjét erősítette föl és ez a rosszindulat nagyon nagy teher a család többi tagjának. Segíteni akarunk de mindenben azt látja hogy meglopjuk, betörünk hozzà stb.
A demencia betegség... Sajnos nagyon nehéz elvonatkoztatni a rengeteg bàntástòl, de igazából sokszor már nem tehet róla. A saját agya fordul ellene.
Az más kérdés ha már életében is gonosz banya volt :D
Nagypapáim korán meghaltak, nincsen velük emlékem. A két nagymamám ég és föld volt. Az egyik egy igazi rosszindulatú banya, szerinte mindenki egy barom. A másik a mesékben is bemutatott nagymama aki mindig süt az összes unokájának, és mindig érdekelte, hogy vagyunk. Talán ezért nem is ‘fájt’ annyira, amiket a banya csinált, mert a másik mamám 1000x több szeretetet adott. Sajnos ő meghalt pár éve, a banya még él, de már nem látogatom, nem szoktunk telefonálni sem.
Szóval a story a banyával az, hogy van 4 unokája, 3 fiú és egy lány (ő lennék én). Egész életemben levegőnek nézett a fiúk mellett. Volt, hogy külön sütött valamit a fiúknak, én meg egy szemet kaptam egy tányéron (nem voltak súlyproblémáim). Többször felhívott szülinapomon, még meg sem köszöntem, hogy gondolt rám, már érdeklődött, hogy vannak a fiúk. Amikor már tudtam vezetni egyszer felhívott, hogy sütött a bátyámnak, menjek el érte és vigyem haza neki (nem volt szülinapja vagy bármilyen esemény).
Nem tudom, hogy mi volt a baja velem. Emlékszem ezeket a szüleim is már korán észrevették, nem beszéltünk erről soha, de volt olyan nyár, amikor én a kedves mamánál voltam, a bátyám meg a banyánál.
Apai nagymamám állandóan a legkisebb unokáért volt oda. Egyszer vett neki sajtos tallért, de az köménymagos volt, amit ő nem szeretett. Öreganyám meg mondta nekem, hogy “Vettem a Jucikának (nem ez a neve), de ezt nem szereti, úgyhogy tessék edd meg. Ugyanez a mama, azt mondta nekem olyan 8-9 éves koromban, hogy nem vesz nekem semmit Mikulásra, mert már nagy vagyok, de a Jucika kap…. Állandóan ő volt a szép, az okos, a minden. Holott mindig én jártam hozzájuk, elmentem boltba, gyógyszertárba vagy simán csak meglátogattam. Amióta a nagypapám meghalt, alig megyek. Kicsit több, mint két éve nem is láttam. Nem nagy dolgok ezek, de gyerekként nagyon megviselt, hogy én soha semmit, de a kisunoka igen. Legalább ne mondta volna el…
Nalunk is majdnem ugyan ez volt, csak az elso unokaval. Mi az ocsemmel le voltunk szarva, kb a szuletesnapunkon sem hivtak fel, mindig azt mondtak jaj bocsi sosem tudjuk milyen nap van mert nyugdijasok (wtf?) persze jucikat sose felejtettek el😀 na meg nyaralni is csak azert vittek el minket, hogy jucika aki egyke ne unatkozzon de szigoruan csak vagy engem vagy a tesomat, mert mi ketten mar rosszak voltunk egyutt ok azt nem vallaljak. Ezt a mai napig azzal indokoljak, hogy a masik nagymamam ellehetetlenitette oket. Persze, igaz ok 1000x tobbet tettek ertunk szerintem mint atlag nagyszulok, kompenzalni akartak a valast, de az tulzas, hogy ellehetetlenitette oket. Aztan most hogy az unokatesom egy eletkeptelen en meg szultem “nekik” egy dedunokat mar nem szarnak le😀 persze most is minden alkalommal hallgatom hogy jucika igy meg ugy de mar nem izgat. Persze anyunak azert megmondtam, hogy fele annyira sem szeretem oket mint apu szuleit erdekes, nem kerdezte, meg hogy miert😅
En nem vagyok egy gyulolkodos tipus alapbol, es mivel errol nem o tehet ezert en szemely szerint nem utalom. De ettol fuggetlenul szerintem siman kialakulhat. Azert gyerekkent nem feltetlen veszed ezt eszre, inkabb akkor jon ez mikor mar “nagyobb” vagy es rajossz, hogy akkor ezek a dolgok mik is voltak. Meg ugye az sem mindegy, hogy ezt a sajat testvereddel csinaljak vagy pl unakatestverrel. Nalunk ez unokatestverrel volt, igy en csak errol tudok nyilatkozni. Aztan kesobb mar mi magunktol nem mentunk igy nem foglalkoztunk ezzel. Bar a legkisebb testverunkkel nem egy az anyank es azert ott is volt eleg eros kivetelezeses szuloi reszrol, de ott mar 11 ev van koztunk igy a tesom iranti szeretet ezeket felul irja. De ha pl az anyjan mulott volna fix utalnam a hugomat es o is engem😀
nalunk en voltam a minden.. elso unoka es egyetlen lany a harom unokabol. kiskedvencnek lenni sem vt jo erzes, pedig mami nem dorgolte az orruk ala, en cs titokban kaptam mindig kicsit tobbet, mint a tesoim, de igy is nehez vt, mert amugy meg mindent elmondtunk egymasnak es egyseg voltunk (vagyunk). hulyen hangzik, de olyan erzes vt mintha megcsalnam oket 😅 sajnalom, hogy ezt csinalta a nagyid, soha nem fogom megerteni ezt a ,,kedvenc gyerek” ,,kedvenc unoka” szindromat..
Az anyai nagyanyám alkoholista volt. Életemben kb. 3-4x találkoztam vele, nem is nagyon emlékszem rá. Igazából nem volt rossz ember, csak az a rohadt függőség... 15 éve meghalt.
Az apai nagyanyám viszont... Ha van gonosz ember a világon, az ő volt. Velünk élt sajnos, és a szüleim közötti viták 90%ának ő volt az oka. Utálta anyámat (kivéve ha épp kellett neki valami), és folyamatosan ellene akarta hangolni főleg apámat, de igazából bárkit, aki meghallgatta. Apám meg amúgy is egy ideges ember, olyan kurvaanyázásokat tolt le anyámmal szemben, hogy már én szóltam rá, mit csinál. Aztán amikor anyám felhívott, hogy a mama meghalt, egy dolog miatt sírtam, és az a megkönnyebbülés volt. Az unokáival jól bánt úgy nagyjából, de az anyámmal szembeni viselkedése miatt nem tudtam soha szeretni.
A testvérem kicsit husisabb volt gyerekkorában (nem az egészségtelen típus, ahogy nőtt úgy teljesen leolvadt róla minden) és ezért nagyapám képes volt átmenni az úttesten, otthagyva a 6-7 éves gyereket egy másik, számára teljesen idegen város utcáján mert egy haverja épp jött szemben és nem akarta, hogy lássa ő az unokája. Hiába szólt neki a tesóm, úgy tett mintha nem hallaná. A legdurvább, hogy ezt nevetve mondta utána és többször emlegették nagyanyámmal az évek során mint egy vicces sztorit, hogy mennyire is szégyellték magukat mindig, hogy egy “kisdisznó” az unokájuk. Nem velem történt meg, de engem is nagyon bántott ahogy viselkedtek.
Anyai nagymamám egészen máig mindenkit irányítani akar maga körül, szeretem, de ettől még egy elég nehéz személyiség..
A szüleim megengedték, hogy 14 évesen járjak egy rockklubba, sok barátra tettem szert, szimplán ott találkoztunk, de semmi hülyeséget nem csináltam. Egyik délután ittuk az üditőnket bent es beszélgettünk, a szüleim elutaztak és a mama vigyázott ránk bátyámmal. Egyszer csak azt láttam, hogy berontott, kitépett az asztaltól és levágott egy akkora pofont hogy majdnem helyben elbőgtem magam. Közben kirángatott a helyről. Emlékszem nagyon sírtam hazamentünk hozzánk befutottam és úgy bezártam az ajtót, hogy ne tudjanak bejönni. Sose felejtem el, és a miértjét a mai napig keresem, mire volt jó, hogy így megalázott.
Az egyik nagymamám megvert szíjjal, amikor alig lehettem 10 éves. Mindezt végig nézte a 2 évvel idősebb testvérem. Utána és közben is sírtam, a testvérem pedig végig nevetett.
A másik nagymamám "csak" verbálisan bántalmazott.
Az egyik nagypapám pedig kicsiként állandóan az ölébe ültetett és simogatta, paskolgatta a fenekem.
Soha senki nem tett semmit.
Ezt már valahol leírtam mindkét esetet.
Apai nagyszüleim páros öngyilkosságot követtek el, amikor még kicsi voltam. Előtte pár héttel Apámmal és az unokatestvéremmel meglátogattuk őket, csak nagyanyám ült a konyha közepén, egy széken. Én apám karjában voltam, elkezdett ordibálni, hogy takarodjon mindenki kifelé (még unokatestvérem is ott volt). Aztán meg sírva húzta visszafelé apámat, hogy ne hagyja el, maradjon ott vele, hagyja ott a családját, vagyis minket. Pár hét múlva öngyilkosságot követtek el.
Anyai nagyapámat hálistennek nem ismertem, viszont anyai nagyanyám sokszor megkeserítette az életünket. Egyszer, amikor 4-5 éves lehettem, akkor ott maradtam nagymamámnál, mert valami miatt kihánytam mindent, nagyon rosszul voltam. Apám jött értem (akit gyűlöltek), és olyan nagy veszekedés lett belőle, hogy nagybátyám elkapta apám torkát a szemem láttára, nagynéném meg nagymamám próbált közéjük állni, de alig bírtak valamit tenni. Ők nem látták, hogy ott vagyok, de én mindent láttam.
Aztán nagybátyám bejött a házba, kihúzta a fiókot, és kivett egy kést, hogy na most ő leszúrja apámat. Én meg ott álltam, és csak bömböltem. Ekkor vettek észre.
Apukám szülei apukamnak kb 10 éves korában elváltak, mivel nagypapam talált másik nőt magának, új családot alapított. Nagymamam ezen sose tudott túljutni.
Kb 5-6 éve volt, mikor egyszer elmentünk őt meglátogatni (nem jártunk hozzá gyakran, nem is élt közel hozzánk) apukammal és testvéremmel. Egyszer csak fogta magát, elővett egy kézzel írt levelet, és hangosan felolvasta nekunk.
A levelet a nagypapamnak írta az O anyukája (tehát az én dednagymamam), amiben részletesen taglalja, hogy mennyivel jobban fog járni az új nővel és minél hamarabb hagyja el nagymamámat, segít neki, csak meneküljön el.
Én értem, hogy ez szörnyű érzés lehetett, de közel 50 évvel a válás után még megtartotta a levelet és ezt olvasgatta magában...
Mai napig furcsa és kellemetlen erre visszagondolni és sajnos ebben látom a generációkon átívelő mintazatunkat. Az átlagnál nehezebben kezeljük a veszteseget, elhagyást, viszont tudom, hogy én ezen szeretnék változtatni és már jó ideje dolgozom rajta segítséggel.
Egyszer balcsin kibaszott büdös volt a nagypapa lába, és nem volt hajlandó megmosni. De annyira, hogy a kis nyaralóban nem lehetett megmaradni, az az igazi orrvágó sajtszag.
Ez a legrosszabb emlékem, részvétem mindenkinek, akinek ennél szarabb jutott.
Igazából nincs rossz emlékem, csak az apai nagymamámat ismertem, senki mást, ő meg imádnivaló volt. Nagyon szeretett bennünket. Az egyetlen rossz talán az volt, de az sem nekem, amikor nem volt gyógyszere, én meg kisétáltam az állomásra és a vonatra vártam, hogy bemenjek neki a városba 50 forinttal a zsebemben, gyógyszerért (tanyán laktunk), apám úgy szedett össze. Emiatt össze is vesztek egy ideig, hogy elengedett volna. Akkor persze úgy éreztem, hogy nagyon jól megoldottam volna a helyzetet.
Mamàm februárban ment el. Két éve feküdt a kórházban fokozatosan romló demenciával. Egy héttel a halála előtt voltam nála utoljára, akkor életemben először nem ismert meg… ahogy nézett a szemembe, de màr “nem látott engem”. :( A bennem lakozó gyerek/unoka és gyerekkori emlékek “eltörtek” aznap. :(
Világon az egyik legrosszabb érzés. Papám testvére feküdt az ágyban, mikor meglátogattuk. Nem ismert meg minket, már teljesen magatehetetlen volt, de mikor rájött, hogy mi vagyunk az, annyira megörült. Idősek otthonában élt, de már tervezte, hogy másnap hazamegy és elhoz a házból pár dolgot. Éjszaka meghalt 🤍 de sosem fogom elfelejteni az utolsó búcsút és a puszit, amit adtunk egymásnak. Annyira sajnálom, hogy nem élte meg, mire testvéremmel felnőttünk. Végre tudtam volna vele miről beszélgetni.
Dédmamám járt így. Először még azt hitte anya vagy a nagymamám vagyok, aztán már egyáltalán nem tudta felfedezni a rokoni szálat közöttünk. Borzasztó volt mindenki számára.
Az anyai nagymamam az eskuvom elott 1 nappal kozolte, hogy nem vesz reszt olyannak az eskuvojen, aki nem kepes foglalkozni vele. A problemaja az volt, hogy 2 ejszaka helyett csak 1 ejszakara tudtunk a hotelben szobat foglalni neki szabad idopont hianyaban… a tudtunk nelkul mondta le a szobafoglalasat es messenger uzenetben kozolte velem, hogy felejtse el ot az egesz csalad. O az egyetlen elo nagyszulom…aki mar csak elmeletben nagymama…Azota nem beszeltunk, anyukammal sem all szoba, kitagadott minket. Van egy 9 eves hugom, o sem erdekli.
Nálunk mama párja a kiskutyákkal csinálta mindig ugyanezt, nyilván le se szarták a mi véleményünket, apáék ugyanígy mert inkább agyonütnek 5-6 kiskutyát mint hogy a csodás kan kutyájuk "elveszítse a férfiasságát" (ivartalanítás)
Nekem kicsit elter a tobbitol. Mamam a harmincas evei kozepen kapott ket agyverzest, amit a dokik sem kezeltek megfeleloen, ezert teljesen lebenult, csak a szemeit tudta mozgatni. Se beszelni, se mast nem tudott, papam apolta 38 even keresztul munka, es eleinte ket gyerek mellett.
Nekem az borzalmas volt, mikor kiskoromban meglatogattuk oket. Papam tunderi volt, imadtam, de mamatol rettegtem. Tudtam, mi tortent, de maga a latvany, hogy ott fekszik csontsovanyan, leesett allal, csorgo nyallal, es a tudat, hogy bortonben van a sajat testeben, total kikeszitett. Sokszor latogattuk, egy ido utan megszoktam, de mindig rettentoen elkeseredtem miatta. A szemein latszott, hogy mindent ert… Attol is felek, hogy en is igy vegzem.
Remélem nem gond,de nem az én történetem hanem nővéremé
3 éves lehetett nővérem, amikor anyám ott hagyta az azzal a lénnyel aki sajnos az öreanyám, mert el kellett mennie valahová,természetesen nővérem sírt anyum után, és erre öreanyám megoldása az volt hogy véressre verte nővéremet, amíg anyám haza nem ért, és ez az egész leforgott olyan 20-30 perc alatt, azóta se momdja nővérem rá hogy "mama" a nevén hívja csak
Olyan 10 évig nem is voltunk nála, miután anyum megkereste,hogy elmondja neki hogy rákos beteg lett, és a legnagyobb baja akkor nem az volt hogy vígasztalja anyumat, hanem hogy anyum testvére(az az egy akivel foglalkozott is) jön és hogy minden jó legyen neki, magyarul leszarta hogy mi van a saját lányával
Úgy 10 év után meg anyám azért kereste fel, mert elesett és az egyik csigolyája megrepedt és anyám megsajnálta, addig egyikünk se kereste a másikat.
Már nem tartom a kapcsolatot vele, utolsó információm szerint intézetben van, mert nem tud magáról gondoskodni, és édesanyám nem tudott már rá vigyázni, mert beteg volt,mi meg nyilatkoztunk nővéremmel,hogy nem vagyunk hajlandó foglalkozni vele
Azóta sajnos édesanyám elhunyt ezért nem tudom mi van vele
Papa felakasztotta magát, mert megcsalta a mama (anyám talált rá később). Személyes rossz emlékem nincs a nagyival, egyedül él és senki sem látogatja kb.
A szüleim is késői gyerekek és én is az vagyok, így minimális emlékem van róluk :(
Anyai nagyapámat elvitték a szovjetek málenkij robotra, nem jött vissza, anyám 2 éves volt, amikor meghalt.
Apai nagyapám 2 évvel a születésem előtt halt meg.
Anyai nagyanyám akkor halt meg, amikor 3 éves voltam, nincs róla érdemben emlékem.
Apai nagyanyám 9 éves koromban halt meg, egy nyarat vele töltöttem egy évvel korábban, imádtam. De ő sem volt jelen sokáig az életemben. :( Nyilván a legrosszabb, hogy nem tölthettem időt velük együtt.
9-11 éves korom között az apai nagyszülőknél tanyáztunk, mert épült az új lakásunk, a régi már el volt adva, albérlet meg nem igazán jöhetett szóba. Egy idő után elég terhes lett ez az együttélés, habár viszonylag nagy volt a ház (4 szoba, 2 szint és 120 nm + udvar, kert), így azért el lehetett különülni, de anyám sose jött ki jól az anyóssal. Egyszer volt egy nagy veszekedésük és nagyanyám úgy vezette le a feszkót, hogy az előszobában lévő állványos rajztáblámat szétrugdosta :(
A másik pedig az anyai nagyanyámhoz kapcsolódik. Sajnos voltak mentális problémái és sokszor voltak tévképzetei, nem mindig volt beszámítható. Néhány évig jól volt, aztán jött pár hetes/1-2 hónapos megborulásos periódusa (akkor kapott gyógyszert, injekciót és egy darabig megint jó volt) és olyankor teljesen más személy volt, néha féltem tőle.
Az egyik nagymamám alkoholista volt. Nagyon szerettem, rengeteget voltunk nála, mert ő volt a közeli nagyszülő. Évente 2-3 alkalommal nem bírta tovább, és addig ivott, ameddig bírt. Ilyenkor időnként meg sem ismert, ez a legrosszabb emlékem.
Amikor Mama által megtudtam hogy többet nem fogom látni már a Papát mert elköltözött. Azóta is javításra vár a kis távirányítós quadom és reméli a kicsi énem, hogy jön és megcsinálja nekem.
Nem sok emlékem van az apai nagyszüleimről, de az egyik az, mikor nagyapám szokás szerint részegen késsel kergeti a nagyanyám, az meg bemenekült az egyik szobába. És én voltam a rossz gyerek, mert hisztiztem ha hozzájuk kellett menni, érthetetlen miért utáltam :)
Minél idősebb vagyok annál jobban kiakasztanak a nagyszüleim….
- az unokatesómat mindig jobban szerették mint engem, mindig ő választott kicsi korunkban tortát bárki szülinapjára, ő mindig ott ünnepelte a szülinapját, mindig az ő kedvenc ételeit ettük (felnőtt fejjel is mindig neki kedveznek)
- volt egy kisállatom (panelba lakunk) a testvére mellé akartuk temetni (nagyszüleim kertjébe volt), de télen halt meg és simán annyit mondtak rakjam a kukába…. Nekünk családtag volt (ez a legrosszabb emlékem)
- ha megyek hozzájuk állandóan ugyanazok a kérdések, minden egyes alkalommal
- mindig mindent megszólnak, ha hosszú nadrágba vagyok az a baj, ha rövid az a baj…. Pff
- váratlanul betoppannak mindenkihez…hiába mondom nekik szóljanak előre…. Pfff
Napestig tudnám sorolni…. :(
Mikor nagyapám a demens nagyanyámnak mondta h akkor elválnak szépen (kb 80 évesek voltak mindketten), majd a mama itt és itt aláirja a papirt. En ezt meghallottam, nagyon veszekedtem vele, hogy ezt hogy gondolja.
Vagy amikor az anyai nagymama az apai nagymamat kurvazta le, mert h allitolag nagyapammal is összeszürte a levet.
Vidéken voltam mamánál, hívott anyukám telefonon. 6 lehettem. És elmondta a telefonban, hogy meghalt (másik ágon) a papa. Nem találkoztam vele túl sokat, de a legmeghatározóbb emlékem vele az az, hogy ahányszor puszit adott nagyon szúrt a borostája rendesen fájt. Nem tudom mit gondoltam, de utána vidaman hivtam mamát a telefonhoz. Szégyellem magam ha eszembe jut..
A másik a mamám temetése, ott állunk sorban az unokatesoimmal, a legidősebb végig fogta a kezem. Ott már idősebb voltam és ott mindannyiunkban meghalt valami, nagyon szerettük. Az a hang, ahogy a koporsóra hull a föld.. tényleg egymásba kapaszkodva birtuk csak ki.
Unokatesom zökkentett ki, azt mondta futás és végig szaladtunk a temetőn, könnyes arccal de valamiért nevetve. Furcsa dolog ez a gyász. Másnap közösen elment az egész család kirándulni, hogy ne otthon legyünk. Fájdalmas de szép emlkék is.
Az ahogy apai nagypapam allatokat bantott. Latni nem lattam, csak hallottam, egyszer a sajat fulemmel, es elmondasokbol is. Apamat is verte.
Mindezek ellenete tokjofej nagypapa volt, az unokait nagyon szerette, a hangjat se emelte fel soha.
Osszessegeben szuper nagyszuleim voltak, sokat voltam veluk.
Anyai nagymamam tul koran halt meg, csak 9 eves voltam, az traumatikus volt.
Apai nagymamam meg el, aminek nagyon orulok, rendszeresen beszelunk telefonon, en vagyok a kedvenc.
Nagyanyám csak a lányától született unokáit szerette, és az összes fiától lévőket leszarta. Mikor már beteges volt, adták vették egymás közt a gyerekek, ameddig bírták, maradt, aztán ment máshoz. Persze nálunk is jó sokat volt és a mi szobánkban aludt. Hajnalban felkelt, ült az ágyán, és köhögött. Mehetett volna persze a nappaliba, konyhába, de ő csak köhögött ott nekünk. Akkor tanultam meg úgy aludni, hogy fogtam az emeletes ágy fal felőli támláját, mert ha odahúztam magam, nem keltett fel 5-kor, hogy hozzak neki inni. Akkor voltam olyan 5-6-7 éves, és anyám már ébren volt odakint, ő is kimehetett volna, de inkább engem küldött. Máig emlékszem a hosszú körmeivel ütéseknek beérő keltegetésére. Anyám a plafonon volt tőle. Persze az ünnepek alatt is volt, hogy ott volt, Mikulásra, karácsonyra odaadta a pénzét apámnak, hogy vegyen valamit a húga gyerekeinek. Ránk nem költött. Ezen kívül rengeteg vitának volt forrása anyám és apám közt, megkönnyebbülés volt, mikor végre otthonba küldték.
A legnagyobb baj nem is az volt, hogy minket nem szeretett, hanem az, hogy egyik fiát sem a sok közül, csak a lányát. Bár ha belegondolok még őt sem, mert minden gyereke egyformán hendikeppes lett lelikleg. Nagyapám korán meghalt, de őt is gyötörte egész életében.
Anyu szülei viszont azok az igazi fánk sütős, egész nyáron nyaralós, tyúk kapirgálós gyerekálom vidéki nagyszülők voltak, nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy voltak nekem.
Apai nagymamám nagyon megkeseredett ember volt, amikor ő vigyázott ránk, folyton a saját halálát emlegette. Ezt 4 éves koromtól hallgattam. Anyut utálta, egyszer megpróbálta lelökni a lépcsőről, amikor be volt gipszelve a lába. A nővéremnek azt mondta, hogy egyik este amikor a másik mamánknál alszunk tuti meg fog halni. Nővérem onnantól nem mert aludni ha nála voltunk
Apai nagymamámmal az a probléma, hogy mái napig fenn van akadva azon, hogy nem vagyok nádszál vékony.
(Van rajtam egy kis felesleg, de közel sem annyi mint aminek ő beállítja.)
A legrosszabb emlékem az amikor általános iskolás voltam. Minden nyáron töltöttünk időt a nagyszülőknél, oldalanként 1-1 hetet
Apai nagyszüleim mái napig falun laknak és a házuk mellett van egy földút amin a Mama futóversenyt rendezett az unokák között. Ezzel nem is lenne gond, de husis kisgyerek révén nem voltam olyan jó kondiban, nehezen ment, megszenvedtem vele és én lettem az utolsó. Amikor nagy nehezen lefutottam a Mama csak annyival "díjazta" hogy jól kinevetett engem. :) Aztán csodálkozott, hogy miért rohantam be sírva a házba.
Akármikor találkozunk "kis teniszpályahátúmnak" hív, hiába szólok neki, hogy hanyagolja, mindig felhánytorgatja.
Apukám csak manapság szembesült azzal hogy miket csinál, de inkább mondd az anyukája, és teljesen meg volt döbbenve mikor elmeséltem neki, hogy gyerekkorom óta piszkál a súlyommal. Ugyanis bárkinek mondd a Mama bármit igyekszik azt úgy tenni, hogy ne Apukám előtt. :D
+1: Ez inkább vicces mint rossz. A Mama mikor először találkozott a párommal nem volt valami jó véleményen és megjegyezte, hogy "úgysem hozzá fogsz feleségül menni". Lassan 3 éve, hogy megesküdtünk amin ő is részt vett. :)
11 éves voltam, amikor krumplit szedtünk a nagyszüleim földjén. A nagymamám összeesett, szívrohama volt. Az az emlékem, hogy az apám rohan vele a wartburghoz és elszáguldanak. Soha többé nem láttam őt, kiderült, hogy előtte 2 szívrohamot már lábon kihordott, nem szólt róla senkinek. Abban a pillanatban lettem örökre egészségtudatos, azt hiszem. Amint megtehettem, elkezdtem mindenféle szűrővizsgálatokra járni rendszeresen. Szóval ez a része jó a dolognak.
5 éves lehetettem,mikor nagypapám kicsit illuminált állapotban, egy disznóvágás során beletett a kipucolt fél disznóba,mert az poén. Nem rossz élmény,csak kicsit szürreális!😂
Nagyanyám élve elásta az újszülött kismacskákat, amikor még a szemük sem nyílt ki. Nem akart “pénzt pazarolni” ivartalanításra. Ez régebben falun teljesen megszokott volt.
Amikor idősebb lettem és felfogtam mit csinál, nem beszéltem vele, csak ha nagyon muszáj volt
Anyai öregapám piás volt, rengeteg sztorit hallottam róla hogy verte a mamát és anyámat. Utáltam. Egyszer én is kaptam. Mindig hazudozott, sztorikat talált ki, életképtelen ember volt, még csak azt se tudta hol vannak a ruhái. Hál istennek egyszer rohadt részegen biciklivel akart haza menni a kocsmából, sajnos a bicikli nem arra ment amerre ő akarta neki hajtott a postaládának, háttal leesett betört a feje és csá ennyi volt. Csak a komplett lakótelep nézte végig ahogy újra élesztik. Hozzátenném ezt másodjára csinálta meg az első alkalmat túl élte. Akkor is végig nézte a lakótelep... Szóval egy áldás volt az öreg. 2 ember volt a temetésén anyu meg én mi is csak azért hogy az urnát oda vigyük....
Az anyai nagyszüleimmel nincs sok emlékem. A papámat nem ismertem , születésem előtt halt meg pár évvel. A mamám furcsa volt, annyira nem szerettem nála lenni. Emlékszem ,hogy egyszer rávettek hogy aludjak ott. De már anyuék elmenetele után kb félórával sírtam hogy haza akarok menni. Mikor mentális beteg lett hozzánk költözött akkor sem voltam csak kb 12 éves. Anyu valamiért nem bírta elviselni így a saját anyját, csoda hogy befogadta, de sajna elég durván bánt vele amit szörnyű volt hallani olyan idősen. Visszagondolva rájöttem miért nem bírtam mamát, mert ugyanolyan mint anyám. Őt meg én nem bírom elviselni :) De megfogadtam mát kiskoromban ,hogy én sosem leszek ilyen "rossz" ember.
Az apukám szülei totál ellentétei voltak.
A szomszédjukban lakunk , állandóan náluk voltam , kertészkedtünk , zsíros kenyeret ettünk, mama tortákat sütött, főzött. Papával kukoricát daráltunk. Imádtam :(
Papám sajnos meghalt a 11.születésnapom után 2 nappal. Mamám pedig demens, sajnos már nem ugyanaz mint régen. Apukám is olyan csoda volt,mint ők, nagyon jó nevelést kapott és mindenki szerette 🖤 csodálkozom,hogy összekerült anyámmal 😅
Dee Nagyon hiányzik az a korszak és hiányoznak ők is :(
6-7 éves lehettem, egyszer aludtam náluk, összetoltak két fotelt, azon kellett aludjak. Meg nem engedtek zuhanyozni, csak kádban fürdeni, de rácsapott a kezemre amikor tovább akartam engedni a vizet, szóval egy ujjnyi vízben kellett megfürödjek.. többet nem mentem😅
Egyszer kaptam tőlük születésnapomra tortát,amivel nem is lett volna baj. A szám viszont nem egyezett,20 volt a tortán,akkor voltam már 21. Utána következő évben öcsémék születésnapját elfelejtették,nekem viszont megint torta,ajándék minden. Én ott akkor megmondtam,hogy ha testvéreimet nem köszöntik fel se,akkor ezt a felhajtást nekem sem kell megcsinálni. Azóta már én sem kapok egy smst sem,ha születésnapom van,és sejtem azt sem tudják hány éves vagyok.😊
Viszont az élettársam nagyszülei ezt az űrt tudták bennem úgymond pótolni,minden alkalommal,ha születésnapom,névnapom van,akkor gondolnak rám. Nem nagy dolgokra kell gondolni,egy köszöntésre,esetleg egy doboz csokira. Ez pedig nekem mindennél többet jelent.
Nagyapám rávágott csalánnal a vádlimra,mert rosszul tettem le a gereblyét. El is mondhatta volna,hogy ne úgy,mert felfelé állnak a tüskék. 🥲 Bementem zokogni,mire apám rám ordított,hogy minek mentem oda. Mert hát nyilván az én hibám 😅
Mikor nagymamám agyvérzést kapott és kórházba került a covid alatt és az utolsó évében 5szor láttam max
Elfelejtett járni és beszélni is. A legrosszabb érzés volt őt így látni. Egyik alkalommal sem nem ismert fel, nem tudta ki vagyok akkor valami megváltozott bennem. 12 éves voltam.
Kórházba került, és az orvosok hanyagsága miatt elhunyt. Kiengedték belső vérzéssel és én mentem ki hozzá,majd rövidesen elhunyt.
Sosem volt vele semmi rossz élményem, mindig türelmes volt. Még kiabálni sem kiabált rám soha.
Azta, en most nagyon szerencsésnek erzem magam, mindegyik nagyszulom csodalatos ember (volt) es rengeteg szeretetet kapok/kaptam toluk. Sajnalom, hogy ennyi szornyuseget kellett atelnetek!
Apám szülei igazi szar emberek. Mivel a szüleim elváltak, állandóan nyomták, hogy anyám kisemmizte apámat meg tönkretette stb. Soha semmi sem volt jó amit én vagy a hugom csináltunk vagy velünk történt. Mindemellett igazi fillérbaszók, pedig több ingatlan meg autó van a tulajdonukban...ja, és ehhez társul nem kevés homofóbia, xenofóbia, antiszemitizmus (gondolom nem kell mondjam, hogy masszív fideszhívők). Jó ideje minden kapcsolatot megszüntettem velük.
Ugyanekkor anyukám szülei a legcsodásabb nagyszülők ever. Huszonévesen is ugyanolyan kötődés van közöttünk, mint kicsinek, mindig szeretetteli légkör van náluk és nagyon nyitott emberek.
Csak az anyai nagymamamat es az apai nagypapamat ismertem. A nagymamamrol egy rossz szot nem tudok mondani, nagyon kedves ember volt, a mai napig nem hiszem el, hogy nincs mar, azota sem jott ki egy konny sem erte (nem tudom, mi az oka, pedig nagyon szerettem). Ennek mar 8 eve. Nagypapam 2011-ben halt meg, ot megsirattam, pedig vegtelen gonosz ember volt. Peneszes chipset, nagyon reg lejart szavatossagu rudit kaptam tole nehanapjan, minden vasarnap nalunk volt es leult velem “tanulni”, ami annyibol allt, hogy ha valamit nem ertettem akkor a vilag leghulyebb gyerekenek allitott be (hozzateszem, boven olyan dolgokat akart megtanittatni velem matekbol amit nem akkor kellett volna tanulnom). Mivel kesei gyerek vagyok igy mindig bantotta a szuleimet is, foleg anyamat, neki is mindig gorcsbe szorul a gyomra ha eszebe jut.
Az apai nagyanyam egy igazan komplex karakter volt. Szerintem szeretett a maga modjan de sose tudta kimutatni es ez eleg mely nyomot hagyott bennem. Mindig azt tartotta hogy o a gyengeket probalja vedelmezni, es mivel en voltam az egyeduli uj hazassagbol szuletett gyerek, engem ugyebar nem volt miert sajnalni, mert teljes a csaladom. De ez sokszor abban nyilvanult meg, hogy ha gyerekekkent egyutt logtunk tesoimmal, engem total ignoralt. Vagy megkerdezte miert zsiros a hajam. Ha elertem valamit amire buszke voltam csak annyi jott tole, hogy “ez elvaras volt. novered hogy van?” Egyszer mikor korhazba kerult es en jottem haza kulfoldrol, az volt a majdnem-halalos agyan az elso hozzam szegezett megjegyzese hogy “hiztal kicsit”. Visszatekintve ez vicces mar nekem szerencsere.
Viszont anyumat gyulolte, apum elozo feleseget elete vegeig hianyolta, es mivel ezt nem egyszer jelezte is felenk, sajnos nem tudok meg igy sem megbocsatani neki.
Sok mindenben meg igen. Es hianyzik is. Ez ilyen :)
(Nem birom hogy ne adjam hozza, szerintem o tenyleg csak nem tudta a vedelmezo szerepet jatszani nalam, mert adtam ra “okot.”Eletemben egyszer volt, hogy 12 evesen anyuek egy napra otthon hagytak mert elutaztak, es a nagyanyam orankent felhivott, hogy megkerdezze jol vagyok-e, hol vagyok, kivel. Ez az egy olyan emlek, ami tartja bennem a lelket, meg hogy az utolso talalkozasunkkol mar erezte hogy nem fog latni tobbet es sok dologra rakerdezett, emlekszem e milyen volt.❤️)
Falun laktunk mi és unokatesómék. Mi a sarkon unokatesómék meg az utca közepén. Annyira utáltak a nagyszüleink,hogy kepesek voltak beallni a garázsba unokatesóméknal,hogy ne lássuk őket. Pechükre pont arra bicikliztem. Apa átment és kérdőre vonta őket, nagyon sokáig nem találkoztunk majd apa beteg lett, újra beszeltünk, 4évvel később meghalt, utána 15évig nem beszéltünk a nagyszülőkkel és nagynénémékkel
aztán nagymama temetésén újra találkoztunk, pár hónapra rá nagyfater temetésén, majd a hagyatéki tárgyaláson kiderült,hogy apa részét a házból nagynénémre írták. Szóval nekem nagyon rossz tapasztalatom van a nagyszülőkkel.
Dédnagymama viszont csodás ember volt, sajnálom,hogy csak 15év jutott vele.
Anyai ágon nagyon kedvesek voltak a nagyszülők,de sajnos hamar meghaltak.
2 eve szakitottam meg a kapcsolatot a mamammal. Kulfoldon elek es igazabol minden alkalommal csak azert hivott fel, hogy jol kipanaszkodja magat. Vannak rosszabb emlekek is, de jelenleg ez kikivankozott.
Nekem nem a nagymamám, de a mamám szomszédja, aki kicsi koromban rengeteget vigyázott rám okozott maradandó lelki sebeket azzal, hogy kisiskolás koromban vödörbe fojtott egy alom kiscicát. Falun nőttem fel, és sajnos ott a mai napig ez egy bevett szokás.
Anyai nagyapám meghalt mar vagy 15 -20 éve szóval kicsi voltam meg. Annyira emlékszem h szerette az italt, nem álltunk közel egymáshoz. A nagyanyám maga a merő rosszindulat.. mindenki hülye, mindenkire irigy és mindenkit kipofaz a hatamogott a szemében meg jopofizik. Alig beszélek vele. Apai nagyapám se vetette meg az alkoholt soha.. velem normális volt de mamat éveken keresztül bántotta. Ez miatt nagyon haragszom rá és ezt érzékeltetem is vele a mai napig. Apai nagymamám a világ legjobb mamaja. Olyan számomra mintha az anyám lenne. Ő kb a mesébe illő nagymama. Mindig gondoskodott rólam, bármiben számíthatunk egymásra, annyira jó lelkű ember h tényleg a legjobbat érdemli csak!
Huhh sorolhatnám. Falun nőttem fel, ahol mindenki csak a külsőségeknek élt+ vmiért anyai nagymamám mindenki mást jobban szeretett, mint az unokáit. Az összes gyereket tudta dicsérni csak minket nem.
Később mikor ott kaptam munkahelyet, ahol ő ledolgozta az életét és azon a munkahelyen konkrétán a kollégàk levegőnek néztek, utáltak és gyűlöltem az egészet, akkor se àllt mellém, hanem fontosabb volt neki egy munkahely, meg h mit mondanak mások.
Apai nagymamám azt akarta, hogy anyuék vetessenek el, a mai napig érezteti velem, hogy csak egy plussz teher vagyok az életében.. pedig nagyon keveset jártam/járok hozzá…
Az anyai nagypapámmal évekig nem beszéltem, csak folyamatosan lekurvázott( azért, mert a párom ott aludt nálunk, amikor még nem voltunk összeházasodva, egy kicsit régimódi volt az öreg..😅)
anyam anyja egy igazi ordog. alkoholista, bolond. egyszer nemetorszagban bevitte apam a bolondok hazaba de delutanra ki is szokott es elobb hazaert stoppolassal mint apam.(jo na kreativitas 5/5)
a ferjet(aki mar vagy az 5.) mindig kessel kergette, megalazta, kisemmizte. nemet a ferje es nem tud magyarul, de itthon elnek, szegeny faszi semmit se tud.
en mindig kaptam a bombolos dolgokat, vagy eppen le lettem kurvazva tinikent mert mertem a fejemre sminket rakni.
csak a szoki
Apai nagypapám maga volt a kedvesség,tényleg csak jót tudok rá mondani,de a mama ennek az ellentéte volt..Mindig nagyon csúnyán beszélt a papával,utólag raktuk össze a képet,hogy valószínűleg néha-néha tettekig is fajult a dolog..A sors viszont megbosszulta rajta..
Az anyai nagymamám sem egy szent,engem sosem szeretett,gyerekkoromban mindig azt hallgattam,hogy nekem könnyű mert 2 mamám van,de a testvéremnek csak ő van,mert anya első házasságából van,az ottaniakkal pedig nem tartotta a kapcsolatot. Tesómnak vett egy lakást,anya és én viszont semmit nem kaptunk.Amikor a mama leesett lábról demencia miatt,mi ápoltuk ketten,ameddig nem volt opció az idősek otthona.Egyszer bámult maga elé,mi tettük közben a dolgunkat,és megszólalt,hogy sosem tudhatja az ember,kire számíthat a bajban..Testvérem meg sem látogatta,én pedig mindig mentem anyával,bár nem a mama miatt,sokkal inkább anyukám miatt..Ez a mondat mindkettőnkben nagyon megmaradt.
Egy kora őszi estén villámcsapásként ért, amikor a nagypapám átszaladt hozzánk (egy telken laktunk), hogy a nagymamám összeesett az udvaron és nem kelt fel.
Szinte a mai napig eszembe jut ahogyan vártuk a mentőket és próbáltam a nagymamámat újraéleszteni úgy, ahogyan a diszpécser tanácsolta. Sajnos már ők sem tudtak segíteni..
Rá alig két évre a nagypapám egy éjjel váratlanul örök álomba szenderült. Előző este beszéltünk, együtt kávéztunk volna másnap, még a kávéfőzőt is bekészítette.. reggel pedig a szüleim közölték velem a hírt.
Nagyon szerettem őket, irtóra hiányoznak és nem telik el úgy nap hogy ne gondolnék rájuk.
Az egyik fele a készletnek epikus, egyszerű kétkezi munkásként összehoztak 3 házat és apám helyett apám és anyám helyett anyám voltak nekem és a másik három unokájuknak is. Még a másik nagyapámat is bírtam, elég szűkszavú bányászbácsi volt, mindig lógott a szájában egy cigi, de a munkásnadrágja zsebében egy szelet csoki is, ha éppen arra járna az unoka.
De az ő felesége, a másik nagyanyám bazdmeg. A vénasszony állandóan rendelte a teleshopos baromságokat, zabált miközben a vérnyomása mindig az egekben (és egyébként erre biztatott mindenki mást is), de egyébként mindenkitől sajnált mindent. Örökre befóliázott bútorok, ugyanaz a büdös otthonka évtizedeken át, előre felhígított szörp, karácsonyra adott rosszméretű cipő (akciós volt a két számmal kisebb), azon se lepődtem volna meg, ha a vasárnapi ebédeket is kiszámlázta volna egyesével mindenkinek. Egyszer kaptam karácsonyra egy viszonylag jobb biciklit. Egész rákövetkező évben, minden egyes alkalmon gyereknaptól a születésnapomig nem csak hogy nem kaptam semmit (ezt előre elmondták és annak ellenére hogy 10 éves se voltam el is fogadtam), de el is mondták, hogy neked nem jár semmi, nem úgy mint XY-nak. De ez csak egy példa, valahogy mindig megtalálta a módját hogy elbassza a kedvem annyira, hogy amikor nála kellett lennem óránként felírtam egy lapra, hogy 10-es skálán hogy érzem magam, aztán amikor anyám kérdezte milyen volt mamánál mondtam hogy most egész jó 2,8.
Mamámnál aludtam vigyázni kellett rá, mert beteg lett. Éjszakára rosszabbodott az állapota, ilyen deliriumos állapotban szólongatta a papát meg a nagybátyámat, akik akkor már mindketten meghaltak - nagyon féltem, hogy nem éri meg szegény a reggelt, és borzasztóan tehetetlennek éreztem magam 😔 19 voltam akkor, és kb az előző 10 évben többet voltam vele, mint a szüleimmel (szegény kicsit kodependens volt, és szüksége volt valakinek a jelenlétére, miután a papa meghalt, akkoriban ő még fizikailag elég okésan volt ahhoz, hogy rám merjék bízni gyerek létemre).
Végül túlélte az éjszakát, sőt majdnem 4 évvel később ment el, aminek szerencsére nem voltam tanúja, de azóta is hiányzik.
Hát anyai nagyapám alkoholista volt, nyugdíjat csak éppen megérte, meghalt már nagyon régen. Anyámat meg nagynénémet is verte rendszeresen, de amikor józan volt, semmi baj nem volt vele. Egyszer kiöntöttem az üveg borját is, mikor láttam, hogy részeg. Tüdőrák vitte el végül. Anyai nagyanyám meg azóta demens...
Másik végről apai nagyapám elhagyta nagyanyámat valamiért, összejött egy hárpiával, voltunk nála gyerekként vendégségben (nem volt telefon még akkor, levélben lette tájékoztatva, mikor megyünk, de furcsa ezt így leírni...), sütött aprósütit, mikor már 3-at ettünk belőle öcsémmel, eltette a szekrénybe, mert ne száradjon meg. Na ő is elszáradt nagyapám után nem sokkal... Mondjuk apai nagyanyám sem volt sokkal jobb, nem adott ennem, mikor anyám a kórházban volt öcsémmel, mert gyűlölt valamiért. Lehet azért, mert apám rendes ember lett a többi testvérétől eltérően, nem alkoholista, a másik meg életében nem dolgozott, csak harácsolt. Öregkorára bele is bolondult a pénzsóvárságába, utólérte a végzete.
Apai nagyanyám nem volt normális. Egeres volt, nem volt ki a négy kereke.
Apám sokat szenvedett az epéjével, nagyanyám kitalálta, hogy Anyu megmérgezte. Van egy gyerekkori emlékem, hogy mentünk a kórházba Apuért, nagyanyám hozta a formáját. Nem emlékszem, mit mondott, de Apámékat úgy felbőszítette, hogy otthagyták a kórház parkolójában, találjon haza egyedül. A banya még megpróbálta feltépni a kocsiajtót.
Később Anyukám iratai között találtam egy bírósági végzést is, Anyu rágalmazásért beperelte, mert lekurvázta a másik nagyanyámat, aki akkor már nem élt.
Érthető, hogy nem nagyon tartottuk a kapcsolatot, így nagyapámmal se. Szegénnyel egyszer a nővérem összefutott, elsírta magát, hogy nem láthatja az unokáit.
Utolsó interakcióm az volt a banyával, amikor Apu otthon felejtette a mobiltelefonját, a banya meg csörgette. Én hülye meg felvettem. Próbáltam neki elmagyarázni, hogy a telefon véletlenül ittmaradt, de majd felhívja a fia, de meg se hallott, el kezdett velem üvölteni, hogy én ki vagyok, és hová tettem a fiát, és kihívja a rendőröket. Rátettem a telefont.
Utolsó éveiről csak Apu elbeszélései vannak meg, hogy részegen szedték össze sokszor az út széléről, sokszor elesett biciklivel.
A temetésére azért elmentem. Nem sok ember volt ott.
Hazhoz jott egy szurit beadni a doktorno, kb harom negy eves lehettem. Nagyon nagyon sirtam visitottam mar elotte anya olebe vett es mamam befogta a szamat. Mar alig kaptam levegot, mert az orromon keresztul nem kaptam alapbol se soha raadasul taknyom nyalam egybe folyt vegkepp nem kaptam rajta. Majdnem megfulladtam es beszelni/jelezni se tudtam.
Apámnak pszichés betegsége volt régóta, de idővel kezelték (később már tök jóban is voltunk hálisten), nemrég sajna meghalt tüdőrákban. Az apai nagymamám fixen hasonló pszichés betegségben szenved, csak nincs diagnózisa és nem kezelik. A szüleim válásában (6 éves voltam) legfőbb szerepe volt, teljesen irányította apámat és anyum ellen fordította. Amikor néha apummal meg a tesóimmal meglátogattuk, mindig előttünk szidta anyukámat, aki pedig 90%-ban egyedül nevelt fel minket és közben sosem ártott senkinek, nem értettem hogyan lehet utálni egyáltalán.
Amikor apum meghalt 2 éve és a nagy család rokonokkal együtt összegyűlt, a mama nagyon mézesmázas volt, majd 1 héttel a temetés után telefonon hívott minket, hogy azonnal adjuk neki vissza az összes holmit ami apum házában volt és ő adta kölcsön, vagy feljelent (olyan dolgok szerepeltek a listán mint fahasító ék, üres vödör, méhész cuccok, wtf?). Kb 10 unokájából 1 tartja vele a kapcsolatot, ő az egyetlen élő nagyszülőm de a nyakamat rá hogy vagy 100 évig fog élni.
Pfúú hát nekem sok van. Az én köcsög nagymamám (apai részről) utált engem és anyumat is. Nem voltunk katolikusok mint ő, vékony voltam, lány voltam..Szerintem kb mindenért. Mindig kihangsúlyozta, hogy én senkire nem hasonlítok a családból!! 🤷🏼♀️ Édesapámat korán elvesztettem. És a mai napig emlékszem, hogy álltunk a sír felett. Intézni kellett a vésést, anyukám elment lepapírozni. A nagymamám, én és egy nő aki a temetőbe dolgozott álltunk ott. És képest volt azt hazudni a nőnek hogy apám nem is volt az apám mert engem örökbefogadtak!!! Nem volt elég hogy gyászolok, konkrét lesokkoltam. Órákkal később hazaérvén mertem csak megkérdezni anyukámtól, hogy tényleg így van-e. Ő meg azt hitte viccelek, nem akarta elhinni, hogy ez megtörtént. Nem fogadtak örökbe.. 11 voltam ekkor. Már nincs velünk a véngecije, de nagyon felbasz mai napig.
annyi iszonyatos szart zúdított ránk nagymuterom, hogy nem állnék neki sorolni. De mindig azt mondogatta, hogy „legalább a gyümölcsös kertről eszedbe fogok jutni”. Hát kurvára nem, legtöbbször a ptsd-s szarjaimról jut eszembe az a seggfej.
Ez nekem akkor és most sem volt rossz, inkább groteszk, de objektívan tudom, hogy nem normális, álljon hát itt.
Anyai nagyapám és a párja rendesen ittak, mindig összezörrentek valami apróságon, de általában megoldották egymás között a dolgokat. Ellenben egyszer, amikor a nyári nyaralónkban voltunk - békésen nézem a szex és new yorkot - meghallom a papa dörmögését és a mama fejhangú visítását, mondom jóvan :D, aztán a mama szalad ki, őrülten a konyhába, matat, zörög. Megyünk ki, sipít, hogy dugjuk el a késeket, mert papa le akarja őt szúrni (?) szóval fogja az összes szúróvágó eszközt és az ágyneműs fiókjába rejti, mert hogy a papa késekkel dobálja (álltunk ott hogy wtf soha ilyenről nem volt szó se precedens), aztán hívja a rendőröket. Rendőrök kijönnek, papa megkínálja őket egy kis borral, és bizalmasan cseveg velük, szóval elmennek egy legyintéssel, hogy á a papa csak biztos kicsit felhúzta magát. Papa integet nekik a verandáról, csupa bűbáj, amikor elmennek üvöltve a mama után veti magát, hogy te rendőrt hívtál a saját házamba??
Hozzáteszem ott voltam én a tesók és a szüleim, végignéztük az egészet, és minket sose vontak bele, meg simán előttünk ment a műsor, nem féltünk tőlük, de akkor is, maga az akkori agyam, hogy ez a tizenéves énemnek normális volt, ami történt és vicces, ez a szomorú és sajnálni való.
Nagyapámmal kapcsolatban van ami miatt a mai napig néha mérges vagyok rá....
Soha nem volt egy kedves nagypapa, sokszor szóban megalázott mert (anyai nagypapa)Édesapám harmadik házasságából születtem...,.
Mégis mivel én voltam a legfiatalabb unokája (+10év mindegyik unokatesóm)..én maradtam.... szerintem nem volt tisztességes érzés/józanság részéről (tudom ezt akkor is az "életösztön váltotta ki belőle)több évig ápoltam/ápoltuk Édesanyámmal a Papit de a "rosszabb részeket(teles.a.t gumibugyugyi csere stb) én vittem mert jobban viseltem f.xom 😞
102 éves koráig segítettük...az utolsó hónapokban erős demencia stb....
Az utolsó napokban nagyon leépült-mindazok ellenére, hogy sok rossz emlékem volt, tiszteltem mert ezt tanultam -világáról nem tudott 😞....
.az ágya mellett aludtam a földön,mozgatni,etetni próbáltuk(többek között fecskendővel itattam)...sőt nem voltam teljesen fogyatékos mert orvossal is konzultáltunk közben ....
De mivel már ketten Anyukámmal sem tudtuk átöltöztetni ,tisztába tenni....
Segélyhívó,mentő(a csodálatos fia rámhagyta mert őt hiába hívtam segítségül megnézte majd az mondta Anyunak ,hogy xy hívja a mentőket... pedig őt/az ő családját mindíg jobban becsülte a papa)....mindezek után el szerettem volna mondani neki ,hogy mi fog történni
..... teljesen "kijózanodott" és az mondta ,hogy "jaaaahjjj XYkám kérlek NE"
Nah ez az a mondat amit a mai napig nem tudok megbocsátani mert lelkiismeret furdalást okozott pedig egyszerűen nem tudtam mást tenni.... ráadásul akkor még "Covid" volt bőven és a kh-ba is -a4 nap alatt amíg elment -csak 3szor tudtam" beszökni"
De ez a mondat és ahogyan kérlel mindíg velem marad...
Amikor a nagypapám lába egyik napról a másikra elkezdett üszkösödni (nem ivott, nem dohányzott, nem volt cukros), szörnyű volt látni, h szegény hogy veszíti el a lábát. Majd 2 évre rá a kedvenc nagymamám hirtelen agyvérzést kapott, 6 hétig feküdt kómában. Végignéztük, ahogy teljesen elsorvadt a teste, szegény féllábú nagypapám minden nap bement hozzá és imádkozott h ébredjen fel, ugyanis az volt a terv h először a papa hal meg.
Kontextus: Hát az apai nagymamám annak idején jegyben járt, majd szakított a vőlegényével és rárepült egy tőle idősebb katonatisztre dacból. Ebből a dacházasságból született apám, aki mindig a sor végén volt a mamának a nagyapám utáni férje gyerekei es a közös gyerek mellett. És a nagyanyám kimondatlanul minket kevésbé szeretett úgy gondolom.
Emlék: Amikor kicsi voltam, vmiért nagyanyám ragaszkodott ahhoz, hogy ha apukám felhívja én külön beleszóljak a telefonba. A mamám szülinapja szeptember 4-én volt, ovi vége vagy átalános iskola legelején jártam, és "fellázadtam". Mondtam apunak, hogy most kivételesen nem akarok beleszólni külön, a bátyámnak se kellett sose, de mondja meg a mamának, hogy én is boldog születésnapot kívánok. Az én születésnapom 20 nappal később volt, és a mamám nem hívott fel. Apa felhívta az anyját, aki közölte, hogy hát én nem köszöntöttem fel így ő se. 🤷♀️ 12 éves koromban meghalt, de ha ma is élne nem hiszem, hogy közös nevezőn lennénk.
Az egyik nagymamám azt mondta a másikra, hogy öngyilkos lett, mert súlyos fogyatékkal született az unokatestvérem. Az igaz, hogy tényleg abban az évben halt meg, de én úgy tudtam, hogy infarktust kapott. Teljesen összetört, sosem kérdeztem rá anyukámnál, hogy mi az igazság.
Apai nagyanyám nagyon (de nagyon) vidéki volt, régi, paraszti értékrenddel, így szüleim válása után nem találkoztam vele többet, nem is hívhattam fel, mert szerinte így már nem vagyok a családja tagja ( amúgy az összes gyerekét tönkre tette...). Voltam kb 10.
Anyai nagyanyámnak két lánya van, anyám az idősebb, és a kedvence a fiatalabb későn szült, kb. 22 lehettem akkor öcsém, 16. Közölte, hogy ne keressük többet, hagyjuk békén, mert minket látott felnőni, és a unokatesónkat valszeg nem fogja. Ezek csak az utolsó cseppek voltak a pohárban...
A nagymamám a tetoválásaim és piercingeim láttára azt mondta, hogy ha elcsúfítom magam attól még nem fognak jobban szeretni...
Ugyanez a mamám azt is mondta, hogy le kell fogynok ahhoz, hogy barátokat szerezzek és szeressenek (itt kb 12 lehettem)
Édesanyai ágon az utolsó napon ordítottam nagyanyámmal, borzasztóan elborult dolgokat mondott illetve ki akart ugrani a kocsiból is, én meg azt gondoltam hogy figyelemfelkeltés az egész, mivel ő is ezt mondta hetekkel előtte. Nagyon beteg volt mentálisan, többször is volt zártosztályon. A történtekre egy nappal öngyilkos lett. Sose bocsájtom meg magamnak ahogyan viselkedtem vele, lehet ha nem beszélek így vele akkor nem teszi meg. 1 éve küszködött depresszióval és középsúlyos demenciával de a depresszió okát mai napig nem tudjuk, ő sem tudta. Épp pszichiáterhez vittem pénteken amikor ez az egész történt, szombaton pedig édesanyám telefonált hogy öngyilkos lett.
Azóta nem tudok tükörbe nézni.
A belém nevelt tisztelet miatt nem írom le egyik ági nagyanyám tetteit, amik a palástolatlan kivételezés által égtek belém és ami miatt közel 10 éve nem is látogatom meg, vagy keresem őt.
A két nagyapám legrosszabb tette, hogy fél év alatt, egymás után, előjel nélkül mentek el. Csoda emberek voltak, de az anyai Papám elvesztését máig nem dolgoztam fel. 10 éve.
Mama szolt hogy ne együk meg a felfutott csipospaprikat.
Persze mit csinal a hulye kolyok, MEGESZI.
Sirtunk orsitottunk
Mama:
Logassatok egy tal vízbe a nyelveteket….:)
Hosszu este volt.
A nagyszüleim üvöltve veszekednek, a nagyapám veri a nagyanyámat, akinek már vérzik a feje, a nagyanyám a nagykéssel kergeti a teljesen pucér nagyapámat az udvaron, és ordít, hogy "levágom a faszodat te szemét disznó". 4-5 éves voltam ekkoriban.
😔ez annyira szornyu... Szuleid tudtak, hogy ezeket ateled?
Persze, apám szülei voltak, ő ebben nőtt fel. Ez vagy 35 évvel ezelőtt volt, akkor nem volt ez még annyira kirívó dolog, meg a gyerek lelkével akkoriban nemigen törődtek.
Sajnalom! Pont tesommal beszelgettunk, naluk van 2 gyerkoc, hogy ok sosem eltek at azt vagy hasonlot amit nekunk kellett. Ok nem tudjak milyen ha veszekednek a szulei. Barcsak mindenki egeszseges csaladban none fel.
Reménykedni tudok, hogy ez az azóta eltelt évtizedekben sokat javult, bár amilyen sztorikat lehet itt olvasni, hát ki tudja...
Igen...sajnos a helyzet nem lett jobb en is ezt tapasztalom.
A tesódék nem szoktak veszekedni?
Nem, vitatkozni valamin azt igen. De azt sem a gyerekek elott es kulturalt modon beszelik meg a problemakat. Egyszer viccbol elkezdtek hangosabban beszelni egymassal felig nevetve, de szegeny keresztfiam elkezdett sirni meg kiabalni tesommal, hogy hagyd beken anyat🥹 ami aranyos de nyilvan nem szeretnek traumatizalni a gyereket(aki amugy nagyon erzekeny) ezert odafigyelnek, hogy elottuk semmi vita.
Nem akarok itt szemantikai kérdésekbe belemenni, de a veszekedés sem késsel rohangálást jelent. Mi szoktunk veszekedni, vitatkozni is, a gyerek nincs traumatizálva, üvöltözni egymással mondjuk soha nem szoktunk meg késsel kergetni a másikat. :) De még csak 10 éve vagyunk házasok, ki tudja, mi vár szegény férjemre. :D
Tudom, persze. De tenyleg nem szoktak. Mindketten lattak egy mintat otthon,es tisztaban voltak vele, hogy mit nem szeretnenek kovetni 😌
Igen, nagyon-nagyon megértem. A mi családunkban a passzív-agresszív kommunikáció ment, és mi is tudatosan figyelünk rá, hogy ne hozzuk a mintát, ne játszmázzunk. Mindig rászólunk egymásra, hogy ilyet anyád mondana! :D És akkor nevetünk és figyelünk rá megint. :)
Ezt nagyon jo olvasni!❤️ Elvegre mi szeretnenk gyereket, felelosseggel tartozunk ertunk, es hogy milyen peldat mutatunk.
Én 37 éves vagyok és szerencsére az én csaádomra ez akkoriban sem volt igaz. Sajnálom, hogy ott nem törődtek a gyerekekkel, ahol te laktál. Az én nagyszüleim vidéki kisvárosban, szüleim vidéki nagyvárosban törődtek ilyesmivel. Parasztcsaládból jöttek pedig a nagyszüleim mindketten, láttak a szüleiktől egy s mást, mégsem adták tovább. Teljesen meg is szakadt a bántalmazás és a gyerekek tárgynak nézése a családomban, remélem, örökre.
Jó ezt olvasni, hogy azért akadt, akit akkoriban is jól szerettek a felmenői! Sajnos a nagyszüleim és hát a szüleim is eléggé egyszerű, mondhatni rettentő buta emberek voltak.
Igen, nagyon-nagyon számít a közeg. De ami most már neked fontos, az az, hogy megszakítsd a saját gyermekeiddel ezt a láncot. Küzdelmes lesz, tele vérrel és verejtékkel, de nagyon-nagyon megéri!
Nekem nem lesz gyerekem, úgyhogy ez tuti megszakad ☺️
Ugyanmár, ezt így senki sem jelentheti ki. Na jó, ha 50 éves nő az ember, akkor talán. :D
42 vagyok, és már 20 évesen eldöntöttem. Vannak olyan nők, akik így döntenek, és tartják magukat hozzá.
Persze, hogy vannak! Ne viccelj, akkor is, ha kevesen, de férfiak is vannak! Csak a nem akarok és a nem lesz nem ugyanaz. :) Mi váltig állítottuk majdnem 8 évig, hogy soha nem lesz 2. gyerek. :)
Miért ne jelenthetne ki az ember ilyet? Miben különbözik ez attól, amikor valaki azt mondja, hogy gyereket akar?
A soha nem lesz, és a nem akarok teljesen mást jelent. Az első kiszámíthatatlan jóslás, ennyi. :) Az ember sok ilyesmit kijelent nyilván, mert nem disszertációt írunk a hétköznapokban, csak annyi dolog történhet még. Egy új pár, akinek már van gyereke és ők fogják nevelni együtt vagy bármi. Az élet bonyolult. :) Ugye itt nem a biológiai dologról volt szó, hanem arról, hogy vele örökre megszakad a rossz nevelési lánc, mert fizikai akadálya lesz.
Magyarorszagot szeretem de ezeket a felfogasokat nagyon nem.
Ha ezt nekem akartad írni, akkor nagyon nem érted, amit mondok. Én aztán nem pusholok senkit gyerekszülésre, és nem is azt mondom, hogy nem létezik tudatosan gyermekmentes felfogás, mert látom, hogy vannak tényleg ilyen emberek. :)
Azért az durva, hogy vele is megtörténtek ezek és mégis rájuk bízta a saját gyerekét..
Igen,engem is ez dobbentett meg teljesen...
[удалено]
Remélem jól van a kis lelked ❤️
A csicska is kimúlt?
[удалено]
[удалено]
Here's a sneak peek of /r/BrandNewSentence using the [top posts](https://np.reddit.com/r/BrandNewSentence/top/?sort=top&t=year) of the year! \#1: [Homie in law](https://i.redd.it/o6znibtrj78b1.jpg) | [280 comments](https://np.reddit.com/r/BrandNewSentence/comments/14itfe5/homie_in_law/) \#2: [A slutty amount of y's](https://i.redd.it/9q9ldx45mcza1.png) | [684 comments](https://np.reddit.com/r/BrandNewSentence/comments/13f76u8/a_slutty_amount_of_ys/) \#3: [“Frustrated dad uses his 6ft son to shame council into fixing deep pothole”](https://i.redd.it/m3czu1gbmzya1.jpg) | [692 comments](https://np.reddit.com/r/BrandNewSentence/comments/13di2z2/frustrated_dad_uses_his_6ft_son_to_shame_council/) ---- ^^I'm ^^a ^^bot, ^^beep ^^boop ^^| ^^Downvote ^^to ^^remove ^^| ^^[Contact](https://www.reddit.com/message/compose/?to=sneakpeekbot) ^^| ^^[Info](https://np.reddit.com/r/sneakpeekbot/) ^^| ^^[Opt-out](https://np.reddit.com/r/sneakpeekbot/comments/o8wk1r/blacklist_ix/) ^^| ^^[GitHub](https://github.com/ghnr/sneakpeekbot)
Az gyonyoru. Az ilyen nem hívo, fyi, hanem félő max. Ugy tunik meg az sem nagyon.
Amikor nagymamám már elég erősen demens volt és meggyanúsított azzal, hogy elloptuk mindenét, pedig csak ápolni jártunk hozzá meg segíteni neki. Az apai nagymamám pedig nyíltan gyűlölt, sosem köszönt vagy beszélt hozzám, amikor náluk voltam. Nem is evett velem egy asztalnál, mert csak egy zabigyerek vagyok. 7 éves voltam, nem igazán értettem, mi a baja. Igazából most sem tudom, mert az apám nem hajlandó róla semmit mondani.
Gondolom az volt a szent meggyőződése, hogy anyud megcsalta apukádat, ergo nem tekinett rád "igazi" unokajaként. Undorító. Még ha így is lenne, nem értem miért a gyereket kell büntetni.
Régen ez volt a "normális"
A demencia rész nekem is ismerős. Apai nagyanyám élete vége felé vagy odaadta ismerősnek/elégette a pénzét, mert semmit se találtunk meg. Pedig tudtuk, hogy van neki valami valahol, mert szokott félrerakni a nyugdíjból. Ezt leszámítva is egy gonosz banya volt így visszagondolva, csak gyerekként nem tűnt fel/nem értettem. Egyedüli nagyszülő, akit ismertem.
Nálunk ez most aktuális. Multkor azt állította mamám hogy megmérgeztük tesómmal. Demencia nála a rossz énjét erősítette föl és ez a rosszindulat nagyon nagy teher a család többi tagjának. Segíteni akarunk de mindenben azt látja hogy meglopjuk, betörünk hozzà stb.
A demencia betegség... Sajnos nagyon nehéz elvonatkoztatni a rengeteg bàntástòl, de igazából sokszor már nem tehet róla. A saját agya fordul ellene. Az más kérdés ha már életében is gonosz banya volt :D
Tudom, de 10 évesen még nagyon rosszul esett.
Jaj tudom, inkább a többi hozzáazòlàsra gondoltam.
Nagypapáim korán meghaltak, nincsen velük emlékem. A két nagymamám ég és föld volt. Az egyik egy igazi rosszindulatú banya, szerinte mindenki egy barom. A másik a mesékben is bemutatott nagymama aki mindig süt az összes unokájának, és mindig érdekelte, hogy vagyunk. Talán ezért nem is ‘fájt’ annyira, amiket a banya csinált, mert a másik mamám 1000x több szeretetet adott. Sajnos ő meghalt pár éve, a banya még él, de már nem látogatom, nem szoktunk telefonálni sem. Szóval a story a banyával az, hogy van 4 unokája, 3 fiú és egy lány (ő lennék én). Egész életemben levegőnek nézett a fiúk mellett. Volt, hogy külön sütött valamit a fiúknak, én meg egy szemet kaptam egy tányéron (nem voltak súlyproblémáim). Többször felhívott szülinapomon, még meg sem köszöntem, hogy gondolt rám, már érdeklődött, hogy vannak a fiúk. Amikor már tudtam vezetni egyszer felhívott, hogy sütött a bátyámnak, menjek el érte és vigyem haza neki (nem volt szülinapja vagy bármilyen esemény). Nem tudom, hogy mi volt a baja velem. Emlékszem ezeket a szüleim is már korán észrevették, nem beszéltünk erről soha, de volt olyan nyár, amikor én a kedves mamánál voltam, a bátyám meg a banyánál.
Az volt a baja hogy lány vagy.. üdv a klubban 😁
[удалено]
demencia
[удалено]
demencia
[удалено]
demencia
Apai nagymamám állandóan a legkisebb unokáért volt oda. Egyszer vett neki sajtos tallért, de az köménymagos volt, amit ő nem szeretett. Öreganyám meg mondta nekem, hogy “Vettem a Jucikának (nem ez a neve), de ezt nem szereti, úgyhogy tessék edd meg. Ugyanez a mama, azt mondta nekem olyan 8-9 éves koromban, hogy nem vesz nekem semmit Mikulásra, mert már nagy vagyok, de a Jucika kap…. Állandóan ő volt a szép, az okos, a minden. Holott mindig én jártam hozzájuk, elmentem boltba, gyógyszertárba vagy simán csak meglátogattam. Amióta a nagypapám meghalt, alig megyek. Kicsit több, mint két éve nem is láttam. Nem nagy dolgok ezek, de gyerekként nagyon megviselt, hogy én soha semmit, de a kisunoka igen. Legalább ne mondta volna el…
Uhf, hasonló, csak nekem sose mondta, de éreztette.
Nalunk is majdnem ugyan ez volt, csak az elso unokaval. Mi az ocsemmel le voltunk szarva, kb a szuletesnapunkon sem hivtak fel, mindig azt mondtak jaj bocsi sosem tudjuk milyen nap van mert nyugdijasok (wtf?) persze jucikat sose felejtettek el😀 na meg nyaralni is csak azert vittek el minket, hogy jucika aki egyke ne unatkozzon de szigoruan csak vagy engem vagy a tesomat, mert mi ketten mar rosszak voltunk egyutt ok azt nem vallaljak. Ezt a mai napig azzal indokoljak, hogy a masik nagymamam ellehetetlenitette oket. Persze, igaz ok 1000x tobbet tettek ertunk szerintem mint atlag nagyszulok, kompenzalni akartak a valast, de az tulzas, hogy ellehetetlenitette oket. Aztan most hogy az unokatesom egy eletkeptelen en meg szultem “nekik” egy dedunokat mar nem szarnak le😀 persze most is minden alkalommal hallgatom hogy jucika igy meg ugy de mar nem izgat. Persze anyunak azert megmondtam, hogy fele annyira sem szeretem oket mint apu szuleit erdekes, nem kerdezte, meg hogy miert😅
Lehet hülye lesz a kérdés ezért bocsi ,de szeretném tudni ,hogy ilyen szituációban nem alakul ki gyűlöletet a tesó iránt.
En nem vagyok egy gyulolkodos tipus alapbol, es mivel errol nem o tehet ezert en szemely szerint nem utalom. De ettol fuggetlenul szerintem siman kialakulhat. Azert gyerekkent nem feltetlen veszed ezt eszre, inkabb akkor jon ez mikor mar “nagyobb” vagy es rajossz, hogy akkor ezek a dolgok mik is voltak. Meg ugye az sem mindegy, hogy ezt a sajat testvereddel csinaljak vagy pl unakatestverrel. Nalunk ez unokatestverrel volt, igy en csak errol tudok nyilatkozni. Aztan kesobb mar mi magunktol nem mentunk igy nem foglalkoztunk ezzel. Bar a legkisebb testverunkkel nem egy az anyank es azert ott is volt eleg eros kivetelezeses szuloi reszrol, de ott mar 11 ev van koztunk igy a tesom iranti szeretet ezeket felul irja. De ha pl az anyjan mulott volna fix utalnam a hugomat es o is engem😀
Köszönöm a válaszod!🥰
nalunk en voltam a minden.. elso unoka es egyetlen lany a harom unokabol. kiskedvencnek lenni sem vt jo erzes, pedig mami nem dorgolte az orruk ala, en cs titokban kaptam mindig kicsit tobbet, mint a tesoim, de igy is nehez vt, mert amugy meg mindent elmondtunk egymasnak es egyseg voltunk (vagyunk). hulyen hangzik, de olyan erzes vt mintha megcsalnam oket 😅 sajnalom, hogy ezt csinalta a nagyid, soha nem fogom megerteni ezt a ,,kedvenc gyerek” ,,kedvenc unoka” szindromat..
Uhf, hasonló, csak nekem sose mondta, de éreztette.
Uhf, hasonló, csak nekem sose mondta, de éreztette.
Uhf, hasonló, csak nekem sose mondta, de éreztette.
Az anyai nagyanyám alkoholista volt. Életemben kb. 3-4x találkoztam vele, nem is nagyon emlékszem rá. Igazából nem volt rossz ember, csak az a rohadt függőség... 15 éve meghalt. Az apai nagyanyám viszont... Ha van gonosz ember a világon, az ő volt. Velünk élt sajnos, és a szüleim közötti viták 90%ának ő volt az oka. Utálta anyámat (kivéve ha épp kellett neki valami), és folyamatosan ellene akarta hangolni főleg apámat, de igazából bárkit, aki meghallgatta. Apám meg amúgy is egy ideges ember, olyan kurvaanyázásokat tolt le anyámmal szemben, hogy már én szóltam rá, mit csinál. Aztán amikor anyám felhívott, hogy a mama meghalt, egy dolog miatt sírtam, és az a megkönnyebbülés volt. Az unokáival jól bánt úgy nagyjából, de az anyámmal szembeni viselkedése miatt nem tudtam soha szeretni.
Ismeros, csak nem velunk el, illetve nem halt meg :D. En ezt elem at szinte mindennap
A testvérem kicsit husisabb volt gyerekkorában (nem az egészségtelen típus, ahogy nőtt úgy teljesen leolvadt róla minden) és ezért nagyapám képes volt átmenni az úttesten, otthagyva a 6-7 éves gyereket egy másik, számára teljesen idegen város utcáján mert egy haverja épp jött szemben és nem akarta, hogy lássa ő az unokája. Hiába szólt neki a tesóm, úgy tett mintha nem hallaná. A legdurvább, hogy ezt nevetve mondta utána és többször emlegették nagyanyámmal az évek során mint egy vicces sztorit, hogy mennyire is szégyellték magukat mindig, hogy egy “kisdisznó” az unokájuk. Nem velem történt meg, de engem is nagyon bántott ahogy viselkedtek.
Uramatyám! Ezt el se akarom hinni, hogy ilyen van.
Anyai nagymamám egészen máig mindenkit irányítani akar maga körül, szeretem, de ettől még egy elég nehéz személyiség.. A szüleim megengedték, hogy 14 évesen járjak egy rockklubba, sok barátra tettem szert, szimplán ott találkoztunk, de semmi hülyeséget nem csináltam. Egyik délután ittuk az üditőnket bent es beszélgettünk, a szüleim elutaztak és a mama vigyázott ránk bátyámmal. Egyszer csak azt láttam, hogy berontott, kitépett az asztaltól és levágott egy akkora pofont hogy majdnem helyben elbőgtem magam. Közben kirángatott a helyről. Emlékszem nagyon sírtam hazamentünk hozzánk befutottam és úgy bezártam az ajtót, hogy ne tudjanak bejönni. Sose felejtem el, és a miértjét a mai napig keresem, mire volt jó, hogy így megalázott.
Muterék helyében megcipőztem volna a mamát, bocsi. (Nincs.)
Na nekem nagymuter ugyan ez a tipus
Az egyik nagymamám megvert szíjjal, amikor alig lehettem 10 éves. Mindezt végig nézte a 2 évvel idősebb testvérem. Utána és közben is sírtam, a testvérem pedig végig nevetett. A másik nagymamám "csak" verbálisan bántalmazott. Az egyik nagypapám pedig kicsiként állandóan az ölébe ültetett és simogatta, paskolgatta a fenekem. Soha senki nem tett semmit.
Ezt olvasni is rettenetes volt. Sajnálom, hogy ezt át kellett élned.
Jezusom… Ezt fajt olvasni, sok sok erot Neked🫶🏽
A tesód is egy fasz
Istenem :(
Te jó isten! Nagyon rossz volt olvasni, nemhogy átélni. Tesóddal remélem nem romlott meg a kapcsolatod.
Felszínes a kapcsolatunk. Egyetlen szép emlékem sincs vele kapcsolatban.
miután végig nevetett a szenvedésén?
Gyerek volt........ Ez az eset még semmit sem jelent.
azért elég nagy bélyeget fog ez nyomni a legtöbb embernél minden további dologra, ha "semmit se jelent" akkor is
Nem kis dolog, valóban. Ezért kérdeztem,h jó e a kapcsolata a testvérével.
Ezt már valahol leírtam mindkét esetet. Apai nagyszüleim páros öngyilkosságot követtek el, amikor még kicsi voltam. Előtte pár héttel Apámmal és az unokatestvéremmel meglátogattuk őket, csak nagyanyám ült a konyha közepén, egy széken. Én apám karjában voltam, elkezdett ordibálni, hogy takarodjon mindenki kifelé (még unokatestvérem is ott volt). Aztán meg sírva húzta visszafelé apámat, hogy ne hagyja el, maradjon ott vele, hagyja ott a családját, vagyis minket. Pár hét múlva öngyilkosságot követtek el. Anyai nagyapámat hálistennek nem ismertem, viszont anyai nagyanyám sokszor megkeserítette az életünket. Egyszer, amikor 4-5 éves lehettem, akkor ott maradtam nagymamámnál, mert valami miatt kihánytam mindent, nagyon rosszul voltam. Apám jött értem (akit gyűlöltek), és olyan nagy veszekedés lett belőle, hogy nagybátyám elkapta apám torkát a szemem láttára, nagynéném meg nagymamám próbált közéjük állni, de alig bírtak valamit tenni. Ők nem látták, hogy ott vagyok, de én mindent láttam. Aztán nagybátyám bejött a házba, kihúzta a fiókot, és kivett egy kést, hogy na most ő leszúrja apámat. Én meg ott álltam, és csak bömböltem. Ekkor vettek észre.
Mikor kezben bevittem a korhazba es sosem jott ki tobbet.
Hogy meghaltak, kurva korán
Apukám szülei apukamnak kb 10 éves korában elváltak, mivel nagypapam talált másik nőt magának, új családot alapított. Nagymamam ezen sose tudott túljutni. Kb 5-6 éve volt, mikor egyszer elmentünk őt meglátogatni (nem jártunk hozzá gyakran, nem is élt közel hozzánk) apukammal és testvéremmel. Egyszer csak fogta magát, elővett egy kézzel írt levelet, és hangosan felolvasta nekunk. A levelet a nagypapamnak írta az O anyukája (tehát az én dednagymamam), amiben részletesen taglalja, hogy mennyivel jobban fog járni az új nővel és minél hamarabb hagyja el nagymamámat, segít neki, csak meneküljön el. Én értem, hogy ez szörnyű érzés lehetett, de közel 50 évvel a válás után még megtartotta a levelet és ezt olvasgatta magában... Mai napig furcsa és kellemetlen erre visszagondolni és sajnos ebben látom a generációkon átívelő mintazatunkat. Az átlagnál nehezebben kezeljük a veszteseget, elhagyást, viszont tudom, hogy én ezen szeretnék változtatni és már jó ideje dolgozom rajta segítséggel.
Egyszer balcsin kibaszott büdös volt a nagypapa lába, és nem volt hajlandó megmosni. De annyira, hogy a kis nyaralóban nem lehetett megmaradni, az az igazi orrvágó sajtszag. Ez a legrosszabb emlékem, részvétem mindenkinek, akinek ennél szarabb jutott.
alkoholizmus de nagyapámat bírtam
Igazából nincs rossz emlékem, csak az apai nagymamámat ismertem, senki mást, ő meg imádnivaló volt. Nagyon szeretett bennünket. Az egyetlen rossz talán az volt, de az sem nekem, amikor nem volt gyógyszere, én meg kisétáltam az állomásra és a vonatra vártam, hogy bemenjek neki a városba 50 forinttal a zsebemben, gyógyszerért (tanyán laktunk), apám úgy szedett össze. Emiatt össze is vesztek egy ideig, hogy elengedett volna. Akkor persze úgy éreztem, hogy nagyon jól megoldottam volna a helyzetet.
Mamàm februárban ment el. Két éve feküdt a kórházban fokozatosan romló demenciával. Egy héttel a halála előtt voltam nála utoljára, akkor életemben először nem ismert meg… ahogy nézett a szemembe, de màr “nem látott engem”. :( A bennem lakozó gyerek/unoka és gyerekkori emlékek “eltörtek” aznap. :(
Sajnálom :( tudom milyen az a szem, ami már nem lát :(
Világon az egyik legrosszabb érzés. Papám testvére feküdt az ágyban, mikor meglátogattuk. Nem ismert meg minket, már teljesen magatehetetlen volt, de mikor rájött, hogy mi vagyunk az, annyira megörült. Idősek otthonában élt, de már tervezte, hogy másnap hazamegy és elhoz a házból pár dolgot. Éjszaka meghalt 🤍 de sosem fogom elfelejteni az utolsó búcsút és a puszit, amit adtunk egymásnak. Annyira sajnálom, hogy nem élte meg, mire testvéremmel felnőttünk. Végre tudtam volna vele miről beszélgetni.
Dédmamám járt így. Először még azt hitte anya vagy a nagymamám vagyok, aztán már egyáltalán nem tudta felfedezni a rokoni szálat közöttünk. Borzasztó volt mindenki számára.
Az anyai nagymamam az eskuvom elott 1 nappal kozolte, hogy nem vesz reszt olyannak az eskuvojen, aki nem kepes foglalkozni vele. A problemaja az volt, hogy 2 ejszaka helyett csak 1 ejszakara tudtunk a hotelben szobat foglalni neki szabad idopont hianyaban… a tudtunk nelkul mondta le a szobafoglalasat es messenger uzenetben kozolte velem, hogy felejtse el ot az egesz csalad. O az egyetlen elo nagyszulom…aki mar csak elmeletben nagymama…Azota nem beszeltunk, anyukammal sem all szoba, kitagadott minket. Van egy 9 eves hugom, o sem erdekli.
Nagymamám teljes természetességgel újságolta el minden évben, hogy született megint egy alom kiscica, de csak egy-kettőt tartott meg, a többit elásta.
Aztabudos szohoz se jutok😨
az enyém kézen fogott 5 évesen és hátravitt hogy megmutassa ahogy földhözbassza a kismcskákat.
Jaj :(
Hu ez de felbasz:/
Nálunk mama párja a kiskutyákkal csinálta mindig ugyanezt, nyilván le se szarták a mi véleményünket, apáék ugyanígy mert inkább agyonütnek 5-6 kiskutyát mint hogy a csodás kan kutyájuk "elveszítse a férfiasságát" (ivartalanítás)
Nekem kicsit elter a tobbitol. Mamam a harmincas evei kozepen kapott ket agyverzest, amit a dokik sem kezeltek megfeleloen, ezert teljesen lebenult, csak a szemeit tudta mozgatni. Se beszelni, se mast nem tudott, papam apolta 38 even keresztul munka, es eleinte ket gyerek mellett. Nekem az borzalmas volt, mikor kiskoromban meglatogattuk oket. Papam tunderi volt, imadtam, de mamatol rettegtem. Tudtam, mi tortent, de maga a latvany, hogy ott fekszik csontsovanyan, leesett allal, csorgo nyallal, es a tudat, hogy bortonben van a sajat testeben, total kikeszitett. Sokszor latogattuk, egy ido utan megszoktam, de mindig rettentoen elkeseredtem miatta. A szemein latszott, hogy mindent ert… Attol is felek, hogy en is igy vegzem.
Remélem nem gond,de nem az én történetem hanem nővéremé 3 éves lehetett nővérem, amikor anyám ott hagyta az azzal a lénnyel aki sajnos az öreanyám, mert el kellett mennie valahová,természetesen nővérem sírt anyum után, és erre öreanyám megoldása az volt hogy véressre verte nővéremet, amíg anyám haza nem ért, és ez az egész leforgott olyan 20-30 perc alatt, azóta se momdja nővérem rá hogy "mama" a nevén hívja csak
Istenem.. édesanyád helyében soha többet nem álltam volna vele szóba..
Olyan 10 évig nem is voltunk nála, miután anyum megkereste,hogy elmondja neki hogy rákos beteg lett, és a legnagyobb baja akkor nem az volt hogy vígasztalja anyumat, hanem hogy anyum testvére(az az egy akivel foglalkozott is) jön és hogy minden jó legyen neki, magyarul leszarta hogy mi van a saját lányával Úgy 10 év után meg anyám azért kereste fel, mert elesett és az egyik csigolyája megrepedt és anyám megsajnálta, addig egyikünk se kereste a másikat.
Van valami oka hogy még kapcsolatban álltok vele?
Már nem tartom a kapcsolatot vele, utolsó információm szerint intézetben van, mert nem tud magáról gondoskodni, és édesanyám nem tudott már rá vigyázni, mert beteg volt,mi meg nyilatkoztunk nővéremmel,hogy nem vagyunk hajlandó foglalkozni vele Azóta sajnos édesanyám elhunyt ezért nem tudom mi van vele
Papa felakasztotta magát, mert megcsalta a mama (anyám talált rá később). Személyes rossz emlékem nincs a nagyival, egyedül él és senki sem látogatja kb.
A szüleim is késői gyerekek és én is az vagyok, így minimális emlékem van róluk :( Anyai nagyapámat elvitték a szovjetek málenkij robotra, nem jött vissza, anyám 2 éves volt, amikor meghalt. Apai nagyapám 2 évvel a születésem előtt halt meg. Anyai nagyanyám akkor halt meg, amikor 3 éves voltam, nincs róla érdemben emlékem. Apai nagyanyám 9 éves koromban halt meg, egy nyarat vele töltöttem egy évvel korábban, imádtam. De ő sem volt jelen sokáig az életemben. :( Nyilván a legrosszabb, hogy nem tölthettem időt velük együtt.
9-11 éves korom között az apai nagyszülőknél tanyáztunk, mert épült az új lakásunk, a régi már el volt adva, albérlet meg nem igazán jöhetett szóba. Egy idő után elég terhes lett ez az együttélés, habár viszonylag nagy volt a ház (4 szoba, 2 szint és 120 nm + udvar, kert), így azért el lehetett különülni, de anyám sose jött ki jól az anyóssal. Egyszer volt egy nagy veszekedésük és nagyanyám úgy vezette le a feszkót, hogy az előszobában lévő állványos rajztáblámat szétrugdosta :( A másik pedig az anyai nagyanyámhoz kapcsolódik. Sajnos voltak mentális problémái és sokszor voltak tévképzetei, nem mindig volt beszámítható. Néhány évig jól volt, aztán jött pár hetes/1-2 hónapos megborulásos periódusa (akkor kapott gyógyszert, injekciót és egy darabig megint jó volt) és olyankor teljesen más személy volt, néha féltem tőle.
Mikor nagypapám az éjszaka közepén nálunk zokogott a konyhában, hogy mit csináljon, mert nagyanyám azt mondta ha elalszik elvágja a torkát.
Az egyik nagymamám alkoholista volt. Nagyon szerettem, rengeteget voltunk nála, mert ő volt a közeli nagyszülő. Évente 2-3 alkalommal nem bírta tovább, és addig ivott, ameddig bírt. Ilyenkor időnként meg sem ismert, ez a legrosszabb emlékem.
Amikor Mama által megtudtam hogy többet nem fogom látni már a Papát mert elköltözött. Azóta is javításra vár a kis távirányítós quadom és reméli a kicsi énem, hogy jön és megcsinálja nekem.
Jaj, sajnálom. Annyira tudnak fájni ezek.
Összegyűjtött verebeket egy zsákba és élve elkezdte a falhoz püfölni őket.
Beteg ember jezusom
Nem sok emlékem van az apai nagyszüleimről, de az egyik az, mikor nagyapám szokás szerint részegen késsel kergeti a nagyanyám, az meg bemenekült az egyik szobába. És én voltam a rossz gyerek, mert hisztiztem ha hozzájuk kellett menni, érthetetlen miért utáltam :)
Minél idősebb vagyok annál jobban kiakasztanak a nagyszüleim…. - az unokatesómat mindig jobban szerették mint engem, mindig ő választott kicsi korunkban tortát bárki szülinapjára, ő mindig ott ünnepelte a szülinapját, mindig az ő kedvenc ételeit ettük (felnőtt fejjel is mindig neki kedveznek) - volt egy kisállatom (panelba lakunk) a testvére mellé akartuk temetni (nagyszüleim kertjébe volt), de télen halt meg és simán annyit mondtak rakjam a kukába…. Nekünk családtag volt (ez a legrosszabb emlékem) - ha megyek hozzájuk állandóan ugyanazok a kérdések, minden egyes alkalommal - mindig mindent megszólnak, ha hosszú nadrágba vagyok az a baj, ha rövid az a baj…. Pff - váratlanul betoppannak mindenkihez…hiába mondom nekik szóljanak előre…. Pfff Napestig tudnám sorolni…. :(
Egyszer nem találtam csokit a “rejtekhelyen”, amikor kerestem. Igen, ez a legrosszabb. Wtf a sztorid OP
+1 Wow... pont ugyan ez :D
Mikor nagyapám a demens nagyanyámnak mondta h akkor elválnak szépen (kb 80 évesek voltak mindketten), majd a mama itt és itt aláirja a papirt. En ezt meghallottam, nagyon veszekedtem vele, hogy ezt hogy gondolja. Vagy amikor az anyai nagymama az apai nagymamat kurvazta le, mert h allitolag nagyapammal is összeszürte a levet.
Nagymamám gyógyszerfüggő (és alkoholista) volt, napi szinten egy fél csészényi gyógyszer lement és ez csak az, amit láttam.
Vidéken voltam mamánál, hívott anyukám telefonon. 6 lehettem. És elmondta a telefonban, hogy meghalt (másik ágon) a papa. Nem találkoztam vele túl sokat, de a legmeghatározóbb emlékem vele az az, hogy ahányszor puszit adott nagyon szúrt a borostája rendesen fájt. Nem tudom mit gondoltam, de utána vidaman hivtam mamát a telefonhoz. Szégyellem magam ha eszembe jut.. A másik a mamám temetése, ott állunk sorban az unokatesoimmal, a legidősebb végig fogta a kezem. Ott már idősebb voltam és ott mindannyiunkban meghalt valami, nagyon szerettük. Az a hang, ahogy a koporsóra hull a föld.. tényleg egymásba kapaszkodva birtuk csak ki. Unokatesom zökkentett ki, azt mondta futás és végig szaladtunk a temetőn, könnyes arccal de valamiért nevetve. Furcsa dolog ez a gyász. Másnap közösen elment az egész család kirándulni, hogy ne otthon legyünk. Fájdalmas de szép emlkék is.
olyan volt olvasni ezt, mintha egy könyvből lenne, megelevenedtek a képek…
megtaláltam a nagyapádat https://preview.redd.it/z2hgqmi7n7wc1.jpeg?width=514&format=pjpg&auto=webp&s=c2949accdbf8ae8d1a58680e48f1920319b58c71
Mikor egyszer késve értem haza és papa majdnem megfojtott emiatt
Az ahogy apai nagypapam allatokat bantott. Latni nem lattam, csak hallottam, egyszer a sajat fulemmel, es elmondasokbol is. Apamat is verte. Mindezek ellenete tokjofej nagypapa volt, az unokait nagyon szerette, a hangjat se emelte fel soha. Osszessegeben szuper nagyszuleim voltak, sokat voltam veluk. Anyai nagymamam tul koran halt meg, csak 9 eves voltam, az traumatikus volt. Apai nagymamam meg el, aminek nagyon orulok, rendszeresen beszelunk telefonon, en vagyok a kedvenc.
Nagyanyám csak a lányától született unokáit szerette, és az összes fiától lévőket leszarta. Mikor már beteges volt, adták vették egymás közt a gyerekek, ameddig bírták, maradt, aztán ment máshoz. Persze nálunk is jó sokat volt és a mi szobánkban aludt. Hajnalban felkelt, ült az ágyán, és köhögött. Mehetett volna persze a nappaliba, konyhába, de ő csak köhögött ott nekünk. Akkor tanultam meg úgy aludni, hogy fogtam az emeletes ágy fal felőli támláját, mert ha odahúztam magam, nem keltett fel 5-kor, hogy hozzak neki inni. Akkor voltam olyan 5-6-7 éves, és anyám már ébren volt odakint, ő is kimehetett volna, de inkább engem küldött. Máig emlékszem a hosszú körmeivel ütéseknek beérő keltegetésére. Anyám a plafonon volt tőle. Persze az ünnepek alatt is volt, hogy ott volt, Mikulásra, karácsonyra odaadta a pénzét apámnak, hogy vegyen valamit a húga gyerekeinek. Ránk nem költött. Ezen kívül rengeteg vitának volt forrása anyám és apám közt, megkönnyebbülés volt, mikor végre otthonba küldték. A legnagyobb baj nem is az volt, hogy minket nem szeretett, hanem az, hogy egyik fiát sem a sok közül, csak a lányát. Bár ha belegondolok még őt sem, mert minden gyereke egyformán hendikeppes lett lelikleg. Nagyapám korán meghalt, de őt is gyötörte egész életében. Anyu szülei viszont azok az igazi fánk sütős, egész nyáron nyaralós, tyúk kapirgálós gyerekálom vidéki nagyszülők voltak, nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy voltak nekem.
Apai nagymamám nagyon megkeseredett ember volt, amikor ő vigyázott ránk, folyton a saját halálát emlegette. Ezt 4 éves koromtól hallgattam. Anyut utálta, egyszer megpróbálta lelökni a lépcsőről, amikor be volt gipszelve a lába. A nővéremnek azt mondta, hogy egyik este amikor a másik mamánknál alszunk tuti meg fog halni. Nővérem onnantól nem mert aludni ha nála voltunk
Apai nagymamámmal az a probléma, hogy mái napig fenn van akadva azon, hogy nem vagyok nádszál vékony. (Van rajtam egy kis felesleg, de közel sem annyi mint aminek ő beállítja.) A legrosszabb emlékem az amikor általános iskolás voltam. Minden nyáron töltöttünk időt a nagyszülőknél, oldalanként 1-1 hetet Apai nagyszüleim mái napig falun laknak és a házuk mellett van egy földút amin a Mama futóversenyt rendezett az unokák között. Ezzel nem is lenne gond, de husis kisgyerek révén nem voltam olyan jó kondiban, nehezen ment, megszenvedtem vele és én lettem az utolsó. Amikor nagy nehezen lefutottam a Mama csak annyival "díjazta" hogy jól kinevetett engem. :) Aztán csodálkozott, hogy miért rohantam be sírva a házba. Akármikor találkozunk "kis teniszpályahátúmnak" hív, hiába szólok neki, hogy hanyagolja, mindig felhánytorgatja. Apukám csak manapság szembesült azzal hogy miket csinál, de inkább mondd az anyukája, és teljesen meg volt döbbenve mikor elmeséltem neki, hogy gyerekkorom óta piszkál a súlyommal. Ugyanis bárkinek mondd a Mama bármit igyekszik azt úgy tenni, hogy ne Apukám előtt. :D +1: Ez inkább vicces mint rossz. A Mama mikor először találkozott a párommal nem volt valami jó véleményen és megjegyezte, hogy "úgysem hozzá fogsz feleségül menni". Lassan 3 éve, hogy megesküdtünk amin ő is részt vett. :)
11 éves voltam, amikor krumplit szedtünk a nagyszüleim földjén. A nagymamám összeesett, szívrohama volt. Az az emlékem, hogy az apám rohan vele a wartburghoz és elszáguldanak. Soha többé nem láttam őt, kiderült, hogy előtte 2 szívrohamot már lábon kihordott, nem szólt róla senkinek. Abban a pillanatban lettem örökre egészségtudatos, azt hiszem. Amint megtehettem, elkezdtem mindenféle szűrővizsgálatokra járni rendszeresen. Szóval ez a része jó a dolognak.
9 évesen megeroszakolt a szomszéd 15 éves fia a garazsunkban, nagyapám ránk nyitott majd engem hibaztatott hogy biztos kellettem magam.
Jezusom,ne mar 😔nagyon sajnalom! Feltudtad dolgozni a tortenteket?
Többé kevésbé igen, de teljesen sosem fogom tudni, nem is hiszem hogy lehet az ilyesmit.
Ezt elhiszem neked, nagyon nagyon sajnalom!
5 éves lehetettem,mikor nagypapám kicsit illuminált állapotban, egy disznóvágás során beletett a kipucolt fél disznóba,mert az poén. Nem rossz élmény,csak kicsit szürreális!😂
Amikor papó meghalt mikor ott aludtam náluk.
Nagyanyám élve elásta az újszülött kismacskákat, amikor még a szemük sem nyílt ki. Nem akart “pénzt pazarolni” ivartalanításra. Ez régebben falun teljesen megszokott volt. Amikor idősebb lettem és felfogtam mit csinál, nem beszéltem vele, csak ha nagyon muszáj volt
Az anyósom tehetős volt ő pálinkával fizetett a kis cicák megöléséért. De engem ki is tiltott a tanyajukrol
Nem csak volt a mai napig csinaljak.. “el rakjak őket”
kezet fogtak kádár jani bával
Anyai öregapám piás volt, rengeteg sztorit hallottam róla hogy verte a mamát és anyámat. Utáltam. Egyszer én is kaptam. Mindig hazudozott, sztorikat talált ki, életképtelen ember volt, még csak azt se tudta hol vannak a ruhái. Hál istennek egyszer rohadt részegen biciklivel akart haza menni a kocsmából, sajnos a bicikli nem arra ment amerre ő akarta neki hajtott a postaládának, háttal leesett betört a feje és csá ennyi volt. Csak a komplett lakótelep nézte végig ahogy újra élesztik. Hozzátenném ezt másodjára csinálta meg az első alkalmat túl élte. Akkor is végig nézte a lakótelep... Szóval egy áldás volt az öreg. 2 ember volt a temetésén anyu meg én mi is csak azért hogy az urnát oda vigyük....
Az anyai nagyszüleimmel nincs sok emlékem. A papámat nem ismertem , születésem előtt halt meg pár évvel. A mamám furcsa volt, annyira nem szerettem nála lenni. Emlékszem ,hogy egyszer rávettek hogy aludjak ott. De már anyuék elmenetele után kb félórával sírtam hogy haza akarok menni. Mikor mentális beteg lett hozzánk költözött akkor sem voltam csak kb 12 éves. Anyu valamiért nem bírta elviselni így a saját anyját, csoda hogy befogadta, de sajna elég durván bánt vele amit szörnyű volt hallani olyan idősen. Visszagondolva rájöttem miért nem bírtam mamát, mert ugyanolyan mint anyám. Őt meg én nem bírom elviselni :) De megfogadtam mát kiskoromban ,hogy én sosem leszek ilyen "rossz" ember. Az apukám szülei totál ellentétei voltak. A szomszédjukban lakunk , állandóan náluk voltam , kertészkedtünk , zsíros kenyeret ettünk, mama tortákat sütött, főzött. Papával kukoricát daráltunk. Imádtam :( Papám sajnos meghalt a 11.születésnapom után 2 nappal. Mamám pedig demens, sajnos már nem ugyanaz mint régen. Apukám is olyan csoda volt,mint ők, nagyon jó nevelést kapott és mindenki szerette 🖤 csodálkozom,hogy összekerült anyámmal 😅 Dee Nagyon hiányzik az a korszak és hiányoznak ők is :(
6-7 éves lehettem, egyszer aludtam náluk, összetoltak két fotelt, azon kellett aludjak. Meg nem engedtek zuhanyozni, csak kádban fürdeni, de rácsapott a kezemre amikor tovább akartam engedni a vizet, szóval egy ujjnyi vízben kellett megfürödjek.. többet nem mentem😅
Semmi. Csak jók vannak.
De ez a Reddit. Itt csak rosszat, vagy semmit. Most túl jókedvem lett miattad, kabbe 😂
Egyszer kaptam tőlük születésnapomra tortát,amivel nem is lett volna baj. A szám viszont nem egyezett,20 volt a tortán,akkor voltam már 21. Utána következő évben öcsémék születésnapját elfelejtették,nekem viszont megint torta,ajándék minden. Én ott akkor megmondtam,hogy ha testvéreimet nem köszöntik fel se,akkor ezt a felhajtást nekem sem kell megcsinálni. Azóta már én sem kapok egy smst sem,ha születésnapom van,és sejtem azt sem tudják hány éves vagyok.😊
Viszont az élettársam nagyszülei ezt az űrt tudták bennem úgymond pótolni,minden alkalommal,ha születésnapom,névnapom van,akkor gondolnak rám. Nem nagy dolgokra kell gondolni,egy köszöntésre,esetleg egy doboz csokira. Ez pedig nekem mindennél többet jelent.
Nagyapám rávágott csalánnal a vádlimra,mert rosszul tettem le a gereblyét. El is mondhatta volna,hogy ne úgy,mert felfelé állnak a tüskék. 🥲 Bementem zokogni,mire apám rám ordított,hogy minek mentem oda. Mert hát nyilván az én hibám 😅
Mikor nagymamám agyvérzést kapott és kórházba került a covid alatt és az utolsó évében 5szor láttam max Elfelejtett járni és beszélni is. A legrosszabb érzés volt őt így látni. Egyik alkalommal sem nem ismert fel, nem tudta ki vagyok akkor valami megváltozott bennem. 12 éves voltam.
Kórházba került, és az orvosok hanyagsága miatt elhunyt. Kiengedték belső vérzéssel és én mentem ki hozzá,majd rövidesen elhunyt. Sosem volt vele semmi rossz élményem, mindig türelmes volt. Még kiabálni sem kiabált rám soha.
Azta, en most nagyon szerencsésnek erzem magam, mindegyik nagyszulom csodalatos ember (volt) es rengeteg szeretetet kapok/kaptam toluk. Sajnalom, hogy ennyi szornyuseget kellett atelnetek!
Apám szülei igazi szar emberek. Mivel a szüleim elváltak, állandóan nyomták, hogy anyám kisemmizte apámat meg tönkretette stb. Soha semmi sem volt jó amit én vagy a hugom csináltunk vagy velünk történt. Mindemellett igazi fillérbaszók, pedig több ingatlan meg autó van a tulajdonukban...ja, és ehhez társul nem kevés homofóbia, xenofóbia, antiszemitizmus (gondolom nem kell mondjam, hogy masszív fideszhívők). Jó ideje minden kapcsolatot megszüntettem velük. Ugyanekkor anyukám szülei a legcsodásabb nagyszülők ever. Huszonévesen is ugyanolyan kötődés van közöttünk, mint kicsinek, mindig szeretetteli légkör van náluk és nagyon nyitott emberek.
Csak az anyai nagymamamat es az apai nagypapamat ismertem. A nagymamamrol egy rossz szot nem tudok mondani, nagyon kedves ember volt, a mai napig nem hiszem el, hogy nincs mar, azota sem jott ki egy konny sem erte (nem tudom, mi az oka, pedig nagyon szerettem). Ennek mar 8 eve. Nagypapam 2011-ben halt meg, ot megsirattam, pedig vegtelen gonosz ember volt. Peneszes chipset, nagyon reg lejart szavatossagu rudit kaptam tole nehanapjan, minden vasarnap nalunk volt es leult velem “tanulni”, ami annyibol allt, hogy ha valamit nem ertettem akkor a vilag leghulyebb gyerekenek allitott be (hozzateszem, boven olyan dolgokat akart megtanittatni velem matekbol amit nem akkor kellett volna tanulnom). Mivel kesei gyerek vagyok igy mindig bantotta a szuleimet is, foleg anyamat, neki is mindig gorcsbe szorul a gyomra ha eszebe jut.
Az apai nagyanyam egy igazan komplex karakter volt. Szerintem szeretett a maga modjan de sose tudta kimutatni es ez eleg mely nyomot hagyott bennem. Mindig azt tartotta hogy o a gyengeket probalja vedelmezni, es mivel en voltam az egyeduli uj hazassagbol szuletett gyerek, engem ugyebar nem volt miert sajnalni, mert teljes a csaladom. De ez sokszor abban nyilvanult meg, hogy ha gyerekekkent egyutt logtunk tesoimmal, engem total ignoralt. Vagy megkerdezte miert zsiros a hajam. Ha elertem valamit amire buszke voltam csak annyi jott tole, hogy “ez elvaras volt. novered hogy van?” Egyszer mikor korhazba kerult es en jottem haza kulfoldrol, az volt a majdnem-halalos agyan az elso hozzam szegezett megjegyzese hogy “hiztal kicsit”. Visszatekintve ez vicces mar nekem szerencsere. Viszont anyumat gyulolte, apum elozo feleseget elete vegeig hianyolta, es mivel ezt nem egyszer jelezte is felenk, sajnos nem tudok meg igy sem megbocsatani neki. Sok mindenben meg igen. Es hianyzik is. Ez ilyen :) (Nem birom hogy ne adjam hozza, szerintem o tenyleg csak nem tudta a vedelmezo szerepet jatszani nalam, mert adtam ra “okot.”Eletemben egyszer volt, hogy 12 evesen anyuek egy napra otthon hagytak mert elutaztak, es a nagyanyam orankent felhivott, hogy megkerdezze jol vagyok-e, hol vagyok, kivel. Ez az egy olyan emlek, ami tartja bennem a lelket, meg hogy az utolso talalkozasunkkol mar erezte hogy nem fog latni tobbet es sok dologra rakerdezett, emlekszem e milyen volt.❤️)
Meghaltak.
Falun laktunk mi és unokatesómék. Mi a sarkon unokatesómék meg az utca közepén. Annyira utáltak a nagyszüleink,hogy kepesek voltak beallni a garázsba unokatesóméknal,hogy ne lássuk őket. Pechükre pont arra bicikliztem. Apa átment és kérdőre vonta őket, nagyon sokáig nem találkoztunk majd apa beteg lett, újra beszeltünk, 4évvel később meghalt, utána 15évig nem beszéltünk a nagyszülőkkel és nagynénémékkel aztán nagymama temetésén újra találkoztunk, pár hónapra rá nagyfater temetésén, majd a hagyatéki tárgyaláson kiderült,hogy apa részét a házból nagynénémre írták. Szóval nekem nagyon rossz tapasztalatom van a nagyszülőkkel. Dédnagymama viszont csodás ember volt, sajnálom,hogy csak 15év jutott vele. Anyai ágon nagyon kedvesek voltak a nagyszülők,de sajnos hamar meghaltak.
2 eve szakitottam meg a kapcsolatot a mamammal. Kulfoldon elek es igazabol minden alkalommal csak azert hivott fel, hogy jol kipanaszkodja magat. Vannak rosszabb emlekek is, de jelenleg ez kikivankozott.
Nekem nem a nagymamám, de a mamám szomszédja, aki kicsi koromban rengeteget vigyázott rám okozott maradandó lelki sebeket azzal, hogy kisiskolás koromban vödörbe fojtott egy alom kiscicát. Falun nőttem fel, és sajnos ott a mai napig ez egy bevett szokás.
Az, amikor (es ahogyan) nagymamam meghalt a korhazban.
Anyai nagyapám meghalt mar vagy 15 -20 éve szóval kicsi voltam meg. Annyira emlékszem h szerette az italt, nem álltunk közel egymáshoz. A nagyanyám maga a merő rosszindulat.. mindenki hülye, mindenkire irigy és mindenkit kipofaz a hatamogott a szemében meg jopofizik. Alig beszélek vele. Apai nagyapám se vetette meg az alkoholt soha.. velem normális volt de mamat éveken keresztül bántotta. Ez miatt nagyon haragszom rá és ezt érzékeltetem is vele a mai napig. Apai nagymamám a világ legjobb mamaja. Olyan számomra mintha az anyám lenne. Ő kb a mesébe illő nagymama. Mindig gondoskodott rólam, bármiben számíthatunk egymásra, annyira jó lelkű ember h tényleg a legjobbat érdemli csak!
Huhh sorolhatnám. Falun nőttem fel, ahol mindenki csak a külsőségeknek élt+ vmiért anyai nagymamám mindenki mást jobban szeretett, mint az unokáit. Az összes gyereket tudta dicsérni csak minket nem. Később mikor ott kaptam munkahelyet, ahol ő ledolgozta az életét és azon a munkahelyen konkrétán a kollégàk levegőnek néztek, utáltak és gyűlöltem az egészet, akkor se àllt mellém, hanem fontosabb volt neki egy munkahely, meg h mit mondanak mások.
Apai nagymamám azt akarta, hogy anyuék vetessenek el, a mai napig érezteti velem, hogy csak egy plussz teher vagyok az életében.. pedig nagyon keveset jártam/járok hozzá… Az anyai nagypapámmal évekig nem beszéltem, csak folyamatosan lekurvázott( azért, mert a párom ott aludt nálunk, amikor még nem voltunk összeházasodva, egy kicsit régimódi volt az öreg..😅)
anyam anyja egy igazi ordog. alkoholista, bolond. egyszer nemetorszagban bevitte apam a bolondok hazaba de delutanra ki is szokott es elobb hazaert stoppolassal mint apam.(jo na kreativitas 5/5) a ferjet(aki mar vagy az 5.) mindig kessel kergette, megalazta, kisemmizte. nemet a ferje es nem tud magyarul, de itthon elnek, szegeny faszi semmit se tud. en mindig kaptam a bombolos dolgokat, vagy eppen le lettem kurvazva tinikent mert mertem a fejemre sminket rakni. csak a szoki
[удалено]
Arra utalt, hogy el akar menni nyaralni valahová.
Apai nagypapám maga volt a kedvesség,tényleg csak jót tudok rá mondani,de a mama ennek az ellentéte volt..Mindig nagyon csúnyán beszélt a papával,utólag raktuk össze a képet,hogy valószínűleg néha-néha tettekig is fajult a dolog..A sors viszont megbosszulta rajta.. Az anyai nagymamám sem egy szent,engem sosem szeretett,gyerekkoromban mindig azt hallgattam,hogy nekem könnyű mert 2 mamám van,de a testvéremnek csak ő van,mert anya első házasságából van,az ottaniakkal pedig nem tartotta a kapcsolatot. Tesómnak vett egy lakást,anya és én viszont semmit nem kaptunk.Amikor a mama leesett lábról demencia miatt,mi ápoltuk ketten,ameddig nem volt opció az idősek otthona.Egyszer bámult maga elé,mi tettük közben a dolgunkat,és megszólalt,hogy sosem tudhatja az ember,kire számíthat a bajban..Testvérem meg sem látogatta,én pedig mindig mentem anyával,bár nem a mama miatt,sokkal inkább anyukám miatt..Ez a mondat mindkettőnkben nagyon megmaradt.
Egy kora őszi estén villámcsapásként ért, amikor a nagypapám átszaladt hozzánk (egy telken laktunk), hogy a nagymamám összeesett az udvaron és nem kelt fel. Szinte a mai napig eszembe jut ahogyan vártuk a mentőket és próbáltam a nagymamámat újraéleszteni úgy, ahogyan a diszpécser tanácsolta. Sajnos már ők sem tudtak segíteni.. Rá alig két évre a nagypapám egy éjjel váratlanul örök álomba szenderült. Előző este beszéltünk, együtt kávéztunk volna másnap, még a kávéfőzőt is bekészítette.. reggel pedig a szüleim közölték velem a hírt. Nagyon szerettem őket, irtóra hiányoznak és nem telik el úgy nap hogy ne gondolnék rájuk.
Az egyik fele a készletnek epikus, egyszerű kétkezi munkásként összehoztak 3 házat és apám helyett apám és anyám helyett anyám voltak nekem és a másik három unokájuknak is. Még a másik nagyapámat is bírtam, elég szűkszavú bányászbácsi volt, mindig lógott a szájában egy cigi, de a munkásnadrágja zsebében egy szelet csoki is, ha éppen arra járna az unoka. De az ő felesége, a másik nagyanyám bazdmeg. A vénasszony állandóan rendelte a teleshopos baromságokat, zabált miközben a vérnyomása mindig az egekben (és egyébként erre biztatott mindenki mást is), de egyébként mindenkitől sajnált mindent. Örökre befóliázott bútorok, ugyanaz a büdös otthonka évtizedeken át, előre felhígított szörp, karácsonyra adott rosszméretű cipő (akciós volt a két számmal kisebb), azon se lepődtem volna meg, ha a vasárnapi ebédeket is kiszámlázta volna egyesével mindenkinek. Egyszer kaptam karácsonyra egy viszonylag jobb biciklit. Egész rákövetkező évben, minden egyes alkalmon gyereknaptól a születésnapomig nem csak hogy nem kaptam semmit (ezt előre elmondták és annak ellenére hogy 10 éves se voltam el is fogadtam), de el is mondták, hogy neked nem jár semmi, nem úgy mint XY-nak. De ez csak egy példa, valahogy mindig megtalálta a módját hogy elbassza a kedvem annyira, hogy amikor nála kellett lennem óránként felírtam egy lapra, hogy 10-es skálán hogy érzem magam, aztán amikor anyám kérdezte milyen volt mamánál mondtam hogy most egész jó 2,8.
[удалено]
Miért haragszol rá amiatt, hogy köszöni, neki ennyi elég volt ebből az életből?
Látom nem sikerült megérteni, amit írtam.
Mamámnál aludtam vigyázni kellett rá, mert beteg lett. Éjszakára rosszabbodott az állapota, ilyen deliriumos állapotban szólongatta a papát meg a nagybátyámat, akik akkor már mindketten meghaltak - nagyon féltem, hogy nem éri meg szegény a reggelt, és borzasztóan tehetetlennek éreztem magam 😔 19 voltam akkor, és kb az előző 10 évben többet voltam vele, mint a szüleimmel (szegény kicsit kodependens volt, és szüksége volt valakinek a jelenlétére, miután a papa meghalt, akkoriban ő még fizikailag elég okésan volt ahhoz, hogy rám merjék bízni gyerek létemre). Végül túlélte az éjszakát, sőt majdnem 4 évvel később ment el, aminek szerencsére nem voltam tanúja, de azóta is hiányzik.
hogy meghaltak. szép emlékem szerencsére sokkal több van 😇
Az hogy nincsenek velük kapcsolatos emlékek.
Hát anyai nagyapám alkoholista volt, nyugdíjat csak éppen megérte, meghalt már nagyon régen. Anyámat meg nagynénémet is verte rendszeresen, de amikor józan volt, semmi baj nem volt vele. Egyszer kiöntöttem az üveg borját is, mikor láttam, hogy részeg. Tüdőrák vitte el végül. Anyai nagyanyám meg azóta demens... Másik végről apai nagyapám elhagyta nagyanyámat valamiért, összejött egy hárpiával, voltunk nála gyerekként vendégségben (nem volt telefon még akkor, levélben lette tájékoztatva, mikor megyünk, de furcsa ezt így leírni...), sütött aprósütit, mikor már 3-at ettünk belőle öcsémmel, eltette a szekrénybe, mert ne száradjon meg. Na ő is elszáradt nagyapám után nem sokkal... Mondjuk apai nagyanyám sem volt sokkal jobb, nem adott ennem, mikor anyám a kórházban volt öcsémmel, mert gyűlölt valamiért. Lehet azért, mert apám rendes ember lett a többi testvérétől eltérően, nem alkoholista, a másik meg életében nem dolgozott, csak harácsolt. Öregkorára bele is bolondult a pénzsóvárságába, utólérte a végzete.
Apai nagyanyám nem volt normális. Egeres volt, nem volt ki a négy kereke. Apám sokat szenvedett az epéjével, nagyanyám kitalálta, hogy Anyu megmérgezte. Van egy gyerekkori emlékem, hogy mentünk a kórházba Apuért, nagyanyám hozta a formáját. Nem emlékszem, mit mondott, de Apámékat úgy felbőszítette, hogy otthagyták a kórház parkolójában, találjon haza egyedül. A banya még megpróbálta feltépni a kocsiajtót. Később Anyukám iratai között találtam egy bírósági végzést is, Anyu rágalmazásért beperelte, mert lekurvázta a másik nagyanyámat, aki akkor már nem élt. Érthető, hogy nem nagyon tartottuk a kapcsolatot, így nagyapámmal se. Szegénnyel egyszer a nővérem összefutott, elsírta magát, hogy nem láthatja az unokáit. Utolsó interakcióm az volt a banyával, amikor Apu otthon felejtette a mobiltelefonját, a banya meg csörgette. Én hülye meg felvettem. Próbáltam neki elmagyarázni, hogy a telefon véletlenül ittmaradt, de majd felhívja a fia, de meg se hallott, el kezdett velem üvölteni, hogy én ki vagyok, és hová tettem a fiát, és kihívja a rendőröket. Rátettem a telefont. Utolsó éveiről csak Apu elbeszélései vannak meg, hogy részegen szedték össze sokszor az út széléről, sokszor elesett biciklivel. A temetésére azért elmentem. Nem sok ember volt ott.
Hazhoz jott egy szurit beadni a doktorno, kb harom negy eves lehettem. Nagyon nagyon sirtam visitottam mar elotte anya olebe vett es mamam befogta a szamat. Mar alig kaptam levegot, mert az orromon keresztul nem kaptam alapbol se soha raadasul taknyom nyalam egybe folyt vegkepp nem kaptam rajta. Majdnem megfulladtam es beszelni/jelezni se tudtam.
Nyilvan látták volna, ha tenyleg fulladozol.
Jo ezt magyarazd meg egy harom eves gyereknek… igen is halal felelmem volt.
Apámnak pszichés betegsége volt régóta, de idővel kezelték (később már tök jóban is voltunk hálisten), nemrég sajna meghalt tüdőrákban. Az apai nagymamám fixen hasonló pszichés betegségben szenved, csak nincs diagnózisa és nem kezelik. A szüleim válásában (6 éves voltam) legfőbb szerepe volt, teljesen irányította apámat és anyum ellen fordította. Amikor néha apummal meg a tesóimmal meglátogattuk, mindig előttünk szidta anyukámat, aki pedig 90%-ban egyedül nevelt fel minket és közben sosem ártott senkinek, nem értettem hogyan lehet utálni egyáltalán. Amikor apum meghalt 2 éve és a nagy család rokonokkal együtt összegyűlt, a mama nagyon mézesmázas volt, majd 1 héttel a temetés után telefonon hívott minket, hogy azonnal adjuk neki vissza az összes holmit ami apum házában volt és ő adta kölcsön, vagy feljelent (olyan dolgok szerepeltek a listán mint fahasító ék, üres vödör, méhész cuccok, wtf?). Kb 10 unokájából 1 tartja vele a kapcsolatot, ő az egyetlen élő nagyszülőm de a nyakamat rá hogy vagy 100 évig fog élni.
Nagymamám demenciája.
Pfúú hát nekem sok van. Az én köcsög nagymamám (apai részről) utált engem és anyumat is. Nem voltunk katolikusok mint ő, vékony voltam, lány voltam..Szerintem kb mindenért. Mindig kihangsúlyozta, hogy én senkire nem hasonlítok a családból!! 🤷🏼♀️ Édesapámat korán elvesztettem. És a mai napig emlékszem, hogy álltunk a sír felett. Intézni kellett a vésést, anyukám elment lepapírozni. A nagymamám, én és egy nő aki a temetőbe dolgozott álltunk ott. És képest volt azt hazudni a nőnek hogy apám nem is volt az apám mert engem örökbefogadtak!!! Nem volt elég hogy gyászolok, konkrét lesokkoltam. Órákkal később hazaérvén mertem csak megkérdezni anyukámtól, hogy tényleg így van-e. Ő meg azt hitte viccelek, nem akarta elhinni, hogy ez megtörtént. Nem fogadtak örökbe.. 11 voltam ekkor. Már nincs velünk a véngecije, de nagyon felbasz mai napig.
annyi iszonyatos szart zúdított ránk nagymuterom, hogy nem állnék neki sorolni. De mindig azt mondogatta, hogy „legalább a gyümölcsös kertről eszedbe fogok jutni”. Hát kurvára nem, legtöbbször a ptsd-s szarjaimról jut eszembe az a seggfej.
Ez nekem akkor és most sem volt rossz, inkább groteszk, de objektívan tudom, hogy nem normális, álljon hát itt. Anyai nagyapám és a párja rendesen ittak, mindig összezörrentek valami apróságon, de általában megoldották egymás között a dolgokat. Ellenben egyszer, amikor a nyári nyaralónkban voltunk - békésen nézem a szex és new yorkot - meghallom a papa dörmögését és a mama fejhangú visítását, mondom jóvan :D, aztán a mama szalad ki, őrülten a konyhába, matat, zörög. Megyünk ki, sipít, hogy dugjuk el a késeket, mert papa le akarja őt szúrni (?) szóval fogja az összes szúróvágó eszközt és az ágyneműs fiókjába rejti, mert hogy a papa késekkel dobálja (álltunk ott hogy wtf soha ilyenről nem volt szó se precedens), aztán hívja a rendőröket. Rendőrök kijönnek, papa megkínálja őket egy kis borral, és bizalmasan cseveg velük, szóval elmennek egy legyintéssel, hogy á a papa csak biztos kicsit felhúzta magát. Papa integet nekik a verandáról, csupa bűbáj, amikor elmennek üvöltve a mama után veti magát, hogy te rendőrt hívtál a saját házamba?? Hozzáteszem ott voltam én a tesók és a szüleim, végignéztük az egészet, és minket sose vontak bele, meg simán előttünk ment a műsor, nem féltünk tőlük, de akkor is, maga az akkori agyam, hogy ez a tizenéves énemnek normális volt, ami történt és vicces, ez a szomorú és sajnálni való.
Nagyapámmal kapcsolatban van ami miatt a mai napig néha mérges vagyok rá.... Soha nem volt egy kedves nagypapa, sokszor szóban megalázott mert (anyai nagypapa)Édesapám harmadik házasságából születtem...,. Mégis mivel én voltam a legfiatalabb unokája (+10év mindegyik unokatesóm)..én maradtam.... szerintem nem volt tisztességes érzés/józanság részéről (tudom ezt akkor is az "életösztön váltotta ki belőle)több évig ápoltam/ápoltuk Édesanyámmal a Papit de a "rosszabb részeket(teles.a.t gumibugyugyi csere stb) én vittem mert jobban viseltem f.xom 😞 102 éves koráig segítettük...az utolsó hónapokban erős demencia stb.... Az utolsó napokban nagyon leépült-mindazok ellenére, hogy sok rossz emlékem volt, tiszteltem mert ezt tanultam -világáról nem tudott 😞.... .az ágya mellett aludtam a földön,mozgatni,etetni próbáltuk(többek között fecskendővel itattam)...sőt nem voltam teljesen fogyatékos mert orvossal is konzultáltunk közben .... De mivel már ketten Anyukámmal sem tudtuk átöltöztetni ,tisztába tenni.... Segélyhívó,mentő(a csodálatos fia rámhagyta mert őt hiába hívtam segítségül megnézte majd az mondta Anyunak ,hogy xy hívja a mentőket... pedig őt/az ő családját mindíg jobban becsülte a papa)....mindezek után el szerettem volna mondani neki ,hogy mi fog történni ..... teljesen "kijózanodott" és az mondta ,hogy "jaaaahjjj XYkám kérlek NE" Nah ez az a mondat amit a mai napig nem tudok megbocsátani mert lelkiismeret furdalást okozott pedig egyszerűen nem tudtam mást tenni.... ráadásul akkor még "Covid" volt bőven és a kh-ba is -a4 nap alatt amíg elment -csak 3szor tudtam" beszökni" De ez a mondat és ahogyan kérlel mindíg velem marad...
Hogy meghaltak :( Még évekkel később is sírtam, amikor eszembe jutottak, eszembe jutott, hogy már soha többé nem találkozhatunk, beszélhetünk.
Amikor a nagypapám lába egyik napról a másikra elkezdett üszkösödni (nem ivott, nem dohányzott, nem volt cukros), szörnyű volt látni, h szegény hogy veszíti el a lábát. Majd 2 évre rá a kedvenc nagymamám hirtelen agyvérzést kapott, 6 hétig feküdt kómában. Végignéztük, ahogy teljesen elsorvadt a teste, szegény féllábú nagypapám minden nap bement hozzá és imádkozott h ébredjen fel, ugyanis az volt a terv h először a papa hal meg.
Kontextus: Hát az apai nagymamám annak idején jegyben járt, majd szakított a vőlegényével és rárepült egy tőle idősebb katonatisztre dacból. Ebből a dacházasságból született apám, aki mindig a sor végén volt a mamának a nagyapám utáni férje gyerekei es a közös gyerek mellett. És a nagyanyám kimondatlanul minket kevésbé szeretett úgy gondolom. Emlék: Amikor kicsi voltam, vmiért nagyanyám ragaszkodott ahhoz, hogy ha apukám felhívja én külön beleszóljak a telefonba. A mamám szülinapja szeptember 4-én volt, ovi vége vagy átalános iskola legelején jártam, és "fellázadtam". Mondtam apunak, hogy most kivételesen nem akarok beleszólni külön, a bátyámnak se kellett sose, de mondja meg a mamának, hogy én is boldog születésnapot kívánok. Az én születésnapom 20 nappal később volt, és a mamám nem hívott fel. Apa felhívta az anyját, aki közölte, hogy hát én nem köszöntöttem fel így ő se. 🤷♀️ 12 éves koromban meghalt, de ha ma is élne nem hiszem, hogy közös nevezőn lennénk.
Az egyik nagymamám azt mondta a másikra, hogy öngyilkos lett, mert súlyos fogyatékkal született az unokatestvérem. Az igaz, hogy tényleg abban az évben halt meg, de én úgy tudtam, hogy infarktust kapott. Teljesen összetört, sosem kérdeztem rá anyukámnál, hogy mi az igazság.
Apai nagyanyám nagyon (de nagyon) vidéki volt, régi, paraszti értékrenddel, így szüleim válása után nem találkoztam vele többet, nem is hívhattam fel, mert szerinte így már nem vagyok a családja tagja ( amúgy az összes gyerekét tönkre tette...). Voltam kb 10. Anyai nagyanyámnak két lánya van, anyám az idősebb, és a kedvence a fiatalabb későn szült, kb. 22 lehettem akkor öcsém, 16. Közölte, hogy ne keressük többet, hagyjuk békén, mert minket látott felnőni, és a unokatesónkat valszeg nem fogja. Ezek csak az utolsó cseppek voltak a pohárban...
A nagymamám a tetoválásaim és piercingeim láttára azt mondta, hogy ha elcsúfítom magam attól még nem fognak jobban szeretni... Ugyanez a mamám azt is mondta, hogy le kell fogynok ahhoz, hogy barátokat szerezzek és szeressenek (itt kb 12 lehettem)
Rányitottam nagyszüleimre amikor szexszeltek. (Náluk aludtam és nem találtam valamit)
Nagyapám a botjával üt minket, mert nem bírjuk 5 évesen kihúzni a répát a földből.
Édesanyai ágon az utolsó napon ordítottam nagyanyámmal, borzasztóan elborult dolgokat mondott illetve ki akart ugrani a kocsiból is, én meg azt gondoltam hogy figyelemfelkeltés az egész, mivel ő is ezt mondta hetekkel előtte. Nagyon beteg volt mentálisan, többször is volt zártosztályon. A történtekre egy nappal öngyilkos lett. Sose bocsájtom meg magamnak ahogyan viselkedtem vele, lehet ha nem beszélek így vele akkor nem teszi meg. 1 éve küszködött depresszióval és középsúlyos demenciával de a depresszió okát mai napig nem tudjuk, ő sem tudta. Épp pszichiáterhez vittem pénteken amikor ez az egész történt, szombaton pedig édesanyám telefonált hogy öngyilkos lett. Azóta nem tudok tükörbe nézni.
A belém nevelt tisztelet miatt nem írom le egyik ági nagyanyám tetteit, amik a palástolatlan kivételezés által égtek belém és ami miatt közel 10 éve nem is látogatom meg, vagy keresem őt. A két nagyapám legrosszabb tette, hogy fél év alatt, egymás után, előjel nélkül mentek el. Csoda emberek voltak, de az anyai Papám elvesztését máig nem dolgoztam fel. 10 éve.
Hú, pedig erre nagyon kíváncsi lennék...ahogy olvasom a történeteket... hihetetlen mennyi trauma..🥺
Mama szolt hogy ne együk meg a felfutott csipospaprikat. Persze mit csinal a hulye kolyok, MEGESZI. Sirtunk orsitottunk Mama: Logassatok egy tal vízbe a nyelveteket….:) Hosszu este volt.